
BEVEZETÉS – A kontrasztanyagos ultrahang (CEUS) kombinálja a natív ultrahang és az egyéb kontrasztanyagos képalkotó eljárások előnyeit. Kutatásunk célja az volt, hogy összegezzük a klinikánkon végzett vizsgálatok indikációit és hatékonyságát. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK – Retrospektív kutatást végeztünk a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika azon betegeinek körében, akiknél 2011 és 2015 között CEUS-vizsgálat történt. A vizsgálatokat 1-2 ml SonoVue kontrasztanyag intravénás beadását követően Toshiba Aplio 50 XU ultrahangkészülék segítségével végeztük. A vizsgálatokat csoportosítottuk a vizsgált szerv, valamint a vizsgálat indikációja alapján. Meghatároztuk a CEUS-vizsgálat szenzitivitását, specificitását, pozitív és negatív prediktív értékét az összes vizsgálat tekintetében és a különböző indikációk szerinti bontásban. EREDMÉNYEK – A leggyakrabban vizsgált szerv a máj, a leggyakoribb indikáció a radiológiai intervenciót követő kontroll volt. A vizsgálatok 87,9%-a adott választ a klinikai kérdésre. A vizsgálatok szenzitivitása 88%, specificitása 94%, pozitív prediktív értéke 85%, negatív prediktív értéke pedig 95% volt. KÖVETKEZTETÉS – A CEUS-vizsgálat a legtöbb esetben konkluzív volt. A vizsgálatok szenzitivitása 88%, ami megfelel az irodalmi adatoknak. Mivel az ultrahang-kontrasztanyag nem nephrotoxicus, a CEUS-vizsgálat nem jár sugárterheléssel, viszonylag olcsó, valamint betegágy mellett is elvégezhető, ezért főként transzplantált és veseelégtelen betegek körében előnyösebbnek tekinthető az egyéb kontrasztanyagos képalkotó eljárásoknál.

BEVEZETÉS – Az elmúlt években nőtt a munkahelyi balesetek, illetve gépjárműbalesetek okozta medencesérülések száma. Sürgős esetben a CT-vizsgálat alkalmanként elengedhetetlen, hiszen az ultrahangvizsgálattal összevetve nagyobb biztonsággal állítható fel az akár életmentő diagnózis. ESETISMERTETÉS – A 61 éves medencesérült férfit mentővel szállították kórházunkba, aki munkahelyén elcsúszott és egy munkagép a falhoz nyomott. Ultrahangvizsgálattal a hólyag nem volt differenciálható, a felhelyezett katéteren át vér ürült. A mellkasi-hasi és medence-CT-vizsgálat komplett hólyagrupturát, az os pubis és sacrum mindkét oldali darabos törését, bal oldali sacroiliacalis lysist véleményezett. Intenzív kezeléssel, sokktalanítással és vérzéscsillapítással párhuzamosan műtétre került sor, ahol in situ hólyagsutura történt, valamint stabilizálták a medencét. A sokktalanító kezelés és műtét után a beteg az intenzív osztályon másnap meghalt. KÖVETKEZTETÉS – Esetünkben egy súlyos kismedencei sérülés bemutatásával kívánjuk felhívni a figyelmet a CT-vizsgálat (beleértve a CT-cisztográfiát is) diagnosztikus értékére, ami lehetővé tette a ritka kombinált hólyagruptura és darabos csonttörések terápiájának pontos megtervezését és kivitelezését.

BEVEZETÉS – A tüdősequestratio viszonylag ritka fejlődési rendellenesség, amelynek esetén egy, a tüdőtől különálló tüdőrészlet alakul ki önálló vérellátással, azaz a vérellátását a szisztémás keringésből kapja, és az esetek többségében nem áll kapcsolatban a bronchusrendszerrel. ESETISMERTETÉS – Egy 94 éves, jó általános állapotú férfi került osztályunkon mellkasi CT-vizsgálatra, bőrgyógyászati daganatos betegség stádiumának meghatározása céljából. A bal tüdő 10-es szegmentumának megfelelően tüdősequestratiót találtunk, az azt ellátó atípusos artéria az aorta descendensből eredt. További érdekesség, hogy ennek az ellátó artériának megfelelően nagyobb méretű aneurysma is ábrázolódott fali thrombussal. A beteg teljesen panaszmentes volt. KÖVETKEZTETÉS – A tüdősequestratio ritkán teljesen tünetmentes lehet, mint esetünkben is, viszont gyakran okozhat differenciáldiagnosztikai problémát, illetve ismétlődő infekciók forrása is lehet.

BEVEZETÉS – A pulzáló fülzúgás egy ritka fülészeti tünet, amelynek diagnosztikája gyakran nehéz. A pulzáló tinnitus éreredetű okai közé tartoznak: duralis arteriovenosus fistula (DAVF), arteria carotis szifon szűkülete, arteria carotis interna dissectiója, arteria carotis interna intrapetrosus aneurysmája, vénás sinusthrombosis, glomus jugulare tumorok. ESETISMERTETÉS – 56 éves férfi beteg egyoldali pulzáló fülzúgása hátterében CTA- és DSA-vizsgálat duralis arteriovenosus fistulát igazolt, amely számos bal arteria carotis externa ágból, jobb arteria occipitalis és bal vertebralis irányból is telődött. A fistula a direkt vénás drenálás és csak anterográd áramlás miatt komplex afferens rendszer ellenére Cognard I. típusúnak tekinthető. A beteg tünetei évek alatt nem progrediáltak. A beteget szorosan obszerváljuk, neuroendovascularis beavatkozást nem végeztünk. KÖVETKEZTETÉS – A DAVF-ek gyakorta nem ismerhetők fel könnyen a CT- és MR-felvételeken, így a korai érfestésnek nagy diagnosztikus jelentősége van. Az I. típusú DAVF-ekre normális anterográd elvezető keringés jellemző, corticalis vénás reflux és vénás ectasiák nélkül. Ilyenkor csak konzervatív kezelés és követés szükséges.

BEVEZETÉS – Az infektív aortitis ritka betegség, mind diagnózisa, mind terápiája hosszadalmas, több szakma együttműködését igénylő folyamat. ESETISMERTETÉS – A 71 éves, kardiológiai osztályon kezelt, szívelégtelenségben szenvedő férfi beteg esetében tartósan emelkedett CRP és mellkasi fájdalom miatt indult kivizsgálás. A vérvizsgálatok MRSA-fertőzést mutattak ki, mellkas-CT során az aorta descendens pseudoaneurysmája igazolódott. A kardiológus, az infektológus és a radiológus konzultációja alapján infektív aortitis merült fel, amelyet végül FDG/PET-CT vizsgálat bizonyított. Hosszú antibiotikum-kezelés után, intervenciós radiológus és érsebész által közösen, hibrid műtét keretében végzett stentgraftbeültetésre került sor az invazív radiológiai részlegen. KÖVETKEZTETÉSEK – A Staphylococcus az infektív aortitis leggyakoribb kórokozója, amely többnyire egyenetlen, kifekélyesedő plakkrendszer talaján jelentkezik. Az aortagyulladás szegmentális is lehet, következményesen egyre növekvő pseudoaneurysma alakulhat ki. A diagnózis megállapítása a kardiológus, az infektológus, a radiológus és a nukleáris medicina szakorvos együttes érdeme volt, a terápiába a kardiológusok és az infektológus mellett az intervenciós radiológus és az érsebész is bekapcsolódott. Egy ritka betegség ritka szövődményéből, a szakmák közti szoros együttműködés eredményeképpen, a beteg felgyógyult, állapota két év elteltével is stabil.

Emlőbetegségek diagnosztikájára specializált radiológus és nukleáris medicina szakorvosok a kecskeméti III. Emlőrák Konszenzus Konferencián felfrissítették az emlődaganatokkal kapcsolatos állásfoglalásukat. Javaslatot tesznek ezúton arra, hogy az emlődaganatok szűrése, diagnosztikája és ellátása ezen irányelvek szerint történjen. A jelen szakmai útmutató tartalmazza a legújabb technikai fejlesztéseket, a legfrissebb kutatások eredményeit, beleértve a képalkotó eljárásoknak a terápiában és követésben betöltött szerepét. Részleteztük a hazai fejlesztési javaslatainkat, és érintjük a határterületeket (igazságügyi szakértés, média, szabályozás, finanszírozás) is. Az anyag teljes egyeztetésre került a társszakmákkal.

Aktuális lapszám Magyar Radiologia Online 2016. 7. évfolyam 4. szám |
2016. 7. évfolyam 3. szám
2016. 7. évfolyam 2. szám
2016. 7. évfolyam 1. szám
2016. 6. évfolyam 11. szám
2015. 6. évfolyam 10. szám
2015. 6. évfolyam 9. szám
2015. 6. évfolyam 5. szám
2015. 6. évfolyam 4. szám
2015. 6. évfolyam 3. szám
2015. 6. évfolyam 2. szám
2015. 6. évfolyam 1. szám
2014. 5. évfolyam 11. szám
2014. 5. évfolyam 10. szám
2014. 5. évfolyam 9. szám
2014. 5. évfolyam 8. szám
2014. 5. évfolyam 7. szám
2014. 5. évfolyam 5. szám
2014. 5. évfolyam 4. szám
2014. 5. évfolyam 3. szám
2014. 5. évfolyam 2. szám
2014. 5. évfolyam 1. szám
2013. 4. évfolyam 11. szám
2013. 4. évfolyam 10. szám
2013. 4. évfolyam 9. szám
2013. 4. évfolyam 8. szám
2013. 4. évfolyam 7. szám
2013. 4. évfolyam 5. szám
2013. 4. évfolyam 4. szám
2013. 4. évfolyam 3. szám
2013. 4. évfolyam 2. szám
2013. 4. évfolyam 1. szám
2012. 3. évfolyam 12. szám
2012. 3. évfolyam 11. szám
2012. 3. évfolyam 10. szám
2012. 3. évfolyam 9. szám
2012. 3. évfolyam 8. szám
2012. 3. évfolyam 7. szám
2012. 3. évfolyam 6. szám
2012. 3. évfolyam 5. szám
2012. 3. évfolyam 4. szám
2012. 3. évfolyam 3. szám
2012. 3. évfolyam 2. szám
2012. 3. évfolyam 1. szám
2011. 2. évfolyam 4. szám
2011. 2. évfolyam 3. szám
2011. 2. évfolyam 2. szám
2011. 2. évfolyam 1. szám
2010. 1. évfolyam 4. szám
2010. 1. évfolyam 3. szám
2010. 1. évfolyam 2. szám
2010. 1. évfolyam 1. szám
Impresszum About us |
Instrukciók... A tudományos kéziratok összeállítása |
Instructions for authors Manuscript Structure |
Cimkefelhő
|