Az 1970-es évek elején Sir Godfrey Hounsfield jóvoltá­ból a hagyományos röntgen­vizsgálatok mellett megjelent a komputertomográfia. A CT-t az antropológia területén is szí­vesen alkalmazzák, bár az első múmián végzett CT-vizsgálat Torontóban (Nath egyiptomi múmia agyának maradványain), még sikertelen volt 1975-ben³. A radiológiai készülékek ro­hamos fejlődésével viszont már egyre többször – és már sikerrel – vették igénybe az új technika lehetőségeit a múmia­kutatásoknál. Annak ellenére, hogy a paleoradiológia és a múmiakutatás több mint száz éves múltra tekint vissza, mégis mint önálló tudományterületek – mind külföldön, mind Magyar­országon – csak most vannak kialakulóban.

A hazai múmiák antropoló­giai vizsgálata interdiszcipliná­ris keretek között zajlik⁴. Nem „csupán” az egyén biológiai testét, maradványait vizsgáljuk, hanem magát az embert, és rajta keresztül a korát, közös­ségét, szokásait, életkilátásait, hagyományait, hitét és privát életét^{5, 6}. Több ez, mint adatok halmaza: ez maga a múltunk. Ennek szellemében készültek az alábbi vizsgálatok is.

Széchényi Pál múmiájának antropológiai, orvosi és biomér­nöki kutatása 2007 áprilisában kezdődött el. A cél az volt, hogy minél több információt kap­junk Pál érsek földi maradvá­nyairól, mivel eddig semmilyen természettudományos vizsgálat nem készült róla, pedig az övé a legrégebbi ismert magyarorszá­gi múmia. A természettudomá­nyos interdiszciplináris kuta­tásban tizenegy intézet húsz kutatója vett részt összehangolt munkában.

Mindössze egy napra kaptunk engedélyt a test elmozdítására az illetékesektől (a család és a győri megyéspüspök mellett a Nemzeti Emlékhely és Kegyele­ti Bizottságtól), ezért vizsgála­taink adatgyűjtési, adatrögzíté­si fázisát egyetlen napba kellett beszorítanunk. A kutatás lebo­nyolítása komoly szervezést és előmunkálatokat követelt meg, hiszen több helyszínen (Buda­pest és Győr) történtek a vizs­gálatok, és 24 órán belül vissza kellett szállítanunk a testet Nagycenkre, a Széchényi-mau­zóleumba (1. ábra). A család ké­résének megfelelően a múmia kiemelésénél, a kutatás alatt és a visszahelyezésnél Lukácsi Zoltán atya is jelen volt a győri egyházmegye képviseletében, aki felügyelte, hogy a katolikus etika szabályait maradéktalanul betartsuk. A kutatást Lukácsi atya személye egyáltalán nem hátráltatta, sőt, általa egészen magasztos légkörben dolgoz­hattunk.

Sem a testet, sem a ruházatot nem bontottuk meg. A vizsgá­latsorozatot roncsolásmentes technikai eszközökkel végez­tük el: hagyományos röntgen, energia-diszperzív röntgen, röntgenfluoreszcens analizáló, multislice CT, endoszkóp, vala­mint háromdimenziós (3D) op­tikai digitalizáló mérőrendszer.

A paleoradiológiai vizsgála­toknak nagy szerepük volt a kutatásban, hiszen a röntgen­sugár segítségével a testbe, a csontszerkezetbe láthattunk anélkül, hogy a leleten bármifé­le roncsolást okoztunk volna^7–10. E módszer segítségével nyer­tünk tudományos bizonyítékot arra a kérdésre vonatkozóan, hogy Pál érsek teste természe­tes vagy mesterséges múmia. Fontos volt, hogy az elérhető legjobb technikai eszközö­ket használjuk a maradványok tanulmányozásához, hiszen a család döntése szerint – belát­ható időn belül – nem kerülhet sor újabb vizsgálatokra.

ANYAG

A VIZSGÁLAT ALANYA

Széchényi Pál (2. ábra) Gyön­gyösön született 1645. június 28-án. Nevelője, nagybátyja, Széchényi György győri püs­pök, kalocsai majd esztergomi érsek és Magyarország prí­mása volt. Az ő nyomdokaiba lépett Széchényi Pál, akinek hivatalos egyházi pályafutása 1662-ben kezdődött, amikor belépett a pálosok rendjébe. Tanult Bécsben és Rómában, utóbbi helyen szerezte meg a magisteri címet. Ezt követően tanárként működött, először a Pozsony melletti Mária­völgyben a pálos kolostorban, majd 1673-tól a nagyszombati egyetemen. 1676 márciusában pécsi püspök lett, szeptember­ben kinevezték királyi taná­csosnak. 1678-ban megkapta a veszprémi püspökséget, 1696-tól kalocsai érsek. I. Lipót császár és király két évvel ké­sőbb, 1698-ban kinevezte Bács megye főispánjává. A király nagy feladattal bízta meg Pál érseket 1704-ben: neki kellett a béketárgyalásokat vezetnie és a szerződést tető alá hoznia II. Rákóczi Ferenc fejedelemmel. A békekötésre tett erőfeszíté­sei azonban kudarcot vallot­tak. 1710. május 22-én hunyt el Sopronban. Halálát azóta legenda vette körül, amelynek lényege, hogy nem természe­tes halállal távozott, hanem megmérgezték¹¹. A sopronbán­falvi altemplomban temették el, és százegy évvel később helyezték át a Széchényi csa­lád nagycenki mauzóleumába. Ezzel az áttemetéssel gróf Széchényi Ferenc, a mauzó­leum építtetője – pontosabban a temetőkápolna átépíttetője – megalapozta az új családi temetkezőhely szakralitását és rangját, hiszen az érsek teste egyszerre reprezentálta a ke­resztény életszentséget és a család tradícióit, múltját¹².

A MÚMIA FIZIKAI ÁLLAPOTA 2007-BEN

Pál érsek szabadon álló, nyitott és üveggel fedett koporsóban feküdt, erede­ti főpapi öltözetében, ami helyenként foszladozott. A ruházat takarta a testet, így annak pontos állapotáról majd csak később, a radiológiai vizsgálatok alkalmával nyer­tünk információkat. Az arc és a kézfejek szabad szemmel is jól láthatók és megítélhetők: sötétbarnás-vöröses színűek, fényes hatásúak, természetes pusztulás (lárvák és mikro­organizmusok) nyomai nem figyelhetők meg rajtuk. A fé­nyes és vöröses bőr, valamint a lárvamaradványok hiánya ar­ról árulkodik, hogy feltehetően mesterségesen mumifikálták a testet. Azoknál a múmiáknál fordul elő ez a fényes színha­tás, akiknél arzént használtak a tartósításhoz; de a pontos tények megállapításához tu­dományosan megalapozott és ellenőrizhető bizonyíté­kokra volt szükség. Az ajkak nyitottak, arcszőrzet elvétve volt jelen (3. ábra). Mindkét felső végtag mozgatható­nak bizonyult, ami azt jelezte, hogy a humerus kimozdult a vállízületből. Jó megtartású, úgynevezett szárazmúmiáknál csak erőhatás következtében lehetne a karokat kimozdítani, ami a lelet roncsolását okozná. Még április 2-án a terepbejárá­son felfedeztük, hogy a múmia bal oldalán a nyak és a váll kö­zött egy kb. 1,5×3 cm-es nyílás van, ezen keresztül szerettünk volna a mellkasából tüdőszö­vetmintát gyűjteni, de nem sikerült. (Ennek okát a későbbi CT-vizsgálat derítette ki.)

2007. április 20-án, a vizsgá­latsorozat napján, Széchényi Pál múmiájának a koporsóból való kiemelésénél azt éreztük, hogy a test megtartottsága nem a legjobb, a gerince instabil. A test bal oldala hónaljtól a csípő magasságig nyitott volt, első látásra természetes pusztulás nyomait lehetett felfedezni (4. ábra).

A paleoradiológiai vizsgála­toknál – a ruha nélkül vizsgált váci múmiákkal^{13, 14} ellentétben –, műtermékekre is lehetett szá­mítani, mivel a testről nem távo­lítottuk el a főpapi öltözetet.

A paleoradiológiai vizsgála­toknál a következő kérdésekre kerestük a választ:

– Mesterséges vagy természe­tes-e a múmia?

– Látható-e mesterséges be­hatolási nyom a törzsön vagy a koponyán?

– Vannak-e a testüregekben szervmaradványok vagy idegen kitöltő anyag?

– Van-e betegségre utaló elváltozás (például tüdőme­szesedés, gyulladásos vagy rosszindulatú csontdestrukció, műtéti nyom)?

MÓDSZER

KOMPUTERTOMOGRÁFIA

A teljes test CT-vizsgálatát a Semmelweis Egyetem Radioló­giai és Onkoterápiás Klinikáján végeztük el Philips Brilliance Power, 16 szeletes multisli­ce berendezéssel (5. ábra). A koponyáról 557 és 277 szelet készült 0,8 mm-es és 2 mm-es szeletvastagságokban, míg a testről 1440 és 576 szelet, 2 mm-es és 5 mm-es szeletvas­tagságokban. Továbbá mind a koponyáról, mind a testről 2D (coronalis, sagittalis síkú) és 3D rekonstrukciók készültek, össze­sen 396 darab.

A CT-felvételeken megítélhető az izomzat, az inak, a bőr és más „lágy” szövetek, a test­üregek (koponya, mellkas, has) tartalma, valamint a ruházat is.

HAGYOMÁNYOS RÖNTGEN­VIZSGÁLAT

A vizsgálatot a győri Petz Ala­dár Megyei Oktatókórház I. Sz. Radiológiai Osztályán végeztük el. A hagyományos röntgenfel­vételeket BRG-100 R, nagyfrek­venciás röntgengenerátorral, úszólapos asztalon készítettük. A kartondobozban lévő múmiát a doboz megfelelő elfordításá­val és alátámasztásával állítot­tuk be, megközelítően pontos anterioposterior és lateralis irányú felvételek létrehozásához (6. ábra).

A felvételeket AGFA CR MD 4.0 General típusú foszfor­lemezes kazettára készítettük, CR-85x digitalizálóban kiolvas­va, IMPAX 6.0 PACS rendszer munkaállomásán jelenítettük meg, és ebben a rendszer­ben archiváltuk. A felvételeket CD-lemezeken is rögzítettük, DICOM- és JPG-formátumban egyaránt.

Széchényi Pál teljes testéről 17 db röntgenfelvétel készült (tíz anterioposterior és hét lateralis irányból). A felvételtechnikánál a Magyarországon kidolgozott paleoradiológiai módszertani eljárást használtuk¹⁵.

A röntgenfelvételeken ér­tékelhetőek a csontok és az elmeszesedett képletek, az idegen testek, a műtermékek, valamint – akárcsak a CT-nél – a főpapi ruházat. Olyan részletek is láthatóvá váltak a ruhán – konkrétan a szövetben található fémszálas díszítés –, amelyek szabad szemmel a múmia jelenlegi helyzetében nem is észlelhetők. Ezek a fel­vételek a későbbiek folyamán a viselet esetleges restaurálá­sát is segíthetik.

EREDMÉNYEK

PALEORADIOLÓGIAI EREDMÉNY

A CT-vizsgálatból kiderült, hogy szándékkal, művileg mumifi­kálták a testet. A medencéről készült felvételeken jól látható a testüreg kitöltésére használt töltőanyag koncentrikusan ré­tegezett képe (7. ábra). Belső szervek maradványait sem a mellkasban, sem a hasüregben nem lehetett látni. A CT-fel­vételeken, a hasfalon művi bemetszésre utaló jel nem volt megfigyelhető. A belső szervek eltávolítása más úton történ­hetett. A kismedence csaknem teljes kitöltése alapján felme­rülhet, hogy esetleg a gáton keresztül távolították el a hasi szerveket. (A belszervek gáton keresztül történő eltávolítására a dél-amerikai mesterséges mú­miáknál találunk példákat.)

Az agykoponya boltozatán, bázisán és az arckoponyán acsontok alakja és szerkezete ép állapotnak megfelelő ké­pet adott. Az os ethmoidale is érintetlen, áttörés, roncsolás nyoma nem látszik. A koponyán sérülés, trepanáció, illetve az agy post mortem eltávolítá­sa céljából történt behatolás nyoma nem figyelhető meg. A koponyaűrben az os occipita­lera lerakódott kismennyiségű anyagon kívül más tartalom nem látszik (8. ábra). A kevés agymaradvány utalhat az agy eltávolítására, amit viszont biz­tosan nem az orron keresztül végeztek el.

Mindkét clavicula durván elmozdult helyzetben, a mell­kasban volt, hossztengelyük a gerinccel csaknem párhuza­mos. A nyaki, az alsó háti és a lumbalis gerincszakaszon több csigolyát, valamint mindkét oldalon néhány alsó bordát durván elmozdult helyzetben találtunk. A csontváz ilyen nagymértékű dezintegrációja sem élő állapotban, sem pedig a még megtartott lágy szöve­tek (szalagok, izmok) mellett élettelen testben nem jöhetett létre. Ebből arra következtet­hetünk, hogy a mechanikai károsító hatás már mumifikált állapotában érte a testet (9. ábra).

A felső és alsó végtagok csontjain nem találtunk kóros eltérést. A háti és ágyéki gerin­cen a hosszanti anterior szala­gok előrehaladott osszifikácója figyelhető meg, ami spondylosis hyperostotica (diffuse idiopat­hic skeletal hyperostosis: DISH) jellemző radiológiai tünete (10., 11. ábra). Más csontokat érintő betegség radiológiai jele nem látszik.

A CT-felvételeken jól látható a törzs elülső részén a kiszáradt bőrnek megfelelő vékony hiper­denz réteg, ami a törzs oldalsó és hátsó részein nagyrészt hiányzik. Ezeken a felszíneken csak a ruházat burkolja a testet. A lábszár és a comb dorsalis ol­dalán lágy szövetek (izmok) áb­rázolódnak. A felső végtagokon erősen pusztultak a lágyrészek. A csontokat csak a ruházat ve­szi körül. Azonban mind a CT-, mind a hagyományos röntgen­felvételeken látható, hogy az arcon és a kezeken kívül a lábfej is jó megtartottságot mutat.

A CT-felvételeken a paraver­tebralis izmok maradványaiban kis kerek vagy ovális mészden­zitású, gyűrű alakú képleteket észleltünk, amelyek elmeszese­dett féreg peték képére hason­lítanak, helminthiasis gyanúját vetik fel. A kis képletek mérete, alakja alapján elsősorban trichi­nosis lehetősége merül fel, de echinococcosis sem zárható ki (11. ábra). A gyanú tisztázásá­hoz mikrobiológus szakértő be­vonásával célzott mintavételre és szövettani vizsgálatra volna szükség. A röntgenfelvételen a mellkasban egy intenzív árnyék, a CT-felvételeken erős fémes műtermékeket adó széles gyű­rű, illetve rövid cső alakú tárgy képe figyelhető meg, ami nem a ruha mintázatának, díszítésének a része (9. ábra). Eredete nem tisztázódott.

A paleoradiológiai felvéte­lek, valamint az alábbi paleo­patológiai eredmények alapján további kérdések merültek fel, amelyek még vita tárgyát képe­zik. Ezekre későbbi kutatásaink során szeretnénk megnyugtató választ kapni.

AZ ENERGIADISZPERZÍV RÖNTGENSPEKTROMETRIA ÉS A RÖNTGENFLUORESZ­CENS ELEMANALÍZIS EREDMÉNYEI

A vizsgálatsorozatot meg­előzte egy terepbejárás 2007. április 2-án. Széchényi Pál első temetkezési helyén, a sopronbánfalvi volt pálos templom kriptájában pormin­tákat gyűjtöttünk (12. ábra). A pormintákban később olyan elemeket kerestünk, amelyek a holttest tartósításához lehet­tek felhasználva. A kutatásnak ez a része nem hozott érdemi eredményeket, mivel a kripta átépítésre került a karmelita időszak alatt. Az energiadisz­perzív röntgenspektrometria (EDX) így csupán a vakolat­ban és az újabban beépített cementben jelen lévő elemek előfordulását igazolta.

Kutatócsoportunk aznap Nagycenkre is elment, hogy a Széchényi-mauzóleumban szemrevételezzük Pál érsek múmiáját, és szőrszál-, köröm-, bőr-, valamint szájnyálkahártya-mintákat vegyünk annak érde­kében, hogy a későbbi vizsgá­latokkal tudományosan igazolni vagy cáfolni tudjuk az arzén­mérgezés teóriáját (13. ábra). A röntgenfluoreszcens elem­analízis (XRF) mind a bőr, mind a szájnyálkahártya felszínén kevés arzén jelenlétét igazolta, a bőrfelszínen talált kevés arzén nyoma csupán arra utal, hogy a tartósításhoz használhatták a mérget, ami bevett gyakorlat volt mumifikálási eljárásoknál a 18–19. századi Európában^16–18. Ezzel ellentétben a köröm- és szőrmintában – ahol mérgezés esetén az arzénfelhalmozódás feltételezhető lett volna – nem lehetett kimutatni az arzén nyo­mát (14. ábra). Tehát megdőlt az a nézet, hogy Pál érseket megmérgezték.

ENDOSZKÓPOS VIZSGÁLAT

A vizsgálat elsődleges célja lehetőség szerint belszervből származó (visceralis) minta biztosítása volt. A vizsgála­tot eredeti testnyílásokon (orr és szájnyíláson) keresztül (15. ábra), valamint főként a test bal oldalán fellelt hosszanti nyíláson keresztül végeztük, ami a hónalj vonalától egészen a medencéig ér (4. ábra). Ezen a nyíláson könnyen be lehetett vezetni az endoszkópot, így nem okoztunk semmiféle ron­csolást a testen.

Az öreglyukon át az agyko­ponya űrterébe jutottunk. Ott a csont belfelszínéhez tapadva morzsalékony tartalmat talál­tunk, amely az agyállomány maradványának felelhet meg, ebből mintát is biztosítottunk.

A szájüreg mögött, a rende­zetlenül álló, helyükből kimoz­dult nyakcsigolyák előtt egyér­telműen beazonosíthatóan tűnt fel a gégeporcok keretszerűen megőrzött elcsontosodott ma­radványa. Az egymásra borult nyakcsigolyák előtt és között faforgácsot találtunk, amelyből szintén mintát vettünk.

A mell- és hasüreg kiürítettnek bizonyult, sem a belső szer­vek, sem a rekesz nem volt megfigyelhető. Jobb oldalon, a mellkas belfelszínén beszáradt hártyás szövetfoszlányokat lehetett azonosítani, amelye­ket a mellhártya maradványá­nak feltételeztünk, ezekből is mintát vettünk. A háti csigolyák eredeti helyzetben voltak meg­figyelhetők, az ágyéki csigolyák azonban, a nyaki csigolyákhoz hasonlóan, kimozdulva, egy­másra borulva tűntek szem­be. Az egyik ágyéki csigolyát kiemeltük és nyúlványairól csontmintákat pattintottunk le, majd a csigolyát visszahelyez­tük a hasüregbe. A kismedencei szervek az egyéb belszervekhez hasonlóan hiányoztak. A kis­medencei feltöltött tartalom­ból is mintát biztosítottunk. A fentiek mellett mindkét tenyér szürkésen elszíneződött bőré­ből is apró vizsgálati anyagot távolítottunk el.

PALEOPATOLÓGIAI EREDMÉNY

Fontos volt, hogy endoszkóppal megnézzük a has felszínét, ami érintetlennek bizonyult, vagyis nem lehetett látni mesterséges bemetszésre utaló jeleket, ezt a CT-felvételek elemzése is iga­zolta. Ez azt jelenti, hogy nem a hasüregen keresztül távolították el a belső szerveket.

A múmia bal oldalán egy megközelítőleg 100 cm hosz­szúságú, tükörszimmetrikusan többszörösen ívelt, csak négy ponton egymáshoz közelítő szegélyű, a szegycsonttól mint­egy 12 cm-re, azzal párhuza­mosan futó bőrmetszés látszik, amely mögött a bordák nagy­fokban diszlokáltak. Mindez egy post mortem kivitelezett, szituációs öltésekkel egyesített, a későbbi beszáradás miatt zsu­gorodott metszésnek felel meg, amelynek a test mélyebben fekvő szöveteihez képest korai beszáradása és zsugorodása elősegítette az evisceralt és hánccsal, faforgáccsal kitömött mellkas és hasüreg gyorsabb mumifikálódását. Ugyanakkor a hosszanti nyíláson a későbbi természetes pusztulás nyomai is fokozottan észlelhetők.

A CT- és az endoszkópos vizsgálatok szerint a kopo­nyaüreg falán több helyen fél centimétert nem meghaladó vastagságú, beszáradt szövet­maradványok voltak (16. ábra). Ezeknek rehidrálása, formalin­fixálása és paraffinba ágyazása után hematoxilin-eozinnal (HE) festett szövettani metszetek készültek. Kezeletlen anyag­törmelékeket energiadiszperzív röntgenspektrometriai (EDX) vizsgálatra tettünk el. Minthogy a koponya külső megtekintésre és radiológiailag is épnek bi­zonyult, az agyvelő részleges eltávolítása csak az öreglyukon (foramen occipitale magnum) át történhetett.

Mind a mellkasi és hasi szer­vek, mind az agy eltávolítása igen kezdetleges módon, a szükséges anatómiai ismere­tek hiányában történt, homok­kal szennyezett környezetben, rozsdás vas eszközökkel. Bizonyítja ezt a mellkas bal oldalán készített nyílás helye, készítési és zárási módja, illetve a metszetekben polarizációs mikroszkóppal (17. ábra), vala­mint a koponyaüreg beszáradt tartalmában EDX-szel talált kristályos-szemcsés kvarc és vasoxid.

Az agyszövetben sejtmagok csak elvétve, árnyék formájá­ban sejthetők. Egyértelműen azonosítható képletek az el­meszesedett falú kisartériák ésezek környezetében a corpus amylaceumok (18. ábra). A ket­tő együtt cerebrosclerosisra és hypoxiás eredetű perivascularis lágyulásokra (status lacunaris) utal. Jóllehet, ezek az elváltozá­sok az agytörzsi magvak terü­letén gyakoriak, az agyszövet eltávolításakor bekövetkezett súlyos roncsolódás következ­tében a koponyatető belső oldalára száradt szövetben voltak. Találhatók továbbá foká­lisan nagy számban lamellaris szerkezetek (19. ábra), amelyek­nek műtermék vagy parazita eredete eddig mikrobiológus, környezethigiénikus és parazi­tológus szakértők bevonásával sem tisztázódott.

A ruha alatti – és különösen a háti felszínen – tapasztalha­tó rossz megtartottság tehát elsősorban a szakszerűtlen mu­mifikálási eljárásnak tudható be. Feljegyzésekből tudjuk továb­bá, hogy később is érték durva mechanikai hatások a múmiát.

Pál érsek nyughelyét és mú­miáját háromszor is feldúlták. Először az 1800-as évek elején Napóleon katonái, erről Bárt­fai Szabó László könyvében a következőket olvashatjuk: „Az 1809-ik évi háború alkalmával a francziák feldúlták a pándorfal­vi, akkor már elhagyatottan álló templomot, a melynek kriptája nyitva maradt, és a falu népe az ott elhelyezett 66 koporsót kíváncsiságból nyitogatta”¹¹. Ennek következtében gróf Szé­chényi Ferenc 1811-ben átvitette Nagycenkre, a családi mauzó­leumba Pál érsek földi marad­ványait, amit még akkor úgy jegyeztek le, hogy „csodálatos épségben maradtak meg…”¹¹. A második durva bolygatás – a szájhagyomány alapján – az 1920-as években történt, mikor is egy helybéli feltörte Széché­nyi Pál koporsóját, és ellopta az érsek arany mellkeresztjét. Állí­tólag ekkor tépődött le az érsek szakálla és roncsolódott meg az orr körüli „lágyrész” is. (A tolvajt a hatóságok még aznap elkap­ták a lopott kinccsel együtt.) A harmadik – és remélhetőleg egyben utolsó – dúlás a máso­dik világháború végén történt, a szovjet hadsereg által.

3D KOPONYANYOMTATÁS CT-ADATOKBÓL

Az antropológiai kutatás egyik legizgalmasabb kihívása az arc­rekonstrukció. A csontvázas le­leteknél nem okoz problémát a hagyományos arcrekonstrukció készítése. Jó megtartású múmi­ák esetében viszont Magyar­országon eddig nehézséget jelentett ennek létrehozása, mivel a koponyát borító lágyré­szek akadályozták a koponya­másolat elkészítését. 2008-ban adódott először lehetőség arra, hogy a CT-adatokból létrehoz­zuk egy természetes múmia (a váci leletegyüttesből), valamint a mesterségesen mumifikált Széchényi Pál koponyamásola­tát úgynevezett 3D rapid-pro­totyping eljárással¹⁹. A pontos fizikai másolaton már elkészít­hető a plasztikus arcrekonst­rukció^{20, 21}.

A multislice technikának köszönhetően 1 mm alatti vas­tagságú szeleteket készítettünk, ami jobb rekonstrukciót tett lehetővé (20. ábra). Az adatok DICOM-formátumban lettek elmentve. A nyomtatást meg­előzően először is a DICOM-for­mátumot át kellett konfigurálni STL-formátumba. Ezt követően a 3D editálás (szoftveres mani­puláció) lehetővé tette a CT-fel­vételeken rendellenes helyzet­ben rögzített testrészek virtuális leválasztását a 3D modellről. Az így külön tárgyként kinyomta­tott koponyarészletet (21. ábra) utólag a megfelelő anatómiai pozícióban illeszthettük a valódi térmodellbe (22. ábra). Kiemel­ten fontos ez a lehetőség az áll­kapocs esetében, ami a nyitott ajkak következtében mindkét múmiánál jelentősen elmozdult, így az állkapocs az eredeti ko­ponyán – az arcrekonstrukció-készítés szempontjából – nem a megfelelő pozícióban helyezke­dett el. Az eredeti, 0,8-as kopo­nya-CT-adatokból készült el a teljes 3D virtuális modell.

A 3D nyomtatók az úgyneve­zett gyors prototípusgyártásra alkalmas gépek körébe tartoz­nak. A kutatás során használt Zcorp DESIGNmate CX SZÍNES 3D nyomtató a porból ragasz­tásos eljárással hozza létre a tárgyakat. Ennek során vékony porrétegből épül fel a modell. A rétegvastagság állítható, a legvékonyabb, 0,087 mm-estől a legvastagabb, 0,203 mm-es rétegig. A nyomtató bármi­lyen bonyolult formájú testet kinyomtat, jelen esetben a teljes koponyát, a szabálytalan for­májú belső csontokkal együtt. Ehhez a feltétel mindössze a digitális 3D-s adat volt.