2017. május 22. hétfő, Júlia, Rita napja
Chicagói élmények
Szerző(k): radiologia.hu
Dátum: 2016-11-24 07:41:57
küldés levélben nyomtatás nyomtatás pdf domkumentumba
Vasárnap kezdődik Chicagóban a 102. RSNA Kongresszus. Ennek kapcsán Palkó András professzorral beszélgettünk.

Professzor úr, hányszor volt a chicagói RSNA Kongresszuson?

 

1994-ben jutottam el először Chicagoba, azóta legalább tízszer jártam az RSNA-n, de a pontos számra nem emlékszem. Mindenesetre, az utóbbi három évben már nem csak passzív résztvevőként lehettem ott, hanem az ESR/RSNA sürgősségi radiológiai minikurzus társszervezőjeként és előadójaként.

 

Milyen volt az első? Arra biztosan emlékszik az ember...

 

Az első alkalom tényleg emlékezetes volt… Egy repülőtérhez közeli szállodából napi kétszer másfél órás utazással jutottunk el a McCormick Központba és vissza, és olyan szegények voltunk, hogy a vonatjegy megvásárlása is gondot okozott, az étkezésekről már nem is beszélve – de persze a leleményesség és a szponzorok segítségével túléltük, meg egyébként is, az élmény, a város meg a kongresszus is, bőven ellensúlyozta a nehézségeket.

 

Melyik volt a legemlékezetesebb?

 

Természetesen a 2014. évi, amikor az RSNA újonnan megválasztott tiszteletbeli tagjaként állhattam az Airie Crown Theater színpadán, és minden sarkon a saját többszörös életnagyságú portréimba ütköztem…

 

Milyen érzés volt az Európai Radiológiai Társaság (ESR) elnökeként részt venni a chicagói kongresszuson?

 

Az ESR elnökeként, illetve igazgatótanácsa tagjaként négy évig volt alkalmam az európai radiológusokat képviselni az RSNA-val, illetve az ACR-el folytatott hivatalos tárgyalásokon. Ezeknek a megbeszéléseknek is köszönhető, hogy ma a korábbinál sokkal szorosabb az együttműködés a két part között, ami már konkrét projektekben – például a klinikai döntéstámogatási rendszer, a sugárvédelem, a szakképzés – is eredményekre vezetett. Ezen túlmenően fantasztikus élmény volt testközelből látni ezeknek a hatalmas szervezeteknek a működését és találkozni a vezetőikkel, akik között rengeteg kiemelkedő képességű kollégát ismerhettem meg.

 

Mi volt a legjelentősebb szakmai élmény?

 

Nem tudok egy konkrét alkalmat kiemelni, inkább a megnyitóünnepségek kapcsán tartott sok-sok kiemelkedő, jövőbe mutató plenáris előadásra emlékszem, amelyek nem kevés olyan víziót vázoltak fel, a perszonalizált radiológiától a precíziós képalkotáson és a biomarkerek jelentőssé válásán, az integrált diagnosztikán, az orvoslás 4P koncepcióján át a volume-based működésről a value-based koncepcióra váltásig és tovább, amelyek évekre meghatározták a szakma fejlődési irányát-. Ezek a víziók mára részben vagy egészben megvalósultak, és sokszor a napi gyakorlatunk részévé váltak.

 

Az RSNA tiszteletbeli tagja – milyen érzés volt ezt az elismerést megkapni?

 

Mit mondhatok…? Hihetetlen, fantasztikus, lenyűgöző, különösen mivel – a tágabb földrajzi régiónkból elsőként – olyan nevek közé iratkozhattam fel, akik az elmúlt száz évben a szakma legnagyobbjai, legendái voltak. Tényleg még ma sem hiszem el, hogy ez velem megtörténhetett.

 

Chicago messze van. Jelentős különbség tapasztalható a business és az economy class között?

 

Erről azért tudok véleményt mondani, mert a hivatalos útjaimon megadatott, hogy a repülőgép orrához közeli fertályban utazhassak. És igen, jelentős a különbség – nem is elsősorban az étel/ital/filmválaszték minősége, hanem a lábtér hossza, az ülések kényelme és ággyá alakíthatósága miatt…

 

Legjobb étterem?

 

A Redfish a North State-en, kitűnő cajun és mexikói ételek, jó blues – de sajnos már csak múlt időben, mert néhány éve bezárt…

 

Legjobb művészeti élmény?

 

Az Art Institute impresszionista gyűjteménye.

 

Mit ad Chicago és az RSNA egy magyar radiológus számára?

 

Az első alkalom lenyűgöző: a méretek, a távolságok, az elérhető programok a városban és a kongresszuson is elveszetté teszik az embert. Érdemes kicsit előre készülni, a várossal és a programmal is megismerkedni „on-line” – és azután persze ugyanúgy elveszni… Legyen a látogató nagyon nyitott és szomjas az új élményekre, mert az ott összegyűjtött szakmai élmények meghatározóak lehetnek az itthoni munkánkban is. Nem csak a konkrét tudás bővülése, hanem sokkal inkább egy más, számunkra újszerű látásmód, viselkedésmód, attitűd, standardok megismerése eredményeként.

Kapcsolódó témák:                                     Legolvasottabb témák:                          
Hozzászólások