XVIII. MAGYAR NEURORADIOLÓGIAI KONGRESSZUS

A RadiWiki wikiből

Koponyaűri daganatok modern képalkotó diagnosztikája

Barsi Péter, Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpont, Budapest

A „hagyományos” CT és MR diagnosztika tisztázza a koponyaűri daganatok legfontosabb tulajdonságait (elhelyezkedés, méret, perifocalis oedema, térfoglaló hatás). Az új MR módszerek további hasznos információt nyújtanak a műtéti tervezéshez és a postoperativ követéshez. A diffúziós képalkotás és a belőle származó ADC térkép segítséget nyújt a differenciál diagnosztikában (tumoros vagy nem tumoros térfoglaló folyamat, bizonyos mértékig a tumor szövettani tipizálása), illetve egyes tumorok (pl. infiltratív gliomák) dignitásának megállapításában. A közvetlenül műtét után végzett diffúziós vizsgálat és a későbbi postoperativ diffúziós vizsgálat összehasonlítása révén valószínűsíteni lehet postoperativ-postirradiatiós elváltozások vagy recidiv-residualis tumor jelenlétét. A diffúziós tenzor képalkotásból származó traktográfia a tumor és a kiemelt jelentőségű fehérállományi pályák (pl. corticospinalis pálya, fasciculus arcuatus) viszonyát ábrázolja. A magnetizációs transzfer képalkotás a kontrasztanyag halmozás pontosabb ábrázolásával fontos lehet pl. a metastasisok felfedezésében. A perfúziós vizsgálat a tumoros és nem tumoros térfoglaló elváltozások elkü- lönítésében, illetve a postoperativ vizsgálatok értékelésében játszik szerepet. Az MR spektroszkópia a térfoglaló folyamatok differenciál diagnosztikájában járulékos információt szolgáltat. A funkcionális MR vizsgálattal a kiemelt jelentőségű agyi területek (pl. primer mozgató kéreg, beszédközpontok) és a tumor viszonyát tisztázza. Az alap diffúziós képalkotás és ADC gyors, értékelése könnyen megtanulható, széles körben alkalmazandó. A többi kiegészítő vizsgálat speciális szoftvert, pontos beállításokat, ismeretanyagot és gyakorlatot igényel, elvégzésük és értékelésük jelentős időráfordítással jár, de mindezeket figyelembe véve elterjedésük és alkalmazásuk nagy haszonnal jár a megfelelő esetekben.

Modern neuroimaging of intracranial tumours

Péter Barsi, Semmelweis University, MR Research Centre, Budapest

„Basic” CT and MRI diagnostics are depicting the most important features of intracranial tumours (localization, size, perifocal oedema, space-occupying nature). New MR modalities provide further useful information for surgical planning and postoperative evaluation. Diffusion weighted imaging and ADC help in the differential diagnostics (tumorous/ non-tumorous lesion, histology for some extent) and in evaluating the dignity of certain tumours like infiltrative gliomas. The comparison of DWI performed right after the operation and at later follow-up studies helps in differentiating postoperative-radiotherapy changes from recurrent-residual tumour. Tractography derived from diffusion tensor imaging depicts the relation of the tumour to important white matter tracts like corticospinal tract or arcuate fasciculus. Magnetization transfer contrast imaging better shows contrast enhancement and can be important in the imaging of metastatic brain disease. Perfusion MRI plays a role in the differentiation of tumours and non-tumorous lesions and in the postoperative evaluation. MR spectroscopy provides additional information for the differentiation of space-occupying lesions. Functional MRI shows the relation of the tumour to the eloquent brain areas like the primary motor cortex or the speech centres. The basic DWI/ADC is a fast method and easy to evaluate, thus it should be used widely. The remaining complementary examinations need special equipment and software, strict setup, reliable knowledge and experience and extra imaging and evaluation time, but worth using in the proper cases.

Agytumorok posztoperatív differenciál diagnosztikája

Osztie Éva, Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest

Az agytumorok posztoperatív állapotai részben megegyeznek bármely más okból végzett koponya műtét után bekövetkező szövődményekkel (úgymint gyulladás, vérzés, oedema, vascularis károsodások) és ezek differenciál diag- nosztikai kérdéseivel, másrészt felelős döntés elé állítják a diagnosztikával foglalkozó szakembereket, amikor a kezelt daganat állapotáról (residuum, recidíva), illetve a terápia hatékonyságáról kell véleményt alkotniuk. Előadásomban ezekre a kérdésekre főként a mindennapi gyakorlatban rendelkezésünkre álló hagyományos eszközökkel (CT és MR) és kisebb részben az újabb diagnosztikus képalkotó módszerek (MRS, diffúziós és perfúziós MR) segítségével keresem a válaszokat, konkrét esetek bemutatásával próbálok praktikus szempontokat nyújtani és néhány gyakori csapdára felhívni a figyelmet.

Az orbitatumorok CT- és MR-diagnosztikája

Machovitsch Ágnes, Országos Idegtudományi Intézet

Előadásomban az orbita – izomkúp által meghatározott – térrészei közül a látóideg és ideghüvely, az intra- és extraconalis tér gyakoribb valódi daganatait és a képalkotás során tumort utánzó vagy klinikailag is daganatszerűen viselkedő egyéb elváltozásokat, valamint a differenciál–diagnózis szempontjait szeretném bemutatni. A térfoglalásként jelentkező eltérések között számos benignus cysta és gyulladásos vagy vascularis eredetű laesio szerepel.

Orbital tumors on the CT and MR imaging Ágnes Machovitsch, National Institute of Neuroscience The common tumors and other space occupying lesions of the orbital compartments (optic nerve sheath complex, intra- and extraconal space) are presented. Among the latter lesions there are a number of benign cysts, lesions of inflammatory or vascular origin, which clinically or on imaging mimick tumors.

Neonatális neuroradiológia ’09

Rudas Gábor, SE MR Kutató Központ

Bevezetés: A neonatológiai neuroradiológiában alapvető változások voltak az elmúlt 10 évben, de ezek a változások nem mentek át a napi gyakorlatba. Ennek megfelelően nagyon sok a fals radiológiai és neonatológiai diagnózis. Cél: Felhívni a figyelmet: 1. az ultrahang(UH) vizsgálatok potenciális lehetőségeire, ill. korlátaira; 2. az MR vizsgálatok lehetőségeire és korlátaira; 3. ismertetni a neonatális MR vizsgálatok technikáját (mikor, milyen szekvencia, stb.); 4. a CT vizsgálatok limitációira. Megbeszélés: 1. A neonatális UH vizsgálatok legfontosabb előnye, 1.1 hogy egy sor olyan finom elváltozást képes felismerni (pl. intraventriculáris bacteriális/ gomba vegetációk, mineralizációk, stb.) melyek jelenleg más képalkotóval nem diagnosztizálhatóak; 1.2 hogy olyan fuctionális vizsgálatokra is képesek, melyekkel pl. az asphyxia diagnózisa megerősíthető, vagy pl. a differenciálás az atrophia cerebri és a kisfokban emelkedett ICP-s posthaemorrhagias/postinfectiosusos hydrocephalusok között lehetséges; 1.3 alkalmas a gerinc vizsgálatára is ( meningitis-IVH); 2.A neonatális UH vizsgálatok legfontosabb limitációi: 2.1 alkalmanként a kü- lönféle ICH-kat (IVH, SAV, plexus vérzés, állomány vérzés, stb.) nem ismeri fel; 2.2 az asphyxia diagnosztikája; 2.3 a fehérállományi betegségek diagnosztikája; 2.4 anyagcsere betegségek diagnosztikája; a fejlődési rendellenességek, ill. azok teljes komplexitása. 3. Az MR vizsgálatok előnyei: 3.1 az IC vérzések; 3.2 asphyxia; 3.3 fehérállományi léziók; 3.4 anyagcserebetegségek; 3.5 lehetőség a legújabb MR technikák használatára (MRS /H és P/; DTI;DWI; fMRI; stb.); 4.Az MR vizsgálatok limitációi: 4.1 tudni kell az új mérési eredmények határait (pl.: mikor jelenik meg a DWI, mikor jön a „pseudonormalizáció”, mi a DTI, ill Tractográfia limitációja, hogyan kell az MRS vizsgálatokat végezni, stb.); 4.2 rendkívül fontos az „idő faktor”: a vizsgálatokat azonnal el kell végezni, amint a beteg állapota azt megengedi és nem a korrigált 40. gestációs héten, alkalmanként 3-4 hónappal a szülés és a legdurvább inzultusok után. Összefoglalva: nyilvánvaló, hogy a neonatális neuroradiológia új korszakába léptünk és, ha a megfelelő modalitásokkal megfelelő időben végezzük el a megfelelő méréseket, akkor egy új világ nyílik számunkra és nem csak a neuroradiológiai diagnózis lesz sokkal pontosabb, de jobban megismerhetjük a betegségek pathogenezisét és így új terápiás lehetőségek is nyílhatnak.

Paradigmaváltás a neuro-onkológiai sebészetben

Dóczi Tamás, PTE KK Idegsebészeti Klinika

A modern idegsebészet klasszikus korszaka hazánkban az 1980-as évekig uralta a klinikai gyakorlatot. Ez a műtéttechnikailag „makro-sebészet” indirekt diagnosztikán alapult (pneumo-encephalographia, analóg angiographia, ventriculographia), s eredményességét mortalitási mutatókkal mértük. Ezt követően vált „gold standard”-dá Magyarországon is a „mikro-idegsebészet”, amely már direkt képalkotó diagnosztikára támaszkodik (CT, MRI, DSA). A műtéti technika meghatározó elemei az anatómiai mikro-topographia (8-16 szoros nagyítás); a „sebészi ország-utakon” való (sulcus, fissura, stb.) idegszövet sértése nélküli feltárás; speciális eszközrendszer: operációs mikroszkóp, bajonett alakú igen finom mikroműszerek, ultrahangos szívó, stb.! Az eredményesség indikátorai az alacsony morbiditási mutatók! Mindkét korszakra jellemző, hogy a diagnosztika és a műtéti beavatkozás kivitelezése egymástól még elkülönül, tehát független, s a kapcsolatot az idegsebész anatómiai tudása, tér-víziója, tapasztalata biztosítja. A fejlődés következő fázisában a digitális diagnosztikai adatok egyre közvetlenebbül kerülnek csatolásra a műtéti beavatkozás pontos, egyre kevésbé invazív kivitelezéséhez! Kezdetben a frame-based (sterotaxiás keret), majd a frame-less neuronavigáció került be a neuroonkológiai armamentáriumba, mint ahogy a köz- lekedésben is elterjedt a GPS navigáció. A minimálisan invazív módszerek egyre jobban a napi gyakorlat részei: navigált „kulcslyuk” mikrosebészet; neuroendoszkópia, endoszkóp-asszisztált mikrosebészet; „video-surgery”. Emellett egyre többször választunk „nem klasszikus” minimálisan invázív eljárásokat: endovascularis idegsebészet (a daganat vérellátásnak csökkentésére), továbbá brachyterápia (CT/MR vezérelt közelbesugárzás), sugársebészet (stereotaxiás pontbesugárzás), amely gamma-késsel, vagy a sokkal nagyobb fejlődési perspektíva előtt álló LINAC mikro-multimikroleaf collimatorral végezhető! A konformalitást és a minimalis invazivitást ma legjobban az image-guided konformális sugárterápia=IGRT (pl. CT-LINAC-mikromultileaf collimator, Cyberknife, stb.) technika biztosítja, amelyet lehet együlésben (sugársebészet) vagy hypofrakcionáltan (stereo-frakcionált pontbesugárzás) végezni a koponya és a gerinc betegségeiben egyaránt! Napjaink legizgalmasabb kérdése a sugársebészet és a mikrosebészet kombinálása a legfontosabb műtéti prioritás eléréséhez: idegrendszeri funkciók mindenáron való megtartása a lehető legnagyobb onkológiai hatékonyság mellett! A neuroonkológiai sebészet alapigazsága a szédítő technikai és technológiai fejlődés ellenére azonban – Romhányi György szavait idézve – változatlan maradt: „Indikation ist Art, Operation ist Technik”.

Sugársebészet és frakcionált stereotaxiás sugárterápia

Horváth Zsolt, PTE KK Idegsebészeti Klinika

A koponyaűri daganatok hagyományos sugárkezelése, ill. a teljes koponya sugárkezelés a daganatok és a nem szaporodó agyszövet sugárérzékenysége közti különbséget használja ki. Az utóbbi 2-3 évtized technikai fejlődésének köszönhető a sugársebészeti kezelés (RS) elterjedése, melynek lényege, hogy a céltérfogatban szándékolt sugárnecrosist hozunk létre. A fenti két technikát ötvözi a frakcionált sztereotaxiás sugártherápian (SRT), mely egyes indokolt esetekben a legmodernebb therapiás modalitásnak számít. Az első sugársebészeti kezelést Lars Leksell svéd idegsebész végezte, eleinte funkcionális műtétekben. Tapasztalatai alapján fejlesztették ki a manapság is használatos ún. „Gamma kést”. Ez a készülék cobalt töltetekkel működik. Az 1980-as évek óta egyre inkább elterjedtek a lineáris gyorsító-alapú su- gársebészeti készülékek. Viszonylagos olcsóságuk mellett flexibilitásuk, fejleszthetőségük kiemelkedő. A gyorsító-alapú stereotaxiás sugárkezelések conformalitását különböző technikákkal („beam shaping” és intenzitás modulálás) növelik. A sugárterv megfelelően precíz kivitelezését különböző kontrol technikák segítik (portal vision, frameless stereotaxy, Cyberknife).

Radiosurgery and fractionated stereoactic radiotherapy

Zsolt Horváth

Traditional radiotherapy of intracranial tumours and whole brain radiotherapy is using the sensitivity difference between the tumour and the healthy, non- dividing brain tissue. The result of the technical development of the last 2-3 decades resulted in the development and spread of radiosurgery (RS) technique that operates by inducing controlled radiation necrosis in the target volume. The above techniques are combined in fractionated stereotactic radiotherapy (SRT), which is in certain cases the most modern therapeutic modality. The first radiosurgical treatment was performed by Lars Leksell, a Swedish neurosurgeon, who invented the so called „Gamma knife”. This machine operates using cobalt sources. Since the late 1980-s the linear accelerator based radiosurgical instruments have spread enormously due to their relatively low cost and high flexibility. Different techniques have more recently been developed to enhance the conformity of dose planning and delivery using LINAC-based systems. These include beam shaping and intensity modulation. The precise dose delivery is promoted by different control techniques (portal vision, frameless stereotaxy, Cyberknife).

Diagnosztikai work-up gammakés kezelés előtt

Berényi Ervin1, Jakab András1, Dobai József2, Emri Miklós3

1 Orvosi Laboratóriumi és Képalkotó Diagnosztikai Tanszék, Debreceni Egy. 2 Idegsebészeti Klinika, Debreceni Egyetem 3 Nukleáris Medicina Intézet, Debreceni Egyetem

Bevezetés A sugársebészeti beavatkozások tervezése során számos kihívásnak kell eleget tenni. A képalkotásnak ki kell elégíteni az idegsebészet szakmai és munka- szervezési igényeit is. A betegeknek a kezelés előtt célzó-kerettel történő CT vizsgálata mellett alapvetően fontos a korszerű multimodális képalkotó lehetőségek eltérő információinak minél szélesebb körű felhasználása. Módszer 2007. augusztus óta 1000 beteg sugársebészeti kezelése történt meg a Debreceni Egyetem Gamma Sugársebészeti Központjában. Az esetek kb. 40 %-ban a tervezéshez a műtét előtti napon készült „frameless” MR vizsgálattal nyert információkat is felhasználtuk. A multimodális képi információk feldolgozása előkészítő, regisztrációs és képfúziós szakaszra osztható – a lépések automatizálása kívánatos. Eredmények A gamma sugársebészeti beavatkozások tervezése során a PET és az MR vizsgálatok (DTI, fMRI, MRS) adatai megfelelő módon felhasználhatóak. Összefoglalás Megfelelő képfeldolgozó módszerek alkalmazásával lehetővé válik különböző modalitásokból nyerhető eltérő morfológiai, diffúziós, perfúziós, biokémiai információk integrált felhasználása a sugársebészeti tervezésben. A multimodális információk új dimenziót nyitnak a tervezés mellett a diagnosztikában is.

Diagnostic work-up prior to gamma-knife interventions

Ervin Berényi1, András Jakab1, József Dobai2, Miklós Emri3

1 Univers. of Debrecen, Dept.of Biomedical Laboratory and Imaging Sciences 2 University of Debrecen, Dept. of Neurosurgery 3 University of Debrecen, Institute of Nuclear Medicine

Introduction Radiosurgical intervention planning faces many clinical challenges. Diagnostic imaging must fulfill the requirements both in terms of neurosurgical professionalism and management of human resources. It is essential to perform preoperative CT examinations with frame attached to the patient’s head; moreover, we must exploit the capabilities of modern multimodal imaging. Methods We performed 1000 radiosurgical interventions since 2007 at the Gamma Radiosurgery Center, University of Debrecen. In approximately 40% of the cases frameless MRI acquisitions were done in order to provide additional information for treatment planning. The analysis of this multimodal dataset involves preprocessing, image registration and image fusion steps – all preferred to be automatic. Results We successfully adopted PET and MRI examinations (i. e. DTI, fMRI, MRS) in our radiosurgical treatment environment. Conclusions Measurements regarding morphologic, diffusion, perfusion and biochemical attributes can be integrated into the radiosurgical treatment planning procedure by utilizing appropriate state-of-the-art methods. Multimodal information creates a new dimension for both diagnostics and treatment.

Az agydaganatok képfúzióval vezérelt brachytherápiás kezelése.

Julow Jenő és mtsai, Szt. János Kórház Idegsebészeti Osztály Budapest

Bevezetés és módszer: Az agydaganatok képfúzióval vezérelt sztereotaxiás brachytherápiás kezelését több mint 300 műtét során alkalmaztuk. Az operált betegeket éveken (sokszor évtizedeken) át, legalább 3 alkalommal végzett klinikai és CT/MR és ritkábban CT/MR/PET fúziós vizsgálatokkal ellenőriztük. Munkánk fontosabb eredményei: 1.Megállapítottuk, hogy a recidív cisztás craniopharyngeomák kezelésének legcélravezetőbb módszere az 90Y intracavitalis besugárzás, melyet a klinikai adatok 30 éves követési idő alatt igazoltak. Meghatároztuk a ciszta zsugorodás időbeli lefolyásának matematikai leírását. 2. Megállapítottuk a pinealomák, agytörzsi daganatok, recidív meningeomák, gliomák 125I interstitialis besugárzásának alkalmazhatóságát és eredményeit, sebészetileg már inoperabilis betegeken. 3. Nemzetközileg elsőként vezettük be a brachytherápiás műtétek minőségi ellenőrzésére az intraoperatív CT-CT képfúziót. Az eljárás lehetőséget ad az izotópokkal feltöltött katéterek térbeli pozíciójának ellenőrzésére, műtét alatti korrekciójára. 4. A 125I brachyterápia és a LINAC sugársebészeti eljárás dóziseloszlásainak és sugárbiológiai hatásosságának összehasonlítására először tettünk kísérletet. Magasabb dózisoknál (40-100 Gy brachytherápiás dózis, ami 11,6 – 19,2 Gy LINAC-os dózisnak felel meg), a brachyterápiás besugárzás szignifikánsan kíméletesebb az ép agyszövetre nézve, mint a LINAC besugárzás. Ami a dózis homogenitást illeti, a LINAC-os besugárzás szignifikánsan jobbnak bizonyult, mint a brachyterápia. 5. A besugárzás képalkotó eljárásokkal kimutatható következményeit, a tumor nekrózis-reaktív gyűrű és az oedema térfogatát, valamint a dozimetriai adatokat quantitatíve vizsgáltuk elsősorban low grade gliomákon. Új „polinom illesztésen alapuló prognózisgörbénk”, mely képfúziót felhasználva írja le a tumor nekrózis, reaktív zóna illetve ödéma térfogat paraméterek időbeli változását, hasznos információt nyújthat (i) az ideális betegkezelés kialakításánál, (ii) a betegkövetésnél és (iii) egy esetlegesen szükséges reoperáció tervezésénél.

Image fusion guided brachytherapy (Interstitial low dose rate Iodine –125 irradiation) of brain tumors.

J. Julow et al, St. John’s Hospital Department of Neurosurgery

Long-term Results and Late Complications Following Intracavitary Yttrium-90 colloid Irradiation of recurrent Cystic Craniopharyngiomas . Seventy-three recurrent cystic craniopharyngiomas treated by stereotactically applied intracystic colloidal Yttrium-90 (YTx) in 60 patients were studied in a retrospective analysis from 1975 to 2005. Following YTx, the initial cyst volumes decreased with average 79%. The mean survival after YTx was 9.4 years (range 0,7-30 yrs). Despite sporadic complications, intracavitary Yttrium-90 irradiation is a valuable treatment alternative for craniopharyngioma cysts, sometimes as part of a multi-modality management in these tumors. Analysis of the results of the interstitial 125I irradiation of pinealomas, brainstem tumors, recurrent meningeomas and gliomas. We proved firstly the usefulness of postoperative CT fusion verification of isotope seeds and catheters at stereotactic interstitial irradiation of brain tumors. The fusion of the CT image used at planning and after the implantation of the catheters enabled us to verify the position of the catheters containing the isotopes. The application of the interstitial irradiation with CT control allows us to identify and correct possible inaccuracies in catheter positioning during the operation. The procedure then becomes far more accurate and reliable, and as such, the irradiation becomes more conformal than without catheter adjustment. Comparison of 125 Iodine stereotactic brachytherapy and LINAC radiosurgery modalities on physical dose distribution and radiobiological efficacy. At stereotactic irradiation of brain tumours the multiple arc LINAC based radiosurgery is more damaging to normal tissues than the I-125 brachytherapy. With BT more conformal dose distribution can be accomplished, but the dose homogeneity is worse than with radiosurgery. The brachytherapy was used for surgically inoperable gliomas, for recurrent gliomas We analysed the the median survival rate, overall survival rate and side effects- The image fusion analysis of volumetric changes after interstitial low-dose-rate Iodine-125 irradiation of supratentorial gliomas was performed an average of 14.2 months after low-dose-rate irradiation of 25 inoperable low-grade gliomas. The prescribed dose was 50–60 Gy to the tumor surface. The image fusion analyzed volumetric changes after interstitial low dose rate Iodine-125 irradiation of supratentorial low grade gliomas showes the following results. The relative volumes of the different parts of the triple ring after the interstitial irradiation compared to the reference dose volume were the following: necrosis, 40.9%, reactive zone, 47.1%, and edema, 367%. The tumor necrosis developed at 79.1 Gy on average. Prediction of volumetrical change in “triple ring” caused by gliomas I-125 brachytherapy To make the volumetrical changes predictable, mathematical expressions were provided to describe the dynamics of triple ring. The polynomial prediction approach proposed revealed the dynamics of triple ring Comparison of 125 Iodine stereotactic brachytherapy and LINAC radiosurgery The role of microglia/macrophage system in the tissue response to I-125 interstitial brachytherapy of cerebral gliomas.Results of our immunohistochemical study suggest that the early lesions are characterized by migrating macrophages apparently concerned with the removal of necrotic debris. The established phase of reactive zone around the necrotic center is characterized by a narrow inner rim of microglial accumulation and a broad outer area characterized by astrocytic gliosis, vascular proliferation, activated microglia and infiltration by macrophages. In the burned-out phases of I-125 interstitial brachytherapy of gliomas, the necrosis undergoes liquefaction, the microglial rim is replaced to astrocytic gliosis which can be considered as equivalent to the scar tissue formed around necrosis outside the central nervous system. Conclusions: Brachytherapy of brain tumours is a minimal invasive, well applicable method. Give up the „wait and see” theory in case of small gliomas. „Low grade” glioma is growing and becomes malignant. Irradiate under 3 cm size!

Stroke a gyermekkorban

Rudas Gábor, Várallyay György, Barsi Péter, Semmelweis Egyetem, MR Kutató Központ

A gyermekkorban a stroke a legutóbbi évekig egy ritka diagnózis volt. Azonban a képalkotás fejlődése következtében mára nyilvánvalóvá vált, hogy egy relatíve gyakori és mindenesetre nagyon súlyos betegségről van szó. A betegség incidenciája 2-10/100.000 (felnőttkorban 90-190/100.000), és nagyon magas a morbiditása (kb. 80%) és a mortalitása (kb.5%), mellyel a 10 leggyakoribb gyermekkori halálok között van. Külön hangsúlyozandó, hogy több mint 70%-ban súlyos maradványtünetekkel gyógyul. A betegség etiológiája, diagnosztikája és terápiája gyökeresen különbözik a felnőttkoritól. Etimológiájában a vasculopathiák (vasculitisek – infekciós, ill. autoim- muneredetűek, öröklött betegségek, traumás dissectiok, stb.) a leggyakoribbak, de nagyon jelentősek a coagulopathiák, az kardiológiai betegségek, az anyagcserebetegségek, a tumorok, ill. a különböző neonatológiai kórokok, stb. Az előadásban részletesen ismertetem a lehetséges kórokokat, a diagnosztikát, ill. a terápiás lehetőségeket és fel szeretném hívni a figyelmet a gyermekkori stroke-ra, hangsúlyozni, hogy noha csak kb. 50%-ban tudunk valódi etiológiát kideríteni, de ennek komoly terápiás jelentősége lehet: elsősorban egy esetleges következő stroke megelőzésében.

Stroke in Childhood

Gábor Rudas, György Várallyay, Péter Barsi

Until the last few years, stroke was rarely diagnosed in childen. However, because of the fast developing of the neuroimaging, stroke is now being recognised as an important cause of the childhood disability. The incidence of the stroke in children is ca. 2-10/100.000 (vs. at adults is 90-190/100.000) and the morbidity is 80%, the mortality is 5% . Indeed, it is one of the top ten causes of the childhood death. The permanent motor and/or mental dysfunction is more than 70%. The etiology, the imaging and the treatement of the childhood stroke is completly diffrent from the adult one. In the etiology the most important are the vasculopathies, but quite important the coagulopathies, the cardiac causes, the metabolic diseases, the tumors, the neonatal diseases, etc. In the lecture I will speak about the most important causes of the pediatric stroke, about the imaging and about the terapy.

Az in vivo 1H MR spektroszkópia kurrens alkalmazása a neuro-onkológiában

Bajzik Gábor, Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet

Az agyi tumorok diagnosztikájában jelentős előrelépést eredményezett a speciális MR módszerek körébe tartozó diffúziós, perfúziós, funkcionális és in vivo spektroszkópiás vizsgálatok alkalmazása. Az agyi in vivo 1H MR spektroszkópia az elmúlt évek során hosszú utat járt be, a kezdeti túlzottnak bizonyuló remények, majd a szükségszerű pesszimista megítélést követően a kutatási alkalmazások után a klinikai rutin részeként is beépülhet a mindennapi gyakorlatba. Párhuzamosan zajlott az MR berendezések technikai fejlődése és a nagyobb térerejű berendezések elterjedése. A spektroszkópiás opció általában elérhető az újabb MR berendezéseken, a vizsgálat kivitelezése már nagyrészt automatizált és speciális kiértékelő programok is rendelkezésre állnak. Adottak a feltételek a módszer széles körű alkalmazására. A referátum célja az agyi MR spektroszkópia alkalmazási lehetőségeinek bemutatása az agyi tumorok diagnózisában, a kezelés megtervezésében, a terápia hatásosságának felmérésében, a követésben, recidíva kimutatásában.

Current possibilities of in vivo proton MR spectroscopy in neuro-oncology

Gábor Bajzik, Kaposvár University Institute of Diagnostic Imaging and Radiation Oncology

Advanced MRI techniques, such as diffusion, perfusion, functional imaging and spectroscopy, have improved the imaging of brain tumours. In vivo brain MR spectroscopy has gone a long way from the early expectations and the following decline in its acceptance. Now clinical applications of proton magnetic resonance spectroscopy are increasing as the techniques and hardware have become more robust and user-friendly. This presentation aims to illustrate the current possibilities of proton MR spectroscopy in brain tumour diagnosis, therapy planning, evaluation of the effectiveness of the therapy, follow-up and in tumour recurrence detection.

Képvezérelt fájdalomcsillapítási eljárások szerepe a neuro-onkológiában

Almási Róbert1, Horváth Gyula2, KMOK, 1KAIBO, 2Radiológiai osztály

Az American Society of Interventional Pain Physicians (ASIPP), megfogalmazása szerint az intervenciós fájdalom terápia az orvostudomány egy olyan ága, melynek feladata a fájdalommal összefüggő egészségkárosodások diagnosztikája és kezelése. Az intervenciós fájdalom medicina multidiszciplináris megközelítést használ, melyben különböző egészségügyi szakemberek összedolgoznak, hogy az akut vagy krónikus fájdalomban szenvedő betegnek lehetőség szerint teljes terápiás spektrumot és szolgáltatást nyújtsanak. Az intervenciós fájdalomcsillapítás célja a fájdalom enyhítése, megszüntetése, a beteg életminőségének javítása, a munkaképesség visszaállítása, valamint invazív sebészeti beavatkozás elkerülése olyan minimálisan invazív technikák alkalmazásával, melyek a különböző fájdalmas állapotokban diagnosztikus és terápiás értékűek. Korábban a fájdalomcsillapítási technikáinkat csak megközelítő pontossággal, sokszor tapasztalati úton, free-hand módszerrel gyakoroltuk. Az ultrahang és CT újabb generációinak megjelenésével korszerű technika áll rendelkezésünkre, melynek segítségével gyakorlatilag minden anatómiai struktúrát képesek vagyunk megközelíteni. Az UH bevezetése a fájdalomcsillapításba új távlatokat nyit meg az intervenciós fájdalomcsillapításban. Lehetővé válik a lágyrészek, ér és idegképletek azonosítása, anélkül, hogy a beteget és a személyzetet besugárzásnak tennénk ki. A képalkotás folyamatos, a beadott oldat real-time látható az azonnali fájdalom-csillapítás élményével. Mint minden orvosi kezelés végpontja az intervenciós fájdalomcsillapítás célja s a mortalitás csökkentése. A fájdalom specialistáknak széleskörű anatómiai ismeretekre és megfelelő gyakorlatra van szükségük, hogy az új módszert eredményesen és biztonságosan használják. A szerzők számos intervenciós fájdalomcsillapítási módszert mutatnak be, illetve javasolnak korlátaikkal együtt.

The Role of Image Guided Pain Management in Neuro-Oncology

Róbert Almási1, Gyula Horváth2

According to the American Society of Interventional Pain Physicians (ASIPP), Interventional Pain Management is the medical subspecialty that is devoted to the identification and treatment of a patient’s pain generator(s). Interventional Pain Management uses multi-disciplinary approach collecting several professionals to practice together, and to serve the broadest possible scale of remedies to the patient suffering acute or chronic pain. The goal of treatment is to reduce or eliminate pain, improve function and quality of life, facilitate return to work, and avoid invasive surgery, employing minimally invasive techniques possessing diagnostic and therapeutic role. Formerly, the pain management techniques were applied in an approximate way by free-hand method. With the novel generations of US and CT we can employ versatile method to reach almost every anatomical structure. US opens new perspectives in interventional pain management It allows the identification of soft tissues, vessels and nerves, without exposing patients and personnel to radiation. Imaging can be performed continuously and the fluid injected is visualized in a real time fashion with the passion of immediate alleviation of pain. As the end-point of every medical therapy, the goal of interventional pain therapy is to decrease mortality. Pain specialists need a large anatomical knowledge and training to use the new method safely and distinctively. The authors introduce and suggest several methods in interventional pain therapy but also limitations.

Tele-neuroradiológia - gyakorlati aspektusok

Bogner Péter1, Bágyi Péter2, 1 PTE, Egészségtudományi Kar, Diagnosztikai Képalkotó Tanszék, Pécs, 2 Kenézy Kórház Kft., Központi Radiológiai Diagnosztika Osztály, Debrecen

A teleradiológia elterjedésének fő oka a relatív és/vagy abszolút szakember hiány, ugyanakkor a teleradiológiában dolgozó radiológusok sajátos és adott intézményben jelen nem lévő szaktudást közvetíthetnek munkájuk által. Hazánkban a radiológia specializációja csupán részleges, de az egyik meghatározó terület éppen a neuroradiológia. A magyar neuroradiológus szakemberek évek óta nemzetközi teleradiológiai szolgáltatók által Európa-szerte jelen vannak, míg hazánkban a teleradiológia széleskörű elterjedése még várat magára. Dunántúlon és Kelet-Magyarországon is vannak azonban olyan kezdeményezések, melyekben a neuroradiológia ill. annak bizonyos területei helyet kapnak. Ezen helyi kezdeményezések előnye részben szakmai program, valamint a neurológusok, idegsebészek és neuroradiológusok írányító szerepe. Ugyanakkor számos nehézséggel kell megküzdeni ahhoz, hogy pl. az ellátást támogató egységes teleradiológiai hálózat épüljön ki. Sikerként könyvelhető el, hogy a teleradiológia segítségével az abban részt vevő radiológiai osztályokon állandónak tekinthető a neuroradiológus „jelenlét”.

Tele-neuroradiology – practical issues

Peter Bogner, Peter Bagyi, University of Pécs, Health Science Faculty, Department of Radiography

The main cause of the developement of teleradiology world-wide is the relative and/or absolute shortage of radiologists, yet radiologists working in teleradiology services can convey specific knowledge to radiology departments that might be missing locally. In Hungary, the subspecialty radiology is only partially present but neuroradiology has been accepted as such for several decades. Hungarian neuroradiologists are active participants in international teleradiology services for the last few years, nevertheless in Hungary teleradiology is only emerging. There are two established networks in Western and Eastern Hungary that involve specific areas of neuroradiology; neurologists, neurosurgeons, and neuroradiologist are having leading roles in their operations. On the other hand no homogenouos teleradiology coverage has been established nationwide. It can be considered as an achivement that neuroradiologist are virtually present in all radiology departments which are involved in the two networks mentioned above.

Szokatlan morfológiájú határzóna infarctusok

Ilniczky Sándor1, Debreczeni Róbert1, Rudas Gábor2, Szikora István3, Várallyay György2, Bereczki Dániel1, 1 Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika, 2 Szentágothai János Tudásközpont – Semmelweis Egy., MR Kutató Központ, 3 Országos Idegtudományi Intézet

A keringési határzónák az agyat tápláló fő arteriák ellátási területeinek határán helyezkednek el. Ezen régiók rendkívül sérülékenyek globális agyi ischaemia illetve a nagyér–szűkületek, elzáródások következtében fellépő hypoperfusio esetén. Az egyes határzónák elhelyezkedése, morfológiája jól ismert, azonban az agyi érrendszer variabilitása miatt előfordulnak szokatlan elhelyezkedésű és megjelenésű határzóna-infarctusok. A szerzők a jellegzetes elváltozások bemutatása mellett két, a carotisok elzáródása illetve súlyos szűkülete következtében kialakult agyi infarctus diagnosztikus nehézséget okozó esetét ismertetik. Az első beteg 57 éves férfi, nyelőcsőcarcinomában szenvedett, progresszív bal oldali hemiparesis miatt vizsgálták. Az első koponya MR lelet alapján agyi metastasisokat véleményeztek. Második, részletes kivizsgálás során az agyi laesiok ischaemiás eredetűnek bizonyultak, melyek hátterében a tünetképző oldali a. carotis interna súlyos stenosisa igazolódott a cavernosus szakaszon. A szűkült ér stentelését követően állapota javult. A második beteg 53 éves férfi, külföldi nyaralása alatt gastrointestinalis tüneteket, hányást követően fokozatosan kialakult baloldali hemiparesis miatt került koponya CT majd MR vizsgálatra. A képek alapján az elsődleges vélemény meningoencephalitis volt. Specifikus kezelés nélkül tünetei spontán javultak, hazaérkezése után történt részletes kivizsgálása alapján az intracerebralis elváltozások infarctusoknak feleltek meg, ezek oka a nyaki ér duplex ultrahanggal, MR és CT angiographiával bizonyított kétoldali a. carotis interna occlusio volt. Eseteink elemzése alapján kitérünk az atypusos megjelenésű agyi ischaemiák magyarázatára és tárgyaljuk a diagnosztikus tévedések lehetséges okait.

Atypical morphology of watershed brain ischaemia

Sándor Ilniczky1, Róbert Debreczeni1, Gábor Rudas2, István Szikora3, György Várallyay2, Dániel Bereczki1, 1 Semmelweis University, Department of Neurology, 2 Szentágothai János Knowledge C. – Semmelweis U., MR Research Centre, 3 National Institute of Neuroscience

Watershed areas of the brain are located on the borders of the territories of the individual major cerebral arteries. These areas are especially vulnerable to global cerebral ischaemia or hypoperfusion caused by stenosis or occlusion of the large pre-cerebral arteries. The morphology of the certain watershed infarcts is well studied but the variability of the cerebral vascular system may lead to atypical localisation and appearance of the ischaemia. We present the typical features of watershed infarcts and report two cases with unusual morphology of cerebral ischaemia caused by occlusive disease of the carotid arteries. Patient No.1, was a 57 year-old male, had suffered from esophageal cancer. He developed progressive left sided hemiparesis. The first brain MRI raised the possibility of cerebral metastases. Second MRI revealed watershed infarcts in the right hemisphere caused by severe stenosis of the internal carotid artery on the cavernous segment. After stenting the narrowed vessel, his condition improved. Patient No.2, was a 53 year-old male, had diarrhoea and vomiting during his holiday spent abroad. Afterwards he developed left sided hemiparesis. The first diagnosis based on brain MRI was meningoencephalitis. Without specific treatment his condition improved. After his return to Hungary, further examinations were carried out. After the second MRI the diagnosis was modified to cerebral infarct, mostly corresponding to watershed areas. In the background, occlusion of both internal carotid arteries was found. After analysing the two cases we discuss the causes of atypical cerebral ischaemia and consider the possible explanation of diagnostic failures.

Craniocervikális retrospinális folyadékgyülem liquor hypotensios syndromában

Várallyay Péter, Országos Idegtudományi Intézet

A liquor hypotensios syndroma nem csak intracraniálisan okoz eltéréseket. A spinális elváltozások ismerete is fontos, hiszen néha a beteg spinális tünetekkel jelentkezhet, mint pl. radiculopathia vagy nyaki fájdalom. Továbbá, a spinális elváltozások detektálása egyértelműbbé teheti a nativ koponya MR vizsgálaton egyébként könnyen elnézhető intracraniális eltéréseket. Spontán intracraniális hypotensiós beteg MR képeinek elemzésével bemutatjuk az intracraniális és spinális jeleket, különös hangsúlyt fektetve a craniocervikális átmenetben retrospinálisan észlelhető folyadékgyülemre. Az irodalmat áttekintve ezen folyadékgyülem nem a liquor szivárgás helyét jelöli, hanem a hypotensio következménye, aminek az ismerete különösen fontos egy esetleges felesleges sebészi feltárás elkerüléséhez.

Craniocervical retrospinal fluid collection in CSF hypotension syndrome

Péter Várallyay, National Institute of Neuroscience

Intracranial hypotension is in fact not only intracranial but also intraspinal. It is important to be familiar with the spinal signs as well, since the patient may present with spinal symptoms, such as radiculopathy or neck pain. Furthermore, detecting the spinal changes may help clarify the abnormalities seen intracranially, which can be easily overlooked on the non-enhanced cranial MRI. We demonstrate a patient with spontaneous intracranial hypotension, whose cranial and spinal MRI revealed changes characteristic of hypotension due to CSF loss, with special attention to a retrospinal fluid collection at the craniocervical junction. Review of the literature provide evidence that this fluld collection is not the actual site of CSF leak but the result of the hypotension. This is a particularly important consideration in order to avoid a possible false surgical intervention.

A n. medianus ultrahangos vizsgálata carpal tunnel syndromás betegekben

Mátéka Ilona, Morvay Zita, Kincses Zs. Tamás, Szabó Nikoletta, SZTE Radiológiai Klinika, SZTE Neurológiai Klinika

Bevezetés: A nagyfrekvenciás ultrahangfejek megjelenésével az utóbbi években lehetővé vált a perifériás idegek vizsgálata. Módszer: 2009 júniusa és októbere között 16 személyt vizsgáltunk meg. 14 MHz-es lineáris vizsgálófejjel (GE Logiq7) mértük a n. medianus kereszt-metszetét, a legnagyobb és az arra merőleges átmérő arányát a csukló magasságában, a carpalis alagút előtt és az alagútban, majd hosszmetszetben is ábrázoltuk az ideget. A n. medianus keresztmetszetét kórosnak tartottuk, ha nagysága 0,10 cm2 vagy ennél nagyobb volt. A n. medianust minden esetben elektrofiziológiai módszerrel is vizsgáltuk Eredmények: A carpal tunnel syndromára gyanús betegekben a panaszos oldali kéz n. medianus keresztmetszete az ellenoldalihoz képest nagyobb. Kóros folyadékgyülemet egyik esetben sem tudtunk detektálni. A kontrollcsoportban a n. medianus keresztmetszete 0,10 cm2 alatt maradt, átlagosan 0,06 cm2 volt. A kontroll és beteg csoport között csupán a carpalis alagút előtt mért átmérő arány mutatott szignifikáns különbséget (F(1,10)=5.37, p<0.043). A beteg és kontroll csoport között a nervus medianus nerophysiologiai paraméterei szignifikánsan különböztek: a motoros distalis latencia esetében F(1,12)=27.69 p<0.000, Pillai’s Trace p<0.003; a sensoros vezetési sebesség esetében F(1,12)=1131.135 p<0.000; a sensoros amplitudó esetében F(1,12)=7.61 p<0.017). Megbeszélés: Az eddigi tapasztalataink és az irodalmi adatok alapján az idegmorfológia, és környezetének ultrahanggal történő vizsgálata hasznos kiegészítője a carpal tunnel syndroma elektrofiziológiai diagnózisának. Önálló diagnosztikus eszközként még nem alkalmazható, de egyéb kórképek esetében is hasznosnak látszó viszonylag új módszer.

Ultrasound imaging of the median nerve in patients with carpal tunnel syndrome

Ilona Mátéka, Zita Morvay, Tamás Kincses Zs., Nikoletta Szabó

Introduction In recent years with the appearance of high frequency transducers it is possible to examine the periferal nerves. Methods We examined 16 persons with a 14 MHz linear transducer (GE Logiq7) between june and october 2009. We measured the area, the longest diameter and the diameter being perpendicular to the previous on the median nerve at the level of the wrist before and in the carpal tunnel, and we also visualized the nerve in longitudinal section. The area of the median nerve was considered pathological if it was bigger than 0,10 cm2. We also examined the median nerve by electrophysiological method. Results Patients suspected with carpal tunnel syndrome has enlarged area of the median nerve in the affected arm comparing to the other. Oedema can not be detected around the nerve. In the control group the area of the median nerve was under 0,10 cm2, the average was 0,06 cm2. Between healthy controls and subjects only proportion of the diameters before the tunnel showed significant difference. (F(1,10)=5.37, p<0.043). Between subjects and controls neurophysiological parameters of the median nerve showed significant difference: in distal motor latency F(1,12)=27.69 p<0.000, Pillai’s Trace p<0.003, in sensory conduction F(1,12)=1131.135 p<0.000; and in sensory amplitude F(1,12)=7.61 p<0.017. Discussion According to our experiences until now and to the literature ultrasound imaging of the morphology of the nerve and its surroundings proved to be a useful compliment of electrophysiological diagnosis of carpal tunnel syndrome. Ultrasound yet can not be used as an obligate tool, but it is a relatively new method seems to be useful in diagnosing other diseases.

A sinus cavernosus érintettségének diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai kérdései két eset kapcsán.

Szidonya László1, Nagy Helga2, Ertsey Csaba2, Simó Magdolna2, Rudas Gábor3, Várallyay György3, Barsi Péter3, 1 Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, 2 Neurológiai Klinika, 3 MR Kutatóközpont; Semmelweis Egyetem, Budapest

Bevezetés. A sinus cavernosus (SC) klinikai jelentőségét a benne futó számos fontos képlet adja, melyek érintettsége jellegzetes tüneteket okoz. Ritka kórképe a Tolosa-Hunt szindróma (THS): nem-specifikus, granulomatózus gyulladás, mely retrobulbáris fájdalommal és tekintésbénulással jár az érintett oldalon. Szisztémás kortikoszteroid kezelésre a tünetek általában gyorsan visszafejlődnek. Diagnózisa a jellegzetes tünetek és klinikai lefolyás mellett a képalkotó vizsgálatokra, elsősorban az MR-re támaszkodik, amely az esetek jelentős részében a SC-ban kontrasztanyagot halmozó lágyrész-terimét mutat. Fontos kizárni a hasonló tüneteket okozó, esetleg hasonló morfológiájú egyéb betegségeket. Módszerek. A méréseket 3.0T Philips MR készüléken végeztük, a 2 betegnél összesen 7 alkalommal. Minden esetben készült axiális FLAIR és DWI+ADC, valamint egyes esetekben az alábbi mérések: 3D-T1, axiális T2, FFE-T2, DRIVE, PCA, TOF-MRA, koronális STIR, FS-T1, T2, kontrasztos 3D-T1, koronális és axiális FS-T1. Eredmények. 1. beteg: 23 éves medikus, kettőslátás és bal periorbitális fájdalom. Neurológia: bal n. abducens paresis, MR: agyállományi eltérést és sinus trombózist kizárt, de felvetette az intracranialis nyomásfokozódás lehetőségét. A diplopia romlott, lumbálpunkció alapján benignus intracranialis nyomásfokozódás, egyebek mellett kortikoszteroid kezelés. Csökkenő panaszok mellett a szteroid kezelés elhagyva. Kb. egy hónap alatt a panaszok visszatértek, MR: bal SC elülső kétharmadának megvastagodása inhomogén kontrasztanyag-halmozással. A THS diagnózisának felállítása után újból elkezdett szteroid kezelés hatására a tünetek megszűntek, az MR eltérések jelentősen regrediáltak. 2. beteg: 49 éves férfi, bal oldali arcfájdalom és ptosis, n. oculomotorius és trochlearis paresissel. MR: a bal SC kifejezetten kiszélesedett, inhomogénen csökkent T2 jelintenzitás, erős kontrasztanyag halmozás. A szövetszaporulat a fossa pterygopalatina, a foramen ovalen át az extracranialis tér és az orbita felé is terjedt THS vagy plexiform neurofibroma lehetőségére utalva, de a liquorvizsgálat atípusos lymphoid sejtszaporulatot talált, és központi idegrendszeri nagy B-sejtes lymphomát véleményezett. 1 metothrexát kezelés után a panaszok valamelyest csökkentek, kontroll MR: a szövetszaporulatban bevérzésre és nekrózisra utaló jelek alakultak ki a szomszédos temporalis lebenyben oedemával. Megbeszélés. A SC-t érintő patológiás folyamatok differenciáldiagnosztikai nehézséget okozhatnak, fontos a megfelelő MR szekvenciák, különösen a vékonyrétegű koronális metszetek és a kontrasztanyag alkalmazása.

Diagnosis and differential diagnosis of pathologic conditions of the cavernous sinus based on two cases.

László Szidonya1, Helga Nagy2, Csaba Ertsey2, Magdolna Simó2, Gábor Rudas3, György Várallyay3, Péter Barsi3, 1 Dept. of Diagnostic Radiology and Oncotherapy, 2 Dept. of Neurology, 3 MR Research Center; Semmelweis University, Budapest, Hungary

Introduction. The clinical importance of the cavernous sinus (CS) is given by the numerous important nerves running through it, resulting in characteristic symptoms under pathological conditions. The Tolosa-Hunt syndrome (THS) is a rare, non-specific granulomatous inflammatory disease of the CS, with ipsilateral orbital pain and ophtalmoplegia. The symptoms usually quickly resolve following systemic corticosteroid treatment. The diagnosis of THS is based on the typical symptoms, clinical course, and imaging studies, especially MRI, which shows a contrast-enhancing soft tissue abnormality in the CS in a large number of cases. It is important to rule out other diseases presenting with similar symptoms, or even with similar morphology. Methods. The examinations were performed on a 3.0T Philips scanner, with a total of 7 examinations for the 2 patients. Axial FLAIR and DWI+ADC measurements were performed in all cases, and the following sequences in some cases: 3D-T1, axial T2, FFE-T2, DRIVE, PCA, TOF-MRA, coronal STIR, FS-T1, T2, contrast-enhanced 3D-T1, coronal and axial FS-T1. Results. 1. patient: 23y male medical student, with double vision and left periorbital pain. Neurology: paresis of left abducens nerve, MRI: ruled out intracerebral abnormalities and sinus thrombosis, but suggested elevated intracranial pressure. The diplopia worsened, lumbar punction supported benign intracranial hypertension, the therapy included corticosteroids. Diminishing symptoms prompted discontinuation of steroids. The symptoms returned in app. 1 month, MRI: thickening of the frontal two-third of the left CS, with inhomogeneous contrast enhancement. After diagnosing THS, the steroid treatment was resumed, resulting in disappearance of symptoms and regression of MRI findings. 2. patient: 49y male, left facial pain and ptosis, paresis of oculomotor and trochlear nerve. MRI: distinctly widened left CS, inhomogeneously hypointense T2 signal, strong enhancement. The mass extended into the pterygopalatine fossa, to the skull base through the oval foramen, and towards the orbit, suggesting THS or plexiform neurofibrome, but liquor examination showed atypical lymphoid cell proliferation, and supported the diagnosis of large B-cell lymphoma of the CNS. The symptoms somewhat lessened following a metothrexate treatment, control MRI: signs suggesting hemorrhage and necrosis in the lesion, with edema in the neighboring temporal lobe. Conclusion. Pathologies of the CS can present differential diagnostic difficulties. It is important to use the proper MRI sequences, especially thin coronal slices with contrast media.

� Intracranialis állományvérzések volumetriás meghatározása koponya CT felvételeken és azok klinikai jelentősége

Lánczi L., Jakab A., Lakatos I., Széll I., Csiba L., Berényi E.

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum ÁOK Orvosi Laboratóriumi és Képalkotó Diagnosztikai Tanszék

A vérzéses stroke elkülönítése az ischaemiás stroke-tól és egyéb intracranialis elváltozásoktól az akut kezelés, valamint a hosszú távú prognózis szempontjából alapvető fontosságú. Az elkülönítés kizárólagos módja sürgősségi koponya CT felvétel készítése. Jelen tanulmány célja az, hogy feltárja az összefüggést a vér- zéses stroke-on átesett betegek klinikai kimenetele és a rutin képalkotó diagnosztikai felvételeken végzett korszerű számítógépes képfeldolgozás segítségével mért paraméterek között. Összefüggés feltételezhető ugyanis a vérzés térfogat és az intracranialis térfogat aránya, valamint a betegség klinikai kimenetele között.

A DEOEC Neurológiai Klinikán 2004-2008 között vérzéses stroke-kal kezelt 106 páciens sürgősségi, illetve kontroll CT felvételeit elemeztük. A CT szeletvastagság: 2,5-4 mm illetve 5-10 mm. A területek térfogatának mérésére a 3D Slicer szoftvert használtuk. A területek szegmentációját a denzitás alsó és felső küszöbértékeinek meghatározásával végeztük. A volumetriás meghatározás része volt a teljes intracranialis tér, a parenchymás és a kamararendszerbe tört vérzés szegmentációja, térfogatának kijelölése, meghatározása.

A méréseket az elhunytak és a túlélők csoportjaiban is elvégeztük. E két csoportban az életkor, a nem és az intracraniális térfogat nem mutatott szignifikáns eltérést (p<0.05, Mann-Whitney U teszt). A két betegcsoportban mért vérzések térfogatai – mind a kamrarendszerbe törő, mind a parenchymás vérzések – szignifikánsan különböznek (p<0.001). Továbbá megállapítottuk, hogy a kamra- rendszerbe tört vérzés intracranialis térfogathoz viszonyított aránya jól korrelál a klinikai kimenetellel.

Az alkalmazott módszer tehát lehetővé teszi az akut klinikai ellátás során készült vizsgálati képek pontos analízisét, statisztikai feldolgozás számára is hasznosítható adatokat nyújthat. Az intracranialis térfogat és a vérzés térfogatok aránya, illetve a betegség klinikai kimenetele közötti összefüggést a vizsgálat igazolta.

� Volumetric analysis of intracranial bleedings and its clinical relevance

L. Lánczi, A. Jakab, I. Lakatos, I. Széll, L. Csiba, E. Berényi

University of Debrecen, Dept.of Biomedical Laboratory and Imaging Sciences

Differentiation of haemorrhagic stroke from ischaemic stroke and other intra- cranial events is vital as they require prompt treatment, strongly affecting long term prognosis. CT examination is the first-line imaging tool to achieve this goal. Our study was designated to explore the relationship between clinical outcomes and volumetric data obtained by image analysis on routine scans. There is a presumable link between intracranial haemorrhage (ICH) mortality and the ratio of the haemorrhagic and intracranial volume.

We analyzed the routine acute CT scans of 106 patients with haemorrhagic stroke treated at the Department of Neurology, University of Debrecen Medical and Health Science Centre. Slice thickness was 2,5-4 mm and 5-10 mm. Image processing and analysis was carried out using the 3D Slicer software package. Segmentation was performed by defining the lower and upper thresholds of densities. Volumetric analysis comprised the following variables: intracranial space, parenchymal and ventricular haemorrhages.

Two groups were identified: survivors and deceased patients. There was no significant difference between the two groups in reference to age, gender and intracranial space (p<0.05, Mann-Whitney U test). Mortality showed positive correlation with the volumes of the parenchymal and intraventricular haemorrhages (p<0.001). It was also observed that the ventricular/parenchymal bleeding ratio predicted the clinical outcome adequately.

We showed that routine CT scan provides useful data for volumetric image analysis and statistical work-up which might be feasible in clinical setting. Our research confirmed the link between the ratio of the haemorrhagic and intracranial volume and the clinical outcome of the illness.

� Corticalis dysgenezisek és differenciál diagnosztikájuk

Berényi Ervin1, Jakab András1, Molnár Péter2

1 DE OEC ÁOK OLKD Tanszék

2 DE OEC ÁOK Pathológia Intézet

Bevezetés

A corticalis dysgenezisek (CD) széles spektruma állhat epilepsia tünettan mögött. Pontos képalkotó diagnosztikájuk kihívást jelent. Az új képalkotó és képfeldolgozási módszerek (DTI, fibertracking) lehetőséget teremtenek a diagnózis pontosítására.

Módszer

4 beteg képalkotó kivizsgálása kapcsán tekintjük át a CD-ek részletes kivizsgálását. A vizsgálatok 1,5 T GE Excite Twin Gradient (Milwaukee, WI) MR berendezéssel készületek, 8 csatornás fejtekerccsel. A vizsgálat során T2W, FLAIR, 3D T1W és DTI méréseket készítettünk. A DTI és 3D T1W feldolgozás során dTV és Volume One (Unversity of Tokyo Hospital), valamint 3D Slicer (MIT, Harvard) szoftvereket alkalmaztunk.

Eredmények

Vizsgálati protokollunkkal az egyes CD-ek jól felismerhetőek, pontosan elkülöníthetőek. A cortex integritása, vastagsága mérhető. Az FCD type I. és II/B szintén felismerhető, definiálható.

Összefoglalás

A korszerű képalkotó diagnosztikai kivizsgálási protokoll a DTI mérésekkel kiegészítve tovább finomította a CD-ek differenciál diagnosztikáját. Megfelelő metodika alkalmazásával a preoperativ tervezés is lehetővé válik.

� Advanced imaging of cortical dysgemesis

Ervin Berényi, András Jakab, Péter Molnár

University of Debrecen, Dept.of Biomedical Laboratory and Imaging Sciences

Introduction

A wide spectrum of cortical dysgenesis (CD) subtypes is becoming recognized as the cause of epilepsy. Their radiological diagnosis remains a major challenge. Novel imaging and image-processing methods (DTI, fiber-tracking) allow experts to further improve the diagnostic performance.

Methods

We present the detailed diagnostic imaging work-up of cortical dysgenesis in 4 illustrative cases. Examinations were carried out using a 1,5T GE Excite Twin Gradient (Milwaukee, WI) MR device, with an 8-channel head coil. Acquisitions included: T2W, FLAIR, 3D T1W and DTI scans. The following software environment was used for the analysis of DTI and 3D T1W images: dTV, Volume One (University of Tokyo Hospital) ans3D Slicer (MIT, Harvard).

Results

Our diagnostic approach revealed feasible results in the diagnosis of CD and delineation of their subtypes. Cortical thickness and integrity can be measured. Recognition and definition of the focal cortical dysplasia type I. and II/B were successful.

Discussion

State-of-the-art imaging protocols including DTI measurements proved benefit in the differential diagnosis of CD. Another possible implication of this study is to reveal that by using adequate methodologies, preoperative planning can be realized.

� A posztkontrasztos 3D FLAIR MR vizsgálat hatékonysága intracranialis tumorok esetén

Komáromy Hedvig, Kövér Ferenc

Pécsi Diagnosztikai Központ

Cél:

A posztkontrasztos 3D T1 súlyozott és 3D FLAIR mérések hatékonyságának megítélése metasztatikus és primer agydaganatos betegek vizsgálata során.

Anyagok és módszerek:

A Pécsi Diagnosztikai Központban számos neurológiai és idegsebészeti betegség esetén végzünk kontrasztanyagos koponya MR vizsgálatot. Rutinszerűen készítünk mind 3D T1 súlyozott, mind 3D FLAIR méréseket a kontrasztanyag beadását követően. A posztkontrasztos 3D FLAIR mérés alkalmazása még nem terjedt el széles körben.

Eredmények:

Az alkalmazott protokoll a vizsgálati idő alig 4 perces növelése mellett számos esetben a beteg terápiáját jelentősen befolyásoló információkat nyújt. A vizsgálatok kiegészítése 3D FLAIR méréssel elsősorban apró, corticalis, subcorticalis gócok és a leptomeningealis terjedés felismerésében nyújt segítséget. Az előny valószínűleg a 3D FLAIR mérés kismértékű kontrasztanyag halmozásra való nagyobb érzékenységével magyarázható, mely a 3D T1 súlyozott mérésen még nem ábrázolódik. Kezdeti tapasztalatainkat a vizsgálati módszer irodalmi hátterének áttekintésével mutatjuk be.

Konklúzió:

Intézetünk protokollja eddigi tapasztalataink alapján hatékonyabbnak tűnik az önmagában alkalmazott 3D T1 súlyozott mérésnél mind az intraparenchymális, mind a leptomeningealis terjedés kimutatásában. A posztkontrasztos 3D T1 súlyozott és 3D FLAIR mérések együttes alkalmazása a protokoll hatékonyságát növeli.

� Diagnostic value of the post-contrast 3D FLAIR MR imaging of intracranial tumors

Hedvig Komáromy, Ferenc Kövér

Purpose:

To review the efficiency of post-contrast 3D T1 weighted and 3D fluid-attenuated inversion-recovery (FLAIR) imaging in patients with metastatic and primary brain tumors.

Materials and methods:

Contrast enhanced brain MRI imaging is routinely used in the Pécs Diagnostic Centre, for the diagnosis of different neurological diseases and neurosurgery cases. In our Institute both 3D T1 weighted and 3D FLAIR methods with contrast media administration are routine examinations, where post-contrast 3D FLAIR imaging is less frequently used.

Results:

Merely extending total examination time by approx. 4 minutes, the applied protocol gives further relevant information about the patient, and in many cases may have significant impact on the applied therapy. The complementary 3D FLAIR acquisition is more sensitive to delineate small cortical and subcortical lesions and for detection of leptomeningeal spreading. The advantage of 3D FLAIR imaging probably originates from the higher sensitivity to the lower contrast media concentration, which effect is less significant on 3D T1 images. We are demonstrating our preliminary results in comparison to recent literature data.

Conclusion:

Based on our experiences so far, the protocol of our Institute seems to be more effective than simple T1 imaging both in detection of intraparenchymal and leptomeningeal spreading. Combined application of post-contrast 3D T1 weighted and 3D FLAIR imaging increases considerably the overall imaging and protocol efficiency.

� Tumor versus demyelinisatios plakk – Esetbemutatás

Zsigmond Ildikó1, Barsi Péter2, Simon Zsuzsanna3, Eizler Kornélia4

1 Bajcsy Diagnosztikai Központ, Budapest

2 MR Kutató Központ, Budapest

3 Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Budapest

4 Szent György Kórház, Székesfehérvár

Bevezetés: A demyelinisatios betegségekben a kivizsgálás alapvető része az MR vizsgálat. Diagnosztizált sclerosis multiplexben nem szükséges a beteg rendszeres MR vizsgálata. Klinikailag indokolt esetben, ha például váratlanul klinikai állapotrosszabbodás lép föl, új kezelés megkezdése előtt állapotfelmérés céljából, vagy ha másik betegség kialakulására van gyanú, az MR vizsgálatot el kell végezni.

Anyag és Módszer: 3 különböző korú nőbeteg különböző helyen és térerőn, valamint különböző protokollal végzett vizsgálata során friss, aktív demyelinisatios plakknak tűnő eltérés időbeli követése történt. A klinikai kép 2 esetben új demyelinisatios plakkra, míg egy esetben egyéb, hemitüneteket és fokális epilepsziát okozó eltérésre utalt.

Eredmények: Az első betegnél az MR kép felvetette tumor lehetőségét, de a kezelés hatására a pathológia jelentős regressziója jött létre, így a diagnózis aktív SM plakk lett. A második betegnél a pathológia térszűkítő hatása fokozódott, műtét történt és a diagnózis glioblastoma multiforme volt. A harmadik beteg elváltozása is tumoros folyamatra volt jellemző, a szövettani diagnózis astrocytoma lett.

Összefoglalás: Ismert demyelinisatios betegségben szenvedő paciensek esetén, amennyiben az klinikailag indokolt, kontroll MR vizsgálat elvégzése javasolt. Új, aktív demyelinisatios plakkra jellemző MR kép esetén előfordulhat, hogy egyéb, nem demyelinisatios betegség áll a háttérben vagy az aktív SM betegség MR képe tumoros folyamatra jellemző morfológiát mutat. A hosszmetszeti követés mellett a fejlett MR technikák (diffúzió, perfúzió, MR spektroszkópia) segíthetnek a differenciál diagnosztikában.

� Tumor versus demyelinating plaque Case report

Ildikó Zsigmond1, Péter Barsi2, Zsuzsanna Simon3, Kornélia Eizler4

1 Bajcsy Diagnostic Centre, Budapest

2 SE MR Research Centre, Budapest

3 Bajcsy-Zsilinszky Hospital, Budapest

4 St. György Hospital, Székesfehérvár

Introduction: MR imaging is a basic part of the diagnostics in demyelinating diseases. Repetitive MR examinations are not necessary in proven cases of multiple sclerosis. However, MRI is necessary in clinically indicated cases like unexpected deterioration of the clinical state, to assess the patient\’s state before the initialization of a new treatment or if the occurrence of a different disease is suspected.

Patients and Methods: 3 women of varying age were examined at different scanners and imaging protocols. The lesions seen on the examinations appeared to be new, active demyelinating plaques that were followed up by MRI. The clinical symptoms indicated a new demyelinating plaque in 2 cases while a lesion of different origin causing unilateral symptoms and focal epilepsy in the third case.

Results: MR images of the first patient raised the suspicion of a tumour but the lesion significantly decreased in size after therapy thus the final diagnosis was a plaque caused by MS. The space-occupying character of the second lesion increased, it was operated upon and proved to be a glioblastoma multiforme by histology. The third lesion also proved to be a tumour, an astrocytoma.

Summary: A control MRI may be necessary for patients with proven demyelinating disease if indicated by the clinical picture. Various pathologies may mimic the MRI characteristics of a new, active demyelinating plaque and active tumefactive plaques may appear morphologically as a tumour. Imaging follow- up and the application of the modern MR techniques (DWI and ADC, perfusion MRI, MR spectroscopy) may help in the differential diagnostics.

� Korszerű MRI szekvenciák alkamazása eloquens agyterületet érintő daganatok műtéti kezelésének tervezésénél

Kis D., Kincses T., Babos M., Németh D., Szpisjak L., Barzó P.

SZTE SzAKK Idegsebészeti Klinika, SZTE SzAKK Neurológiai Klinika,

SZTE SzAKK Radiológiai Klinika, SZTE Pszichológiai Intézet

Az agy daganatos megbetegedései az agyi funkciók irreverzibilis károsodásának egyik leggyakoribb oka. A betegség kezelésében fontos szerepet játszik a sebészi terápia. Munkánk során korszerű MRI szekvenciák (fMRI, DTI, DWI) alkalmazásával adott esetben a kezelés megtervezhető és objektíven, a lehető legmegbízhatóbban megjósolható a gyógyulás mértéke és a várható életminőség alakulása. Agytumorban szenvedő beteg esetében az eloquens agyterületeket érintő daganatok műtéti tervezéséhez fMRI, DTI és neuropszichológiai vizsgálatokat végzünk. Ezáltal meghatározhatók az agykérgi központok és az azokból kiinduló fehérállományi rostok, ezek viszonya a daganathoz valamint az esetlegesen jelenlévő funkcionális károsodás mértéke. Érdeklődésünk középpontjában elsősorban a beszéd szervezéséért felelős agyi struktúrák feltérképezése áll. Az fMRI és DTI vizsgálatok jó támpontot adnak, mindemellett azonban nem ismert, hogy mennyire pontosan határozhatók meg a központok, pályák határai. Ezért az eredmények kontrollálására intraoperatív kortikális és szubkortikális stimulációval végzett navigációs műtéteket végzünk. Ezidáig mintegy 8 ilyen műtétet halytottunk végre (4 beszédközpontot és 4 motoros központot érintő tumoros beteg). Az esetek egyikében sem alakult ki maradandó funkcionális károsodás, mindemellett azonban a lehető legkiterjedtebb tumorrezekciót hajtottuk végre.

� Application of advanced MRI sequences in planning and performing surgical treatment of brain tumours involving eloquent brain areas

D. Kis, T. Kincses, M. Babos, D. Németh, L. Szpisjak, P. Barzó

Brain tumours are among the most common causes of irreversible loss of brain functions. Surgical therapy is an important part of their treatment. During our work we used modern MRI sequences (fMRI, DTI, DWI) which allowed us to plan treatment and predict prognosis and probable quality of life in a reliable and objective way. We performed fMRI, DTI and neuropsychological examinations in patients with tumours of eloquent brain areas in order to determine the relation of cortical centers and their neuronal pathways to the tumour, which reflects the possible functional loss. DTI and fMRI examinations provide a good basis but their accuracy and limitations in determining cortical centers, neuronal pathways and their borders are yet unknown. To control our results we performed operations with navigation and intraoperative cortical and subcortical stimulation. We performed 8 operations of this kind so far (4 patients with tumours affecting the speech center and 4 patients with tumours of the motor area). In none of these cases developed any permanent functional loss, however we carried out the most widespread tumour resection possible.

� Gliomák grádusának becslése a diffúziós jellegzetességek statisztikai elemzésével

Jakab A., Emri M., Molnár P., Berényi E.

DE OEC Orvosi Laboratóriumi és Képalkotó Diagnosztikai Tanszék

A diffúziós tenzor képalkotás (DTI) az MRI vizsgálatok speciális területe, az intracranium diagnosztikájának modern módszere. Tumoros transzformációjuk során a sejtek számos strukturális változáson mennek keresztül, amelyek eredménye lehet a szövet diffúziós adottságainak megváltozása. Munkám során azt vizsgáltam, hogy a központi idegrendszeri gliomák DTI adatainak elemzése lehetővé teszi-e azt, hogy azok grádusát becsüljük.

A tanulmányban 24 beteg vizsgálati anyagát használtuk, melyek közül 15 low-grade, 9 high-grade glioma volt. Minden esetben történt preoperatív DTI vizsgálat. A pontos kórisme műtétileg eltávolított anyag szövettani vizsgálatából származott. Parametrikus képeket állítottunk elő (frakcionális anizotrópia, irány-átlagolt DWI kép, trace, longitudinális- és radier diffúzivitás), melyeken a tumoroknak megfelelő területet térben körbehatároltuk. A statisztikai feldolgozás alapjául a térfogat voxeleinek szignálintenzitás–eloszlását jellemző klasszikus paraméterek, illetve normalizált hisztogramokból származtatható értékek szolgáltak. Az így kapott radiológiai változók és a grádus korrelációját meghatároztuk, valamint csoportbecslést végeztünk diszkriminancia analízis segítségével.

A tumorok magas grádusa és több, eloszlást leíró változó között szignifikáns összefüggés igazolódott (p<0.05). A legszorosabb korrelációt az irányátlagolt DWI szórása mutatta (Pearson: 0.477, p=0.009). A diszkriminancia analízis egyik célja, hogy változók halmazából csoportbesorolást becsüljön. A predikció sikerességének megítélésére újra-besorolást (kereszt-validációt) végezhetünk. A LGG és HGG csoportokat elkülönítő modell sikeressége 95,8%-ban, míg a WHO grádus becslése 79,2%-ban volt helyes a hitelesítés során.

Eredményeink megerősítik azt, hogy a diffúziós tenzor képalkotás segítségével a gliomák szövettani besorolásának, illetve grádusának becslése preoperatíve lehetséges. A klinikai gyakorlatban felhasználhatóvá válik a módszer azáltal, hogy a pathologiai diagnózist megerősítve segíti a terápiás döntéshozatal folyamatát.

� Histogram analysis of diffusion characteristics for glioma grade assessment

A. Jakab, M. Emri, P. Molnár, E. Berényi

University of Debrecen, Dept.of Biomedical Laboratory and Imaging Sciences

Diffusion tensor imaging (DTI) is a special field of MRI investigations and currently is one of the most up-to-date methodologies of intracranial diagnostics. Tumorous transformation of cells alters their architecture therefore changing the characteristics of diffusion. Our aim was to assess the feasibility of combined histogram analysis of DTI-derived scalar maps in the prediction of glioma grade.

A total of 24 patients’ data were used in this work: 15 low-grade and 9 high- grade gliomas. DTI examinations preceded tumor removal in each case. The actual diagnosis was made by the histopathology work-up of the surgical samples. The following types of diffusion tensor data representation were constructed: fractional anisotropy, isotropic DWI image, trace, longitudinal and parallel diffusivity maps. Tumorous areas were outlined and the voxel-value distribution within the given volume was analyzed on histograms. The correlation between these radiological variables and tumor grade was assessed by the Pearson metric and multivariate discriminant analysis (DA). DA is a statistical classification method which measures the relationship between group membership and independent variables. Success of the prediction was defined by the leave-one-out cross-validation method.

Several classic descriptors of the voxel-value distribution correlated well with tumor grade (p<0.05). The best correlation was measured for the standard deviation on isotropic DWI image (Pearson: 0.477, p=0.009). Classification using all histogram could estimate WHO grade in 79.2% while separation of low- grade and high-grade tumors were successful in 95.8% of the cases.

These results confirm the applicability of diffusion tensor imaging for preoperative, nonivasive prediction of grade of gliomas.

� Transzarteriális és perkután végzett preoperatív tumorembolizációval szerzett tapasztalataink áttekintése

Berentei Zsolt, Kulcsár Zsolt, Marosfői Miklós, Szikora István

Országos Idegtudományi Intézet

Bevezetés:

A hypervascularizált fej–nyak területi daganatok és a metasztatikus csigolyatumorok műtéte előtt alkalmazott tumor embolizáció jelentősen csökkenti a műtéti vérveszteséget és ezáltal javítja a sebészi radikalitás lehetőségét.

Módszer:

Az érfestés során kóros erezettséget mutató daganatos elváltozásokat transarteriális vagy közvetlen elérési út lehetősége esetén perkután szúrásból közelítjük meg. Az embolizációt poli–vinyl–alkohol szemcsékkel, vagy cyanoacrilát–lipiodol elegyével végezzük, lehetőleg a teljes tumorágy feltöltéséig, a hypervascularizáció megszüntetéséig. Az embolizálás során a fej–nyak régióban az ún. “veszélyes anasztomózisok” felismerése és elkerülése, a gerinc vonatkozásában az artéria spinalis anterior és posterior megkímélése feltétlenül szükséges. Intézetünkben 2001 óta végzünk ilyen preoperatív beavatkozásokat. A fej-nyak régióban glomus caroticum, jugulare és tympanicum (9/26), juvenilis angiofibroma (10/26), és néhány intracraniális daganat, haemangioma, meningeoma, metastasis (7/26) embolizációja szerepel, ezeknél transarteriális megközelítés 16, percután 10 esetben történt. A gerinc tumoros elváltozásaiból 13/17 esetben metasztázis, 4/17 esetben agresszív csigolyahaemangioma miatt végeztünk preoperatív embolizációt. Ebből 11 betegnél transzarteriális, 6 esetben percután történt az intervenciós műtét.

Eredmények:

Embolizációnkat követően a fej–nyak régióban néhány esetben átmeneti helyi oedema, perifériás agyideg tünet jelentkezett, mely fokozatosan rendeződött. Stroke, maradandó neurológiai eltérés nem volt. A gerinc elváltozások közt 1 esetben acut canalis spinalis térszűkület miatt sürgős műtét történt, maradandó neurológiai eltérés nem lépett föl. Az embolizációt követően végzett műtétek jó radikalitással és vértelenségben zajlottak. A recidívára hajlamos daganatok közel egyharmadában végeztünk ismételt preoperatív embolizációt.

Összefoglalás:

A műtéti terv felállítását követően végzett preoperatív embolizáció, alacsony szövődményrátával, jelentős segítséget nyújthat a daganatos betegségek sikeres sebészi megoldásához.

� Overview of our experience with preoperative transarterial and percutaneous tumour embolizations

Zsolt Berentei, Zsolt Kulcsár, Miklós Marosfői, István Szikora

National Institute of Neuroscience

Introduction:

The preoperative embolization of hypervascularized head-neck and metastatic vertebral tumours significantly reduces the operative blood loss and so facilitates the surgical radicality.

Methods:

If angiographically proven pathological vascularization is found the tumour can be approached by transarterial way or by direct transcutaneous puncture. The embolization is performed with either poli-vinyl-alcohol particles or with mixture of cyanoacrilate and lipiodol until full loading of the tumour bed, or cessation of hypervascularization. Awareness of the so called „dangeorus anastomoses” in the head neck region, and sparing the anterior and posterior spinal arteries during embolization are essential. Since 2001 we carried out preoperative embolization in 9 paragangliomas (glomus caroticum, jugulare and tympanicum), in 10 juvenile angiofibroma, and in 7 cases on haemangiomas, meningeomas. In 16 cases we embolized transarterial way in 10 cases percutaneously. Preoperatively embolized vertebral tumours were metastases in 13, and agressive haemangiomas were in 4 cases. 11 of those embolizations were done transarterially and 6 were carried out percutaneously.

Results:

Postoperative complications in the head neck region were transient oedema and pain, or periferal nerve palsy, which resolved gradually. Stroke, persistent neurological alteration was none. In the spinal region there was one complication with spinal canal stenosis, thereafter an urgent surgery was performed and so there was no clinical sequelae. The operations after embolization were succesfully carried out with effective debulking results and without relevant blood loss. In one third of the cases with propensity for recurrence there was a second succesful embolization.

Conclusion:

The preoperative embolization is a low risk procedure with good effectiveness in reducing the complications during tumour surgery.

� A subependymalis hemosiderosis egy esete

Szőke Kristóf, Hornyák Csilla, Várallyay György, Kovács Tibor

Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Neurológiai Klinika

Egy 53 éves hypertoniás, mithralis prolapsusos nőbeteget 2 évvel ezelőtt került felvételre, hányingerrel, szédüléssel járó, hirtelen kezdetű fejfájással. SAV-t a CT vizsgálat kizárt, a III. kamra falában, jobb oldalon egy hyperdens elváltozás volt észlelhető. Az MR vizsgálat alapján az elváltozás cavernomának tűnt. E mellett észlelték a belső liquorterek kisfokú tágulatát. Klinikailag, a következő 2 évben progresszive romló aphasia és járászavar jelentkezett. A beteg több alkalommal tapasztalt hirtelen kezdetű fejfájással járó rosszulléteket, amik az elsőhöz hasonlóak voltak. A rendszeres MR kontroll vizsgálatok alapján észlelték a kamrarendszer fokozatos tágulását és a subependymalis hemosi- derin lerakódás jelent meg elsősorban a féltekék basalis felszínén, az agytörzs és gerincvelő felszínén. Ami megfelel a liquorban megjelenő nagy mennyiségű vérn hatásának visszatérő mikrovérzések következtében. A kamrarendszer tágulata valószínűleg a liquorfelszívódás zavara következtében jelent meg. A klinikai kép és a radiológia összefüggése nem egyértelmű.

� A case report of subependymal hemosiderosis.

Kristóf Szőke, Csilla Hornyák, György Várallyay, Tibor Kovács

Neurology Department, Semmelweis University, Faculty of Medicine

A 53 year old female with a history of hypertension, mithral valve prolapse, presented 2 years ago with sudden onset severe headache, dizziness and vomiting. SAH was excluded, and a hyperdense mass was noticed in the wall of the third ventricle on the right by CT scan. According to MR investigation the mass seemed to be a cavernoma, and additionally slightly dilated ventricular system was pointed out. In the next 2 years the patient showed a progressive gait disorder and expressive aphasia, and experienced several times sudden onset headache attacks which were similar to the first one. On the basis of the regular MRI control studies, a progressive dilating of the ventricular system was noticed, and subependymal hemosiderin deposition appeared, predominantly in the basal surface of the hemispheria on the surface of the brainstem and on the spinal cord. This is consistent with a large amount of blood appearing in the CSF due to repeated microbleedings. The dilation of the ventricular system was probably due to the disorder of CSF resorption. The relation of the radiological findings and the clinical picture is not unambiguous.

� Acut rekanalizáció intraarteriális eszközökkel

Hans Henkes

Klinik für Neuroradiologie, Katharinenhospital, Klinikum Stuttgart, Germany

The endovascular treatment of acute stroke has undergone a complete change of paradigm within the last five years. Mechanical thrombectomy has widely replaced local intraarteriel thrombolysis, which has now the status of an accessory method of minor importance.

The basis of current thrombectomy is aspiration and mechanical thrombus retrieval. Aspiration can be performed through the guiding catheter and/or dedicated aspiration devices. The most effective of the latter is the Penumbra System.

Solid emboli from the heart are recilient to aspiration. For this type of thrombus Bonnet (phenox) and SOlitaire (ev3) are stand-like instruments, which allow rapid recanalization in a large number of cases.

Noteworthy the extent of lepto-meningeal collaterls and the entire pre- and postprocedural management will determine the clinical succes of the endovascular treatment.

� Jegyzet

� Endovasculáris technikák fenyegető stroke megelőzésére: nyaki és intracraniális angioplasztika

Szikora István

Országos Idegtudományi Intézet, Budapest

Kritikusan beszűkült érkeresztmetszetek rekonstrukciója elvben a stroke megelőzésének hatékony módszere.

A carotis sebészi rekonstruciójának irányelveit korábban nagy nemzetközi tanulmányok határozták meg. A rekonstrukció endovasculáris technikával minimális megterheléssel elvégezhető, alkalmazásának előnyeit azonban eddig mód- szeres tanulmány nem bizonyította. Az eddig végzett vizsgálatok (SAPCE, EVA 3S) ellentmondásos eredményeket adtak. Több mint 300 betegen szerzett saját tapasztalatunk szerint a carotis angioplasztika minimális kockázattal (2.5%) végezhető beavatkozás. A siker feltétele megfelelő technika (stent védelmében végzett PTA, sűrűfonatú stent, bonyolult „embóliaszűrők“ kerülése) valamint neuroradiológiai szemlélet.

Az intracraniális szűkületek invaziv kezelése kezdeti stádiumban van. Az indikációk nem, egységesek, a szövődmény arány (10%) valamint a restenosis előfordulása (27%) egyaránt magas. Ezekben az esetekben gondos mérlegelés után egyéni döntést kell hozni. Ilyen beavatkozásokat csak jól felkészült neurointervenciós centrumokban szabad végezni.

� Jegyzet

� Akut rekanalizáció intravénás thrombolysissel

Szegedi Norbert

Állami Egészségügyi Központ, Neurológiai Osztály

Az akut ischaemias stroke jelenleg egyetlen, evidenciákon alapuló oki kezelése a szisztémás thrombolysis pathofiziológiai megfontolásokon alapuló, világos alapvetése ellenére kitérőkkel tarkított, hosszú utat járt be a mai, egyre szélesebb körű, rutin klinikai alkalmazásáig. Süssmann és Fitch 1958-ban közölt első eseteit követően számos esetismertetés, kisebb eset–sorozat látott napvilágot igen változatos lytikus szerekkel, helyenként extrémnek tűnő időablakokkal és követő gyógyszereléssel, - összességében vegyes eredményekkel és rendszerint magas vérzéses szövődményi aránnyal. Az elkedvetlenítő összkimenetel átmenetileg a próbálkozások felfüggesztéséhez vezetett. A koponya CT egyre szélesebb körű alkalmazása, a logisztika és a neurointenzív ellátás, valamint a thrombolytikumok farmakológiájának fejlődésével a nyolcvanas években újraéledt a thrombolysis, - nem randomizált vizsgálatok sorozata révén, melyek során szinte kivétel nélkül rt-PA alkalmaztak, az időablak azonban igen változatos volt, 90 perctől egészen 8, vagy akár 24 óráig terjedően, egészében bíztató eredményekkel. Ezen két, CT előtti, majd azt követő korszak stroke thrombolysiseinek eredményét összevetve Wardlaw és Warlow 1992-ben NEJM-ben megjelent tanulmányukban az utóbbit jelentősen jobb kimenetelűnek találta, s egyben randomizált, placebo kontrollált vizsgálatokra hívtak fel.

Előbb a MAST-I, MAST-E és ASK vizsgálatokban a miokardiális infarktus kezelésében hatékony streptokinázt tesztelték hat, illetve négy órás időablakkal, azonban ezek a tanulmányok a vérzéses szövődmények, s a következményes korai halálozás magas aránya miatt idő előtt lezárultak, s eredménytelennek minősültek. Végül az 1995-ben publikált NINDS vizsgálat igazolta a szisztémás rt-PA adagolásának hatékonyságát akut ischaemias stroke kezdetét követő 3 órán belül. Összesen 620 beteg kezelésével bizonyította, hogy a thrombolizált betegeknek 30%-kal nagyobb az esélye a placeboval szemben arra, hogy 3 hónap elteltével tünetmentesek, vagy csak minimális tünetekkel súlytottak legyenek, míg tünetet okozó intracerebralis vérzés 6,4%-ban fordult elő rt-PA kezelés mellett.

Az FDA 1996-ban fogadta el az NINDS vizsgálat beválogatási és kizárási kritériumain alapuló indikációt, a Magyar Stroke Társaság a szer törzskönyvezésével egyidőben Ma- gyarországon 2002-ben, míg az EMEA 2003-ban un. kondicionális eljárás keretében, ahol egy megfigyeléses, rutin körülmények közötti utánkövetést jelentő adatbázis (SITS-MOST), illetve egy időablak kiterjesztését célzó vizsgálat véghezvitelét szabta feltételül. A SITS- MOST regiszter mellett számos közölt eset–sorozat (STARS, CASES) bizonyította, hogy a mindennapi klinikai gyakorlatban is a klinikai vizsgálathoz hasonló eredményességű az akut stroke thrombolytikus kezelése.

Az ECASS-3 vizsgálat 2008-ban publikált eredményei lehetővé teszik az időablak kiterjesztését 4,5 órára, – a betegek 52,4 %-a, a placebo ágat 34%-kal meghaladó módon 90 nap után minimális tünetekkel, vagy tünetmentesen gyógyult, míg tünetképző intracerebrális vérzést csupán 2,4%-ban észleltek.

Az akut ischaemias stroke szisztémás thrombolytikus kezelésének hatékonyságát a rekanalizáció mértéke, illetve ennek a tünetek kezdetétől számított ideje szabja meg.

A rendelkezésre álló adatok alapján a lytikum intravénás adagolása esetén ez 30-40% közé tehető 6 órával a tüneteket követőn. Nagyobb rekanalizációs arány, különösen nagyér elzáródás esetén (carotis T, acm, a. basilaris) intraarteriális lysistől, mechanikus revascularisatios eljárásoktól, valamint azok szisztémás thrombolysissel történő kombinált alkalmazásáról várható.(PROACT, EMS, IMS). Ugyancsak invazív neuroradiológiai eljárások adják jelenleg a rekanalizáció kizárólagos lehetőségét a tünteket követő 4,5-6, esetleg 8 órás periódusban, illetve azon helyzetekeben, ahol a szisztémás lytikus állapot kontraindikációt jelent. A kezelés javuló effektivitásának kulcsa jelentős részben az invazív eljárások tökéletesítésében, s a szisztémás módszerrel történő megfelelő kombinációjában rejlik.

� Acute recanalization by systemic thrombolysis

Norbert Szegedi

The only evidence-based therapy of acute ischemic stroke is systemic thrombolysis at the moment. In spite of its well-defined pathophysiological basis and targeting the key events of ischemic stroke, it was a rather long way to its acceptance as the first-line treatment of the disease. Süssmann and Fitch were the first to describe thrombolysis in stroke patients, followed by many case reports and case-series in the sixties and seventies with variable thrombolytic drugs, different time windows and co-medications, but in general with high bleeding and mortality rates. The poor results of these early attempts made to stop these efforts. The field was revitalized by the developments of CT, logistic of patients, neurointensive care and the pharmacology of the thrombolytic drugs. Thrombolytic series of the eighties, based on CT, generally with systemic administration of rt-PA, controlled by angiography but still with different time windows up to 8 or 24 hours brought much better results concerning safety and efficacy then the attempts of the previous era.

This fact was confirmed by Wardlaw and Warlow in their paper in NEJM 1992, comparing the results of the pre-CT and post-CT eras, and finding the latter to be encouraging. At the same time they called for randomized, controlled clinical studies of appropriate quality.

The first large thrombolytis trials studied streptokinase, well known from miocardial infarction studies, with the time window of six and four hours (MAST-I, MAST-E, ASK).

All of them were prematurely terminated because of the excess of intracranial bleeding and related early mortality, and although some benefit was observed in the survivors, this approach was not continued any more.

The breakthrough of the thrombolytic therapy was reached in the landmark NINDS Stroke Trial in 1995 with rt-PA given within 3 hours after symptom onset. Randomizing 620 acute ischemic stroke patients on rt-PA or placebo they observed that rt-PA treated patients were 30% more likely to have little or no disability after three months compared to controls at the expense of 6,4 % symptomatic intracerebral bleeding rate with active treatment. The FDA approved rt-PA with the indications and contraindications based on this study, followed by many authorities with the Hungarian Stroke Society between them in 2002. The EMEA somewhat suprisingly made a conditional approval in 2003. Their recommendations were to collect data on the routine clinical application of thrombolysis by an internet-based stroke registry (SITS-MOST) on one hand, and to organize a study widening the time window of thrombolysis up to 4,5 hours on the other. The SITS-MOST registry similarly to many others in the USA or Canada (STARS, CASES etc.) showed the same, or even better results found in the original clinical trial. ECASS-3, published in 2008 opened up the time window to 4,5 hours by demonstrating excellent outcome in 52,4 % of the patients, a highly significant result with only 2,4% rate of symptomatic intracranial hematomas.

The two major determinants of good clinical outcome in stroke thrombolysis are the patency rate of the occluded vessel, and the time needed to reach recanalization after symptom onset.

With systemic approach it seems to be only 30-40% by six hours after the occlusion, that may be the explanation of the lack of improvement in many cases. Better patency rates, especially in large artery occlusions (carotid „T”, mca, basilar artery) can be achieved either by intraarterial thrombolysis or mechanical endovascular procedures alone, or in combination with sytemic thrombolysis. (PROACT, EMS, IMS) Only invasive recanalization can be performed in the 4,5-6 (8) hours time frame, or in clinical situations, where systemic lytic state should be avoided. The key of better patency rates and thereby better clincal outcome seems to be in the improvement of endovascular procedures, and their combination with systemic thrombolysis.

� A neuroanaesthesiológia szerepe az akut SAV kezelésében

Futó Judit

Főv. Önkorm. Szt. Imre Kh. Sürgősségi Betegellátási Intézet

A SAV-hoz köthető morbiditás és mortalitás ugyan a ‘70-es évek vége óta csökkent, de az akut SAV ellátása még most is súlyos problémát jelent. A betegek kezelésében valamennyi, az ellátáshoz kapcsolódó területen jelentős fejlődés következett be az elmúlt években.

A neuroanaesthesia alapvető feladata ma is a SAV-at követő első hetekben a közepesen súlyos, illetve súlyos vérzések után gyakran előforduló másodlagos agyi károsodások megelőzése és csökkentése. Az akut SAV elsődleges ellátásában a vitális paraméterek stabilizálása a fő cél. A rupturált aneurysma megoldására alkalmazott endovascularis módszer új kihívást jelent a neuroanaesthesiában a prae-, és intraoperatív ellátás során. A közelmúltban elvégzett randomizált vizsgálatok és kohorsz analízisek módosították az akut SAV gyakori szövődményeinek ellátási protokolljait.

Az előadás továbbá a neurointezív ellátásban kifejlődött új módszereket szándékozza ismertetni és gyakorlati tanácsokat ad, elsősorban a vasospasmus, a hyponatraemia és az epilepsziás görcsroham ellátásának területén.

� The role of neuroanesthesia care in the treatment of acute SAH

Judit Futó

Mortality and morbidity rate of SAH decreased since the late ‘70-es, but even now it continues to be a devastating neurological problem. Considerable advances have been made lately in several fields related to management of acute SAH.

The basic role of neuroanesthesia care still remains to prevent and reduce secondary brain damages often occur during the first two weeks after intermediate or poor grade SAH. The initial care of patients with acute SAH is directed at stabilization of vital functions. The perioperative management of patients treated with endovascular method for ruptured cerebral aneurysm is a recent challenge for neuroanesthesia. Recently, numerous randomized trials and cohort analyses have influenced the protocols for prophylaxis and treatment of common complications of SAH.

The lecture will further address the newer treatment modalities, as well as practical considerations in neuro-intensive care, stressing the medical management of vasospasm, hyponatremia, and seizure.

� A neurointervenció szerepe a SAV kezelésében: aneurysma zárás, vasospasmus

Szikora István

Országos Idegtudományi Intézet, Budapest

A subarachnoidális vérzés (SAV) kezelése összetett team munka. A műszeres kezelés legfontosabb célja a legsúlyosabb szövődmény, az ujravérzés megelőzése, illetve az esetleges vasospasmus kezelése.

Az ismételt vérzés megelőzésének adekvát eszköze az aneurysma zárása. Randomizált vizsgálat (ISAT) igazolta, hogy az aneurysmakezelés endovasculáris módszere a tartós morbiditást és mortalitást mintegy 7%-kal csökkenti a nyiott sebészi módszerekhez képest. Technikailag a leggyakrabban használt eljárás az aneurysmzsák kitöltése embolizáló anyaggal (mikrospirál, folyékony polymer). Kiegészítésül mikroballonok illetve stentek használatosak.

Tünetképző vasospasmus az esetek harmadában alakul ki. Kezelésének alapvető módszere az un 3H therápia. Ennek eredménytelensége esetén azonban invaziv módszereket kell alkalmazni, mégpedig szűk időablakon belül. Ilyen mód- szerek az érintett artériák superszelektiv perfúziója spasmus oldó szerekkel (Papaverin, Nimodipine) vagy ballon angioplasztikája. A gyógyszeres spasmolysis eredményei áltatában csak rövid távon érvényesülnek, ugyanakkor a hosszú távon is hatásos angioplasztkia kockázata magasabb. Amennyiben a tünetképző vasospasmus 3H resistensnek mutatkozik, mielőbb CT-val kell kizárni vérzést illetve jelentős ischaemiát, majd az angiogrfáival is megerősített spasmust invaziv úton kell kezelni.

� Jegyzet

� Hagyományos idegsebészeti módszerek a lágyagyhártya alatti vérzések kezelésében

Dóczi Tamás

PTE KK Idegsebészeti Klinika

Az aneurysma megrepedéséből eredő lágyagyhártya alatti vérzések számos kóros következménnyel járhatnak: intrakraniális nyomás fokozódása, a liquor utak elzáródása, a liquor felszívódási zavara, állományi térfoglaló vérzések létrejötte, focalis vagy kiterjedtebb ischaemiához vezető érspasmus, anyag- csere- és kardiológiai zavarok, magasabb rendű idegrendszeri teljesítmények (kognitív-, érzelmi-, stb. funkciók) zavara. Alapvető sebészeti tevékenység az újravérzés, azaz a reruptura megelőzése. E területen egyre nagyobb teret nyernek az I. fokú evidenciával bíró endovascularis módszerek. A hagyományos, craniotomia útján történő külső aneurysma-elzárás (clippelés) módszereinek fenntartása elengedhetetlen, habár a szűkülő indikáció a praxist és a mikrosebészeti képzést nagyon megnehezíti!

Mivel az aneurysma megrepedéséből eredő lágyagyhártya alatti vérzések komplex ellátása sokoldalú idegsebészeti tudást kíván – a japán modellnek megfelelően – az ellátásnak változatlanul idegsebész kezében kell összpontosulnia az előadó véleménye szerint!

� Jegyzet

� Koponyaűri aneurysmák endovasculáris kezelése folyékony polymer embolizációval: a Neucrylate vizsgálat

Szikora István, Gubucz István, Berentei Zsolt, Marosfői Miklós

Országos Idegtudományi Intézet, Budapest

Célkitűzés:

Aneurysmák endovasculáris kezelésének legfőbb hiányossága a viszonylag gyakori rekanalizáció. Ennek valószínűsége a zsák kitöltöttségének mértéké- vel összefügg, mely hagyományos mikrospirál embolizációval 20-30% között mozog. Megszilárduló folyékony polymer segítségével elvben tömör öntvény készíthető a zsákban. Jelen tanulmány célja egy uj cyanoacrylate készítmény, a Neucrylate TM klinikai vizsgálata.

Anyag és módszer:

Az embolizáció arany porral sugárfogóvá tett cyanoacrylate monomerrel (Neucrylate TM, Valor Medical, San Diego, CA, USA) történik. Befecskendezés közben az aneurysma nyakát egy (oldalfal aneurysmák) vagy két (bifurcatio aneurysmák) mikroballonnal zárjuk. A beavatkozásokat az ETT TUKEB által engedélyezett vizsgálati protokol szerint végezzük még nem kezelt, valamint kiujult aneurysmák esetén. A betegeket klinikailag egy és hat hónap-, angiográfiával hat hónap után kontrolláljuk.

Eredmények:

Tizennégy kezeletlen és 2 kiujult aneurysmát kezeltünk. Az indikáció két esetben rekanalizáció, négy esetben subarachnolidális vérzés (SAV), 9 betegnél fejfájás volt. Egy kivételével minden esetben teljes, vagy csaknem teljes zárást tudtunk elérni. Kezdetben három esetben befecskendezés, vagy katéter eltávolítás közben a védő ballon megrepedt, embolizáló anyag azonban a keringésbe nem jutott. Megfelelő ballonok használatával hasonló probléma nem ismétlődött. Klinikai szövődmény nem volt. Egy beteg SAV után vasospasmus miatt meg- halt. Eddig hat esetben készült hat hónapos kontrol érfestés. Két kiújult óriás aneurysmában jelentős rekanalizációt láttunk, itt az embolizáló anyag a zsákban ülő thrombusba nyomódott. A primer módon kezelt négy aneurysmában rekanalizáció nem volt.

Következtetés:

A polymer embolizáció a koponyűri aneurysmák kezelésének ígéretes új módszere, mely az első tapasztalatok szerint szövődménymentesen, jó és tartós eredménnyel végezhető. Ismételten rekanalizálódott óriásaneurymsák esetén az eljárás további fejlesztése szükséges.

� Endovascular treatment of intracranial aneurysms with polymer embolization: the Neucrylate study

István Szikora, István Gubucz, Zsolt Berentei, Miklós Marosfői

National Institute of Neuroscience, Budapest

Purpose:

Primary weakness of endovascular aneurysm treatment is frequent recanalization. The likelihood of recurrence is related to packing density, that can reach 20-30% with conventional microcoil embolization. Using solidifying liquid polymer as an embolic material, a solid cast can be produced within the sac. The purpose of this work is to study the safety and efficacy of a new cyanoacrylate based embolic agent, the Neucrylate TM system.

Methods and materials:

Embolization is performed using a cyanoacrylate monomer (Neucrylate TM, Valor Medical, San Diego, CA, USA). Radiopacity is provided by powdered Gold. To avoid untoward embolization, the neck of the aneurysm is blocked by inflation of one (side wall aneurysms) or two (bifurcation aneurysms) during injection. All procedures were done under an Ethics Committee approved protocol for both untreated and recurring aneurysms. Patients are clinically followed after one and 6 months, and follow up angiography is done after 6 months.

Results:

Fourteen untreated and two recurrent aneurysms were treated to date. Indication included recanalization (2), subarachnoid haemorrhage (SAH) (4), and headaches (9). Complete or near complete occlusion was achieved in all but one case. Earlier in the series, balloon rupture was experienced in three cases. No embolic material migrated into the circulation. Following replacing the balloons for more appropriate ones, this complication has not repeated. No clinical complication was observed. One patient died form SAH induced vasospasm. To date, 6 patient had been followed by angiography at 6 months. Significant recanalization was seen in two giant, recurring aneurysms due to compaction of the embolic material into the existing thrombus within the aneurysm sac. No recanalization was seen in aneurysm primarily treated with Neucrylate.

Conclusion:

Polymer embolization is a promising new modality of aneurysm treatment. Its application is safe and can be applied with good an lasting results according to our limited experience. Further improvement of the technique is required for large, repeatedly recurring aneurysms.

� Endovascularis kezelés után recanalisalódott aneurysmák managementje

Lázár István, Szólics Alex, Oláh Csaba, Shoaib Sheikh

B-A-Z Megyei Oktató Kórház Képalkotó Diagnosztikai - Intervenciós Intézet

Bevezető: Egy előzőleg coilozással kezelt, de recanalisalódott aneurysma jelent-e veszélyt a betegre? Mikor kell újrakezelni, s milyen ennek a kockázata? Etikus-e az immár tünetmentes betegnek újabb kezelést ajánlani?

Módszer: Az Intézetünkben valaha aneurysma miatt coilozott összes betegek közül mindazok képanyagát viszgáljuk retrospektiv módon, akiknél bármilyen képalkotó kontroll vizsgálat történt legalább 3 hónappal a kezelés után. A minimum 1 mm-es nyak remnantot mutató eseteket, ill. az újabb kezelésben részesült betegek arányát, a második kezelés szövődményeit, ill. az esetleges rerupturált eseteket vizsgáljuk.

Eredmények: Az eddig feldolgozott adatok szerint 156 kontrollált beteg közül 42-nél volt valamilyen szintű recanalisatio. Közülük 18-nál történt ismételt beavatkozás, ami az össz betegszám 11,5 %-a. Permanens morbiditás e műtétek után nem jött létre.

Megbeszélés: Az eddig feldolgozott adatok szerint a coilozott aneurysmás betegek recanalisatioja gyakori (26,9%), de ezek felét sem kellett kezelni, s reruptura egyáltalán nem volt. Akiknél ismételt kezelés mellett döntöttünk, azok az újabb endovaszkuláris műtétet szövődmény nélkül vészelték át. Az endovaszkuláris kezelés tehát biztonságos, a primer eredmény jó hatásfokkal és újabb vérzés veszélye nélkül, hosszabb távon is megőrizhető.

� Management of recanalised aneurysms

István Lázár, Alex Szólics, Csaba Oláh, Shoaib Sheikh

Introduction: Is recanalisation or neck remnant dangerous for the patients with intradural aneurysms? When do we need to retreat them? Is it ethical to suggest a second treatment?

Method: All of endovascularly treated aneurysm patient is searched for at least 1 mm recanalisation who underwent any imaging method at least 3 months after the coiling procedure. Complications or rerupture are noted.

Result: Preliminary results show 42 recanalised aneurysms of 156. 18 patients underwent retreatment without permanent morbidity.

Discussion: Recanalisation of a previously embolised aneurysm is frequent (26,9%) but no rebleeding occurred and less than half of those aneurysms were retreated. Second coiling procedures were uneventful. Endovascular treatment thus seems to be safe, the primary good results can be safed for longer period of time.

� Peremfeltételek vizsgálata koponyaűri aneurizmák számítógépes szimulációi esetén

Ugron Ádám1, Bojtár Imre2, Szikora István3, Paál György1

1 BME Hidrodinamikai Rendszerek Tanszék

2 BME Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék

3 Országos Idegtudományi Intézet,

A biomechanikai problémák esetében gyakori, hogy a számítógépes szimuláció a vizsgálatok egyetlen lehetséges módja. Az in-vivo kísérletek kivitelezése erősen korlátozott, esetenként megoldhatatlan feladat. A numerikus vizsgálatok pontossága ugyanakkor vitatott az alkalmazásukkor tett feltételezések miatt. Napjainkban a véráramlás modellezésére használt matematikai eljárások pontossága megfelelő, így az eredmények használhatósága lényegében a peremfeltételeken és az anyagjellemzőkön múlik.

Az emberi szervezetben a vér áramlása az érfalakkal határolt térben történik így az előírandó peremek helye könnyen megadható, azonban a megfelelő feltételek megadása bonyolult. Ez főként a vér áramlásának instacionárius jellegéből és a határoló falak deformálhatóságából adódik.

Jelen munka átfogóan tanulmányozza a bemenő peremfeltételt mind geomet- riai mind áramlástani szempontból, numerikus és szemi-analitikus módszerek használatával. Bemutatjuk az úgy nevezett Womersley formula és az általunk használt numerikus módszer közötti összehasonlítást. A kimenő peremfeltételhez egy új, egyszerű, porózus anyagmodellt felhasználó eljárást ismertetünk. Ezeken felül vizsgáljuk az érfalak deformálhatóságának hatását a hemodinamikai paraméterekre, illetve felvázoljuk a jelenlegi módszerek korlátait.

Az itt bemutatásra kerülő eredmények segítségével növelt pontosságú számítógépes szimulációkat végezhetünk. Eredményeink reményeink szerint segítik a koponyaűri aneurizmák kezelése során tett terápiás döntéseket.

� Boundary conditions for computer simulations on intracranial aneurysms

Ádám Ugron, Imre Bojtár, István Szikora, György Paál

In biomechanical research computer simulations are often the only way to study a phenomenon. In vivo experiments are difficult or impossible to perform. The accuracy of numerical simulations is, however, criticised because simulations are mostly based on poorly verified assumptions. Nowadays the mathematical methods to calculate the physics of blood flow are accurate enough. Thus the accuracy depends mainly on the properly chosen boundary conditions and material properties.

Blood flow in the human body is an internal flow therefore the location of the boundary regions can be defined relatively easily. However the correct definition of a boundary condition is complicated due to the unsteady behaviour of the blood flow and the deformability of the computational domain.

In the present work a thorough study on the inlet boundary condition is presented on both geometrical and flow-related features using numerical and semi- analytical calculations. Comparisons between the Womersley formulae and the used numerical method are presented. A new, simple method for outlet boundary condition definition using porous material is introduced and discussed. The influence of the vessel wall compliance on the hemodynamic parameters is also studied and the limitations of the present methods are discussed.

With the help of the presented results improved simulations can be carried out. We hope to aid therapeutic decisions with our results during the treatment of intracranial aneurysms.

� Áramlásmódosító kezelés hatása óriásaneurysmák okozta térszükületre és kompressziós tünetekre

Szikora István, Marosfői Miklós, Gubucz István, Berentei Zsolt

Országos Idegtudományi Intézet, Budapest

Célkitűzés:

Óriásaneurysmák térszűkítő hatása endovasculáris módszerekkel nehezen befolyásolható, részben a gyakori kiujulás, részben a zsák kitöltése által okozott tömeghatás miatt. A jelen tanulmány célja a szülőérben elhelyezett áramlásmódosító eszközök hatásának vizsgálata az aneurysmák térszűkitő következményeire, mind klinikai, mind képalkotó módszerekkel.

Anyag és módszer:

Összesen 35 áramlásmódosítással kezelt koponyűri aneurysma közül az indikáció 14 esetben az aneurysma kompressziós hatása volt. Kezelésre min- den esetben Pipeline TM típusú (Chestnut Medical – ev3) sűrűfonatú stenteket használtunk. Minden beteget követtünk, egy és hat hónap után klinikailag, hat hónap után angiográfiával. Eddig nyolc betegről készült kontrol MR vizsgálat, 3 és 18 hó között.

Eredmények:

Nyolc MR-rel kontrollált beteg közül hét esetben a térszűkület teljesen megszűnt egy esetben jelentősen csökkent. Klinikailag az első 4 hétben a tünetek átmeneti romlását észleltük 5 esetben: két esetben a fejfájás fokozódott, 3 esetben szemészeti tünetek romlottak. Három hónap után a szemészeti tünetek 10-ből 10 esetben-, a fejfájás 3 esetben-, egyéb tünetek (agytörzsi kompresszió) egy esetben jelentősen javultak.

Következtetés:

Az aneurysmazsák embolizációjával szemben a szülőérben végzett áramlásmódosítással indukált aneurysma thrombózis a tünetek átmeneti fokozódását okozhatja, hosszútávon azonban az aneurysma összeseéséhez és a tünetek javulásához vagy megszűnéséhez vezet.

� Effect of flow modification on mass effect compression syndrome caused by giant aneurysms

István Szikora, Miklós Marosfői, István Gubucz, Zsolt Berentei

National Institute of Neuroscience, Budapest

Purpose:

Mass effect related to giant aneurysms is poorly controlled by endovascular techniques because of aggravation of it by the packing material itself and /or frequent recanalization. The purpose of this work is to study the effect of intravascular flow modification on mass effect by clinical and imaging techniques.

Methods and materials:

Primary indication was compression syndrome in 14 out of 35 aneurysms treated with flow modification. All aneurysms were treated with the Pipeline TM high mesh density flow diverter stents (Chestnut Medical – ev3). All patients were followed at 1 and 6 months posttreatment clinically at 6 months angiographically. Until now, 8 patients had follow MRI between 3 and 18 months.

Results:

The mass effect completely resolved in 7 out of 8 cases and got significantly reduced in one. Temporary aggravation of the symptoms was observed during the first 4 weeks in 5 cases including increased headaches in 2 and worsening of the ophthalmogical signs in 3. After 3 months, ophthalmological signs significantly improved in all (10) cases, headaches in 3, and other symptoms (brain stem compression) in one case.

Conclusion:

In contrast to embolization of the aneurysm sac, thrombosis of the aneurysm induced by flow modification within the parent artery may cause temporary aggravation of symptoms, but results in shrinkage of aneurysm and improvement or resolution of the clinical symptoms.

� Széles nyakú aneurysmák endovasculáris műtéte segédeszközök nélkül (stent, ballon katéter)

Hudák István

PTE KKK Idegsebészeti Klinika, Pécs

Manapság gyakran használnak segédeszközöket endovasculáris aneurysma elzárás során. Véleményünk szerint sok esetben használatuk fölösleges, sőt akár nemkivánatos szövődmények forrásai lehetnek.

Módszerek: 2001és 2008 között, a klinikánkon endovasculárisan kezelt 704 betegből 252-nél találtunk széles nyakú aneurysmát és közülük 217-et operáltuk stent vagy ballon katéter segitsége nélkül. A carotis occlusióval kezelt óriás aneurysmákat nem vettük jelen vizsgálatba. A műtétek vagy egy microkatéteren át történtek vagy kettős-katéter technikát alkalmaztunk. A rendkivül széles nyakkal rendelkező aneurysmákat csak részlegesen zártuk el az artériás mellékágak keringésének megőrzése végett. Az alkalmazott coilok mérete az aneurysma méretének kb. a fele volt és fokozatosan töltöttük az aneurysmazsákot a fundustól a nyak felé haladva. Ha nagy ritkán a coil kiugrott, azt lasszóval távolitottuk el a disztális érszakaszból. Csak abban az esetben kényszerültünk segédeszköz használatára, ha nem sikerült a coilokat megfelelően rögziteni. Az igy elzárt széles nyakú aneurysmákban újravérzés nem fordult elő, 16 esetben volt szükség re-operációra ismételt aneurysma telődés miatt és 4 esetben egy harmadik műtétre is.

Következtetés: A különféle segédeszközök használatával járó intravasculáris manipuláció növeli a szövődmények kockázatát (pl. vasospazmus esetén). Ezen segédeszközök használatát mellőző műtéti módszerünk ezáltal különösen hasznos.

� Jegyzet

� Az arteria vertebralis szűkületeinek endovaszkuláris kezelése

Vajda Zsolt, Hans Henkes

Klinik für Neuroradiologie, Katharinenhospital, Klinikum Stuttgart, Germany

Az agyi ischemiás történések körülbelül egynegyede vertebro-basilaris ellátási területi keringészavar következménye, melynek hátterében az esetek húsz százalékában az arteria vertebralis extra- illetve intrakranialis szakaszának szűkülete áll. A vertebro-basilaris ischaemia tünetei az érintett érszakaszoktól, valamint a szűkület mértékétől függően változatosak: szédülés, hallás-, illetve látászavaroktól kezdve a motoros és koordinációs rendszerek eltérésein át a tudatállapot és az alapvető életfunkciók súlyos zavaráig terjednek. A hátsó ke- ringési rendszer szűkületeinek sebészi kezelési lehetőségei korlátozottak, emellett jelentős morbiditással és mortalitással járnak. Az endovaszkuláris kezelési módszerek és eszközök az elmúlt években komoly fejlődésen mentek keresztül és a tünetképző vertebro-basilaris szűkületek konzervativ therápiára rezisztens eseteiben kiváló therápiás alternatívát jelentenek.

Előadásunkban az arteria vertebralis extra- és intrakranialis szakaszain előforduló szűkületek endovaszkuláris kezelésével szerzett tapasztalatainkról és eredményeinkről számolunk be.

� Endovascular treatment of stenoses of the vertebral artery

Zsolt Vajda, Hans Henkes

Klinik für Neuroradiologie, Katharinenhospital, Klinikum Stuttgart, Germany

About 25% of strokes involve the vertebrobasilar arteries and stenotic lesions of the extra or intracranial vertebral artery form the underlying pathology in 20% of the cases. Depending on the localization and severity of the underlying stenotic lesion, the clinical findings in vertebrobasilar ischemia range from vertigo, tinnitus and dizzines to cranial nerve or motor/sensory deficits and in severe cases to coma. The surgical treatment of these lesions is technically challenging and is associated with substantial morbidity and mortality. The endovascular treatment options and methods evolved rapidly in the past couple of years and provide an excellent therapeutic alternative in the treatment of symptomatic stenosic lesions that are resistent to conservative medical therapy.

Here we report our experience and results in the endovascular treatment of stenotic lesions of the extra and intracranial vertebral artery.

� Carotis Stentelés Jobb Cervikális Aortaív Esetén

Szólics Alex, Shoiab M. Sheikh, Lázár István

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Klinikai Diagnosztikai-Intervenciós Intézet

64 éves asszonyt utaltak be kórházunk neurológiai osztályára, 20 hónapja fennálló enyhe jobb felső végtagi parézissel és nemrég jelentkező beszéd nehezítettséggel. Doppler ultrahang vizsgálat során bal a. carotis interna szignifikáns stenosisára derült fény, emellett felvetetődött az aortaív ágainak eredési anomáliája.

MRA vizsgálat során egy rendkívül ritka aorta fejlődési rendellenességre derült fény.

Endarterectomiára nem került sor magasan oszló a. carotis communis és a rövid nyak miatt.

Osztályunkon sikeres carotis stentelést hajtottunk végre.

Esetismertetésünkben bemutatjuk a carotis stentelés során tapasztalt technikai nehézségeket jobb cervikális aortaív anomália esetében.

� Carotid artery stenting in case of right cervical aortic arch

Alex Szólics, Shoiab M. Sheikh, István Lázár

A 64 years-old woman admitted to department of neurology of our hospital, with a 20 months history of mild right upper limb hemiparesis, and recent speech difficulties. Left subtotal internal carotid artery (ICA) stenosis and anomalous origin of supraaortic vessels detected by Doppler-ultrasound.

MRI studies showed the presence of a rare aortic arch anomaly.

Due to hostile neck syndrome the patient was not fit for endarterectomy. Carotid artery stenting was carried out successfully.

Our group reports the technical considerations during the carotid stenting in case of right cervical aortic arch anomaly.

� Az intracraniális atherosclerosis endovasculáris kezelése

Berentei Zsolt, Marosfői Miklós, Gubucz István, Szikora István

Országos Idegtudományi Intézet, Budapest

Bevezetés:

Korábban lezajlott stroke-ot követően kimutatott szignifikáns intracraniális érszűkület mellett az ismételt stroke kockázata gyógyszeres kezelés ellenére is eléri az évi 25%-ot (WASID). Ez indokolja az invaziv kezelés lehetőségeinek kutatását. Irodalmi adatok szerint a legkorszerűbb öntáguló stentek védelmében végzett angioplasztika mellett stroke-ot vagy halált okozó szövődmény 10%- ban fordul elő, a restenosis gyakorisága 28%, ebből 4% tünetképző. Összességében az ismételt stroke kockázata az első évben évi 12% körül mozog.

Betegek és módszerek:

Az elmult 5 évben 27 betegnél végeztünk intracraniális angioplasztikát. Minden esetben öntáguló, dedikált intracraniális stent-et ültettünk be kettős aggregációgátló védelemben. Vizsgáltuk a szövődmények, az ismételt stroke és a restenosis arányát.

Eredmények:

Kilenc carotis, 6 media, 3 vertebrális és 9 basilaris szűkületet kezeltünk. A beavatkozás technikailag minden esetben sikeres volt. Tünetképző szövődményt 4 esetben észleltünk, egy alkalommal thromboembóliás (4%), 3 esetben pedig vérzéses (11%) eredettel. Halálozás nem volt. Szignifikáns restenosis 4 esetben (15%) fordult elő és 2 esetben (7%) volt tünetképző. Minden esetben szövődménymentes re-angioplasztikát végeztünk.

Következtetés:

Az intracraniális angioplasztika hatékony módszer az ismételt stroke kockázatának csökkentésére, de korántsem veszélytelen. A restenosis viszonylag gyakori. Ezért csak megfelelő felkészültség és eszközök birtokában, szignifikáns szűkület és releváns tünetek esetén ajánlott alkalmazni.

� Endovascular treatment of intracranial stenosis

Zsolt Berentei, Miklós Marosfői, István Gubucz, István Szikora

National Institute of Neuroscience, Budapest

Introduction:

The repeated stroke rate of identified intracranial significant stenosis with previous ischaemic vascular attack is about 25% per year despite drug treatment (WASID). This warrants search for invasive treatment possibilities. In the literature the combined stroke rate and mortality is 10%, the restenosis is 28%, 4 % with clinical symptoms when angioplasty is performed with self expanding stents. In total the repeated stroke rate is about 12% in the first year.

Patients and methods:

We carried out intracranial stenting in 27 patients during the last 5 years. In all cases self expanding dedicated intracranial stents were used and double antiplatelet medication was administered. The rate of complications, repeated stroke and restenosis were investigated.

Results:

We treated 9 carotid, 6 cerebri media, 3 verebral and 9 basilar artery stenosis. There were technical success in all cases. Complication with clinical relevance was found in 4 case, one of those was thromboembolic (4%) and 3 were haemorrhagic (11%). There was no death. Significant restenosis occured in 4 cases (15%) and 2 of those (7%) had clinical sequelae. In all cases the reangioplasty was uneventful.

Conclusion:

Intracranial angioplasty is an effective method to reduce the risk of repetitive stroke although not without hazard. The restenosis rate is quite high. So this treatment requires proper previous experience, dedicated technical circumstances and should be performed only in clinically relevant cases where significant stenosis is present.

� Invaziv intraarteriális rekanalizáció morfológiai és klinikai eredményei akut stroke-ban

Gubucz István, Berentei Zsolt, Marosfői Miklós, Kulcsár Zsolt, Szikora István

Országos Idegtudományi Intézet, Budapest

Háttér és célkitűzés:

Az akut stroke legelterjedtebb aktív kezelése a szisztémás thrombolysis. Az intravénásan adott szöveti plasminogen activator (rtPA) azonban nagyérelzáródás esetén csak ritkán (10-25%) eredményez rekanalizációt. Jelen munkánkban a ma rendelkezésre álló invaziv intraarteriális rekanalizációs technikák eredményességét vizsgáltuk, szükség esetén intravénás thrombolysissel kombinálva.

Betegek és módszerek:

Intraartériás revascularizációs eljárást 6 órán belül kialakult, képalkotó vizsgálattal (CT, DSA) igazolt nagyér elzáródás (carotis interna, carotis-T, a. cerebri media, a. basilaris) esetén végeztünk. Elsődleges kimenetel a rekanalizáció és a biztonságosság volt.

Eredmények:

2007. január-2009.május között 54 intraarteriális beavatkozást végeztünk. A betegek kiindulási ÁLLAPOTA AZ NIH STROKE SKÁLÁN 17 pont volt. Huszonnégy beteg esetében az intervenciót megelőzően intravénás THROMBOLYSIS is történt (44%).

Negyvennégy beteg kapott intraarteriális rtPA-t (81%), míg 37 betegnél alkalmaztunk thrombaspirációt (68%), 5 esetben ballonos angioplasticát (9%), és 4 betegnél stentet (7.5%). Sikertelen recanalizáció 7 betegnél fordult elő (13%). Vérzéses transzformációt 20 esetben tapasztaltunk (37%), azonban szimptómás vérzés csak 6 betegnél alakult ki (11%).

Következtetés:

Az intraartériás revascularizációs eljárások JELENTŐS MÉRTÉKBEN JAVÍTJÁK a recanalizáció ESÉLYEIT a szimptómás vérzések számának szignifikáns növekedése nélkül.

ÖNMAGÁBAN AZONBAN EGYETLEN MÓDSZER SEM TÖKÉLETES, A JÓ EREDMÉNY FELTÉTELE TÖBB MÓDSZER ÉS TAPASZTALT NEUROINTERVENCIÓS TEAM ÁLLANDÓ ELÉRHETŐSÉGE.

� Morphological and clinical results of invasive intra-arterial recanalization in the event of an acute stroke

István Gubucz, Zsolt Berentei, Miklós Marosfői, Zsolt Kulcsár, István Szikora

National Institute of Neuroscience, Budapest

Background and purpose:

Acute stroke is most frequently treated with intravenous (IV) thrombolyis. However, IV thrombolysis with recombinant tissue plasminogen activator (rtPA) rarely results in recanalization of major arterial occlusions (10-25%). In our study we evaluated the safety and efficacy of invasive intra-arterial (IA) recanalization therapy alone or in combination with IV rtPA.

Materials and methods:

In case of radiologically confirmed (CT, DSA) major arterial occlusion (extracranial internal carotid artery occlusion, intracranial carotid artery „T”occlusion, or basilar artery occlusion), which developed within 6 hours of onset, IA revascularization therapy was performed. Primary outcome measures were recanalization and safety.

Results:

Between January 2007 and May 2009, we performed IA revascularization therapy on 54 consecutive patients with a median pretreatment National Institutes of Health Stroke Scale score of 17. Twenty-four patients (44%) also received IV rtPA. Forty-four patients (81%) were treated with IA rtPA, 37 patients (68%) underwent thrombaspiration, angioplasty with a balloon was performed in 5 cases (9%), and in 4 cases (7.5%) stent-assisted recanalization was done. Recanalization was unsuccessful in 7 cases (13%). Intracranial hemorrhage occurred in 20 of 54 (37%) patients, 6 of which were symptomatic bleeding (11%).

Conclusions:

IA revascularization therapies remarkably improve the chances of recanalisation, without a significant increase in symptomatic hemorrhage. However, no single method can be perfect on its own. For best results, more strategies are needed with an experienced neurointervention team working full-time.

� A véna Galeni malformáció endovasculáris kezelése

Hudák István

PTE KK Idegsebészeti Klinika, Pécs

A véna Galeni aneurysmatikus tágulatát okozó arterio-venosus malformáció/ fistula fejlődésbeli visszamaradáshoz, hydrocephalushoz, agyvérzéshez, a shunt keringés következtében sziv megnagyobbodáshoz, keringési elégtelenséghez vezethet. Mivel a malformáció tápláló erei a mély agyi struktúrák ellátásában vesznek részt, ezért transarteriális embolizációja rendkivűl magas kockázatú, radikális elzárása nehéz.

Módszer: 11 beteget műtöttünk véna Galeni malformációval, ebből 9 gyereket, 2 fiatal felnőttet. Betegeinkben transarteriális, kombinált transarteriális- transvénás és arterián keresztüli transvénás embolizációt végeztünk általában több alkalommal. A műtéthez ONYX, HELP folyékony polimereket és leválasztható platina spirálokat használtunk. Teljes elzárást értünk el 10 esetben. Műtétet követően neurológiai státuszuk, általános állapotuk javult. 1 beteg halt meg, az ő esetében súlyos állományi/kamrai vérzés, komatosus állapot miatt végeztük az elzárást.

Következtetés: A kombinált transarteriális- transvénás beavatkozás tette lehetővé a malformáció teljes elzárását, anélkül, hogy az összes tápláló artériát embolizálni kelljen és igy a keringésből való radikális kirekesztést érhessünk el, kevesebb szövődménnyel.

� Jegyzet

� Szomszédos csigolyatörések előfordulása perkután vertebroplasztika után

Berentei Zsolt, Marosfői Miklós, Szikora István, Kulcsár Zsolt

Országos Idegtudományi Intézet, Budapest

Háttér és célkitűzés: A percután vertebroplastica (PVP) rendkivül hatékony módszer az osteoporoticus csigolyatörések okozta fájdalom csökkentésében.A beavatkozás után azonban a betegek egy része újabb kompressziós törést szenved. A vizsgálat célja az újabb törések gyakoriságának felmérése, valamint a PVP okozati szerepének becslése volt a kezelt betegcsoportban.

Betegek és módszer: A retrospektiv vizsgálatban áttekintettük az 5 és fél év alatt, csontritkulás talaján csigolyatörést szenvedett és PVP-vel kezelet, egymást követő betegek adatait. A vizsgálati csoportot a teljes populáció azon tagjai alkották, akik a csigolyastabilizáció után újabb törést szenvedtek. A vizsgálat elsődleges végpontja a PVP után kialakult újabb törések előfordulásának gyakorisága volt. A másodlagos végpontot a korábban kezelt csigolyákkal szomszédos szegmentumokban, 90 napon belül kialakult újabb törések képezték, ugyanis ebben a csoportban feltételezhető leginkább a PVP biomechanikai kiváltó szerepe.

Eredmények: Összesen 396 beteget kezeltünkPVP-vel osteoporoticus csigolyatörés miatt. Az átlagéletkor 68+/-11 év volt. A betegek 77%-a nő. Összesen 73 beteg szenvedett a PVP után újabb törést (vizsgálati csoport), amely a teljes populáció 18,4 %-át képezte. Ebben a csoportban egy főre átlagosan 3,8 csigolyatörés jutott. A PVP-vel szomszédos törések szignifikánsan gyakrabban fordultak elő, mint a távoli szegmentumot érintő fracturák. Összesen 44 beteg szenvedett szomszédos csigolyatörést a PVP utáni 90 napon belül, ők a teljes populáció 11%-át képviselték. A teljes populációhoz viszonyitva ebben a csoportban szignifikánsan kevesebb volt a férfi.

Következtetés: PVP után közel minden ötödik betegnek van arra esélye, hogy újabb törést szenvedjen, azonban a korábban elvégzett csigolyastabilizációnak valószinűleg csak minden tizedik betegnél lesznek biomechenikai következményei újabb fractura formájában. A legnagyobb kockázatúak a több törést szenvedett, súlyos csontrutkulásban szenvedő nőbetegek.

� Frequency of adjacent vertebral fractures following percutaneous vertebroplasty

Zsolt Berentei, Miklós Marosfői, István Szikora, Zsolt Kulcsár

National Institute of Neuroscience, Budapest

Introduction and aims: Percutaneous vertebroplasty (PVP) proved to be very effective in the treatment of pain caused by osteoporotic vertebral compression fractures. A certain proportion of patients, howewer, suffer a new fracture after treatment. Our purpose was to analyze the frequency of new fractures, and to estimate the causative role of PVP in the treated population.

Methods: The resrospective study reviewed all consecutive patients treated with PVP for osteoporotic compression fractures during a 5,5 years period. The study group comprised those patients, who suffered a new fracture during the follow up. The primary endpoint was the frequency of new fractures. The secondary endpoint was the occurence of new fracture in a timeframe of 90 days after treatment that were adjacent to the previously treated segments. The causative role of PVP was estimated to be the highest in this subgroup.

Results:Altogether 396 consecutive patients were treated with PVP for osteoporotic compression fractures. Mean age was 68+/-11 years, and 23 % of the population was male. The study group comprised 73 patients (18,4 %). In this subgroup the patients had an average of 3,8 % vertrebral fractures. After PVP adjacent fractures were significantly more likely, than distal fractures. Altogether 44 patients ( 11% of the entire population ) suffered an adjacent fracture in 90 days after PVP. In this group there were significantly less male patients as compared to the entire population.

Conclusion: After PVP almost every fifth patient is at risk for developing a new fracture, howewer, it is likely to be related to the vertebral augmentation in every tenth subject only. Female patients with severe osteoporosis are probably facing the highest risk for developing new fractures.

� Az idegsebész és az intervencionális neuroradiológus közötti együttműködés főbb területei

Gál Gyula

Dept. of Radiology, University Hospital Odense, Denmark

Fjodor Szerbinyenkot, a moszkvai Burgyenko Idegsebészeti Intézet professzorát tartják a modern endovascularis idegsebészet úttörőjének. 1971-ben közölte először új módszere eredményeit orosz nyelven. Ezt 1974-ben egy angol nyelvű közlemény követte, amiben a főbb agyi artériák leválasztható ballonnal végzett elzárásáról számolt be, amit 304 esetben ideiglenes és 162 esetben végleges kezelésként hajtott végre.

Röviddel ez után más módszereket és anyagokat vezettek be más központi idegrendszeri érbetegségek kezelésére, úgymint a cyanoacrylatokat az AVM- ek, és 15 évvel később a leválasztható spirálokat az aneurizmák ellátására.

A 90-es évek közepétől az endovascularis kezelés a központi idegrendszer érbetegségeinek fő módszerévé vált, mivel kevésbé invasiv mint a sebészet, és az eredményei jók.

A különböző kóros állapotok endovascularis kezelésével kapcsolatban azonban jó együttműködésre van szükség az idegsebész és az intervencionális neuro radiológus között. Ebben a közleményben skandináviai tapasztalatainkat szeretném megosztani a t. hallgatósággal a következő területeken:

1., Súlyosan sérült betegek, akut SAV után, akiknél a sebészeti kezelés kockázata elfogadhatatlan,

2., Vérzett aneurizmák, amiket sebészeti módszerrel nem lehet megfelelően ellátni,

3., Operált aneurizmák recidivái/maradványai,

4., Operált AVM-ek maradványai

5., A környezetüket komprimáló nagy és óriás aneurizmák

6., Összetett esetek endovascularis kezelése

valamint endovascularis kezelés után vérzett AVM-ek sebészeti ellátása 

� Areas of cooperation between the neurosurgeon and the endovascular therapist

Gyula Gál

Dept. of Radiology, University Hospital Odense, Denmark

Fedor Serbinenko, a Russian neurosurgeon from the Burdenko Neurosurgical Institute, Moscow was the real pioneer of endovascular therapy in the CNS, with publishing his results of a new treatment method, in 1971, in Russian.

In his first publication in English, 1974, he reported the results of temporary – in 304– and permanent – in 162 cases – occlusion of major cerebral arteries with detachable balloons.

Soon after, other methods and materials have been introduced for the treatment of other vascular pathological conditions, like cyanoacrylates for AVMs, and some 15 years later, the detachable coils for aneurysms.

Since the early 90’s, endovascular treatment of vascular pathological conditions in the CNS has successively become a first line option, due to its less invasive technique compared to open surgery and good results.

However, endovascular treatment of different pathological conditions necessitates close cooperation between endovascular therapists and neurosurgeons, for several reasons. In this paper, I’d like to share our experiences concerning this cooperation in Scandinavia, in the following specific fields:

Endovascular treatment of

1., Those seriously ill patients after aneurysmal SAH, whose brain would not tolerate open surgery.

2., Those ruptured aneurysms that can not be properly managed by open surgery

3., Recurrencies and remnants of surgically clipped aneurysms

4., Remnants of operated AVMs

5., Large and giant aneurysms with mass effect

6., Complex cases

Surgical management of AVMs that bled following endovascular treatment

� A toxoplasma-enchephalitis differenciál-diagnosztikai nehézségei: esetbemutatás

Gyuricza I.1, Tóth Á.2, Kriván G.2, Liptai Z.2, Barsi P.3, Rudas G.3

1 Állami Egészségügyi Központ

2 Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház

3 Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpont

Tudományos háttér: a Toxoplasma gondii (T. gondii) gyakori, tünetmen- tesen zajló infekció ép immunrendszerű egyéneknél, azonban immundeficiens betegeknél súlyos, változatos MR morphológiájú betegséggel járhat.

Beteg: 15 éves fiú, chronicus myeloid leukaemia miatt 300 napja idegen donoros transzplantáción esett át. Bőr graft-versus host disease és JC/BK nephritis miatt tartós immunszuppresszív kezelést kapott.

Homonym hemianopsia, fejfájás miatt osztályos felvétel. MR vizsgálattal kiterjedt, a fehér- és a szürkeállományt egyaránt érintő elváltozásokat lehetett kimutatni, mely gyulladásra utalt, de annak infekciós vagy immunmodulált jellegét nem lehetett eldönteni. A liquorból kórokozót sem PCR, sem szerológiai módszerekkel nem sikerült identifikálni. Pár nap múlva herpes zostere alakult ki, mely VCV-enchephalitist sejtet, ezért acyclovirt kapott.

Klinikai tünetek javultak, de a kontroll MR vizsgálat pogressziót mutatott. Kórokozót továbbra sem, de intrathecalisan nagy mennyiségű IgG-t mutattak ki. Ezért immunmediált folyamat gyanúja miatt nagy dózisú szteroid, valamint plasmapheresis történt. Status epilepticus miatt intenzív osztályra került, az újabb MR vizsgálatok további progressziót mutattak, de sem az MR, sem az újabb PCR, ill. serológiai vizsgálatok definitív diagnózist nem tudtak biztosítani. Állapotromlás miatt agybiopsia történt, mely T. gondii fertőzést igazolt. Célzott kezelés (pyrimetamin-clyndamicin) a neurológiai status gyors javulását eredményezte, 2 hónap múlva emittálták.

Módszer: Philips Achieva 3T MR készüléken axialis FLAIR, T2, DWI, ADC, T2* szekvenciák készültek, majd Magnevist adását követően sagittalis 3D T1 mérés. 3 vizsgálat során TE 144 ms CSI MR spektroszkópia és 1 alkalommal 3D TOF MRA vizsgálat is készült.

Következtetés: 1. a legújabb diagnosztikai lehetőségek ellenére – sorozatos PCR, szerológiák, 3T MR (DWI, MRS, stb.), stb. – az immunszuprimált betegeknék fellépő infekciók (pl.: toxoplasma-enchephalitis, stb.) klinikailag nehezen diagnosztizálhatóak és gyakran aspecifikus MR képet mutatnak. 2. Amennyiben az MR és a klinikai vizsgálatok nem eléggé specifikusak, viszont a beteg állapota romlik, agyi biopsia végzése javasolt.

� Case report: differential-diagnostic difficulties in Toxoplasma- enchephalitis

I. Gyuricza, Á. Tóth, G. Kriván, Z. Liptai, P. Barsi, G. Rudas

Scientific background: Toxoplasma gondii is a common, usually asymptomatic infection in people with intact immune system, but it can cause a serious disease with varying MRI morphology in immune-compromised patients.

Patient A 15 year old male had a foreign donor transplantation 300 days ago because he suffered from chronic myeloid leukemia. Skin graft-versus-host reaction and JC/BK nephritis occurred due to long-term immunosuppressive therapy.

Admission for homonymous hemianopia and headache. With MR examination, large white and grey matter abnormal signal intensity was found, which allude to inflammation, but the infectious or immune-mediated character couldn’t be stated. The CSF contained no infectious agent (nor PCR neither serological methods), a few days later his herpes zoster boded VCV-enchephalitis, acyclovir treatment was initialized.

Clinical symptoms improved, but MRI showed progression. Large amount of intrathecal IgG, no infectious agents. Immune-mediated process was supposed and high dose steroid treatment and plasmapheresis initialized. Admission to the intensive care unit for status epilepticus. The newer MR examination showed progression, but neither the repeated PCR, nor the serological methods ensured definitive diagnosis. Brain biopsy was performed due to deterioration and T. gondii infection was demonstrated. Targeted treatment (pyrimetamin- clyndamicin) resulted in rapid neurological improvement. After 2 months, he was emitted.

Method: Axial FLAIR, T2, DWI, ADC, T2 FFE, and after administration of Magnevist, sagittal 3D T1 measurement were repeatedly performed on a Philips Achieva 3T MR scanner. 3 examinations were completed with TE 144 ms CSI MR spectroscopy and 1 time 3D TOF MRA.

Conclusion: 1.Toxoplasma encephalitis in immune-compromised patients may be diffucult to diagnose clinically, even with the use of the latest diagnostic possibilities (continous PCR, serology, 3T MR (DWI,MRS, etc.)) that often show non-specific signs. 2. If MR and clinical examinations are not specific enough and the patient’s state shows rapid deterioration, brain biopsy is recommended.

� Intracranialis terjedést mutató invazív aspergilloma immunszuprimált betegben

Simon M.1, Vastagh I.1, Várallyay Gy.2, Turányi E.3, Sréter L.4, Czirják S.5, Bereczki D.1

1 Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika, Budapest,

2 Szentágothai János Tudásközpont, MR Kutatóközpont, Budapest,

3 Semmelweis Egyetem, I. sz. Kórbonctani és Rákkutató Intézet, Budapest, 4 Semmelweis Egyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest,

5 Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet

A központi idegrendszer invazív aspergillosisa jellemzően immundeficiens betegekben alakul ki. Leggyakoribb terjedési mód a hematogén disszemináció, kevésbé ismert az orrmelléküregekből kiinduló per continuitatem terjedés, amely immunkompetens betegekben gyakoribb.

Munkánkban krónikus lymphoid leukémia, immunhaemolytikus anaemia, valamint kombinált kemo - és szteroidterápia eredményezte immunszupresszió talaján kialakult invazív intracranialis terjedést mutató aspergillomás beteg esetét mutatjuk be. A sinus cavernosus szindróma miatt elvégzett képalkotó vizsgálatokkal – koponya CT, MR – az invazív aspergilloma lehetősége merült fel, biztos diagnózist a szövettani vizsgálat eredményezett.

Betegünk esetének ismertetésével arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy minden immunszupprimált betegnél kialakuló új neurológiai góctünet esetén gondolni kell az opportunista kórokozók központi idegrendszeri invazív terjedésére.

Kulcsszavak: immundeficiens állapot, sinus cavernosus szindróma, aspergilloma

� Intracranial propagation of invasive aspergilloma in an immuncompromised patient

M. Simon, I. Vastagh, Gy. Várallyay, E. Turányi, L. Sréter, S. Czirják, D. Bereczki

Aspergillus infection of the central nervous system is a rare disease, occasionally seen among immunocompromised patients. The most frequent pathway is hematogenic dissemination. Less known is the direct propagation from the paranasal sinuses, which is usually observed in immunocompetent patients.

We report a patient who developed cavernous sinus syndrome due to an invasive intracranial aspergilloma after longlasting chemo- and steroid therapy for chronic lymphoid leukemia and immunhemolytic anemia. The characteristic features seen on radiological images – brain CT and MRI – suggested the possibility of invasive aspergilloma. Postoperative histology defined the diagnosis.

Our case review highlights the importance of considering the possibility of an invasive opportunistic infection of the CNS in an immunocompromised patient presenting a new neurological sign.

Keywords: immunocompromised state, cavernous sinus syndrome, aspergilloma

� Neuromyelitis optica (Devic-betegség): három eset ismertetése

A.Iljicsov, Barsi P., Várallyay Gy., Rudas G., Bereczki D., Simó M.

Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika, Szentágothai MR Kutatóközpont

A neuromyelitis optica (NMO) egy ritka, központi idegrendszeri demyelinisatióval és necrosissal járó, többnyire relapsusokban zajló kórkép, amelyet korábban a sclerosis multiplex egyik variánsának tartottak. A közelmúltban azonosították a betegségre magas százalékban specifikus NMO-IgG autoantitestet, amelynek célmolekulája az aquaporin-4 (AQP4), a központi idegrendszer víztereinek szabályozásáért felelős membráncsatorna az astrocyták talpain. Az anti-AQP4 alapján humoralis autoimmun patomechanismus valószínű. A betegség diagnosztikai kritériumai között a klinikai tünetek (myelitis transversa, neuritis retrobulbaris), és a specifikus antitestek kimutatása mellett a jellegzetes MR-eltérések is szerepelnek. Három betegünk kórlefolyásának és MR felvételeinek bemutatása kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet az NMO-spektrumba tartozó kórképek mielőbbi felismerésének, valamint sclerosis multiplex-től való elkülönítésének fontosságára, mivel az időben megkezdett kezelés csökkentheti a maradványtüneteket, illetve megelőzheti a relapsusokat.

� Neuromyelitis optica (Devic-syndrome): presentation of three cases

A. Iljicsov, P. Barsi, Gy. Várallyay, G. Rudas, D. Bereczki, M. Simó

Neuromyelitis optica (NMO) is a rare, demyelinating and necrotising disease of the central nervous system, which usually shows a relapsing course and used to be considered as a subtype of multiple sclerosis. A highly specific autoanitibody, NMO-IgG has been recently identified, with aquaporin-4 (AQP4) as a target molecule. This membrane channel is expressed at the endfeet of the astrocytes, and is responsible for the water homeostasis of the central nervous system. Besides anti-AQP4, transverse myelitis and optic neuritis, characteristic MRI-findings are also part of the diagnostic criteria of NMO. With presenting clinical and radiological data of our three patients, we would like to draw attention to the importance of early recognition of NMO-spectrum diseases and of distinguishing them from multiple sclerosis, because specific treatment initiated at proper time can improve symptoms and prevent relapses as well.

� Pachymeningitist okozó Wegener granulomatosis esete

Debreczeni R., Kollai S., Müzes Gy., Várallyay Gy., Major O., Bereczki D.

Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika, Szentágothai János Tudásközpont

Semmelweis Egyetem, MR Kutató KözpontOrszágos Idegtudományi Intézet

Semmelweis Egyetem, II.sz. Belgyógyászati Klinika

A pachymeningitis a dura mater megvastagodásával járó idült gyulladás, aminek etiológiája autoimmun betegség, infectio vagy malignoma lehet, azonban előfordulnak ismeretlen kóreredetű formák is. Az 50 éves, korábban egészséges nőbeteget fél éve progrediáló fejfájás, fogyás, naponta jelentkező láz, ismétlődő vertigo miatt vizsgáltuk. Felvétele idején enyhe tarkókötöttséget, kétoldali pangásos papillát, később átmenetileg mutatkozó jobb faciobrachialis hemiparesist, motoros aphasiát találtunk. Laboratóriumi vizsgálati eredményei thrombocytosist, enyhe normocyter anaemiat, leukocytosist igazoltak, We értéke (113 mm/ó) és C-reaktív protein (177 mg/l) szintje jelentősen emelkedett volt, vizeletében mikroszkópos haematuriat mutattunk ki. Lumbális liquorában jelentősen emelkedett fehérjeértéket és lymphocytás pleocytosist találtunk. A koponya MR vizsgálata hypertrophias cranialis pachymeningitisre utalt, a jelentősen megvastagodott dura a falx, a tentorium, és a meatus acusticus internusok regiojában gadoliniumot halmozott, a sinus sagittalis superiorban és a jobb sinus transversusban vénás stasis látszott. A csontvelő szövettani vizsgálattal szabályos volt, az arteria temporalis superficialisból vett mintában kóros nem volt. A mellkasi szervek, a maxillofacialis regio CT vizsgálattal épnek látszottak. A durából vett szövettani mintában necrotizáló, granulomatosus vasculitis mutatkozott, amely a serumban kimutatott ANCA (anti-neutrophil cytoplasmatikus antitest) ismeretében Wegener granuloamtosis mellett szólt. Kórokozót sem a szövettani mintában, sem a korábban vizsgált liquorban nem találtunk és serologiai eredményei sem utaltak infektív folyamatra. Steroid és cyclophosphamid kezelés bevezetését követően a beteg fejfájása gyorsan enyhült, láza megszűnt, fogyása megállt. Négy hónappal később a beteg már panaszmentes, szemfenéki képe normális.

A Wegener granulomatosis ritka kórkép, amelyet kis és közepes méretű arteriolák necrotizáló gyulladása jellemez, leggyakoribb manifesztációja a conjunctivitis, a melléküregek és a felső légutak granulomatosus, necrotizáló gyulladása. A bemutatott esetet a Wegener granulomatosis ritka idegrendszeri manifesztációja miatt tartjuk közlésre érdemesnek.

� Pachymeningitis as the cardinal manifestation of Wegener granulomatosis – case report

R. Debreczeni, S. Kollai, Gy. Müzes, Gy. Várallyay, O. Major, D. Bereczki

Pachymeningitis is a chronic inflammatory thickening of the dura mater. There is a variety of the underlying disorders including autoimmune diseases, infections and malignancies however in some cases the etiology remains unknown. A 50 year-old woman with no previous history was admitted to our department due to constant severe right hemicranial headache. She had been having daily fever and had been losing 6 kilogramms. Eight months before admission she had temporary symptoms of tinnitus, vertigo, nausea and difficulty of walking. On admission bilateral papilloedema was found, the neck was supple, later transient right faciobrachial paraesthesia and aphasia appeared. Initial laboratory tests revealed thrombocytosis, mild normocytic anemia and leukocythosis, erythrocyte sedimentation rate was 113 mm/h, C-reactive protein was 177 mg/l. Urine analysis disclosed erythrocyturia. Lumbar puncture demonstrated clear colorless cerebrospinal fluid with an elevated levels of protein of 230 mg/dl and with pleocytosis (500/ul). Cranial MRI suggested hypertrophic cranial pachymeningitis, since there was a contrast uptake and thickening of the dura mater in the regions of the falx, right posterior fossa, and along the wall of the right internal auditory canal and also in parts of the medial surfaces of both hemispheres. The thickness of the dura increased to the extent that caused venous stasis in the superior sagittal sinus and the right transversal sinus. Bone marrow examination gave a normal result, and temporal artery biopsy ruled out the possibility of temporal arteriitis. Chest-, and a maxillo-facial CT-scan showed no abnormalities in the lungs and nasopharyngeal region. Histological assessment of the dura biopsy confirmed necrotizing granulomatous inflammation with vasculitis. No microbiological agent were identified in the sample. These findigs gave the diagnosis of a rare-, oligosymptomatic form of Wegener granulomatosis. Steroid and cyclophosphamid therapy was introduced wich made the symptoms subside. Control MRI showed decreasing thickness of the dura in the right posterior fossa. Few months later the patient was asymptomatic. In our case, pachymeningitis was diagnosed on the base of the cranial MRI and CSF examination, eventually Wegener granulomatosis was confirmed by histological process.

Wegener granulomatosis (WG) is a rare, necrotizing vasculitis of the small-to- medium size vessels and it’s most common manifestations are granulomatous ear, nose and throat inflammation, lower airway disease and glomerulonephritis. Pachymeningitis is a rare neurological complication of WG, that’s why this report is published.

� A cerebralis laesio telítettség és -eloszlás mágneses rezonanciás kép alkotás (MRI) során látott különbségei eltérő fertőzéses eredetű acut disseminált encephalomyelitisben (ADEM) szenvedő gyermekekben

Pintér Nándor1, Liptai Zoltán2, Szidonya László1, Rudas Gábor3, Barsi Péter3

1 Semmelweis Egy. Kardiológiai Központ Képalkotó Diagnosztikai Részleg

2 Szent László Kórház Neurológiai Osztály

3 Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpont

Cél: A cerebralis laesio eloszlás (LD) és laesio telítettség (LL) különbségeinek összehasonlítása az ADEM eltérő klinikai formáiban.

Módszerek: 17 ADEM-ben szenvedő gyermeket (11 fiú, 6 lány, átlagéletkor: 6,33+év) vizsgáltunk 3 Teslás Philips berendezéssel. A konvencionális szekvenciák mellett diffúzió súlyozott mérés történt. 16 páciensnek zajlott fertőző betegsége a nerológiai tünetek kialakulását megelőzően. Alcsoportokat képeztünk a prodroma típusa (6 varicellás [Var], 11 nem varicellás [nVar]) és a neurológiai maradványtünetek jelenléte alapján 30+21 hónapos utánkövetés során (5 pozitív, 12 negatív). Megszámoltuk az érintett agyterületeket, majd összehasonlítottuk a vizsgált paramétereket (LL és LD) a különböző alcsoportokban. Négy esetben volt lehetőség apparent diffusion coefficient (ADC) mérésre a diffúziós adatokból.

Eredmények: Az irodalmi adatokkal öszehasonlítva nagyobb érintettséget találtunk a basalis ganglionokban (52%) és a mély szürkeállományban (64%). Konraszthalmozást és vérzést nem láttunk. Az nVar csoportban szignifikánsan magasabb volt a laesio telítettség, mint a Var csoportban (p<0.001). Az insularis (I), subinsularis (SI) és thalamicus (T) érintettség szignifikánsan ritkább volt a Var csoportban, mint az nVar csoportban (I:p<0.001, SI:p<0.005, T:p< 0.005). Nem találtunk szignifikáns összefüggést a végső klinikai állapot, valamint az LL és LD értékek között. Szignifikánsan alacsonyabb ADC értékeket mértünk a normál megjelenésű fehérállományban (NAWM) mint a laesiokban, kivéve egy esetet, ahol a frontalis NAWM ADC értékei emelkedettek voltak, ami alapján felvehető monofázisos sclerosis multiplex gyanúja.

Konkluziók: A kisebb laesio telítettség, az insularis és subinsularis érintettség hiánya, valamint a kisebb thalamicus érintettség a varicella okozta ADEM jellegzetességei. Nem sikerült kimutatni szignifikáns összefüggést az LL és LD értékek, valamint a végső klinikai állapot között.

� Differences of cerebral lesion distribution and lesion load in children with acute disseminated encephalomyelitis (ADEM) with different infectious origin seen on magnetic resonance imaging (MRI).

Nándor Pintér, Zoltán Liptai, László Szidonya, Gábor Rudas, Péter Barsi

Purpose:To compare cerebral lesion distribution (LD) and lesion load (LL) in different clinical forms of ADEM.

Methods:17 children (11male,6female,mean age: 6.33+3years) with ADEM underwent MRI by using conventional sequences and diffusion weighted imaging on a 3T Philips scanner. 16 of them had an infectious disease preceding the neurological symptoms. Patient subgroups were based on presence of previous infectious disease (6 varicella [Var],11 other[nVar]) and on presence of neurological symptoms on a 30+21 months follow-up (5 positive and 12 negative cases). Lesions in different cerebral regions were registered. We compared cerebral LL and LD in different subgroups. Diffusion data were available for apparent diffusion coefficient (ADC) measurement in 4 cases.

Results:We found a higher basal ganglia (52%) and deep gray matter (64%) involvement compared to literature. No enhancement and haemorrhage was seen. nVar had significantly higher lesion load than Var patients (p<0.001). Insular (I), subinsular (SI) and thalamic (T) involvement was characteristic of nVar, significantly less frequent in Var patients (I:p<0.001,SI:p<0.005,T:p< 0.005). No significant correlation of LL or LD and final clinical state at follow-up was found. ADC in the normal appearing white matter (NAWM) and in lesions of 4 patients showed that ADC in NAWM was significantly lower than in lesions (p<0.001), except for one case, where ADC was increased in the frontal NAWM and therefore suspicious of monophasic multiple sclerosis.

Conclusion: Smaller LL, the lack of insular and subinsular involvement and a smaller thalamic involvement are characteristic of ADEM caused by varicella. No significant correlation between LD and LL of cerebral involvement and final state of the patient has been detected.

� Hippocampus sclerosis lateralizáció single-voxel MR spektroszkópia alkalmazásával

Marton A.1, Bús L.2, Juhos V.3, Rudas G. 2, Barsi P.2

1 Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar

2 Szentágothai János Tudásközpont MR Kutatóközpont

3 Szent Isván Kórház, Neurológia

Bevezető: Vizsgálatunk célja olyan MR spektroszkópiás (MRS) eljárás kidolgozása, amely jól értelmezhetően, megbízhatóan azonosítja a hippocampalis sclerosis-ra (HS) jellemző N-acetil-aszpartát (NAA), kreatin+ foszfokreatin (Cr) és kolin tartalmú vegyületek (Cho) eltéréseit.

Módszer: 18 temporális lebeny epilepsziás (TLE) beteget vizsgáltunk (átlag életkor 41+/-10év) 3T MR berendezéssel. Előzetes epilepszia protokoll szerint végzett MRI vizsgálat 13 egyoldali HS-t mutatott, öt esetben nem volt kimutatható sclerosis. MRS vizsgálathoz PRESS spin echo szekvenciát alkalmaztunk, a repetíciós idő 2000ms volt 128 ismétléssel. Rövid (TE1 35 ms) és hosszú (TE2 288 ms) echo idővel is történt adatgyűjtés. A vizsgálandó térfogatokat (VOI) (30 x 8 x 6mm, 1440mm3) a hippocampus-okra döntve illesztettük. A metabolit hányadosokat (NAA/Cho, NAA/Cr, Cho/Cr) a csúcs alatti területből számoltuk. Az érintett oldalt az aszimmetria koefficiensek (Ca) kiszámolásával határoztuk meg. Az eredményeket összevetettük a korábbi MRI és EEG leletekkel.

Eredmények: A jellemző patofiziológiával egybehangzóan, alacsonyabb átlag NAA/Cho és NAA/Cr, valamint magasabb átlag Cho/Cr hányadost kaptunk a hippocampus sclerosis által érintett oldalon. Az oldaliságot legkövetkezetesebben jelző paraméter a NAA/Cho hányadosra számított volt, szenzitivitása 75% TE1 és 67% TE2 beállítással. A helyes lateralizáció mértéke 67% (TE1) illetve 50% (TE2) NAA/Cr-t, valamint 84% (TE1) és 58% (TE2) Cho/Cr-t illetően. Az egyoldali sclerosis eseteiben az aszimmetria mértéke (átlag Ca) magasabb volt minden esetben, de szignifikánsnak csak a TE1 után mért Cho/Cr hányadosnál bizonyult. Az EEG-vel végzett lateralizációval, az alkalmazott hányadostól függően 50-84% egybeesést találtunk.

Megbeszélés: Jól értékelhető görbékhez jutottunk 40 percet nem meghaladó vizsgálattal, amely idő csökkenthető a gyakorlattal és a mérési folyamat protokoll szerű automatizálásával. Az elnyújtott, kis méretű VOI a hippocampus lehető legnagyobb részét magába foglalja és a környező struktúrák kihagyása révén is előnyösnek bizonyult. A metabolit hányadosokból megállapított Ca az egyoldali eltérések korai, nem-invazív azonosítására alkalmas, jól kiegészítve a képalkotó módszereket. Nagyobb beteg populáció vizsgálata szükséges a statisztikai szignifikancia eléréséhez és egészséges kontroll csoport bevonásával azonosíthatóvá válnak a kétoldali eltérések is.

� Application of single-voxel MR spectroscopy to lateralize hippocampal sclerosis

A. Marton, L. Bús, V. Juhos, G. Rudas, P. Barsi

Introduction: The objective of our study was to develop a proton-magnetic resonance spectroscopic (MRS) method to reliably detect the abnormalities in the metabolites N-acetyl-aspartate (NAA), creatine+ phosphocreatine (Cr), and choline containing compounds (Cho) correlated with hippocampal sclerosis (HS).

Methods: We examined 18 patients with temporal lobe epilepsy (TLE) (mean age 41+/-10yrs) with 3T MR scanner. Previous MRI using epilepsy protocol showed 13 unilateral HS and five without HS. MRS was performed using PRESS spin echo sequence, repetition time was 2000 ms set with 128 averages. Short (TE1 35 ms) and long echo times (TE2 288 ms) were used. The volume of interest (VOI) (30 x 8 x 6mm, 1440mm3) was tilted and placed over both hippocampi. Metabolite ratios were calculated from peak area measurements. Lateralization was determined by calculating asymmetry coefficients (Ca). Results were compared with information from previous MRI and EEG findings.

Results: In accordance with the pathophisiology of hippocampal sclerosis, mean NAA/Cho and NAA/Cr were lower, mean Cho/Cr was higher on the affected side. The most consistent MRS parameter for lateralization was Ca for NAA/ Cho with a sensitivity of 75% with TE1 and 67% with TE2. The correct lateralization rates were 67%(TE1) or 50%(TE2) and 84% or 58% as for NAA/Cr and Cho/Cr respectively. The amount of asymmetry (mean Ca) in unilateral cases was higher consistently from those with no HS, but was significant only for Cho/Cr with TE1. The concordance rates of lateralization with EEG and MRS was 50-84%, depending on which ratio was used.

Conclusion: Aquisitions produced readable curves in a maximum of 40 minutes that can be reduced with automation of the process to meet the requirements of clinical routine. Asymmetry coefficient of metabolite ratios can be sensitive in predicting the side of involvement in patients with unilateral HS as an additional non invasive tool to imaging techniques. Larger sample populations to reach statistical significance and involving healthy volunteers to identify bilateral alterations are needed. The placement of a small, but elongated VOI to cover most of the hippocampus while excluding surrounding structures is preferable.

� MR spektroszkópiával detektált agytörzsi tályog

Sipos I.1, Bagó A.2, Rudas G.3, Várallyay Gy.3, Vastagh I.1, Bereczki D.1

1 Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika

2 Országos Idegtudományi Intézet

3 Szentágothai Tudásközpont.

A 40 éves betegnek korábban súlyosabb megbetegedése nem volt, három hónappal korábban valószínűleg bal o. otitise zajlott, amit homeopathiás szerrel kezelt. Klinikánkra agytörzsi tünetek (b>j anisocoria, bal o. abducens paresis, dyplopia, enyhe dysarthria), enyhe fokú jobb o. hemiparesis és súlyos fokú jobb o. hemiataxia tüneteivel vettük fel. A panaszai három nappal korábban kezdődtek a jobb o. végtagok koordináció zavarával. Az első vizsgáló törzsataxiát talált, a kontrasztos koponya CT képeken a lelet szerint bal o. thalamust ill. a capsula internát érintő, ischaemiás eredetűnek véleményezett jelfokozódást látszott. A klinikán készült koponya MR-en a pons bal oldalán a bal o. kisagykarra, a bal thalamusra ill. a bal o. a capsula internára terjedő, szabálytalan alakú, kontraszt- anyag adása után a széli részeken intenzív halmozást mutató képlet látszott. A terime a diffúzió súlyozott képeken gátolt diffúziót mutatott, az MR spektrosztkópiás képeken emelkedett aminosav (Leu, Ileu, Val, Succ) és csökkent NNA és kreatinin szint látszott. A liquorvizsgálat normál sejtszámot és igen magas (2.0 g/ml) összfehérjét mutatott ki. Megfigyelésünk alatt a tünetek gyorsan progrediáltak, a beteg hemipleggé és somnolenssé vált. A képalkotó alapján agytörzsi tályognak véleményezett laesio stereotaxiás punkcióját az idegsebész bal o. frontalis behatolásból végezte el, 6ml pust aspiráltak. Kórokozó sem a liquormintából, sem az aspirátumból nem tenyészett ki. A beteg a műtét után ex juvantibus parenteralis metronidazol és ceftriaxon kezelést kapott. A műtét után a tudatzavar azonnal oldódott, a második napon az agyidegtünetek is megszűntek. A beteget a megkezdett antibiotikus terápia folytatása mellett, enyhe fokú felső végtagi túlsúlyú hemiparesis tüneteivel bocsátottuk otthonába további rehabilitációs kezelésre.

� Brainstem abscess detected by MR spectroscopy

I. Sipos, A. Bagó, G. Rudas, Gy. Várallyay, I. Vastagh, D. Bereczki

The 40-year-old patient had no serious previous medical history. However she had an untreated left side ear infection three months earlier. She was admitted to our hospital with left side brainstem symptoms and right side mild hemiparesis and severe hemiataxia. Her complaint started three days earlier with mild degree coordination problem of the right limbs. The contrast-enhanced CT scan ordered by the first examiner showed enhanced signals at region of the left thalamus and the left internal capsule, which was regarded as an infarct. The cranial MRI performed in our hospital showed an irregular shaped lesion at the left side of the pons, the left brachium pontis, the left thalamus and the left internal capsule with high intensity signal on T2 weighted pictures. On the contrast-enhanced scans the side of the lesion was hyperintense, while high peak of amino acids (leucine, isoleucine, valine and succinate) and low peak of NNA and creatine was seen by MR spectroscopy. The CSF examination showed normal cell count and high protein content (2.0mg/ml). During the first 8 hours of our care the symptoms of the patient progressed, and she become somnolent and her right limbs were paralysed. By the MRI/spectroscopy data we diagnosed a brainstem abscess. The stereotaxic puncture of the lesion was performed from a left frontal insertion by the neurosurgeon; in sum 6 ml pus was aspirated. However, we were unable to detect any microorganism neither from the CSF, nor from the aspirated fluid. The patient was treated ex juvantibus with parenteral antibiotics, metronidazole and ceftriaxone. After the operation the patient regained consciousness, and a day later the brainstem symptoms disappeared. At the time of discharge the patient had mild right side hemiparesis. Therefore we recommended continuous antibiotic treatment and physiotherapy when she returned home.

� Funkcionális MR használata precentralis tumorok pre- és postoperatív diagnosztikájában

Kozák L.1, Erőss L.2, Barsi P.1, Rudas G.1

1 Szentágothai J. Tudásközpont, Semmelweis Egyetem, MR Kutatóközpont

2 Országos Idegtudományi Intézet, Budapest

Háttér: A funkcionális MR (fMR) vizsgálatok napjainkra az agyműtétek előtti kivizsgálási protokoll teljes jogú tagjává váltak, azonban az utóbbi időben a műtét utáni követésben, ill. a műtét utáni funkciók térképezésében is teret nyernek. Két precentralis tumoros beteg példáján mutatjuk be a műtét előtti és műtét utáni fMRI jelentőségét a műtét tervezésében, ill. a műtét utáni funkciók vizsgálatában.

Módszerek: Egy 31 éves jobb precentralis lokalizációjú grade II oligodendrogliomás és egy 42 éves bal precentralis lokalizációjú grade II astrocytomás nőbeteg esetében végeztünk el műtét előtti és a műtétet követő második hónap utáni fMR vizsgálatot. A műtét mindkét esetben frontalis crantiotomiát követően, a motoros gyrus és a tumorhatárok neuronavigáció segítségével történő meghatározásra után motoros kéreg ingerlést és somatosensoros kiváltott válaszok vizsgálatát követően került sor a tumor eltávolítására. Mind a műtét előtti, mind a műtét utáni fMR során a senso-motoros területeket térképeztük fel a sulcus centralis elülső és hátsó falában, ujjmozgatási, lábujj-mozgatási és nyelvmozgatási feladatok segítségével, blokkos felépítésű paradigma használatával.

Eredmények: A műtét során motoros és somatosensoros ingerléssel kapott funkcionális térkép jó egyezést mutatott a senso-motoros fMRI-vel kapott aktivitástérképekkel. A pre- és postoperatív fMR-ek összehasonlítása során az aktivitások az elvárt helyen, a postoperatív funkciónak megfelelő konfigurációban és aktivitásmintázattal jelentkeztek.

Következtetések: A funkcionális MR alkalmas a precentralis tumorok esetében a funkcionálisan aktív senso-motoros területek térképezésére, valamint a motoros funkciók postoperatív követésére.

� Functional MRI in the pre- and postoperative diagnosis of precentral tumors

L. Kozák1, L. Erőss2, P. Barsi1, G. Rudas1

1 Szentágothai J. Knowledge Center, Semmelweis U., MR Research Center

2 National Institute of Neuroscience, Budapest

Background: Functional MRI (fMRI) examinations became integral part of pre- surgical workup, and nowadays they also gain importance in post-surgical follow- up, and in the mapping of postoperative function. We show the importance of pre- and postoperative fMRI examinations in the planning of surgery, and in postoperative follow-up on the example of two cases of precentral tumors

Methods: A 31 years old female patient with right pre-central grade II oligodendroglioma, and a 42 years old female patient with left pre-central grade II astrocytoma have been investigated using fMRI as part of pre-surgical work-up, and also at two months after surgery. The surgery took place after frontal craniotomy. Tumor resection took place after neuronavigation guided delineation of the motor cortex and the tumor boundaries, and electrical micro stimulation of the motor and somatosensory cortices. Senso-motor areas in the anterior and the posterior banks of the central sulcus were mapped by means of fMRI both the pre- and postoperatively. The fMRIs protocol included finger tapping, toe movement, and tongue movement tasks in a block-design manner.

Results: The motor and somatosensory maps obtained by cortical micro stimulation showed good correspondence with the activation maps obtained by sensorimotor fMRI. The comparison of pre.-and postoperative fMRIs showed activations in the expected locations, with a activation pattern compatible with post-operative function.

Conclusions: Functional MRI is a useful tool for the presurgical workup and postsurgical follow-up of sensorimotor functions in case of precentral tumors.

� Tartósan eszméletlen állapotúak fMRI vizsgálatával szerzett kezdeti tapasztalataink

Kövér F.1, 2, Aradi M.1, 2, Schwarcz A.1, 2, Janszky J.1, 3, Komoly S.3, Ezer E.2, Orsi G.1, Perlaki G.1, Büki A.2, Dóczi T.2

1 Pécsi Diagnosztikai Központ; 2 PTE Klinikai Központ, Idegsebészeti Klinika; 3 PTE Klinikai Központ, Neurológiai Klinika

Célkitűzés: Trauma, kiterjedt agyvérzés után, vagy keringésmegálláshoz kap-csolódó agykárosodott pácienseknél a klinikai állapotot a morfológiai képalkotó vizsgálatok esetenként nem magyarázzák. A neurológiai vizsgálat a jelen állapotot leírja ugyan, de a klinikai tünetek a kórjóslat vonatkozásában nem nyújtanak mindig segítséget, itt inkább az orvosi tapasztalatokra hagyatkozunk. A kórjóslatot illetően a funkcionális MRI (fMRI) és a neuroradiológia diffúzión és spektroszkópián alapuló modern eljárásaival nyert eredmények adhatnak támpontot.

Beteganyag és módszer: Két cardiális resuscitáció utáni vegetatív állapotú, három posttraumás comatosus és egy AVM vérzés utáni hydrocephalusos pácienst vizsgáltunk 3T Siemens Trio TIM MRI berendezésen. A rutin morfológiai képeken felül (T1,T2,FLAIR és diffúzió) fMRI, diffúziós tenzor (DTI) vizsgálatokat is végeztünk, amelyeket esetenként proton spektroszkópiával és perfúzióval egészítettünk ki. Az fMRI vizsgálatokhoz standard passzív kézmozgatásos és hallás paradigmákat alkalmaztunk.

Eredmények: A reanimáció utáni comatosus páciensek morfológiai eltérései súlyosak és diffúzak voltak, fMRI során egyiküknél észleltünk csak gyenge temporalis és enyhe szenzoros kérgi aktivitást, amelyeket a DTI, spektroszkópiás és perfúziós eredmények is alátámasztottak. A traumás eredetű tartósan eszméletlen betegeknél a morfológiai képeken zúzódásos vérzések ábrázolódtak. Ezek elhelyezkedésének és kiterjedtségének megfelelő strukturális károsodás és szenzoros aktivitás csökkenés látszott a traktográfiás és az fMRI képeken. Az agytörzsi érintettség mértékétől függőnek véltük a comatosus állapot hosszútávú javulási esélyét.

A vérzés utáni hydrocephalus miatt hónapok óta eszméletlen betegnél fMRI-vel a vizsgált érző működések megtartottságát észleltük, ami előrevetítette a shunt beültetés után remélhető állapotjavulást.

Következtetések: A tartósan comában levő súlyos betegek javulásának esélye nehezen előrejelezhető. Úgy tűnik, hogy ehhez az agyi működőképességet több oldalról megjelenítő fMRI vizsgálatok hasznos adatokat tudnak szolgáltatni. A kezdeti tapasztalatok után szerzők a súlyos koponyasérültek szisztematikus protokoll szerinti vizsgálataitól várnak további információkat a kimenetel jobb megítéléséhez.

� fMRI investigation of persistently unconscious patients – initial experiences

F. Kövér, M. Aradi, A. Schwarcz, J. Janszky, S. Komoly, E. Ezer, G. Orsi, G. Perlaki, A. Büki, T. Dóczi

Purpose: The clinical state of patients with severe brain lesion from traumatic brain injury, intracranial haemorrhage or after cardiac arrest sometimes can not be explained by morphological brain imaging. The neurological examination reveales the present state, but the clinical signs are not very helpful in the prediction of the outcome, where we usually use our previous clinical experiences. We assumed that functional magnetic resonance imaging (fMRI) and the mo- dern methodology of neuroradiology based on diffusion and spectroscopy may present a basis for outcome prediction.

Patients and methods: Two patients in vegetative state after cardiac arrest, three posttraumatic unconscious patients, and one patient with hydrocephalus after severe intracranial hemorrhage were investigated in the 3T Siemens Trio TIM MR machine. Beyond routine morphological (T1, T2, FLAIR and diffusion weighted) imaging we used fMRI , diffusion tensor imaging and eventually proton spectroscopy and perfusion. Standard passive hand movements and acoustic paradigm were used during the fMRI.

Results: Morphologic changes were very severe and diffuse in the unconscious patients after resuscitation, during the fMRI one of them showed a weak temporal and sensoro-cortical activity confirmed also by the results of diffusion tensor imaging (DTI), perfusion and proton spectroscopy. Routine MR imaging of the comatous patient after traumatic brain injury revealed haemorrhagic contusions. Structural damage and diminished sensorial activation seen during tractographic and fMRI were parallel to the localisation and size recorded by routine MRI. We guessed that future improvement depends on the degree of the brainstem lesion.

Sensorial activation on fMRI investigation showed persistance in the patient who had been unconcious for several months from hydrocephaly due to rupture of an intracranial arterio-venous malformation (AVM) and this predicted the possibility of improvement after shunt implantation.

Conclusion: Chance for improvement of severe unconcious patients is hardly predicted but fMRI can provide useful data by representing brain function from more sides. After our initial experiences our aim is to gain more information from systematic per protocol investigations of patients with severe brain injury for the better prediction of outcome.

� Az arcfeldolgozás hálózaton-belüli reorganizációja a gyrus fusiformist érintő dysembrioplasticus neuroepitheliális tumor esetében

Kozák L.1, Gál V.1,2, Bankó E.2, Barsi P.1, Juhos V.3, Rudas G.1, Vidnyánszky Z.1,2,4

1 Szentágothai J. Tudásközpont, Semmelweis Egyetem, MT Kutatóközpont

2 Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Információtechnológiai Kar, Budapest

3 Szt. István kórház, Neurológiai Osztály, Budapest

4 MTA-PPKE-SE Neurobionikai Kutatócsoport, Budapest

Háttér: Az arcokat jellemző sajátságok feldolgozása különféleképp specia- lizálódott kérgi területek hálózatában zajlik. Ebben az arcfeldolgozó hálózatban a gyrus fusiformis középső része (fusiform face area, FFA) az arcok invariáns tulajdonságainak feldolgozására specializálódott (személyazonosság illetve nem), míg a sulcus temporalis superior (STS) az arcok változó sajátságainak, mint pl. az érzelmek, feldolgozásáért felel. Ennek megfelelően a alsó temporo- occipitális kérgi területek sérülése (amennyiben jellemzően jobb a agyféltekében történik) a személyazonosság károsodott felismeréséhez, azaz prosopagnosiához vezet. Előadásunkban bemutatunk egy esetet, melyben a jobb gyrus fusiformist érintő szelektív károsodás ellenére nem alakult ki prosopagnosia és megmutatjuk, hogy az arcfeldolgozó-rendszeren belüli átrendeződés kompenzálhatja az FFA kiesését hatékony arcfeldolgozást/arcfelismerést biztosítva

Módszerek: Tizenegy éve ismerten epilepsziás (vizuális tünetekkel jelentkező parciális rohamok), 24 éves férfi betegünket vizsgáltuk strukturális és funkcionális MR (fMR), MR spektroszkópia, valamint pszichofizikai mérések segítségével. A strukturális MR protokollban T1 és T2 súlyozott, FLAIR, DWI és DTI szekvenciákat használtunk. Az fMR vizsgálat során retinotópiás térképezést, arc/tárgy lokalizáló, valamint és semleges/érzelmileg telített arcokat elkülönítő feladatokat végeztettünk. Pszichofizika során személyazonosság és nem szerinti osztályozást vizsgáltunk.

Eredmények: A jobb temporo-basalis régióban a gyrus fusiformist involváló, T1 súlyozott képen alacsony, T2 súlyozott képen magas jelintenzitású léziót találtunk, magas ADC értékkel. Az MR spektroszkópia 0.44-es kolin/N-acetil- aszpartát arányt mutatott a lézióban. Ezek az eredmények dysembrioplasticus neuroepithelialis tumorra (DNT) utalnak. Az fMR során a semleges arcra a bal oldali FFA-ban és a jobb oldali STS-ben találtunk aktivitást, míg az arckifejezések feldolgozása során mindekét STS aktiválódott.

Következtetések: Az fMR eredmények az invariáns arci sajátságok feldolgozásának agyféltekén belüli reorganizációjára utalnak a sérült jobb gyrus fosiformisból a jobb STS-be ahol az invariáns és változó sajátságok feldolgozása kolokalizálttá vált. A prosopagnosia hiánya arra utal, hogy ez a rendszeren-belüli átrendeződés a normális feldolgozásnak megfelelő funkciót eredményez.

� Within-network reorganization of face processing in a case of dysembrioplastic neuroepithelial tumor affecting the fusiform gyrus

L. Kozák, V. Gál, E. Bankó, P. Barsi, V. Juhos, G. Rudas, Z. Vidnyánszky

Background: Processing of facial features involves a network of interconnected and differently specialized visual cortical areas. Within this cortical face network, the middle fusiform gyrus (fusiform face area, FFA) is specialized for processing of invariant facial properties (i.e. identity and gender), whereas the superior temporal sulcus (STS) is responsible for processing of changing facial attributes, such as emotions. In accordance with this, damage to the inferior temporo-occipital cortex (in particular in the right hemisphere) leads to impaired recognition of facial identity, i.e. prosopagnosia. However, here we report a case of selective damage to the right fusiform gyrus without signs of prosopagnosia and show that within-network reorganization of face processing can compensate the loss of FFA and might underlie efficient face perception/ recognition.

Methods: A 24-years-old male patient with 11 years history of partial seizures including visual symptoms have been investigated by structural MRI, MR spectroscopy, functional MRI (fMRI), and psychophysics. The structural MR protocol included T1W, T2W, FLAIR, DWI and DTI. The fMRI protocol included retinotopic mapping, face vs. object localizers, and neutral vs. emotional faces tasks. Psychophysics protocol included identity and gender discrimination tasks.

Results: A T1W hypointense, and T2W hyperintense lesion was found in the right temporo-basal region involving the fusiform gyrus. The lesion had high apparent diffusion coefficient, and the choline/N-acetyl-aspartate ratio was 0.44 as measured by MRS. These results were consistent with the diagnosis of dysembrioplastic neuroepithelial tumor (DNT). Functional MRI using neutral face localizers showed activations in the left FFA and in the right STS. Judging facial emotions activated both the right and left STSs.

Conclusions: The fMRI results are consistent with and intra-hemispheric reorganization of invariant facial feature processing from the damaged right fusiform gyrus to the right STS region, where processing of invariant and variable features are co-localized. Furthermore, the lack of prosopagnosia suggests that this within-network reorganization is functional and leads to close to normal face processing.

� A diffúziós tenzor képalkotásból származó traktográfia (DTI-TR) alkalmazása hemispherotomián átesett és corticalis fejődési rendelenességben (CFR) szenvedő epilepsziás gyermekek fehérállományai (FÁ) összeköttetéseinek vizsgálatára

Barsi P.1, Altmann A.2, Hegyi M.3, Neuwirth M.3, Siegler Zs.3, Fogarasi A.3, Rudas G.1

1 Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpont

2 Szt. János Kórház Gyermek Epilepsziaközpont

3 MRE Bethesda Gyermekkórház Neurológia, Budapest

Cél: A DTI-TR alkalmazásának bemutatása a gyermekkori epilepszia sebészi kezelésének különböző vetületeiben.

Betegek és módszerek: 6 gyermeket (mean age 6.6+/-3.5yrs) vizsgáltunk az epilepszia MR protokoll szerint (corTSE-T2/FLAIR a hippocampusokra merőlegesen, 3D-volumen-T1 és DTI (TR/TE/ET/thickness/directions: 8307/60/63/2mm/32) 3,0T (Philips Achieva) készüléken. 3 gyermeknél hemispherotomia (1 Rasmussen-encephalitis, 2 komplex CFR) után reziduális interhemispherialis FÁ összeköttetéseket kerestünk. 3 gyermeknél a fokális epilepszia lehetséges okaként CFR-t találtunk. A DTI-TR-eket a Philips Fibertrack programjával készítettük.

Eredmények: A DTI-TR az MR-nél világosabban ábrázolta a reziduális interhemispherialis összeköttetéseket. A nem operált csoportban két gyermek- nél a DTI-TR szerint a CFR-eket csekély FÁ összeköttetés kapcsolta a többi agyterülethez. Ez valószínűleg megmagyarázza egyikük kifejezetten fokális, generalizációra nem hajlamos rohamait, illetve másikuknál, akinek az epilepsziáját eredetileg generalizáltnak vagy kétoldali fokálisnak tartották, az elváltozás epileptológiai szempontból sikeres eltávolítását. A harmadik esetben az volt a probléma, hogy az epilepsziás aktivitás a jobb frontalis (F) lebenyből eredt, miközben a complex CFR (corpus callosum agenesia, kétoldali F polymicrogyria, baloldali porencephaly és lehetséges nyitott ajkú schizencephalia) baloldalt volt súlyosabb. Magyarázat lehet, hogy a bal F lebeny és a többi agyterület között sokkal kevesebb FÁ összeköttetést ábrázolt a DTI-TR, mint jobboldalt. A második csoport homogén rohamszemiológiája is alátámasztotta a FÁ izolációt és a rohamterjedés leegyszerűsödött útjait.

Kövekeztetések: A DTI-TR világosan mutatja a hemispheriumok FÁ összeköttetéseit hemispherotomia után. Segít a CFR-ek pontos kiterjedésének meghatározásában és a FÁ összeköttetéseikkel kapcsolatos adatai hasznosíthatók a műtéti tervezéshez és az epilepszia szindrómák sajátosságainak megértéséhez.

� The use of tractography derived from diffusion tensor imaging (DTI-TR) to check white matter (WM) connections in epileptics with hemispherotomy or with malformations of cortical development (MCD)

P. Barsi, A. Altmann, M. Hegyi, M. Neuwirth, Zs. Siegler, A. Fogarasi, G. Rudas

Purpose: To demonstrate the potential role of DTI-TR in different aspects of surgical treatment of childhood epilepsy.

Methods: 6 children (mean age 6.6+/-3.5yrs) were studied by the standard epilepsy MR protocol including corTSE-T2/FLAIR perpendicular to hippocampi, 3D-volume-T1 and DTI (TR/TE/ET/thickness/directions: 8307/60/63/2mm/32) on 3T (Philips Achieva). 3 patients were studied for possible residual interhemispheric WM connections after hemispherotomy (1 Rasmussen-encephalitis, 2 complex MCDs). 3 patients were studied for the possible cause of focal epilepsy, proven to be MCDs. The DTI-TRs were made by Philips’s Fibertrack program.

Results: Residual interhemispheric connections were determined and more clearly visualized by DTI-TR than with MRI. In 2 children of the preoperative MCD group, DTI-TR showed relative isolation of the lesion in regard to WM connections with other brain regions, probably explaining the focal nature of the seizures without a tendency for generalisation in one child, and corresponding to epileptologically successful removal of the lesion in the other one, originally supposed to have generalized or bilateral focal epilepsy. In the third case, the clinical problem of the seizure activity arising in the right frontal lobe while the complex MCD (including agenesis of the corpus callosum, bilateral frontal polymicrogyria, left porencephaly and possible open lip schizencephaly) being more severe in the left one could be explained by the scarcity of WM connections of the left frontal lobe with other brain regions while extensive connections from the right one. Homogeneous semiology of seizures in each case of the second group was also in favour of isolation with simplified routes of seizure spread.

Conclusions: DTI-TR clearly shows residual WM connections between the cerebral hemispheres after hemispherotomy. It helps to perceive the full extent of MCDs and provides useful information on their WM connections that helps surgical planning and to understand peculiar features of the epilepsy syndrome.

� Koponya MRI vizsgálatok migrénhez és sclerosis multiplexhez köthető gócos fehérállományi károsodásban

Aradi M.1, Schwarcz A.1, Orsi G.2, Perlaki G.2, Kövér F.1, Dóczi T.1, Trauninger A.2, Komoly S.2, Illés Zs.2, Pfund Z.2

1 PTE KK Idegsebészeti Klinika

2 PTE KK Neurológiai Klinika

A szerzők 16 migrénes és 15 sclerosis multiplex miatt kezelt beteg féltekei fehérállományban található gócait vizsgálták meg különböző MRI technikák (single- voxel MRS, DWI, PWI) segítségével. A vizsgált voxelekben mindkét csoport esetén az N-acetyl aspartate és a glutamate/glutamine komplex csökkent koncentrációt mutatott mely a sclerosis multiplexes betegekben kifejezettebb volt. Migrén esetén a creatine/phosphocreatine koncentrációja csökkent, míg sclerosis multiplexben a cholin és myo-inositol koncentrációjának emelkedését lehetett detektálni. Gócon belül mindkét csoport esetén fokozott vízdiffúzió és csökkent perfúzió volt észlelhető.

� MRI studies in migraine és multiple sclerosis patients with hemispheric white matter lesions.

M. Aradi, A. Schwarcz, G. Orsi, G. Perlaki, F. Kövér, T. Dóczi, A. Trauninger, S. Komoly, Zs. Illés, Z. Pfund

Hemispheric white matter lesions of 16 migraine and 15 multiple sclerosis patients were investigated in this study by different MRI techniques including single-voxel MRS, DWI, and PWI. The level of N-acetyl aspartate and the glutamate/glutamine complex was decreased in the lesions, and this was more pronounced in the multiple sclerosis patients. The creatine/phosphocreatine metabolite concentration was decreased in migraine while the concentration of cholin and myo-inositol was increased in the multiple sclerosis plaques. In addition, increased water diffusion and perfusion deficit were detected in the lesions in both groups.

� Mediális temporális lebeny atrófia pontszám: lokálisan származtatott mérőszám globális jelentőséggel

Kozák L. R.1, Gyuricza I.2, Györke T.3, Szidonya L.3, Gyebnár J.3, Kovács T.4, Rudas G.1, Barsi P.1,5

1 Semmelweis Egyetem, MR Kutató Központ, Budapest; 2 Állami Egészség- ügyi Központ, Radiológiai Osztály, Budapest; 3 Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest; 4 Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika, Budapest; 5 Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ

Háttér: A Scheltens-féle kritériumok alapján számított szemikvantitatív mediális temporális lebeny atrófia pontszám (MTA) bizonyítottan korrelál a manuális hippocampus (HC) volumetria által nyert értékekkel Alzheimer-kórban (AK). Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy az MTA pontszám miképp viszonyul az automatikus szürkeállomány-volumetriával nyert értékekhez, valamint a Mini Mental State vizsgálat pontszámához (MMS).

Módszerek: 20 AK beteget (valószínű AK az NINCDS-ADRDA kritériumok szerint), és 11 korban egyeztetett egészséges kontroll személyt vizsgáltunk 1.5 Teslán szabványos MR protokoll szerint (axiális GRE T2*, FLAIR, 3D-MPRAGE és coronalis T2 szekvenciákkal, ez utóbbi esetben vékony szeletkben merőlegesen a HC-ra.) A betegek életkora 74+/-11 év, MMS pontszámuk >21 (enyhe demencia) volt az első vizsgálatkor. A MMS az MR vizsgálat napján lett felvéve. Az MTA pontszámot a T2 képek alapján gyakorlott neuroradiológus határozta meg bilaterálisan. A kvantitatív automatizált volumetriát a 3D-MPRAGE felvételekből számítottuk SPM5 használatával; a feldolgozás során az agyakat standard térre normalizáltuk, szegmentáltuk, a szürkeállományt az illesztett AAL sablon alapján parcelláztuk, majd a térfogati értékeket a teljes agytérfogatra normalizáltuk, végül csoport-összehasonlításokat és korrelációszámítást végeztünk.

Eredmények: Erős korrelációt találtunk a kétoldali MTA pontszámok (r=0.917, p<0.001), valamint az MTA és az MMS pontszámok között (bal: r=-0.5874, p<0.0001; jobb: r=-0.5753, p<0.0001). Az MTA pontok szignifikáns romlást mutattak az idő múlásával (bal: r=0.4384, p<0.05; jobb: r=0.3809, p<0.05). Erős korrelációt találtunk az MTA ponttok és a HC térfogatok (bal: r=-0.7644, p<0.0001; jobb: r=-0.7944, p<0.0001), a temporális lebeny bizonyos részei, az insulák, a caudatusok, valamint bizonyos parietális struktúrák között. Közepesen erős korrelációkat találtunk az MTA pontok és egyes frontális, parietális, valamint occipitális területek, valamint a cerebellumok között. A teljes cerebrospinalis folyadék (CSF) térfogat is korrelált az MTA pontokkal (bal: r=0.4135, p<0.05; jobb: r=0.4026, p<0.05).

Következtetések: Annak ellenére, hogy az MTA pontok lokálisan számított szemikvantitatív mérőszámok, hasznos információt nyújtanak a teljes agyra kiterjedő atrófiáról, mivel erőteljesen korreláltak mind a globális szürkeállomány-veszteség- gel, mind a CSF térfogat globális növekedésével. Ezen túlmenően kimutattuk, hogy az automatikus volumetriának hasonló klinikai relevanciája van, mint az MTA pontszámoknak.

� Medial temporal lobe atrophy score: a locally derived measure with strong global implications

L. R. Kozák, I. Gyuricza, T. Györke, L. Szidonya, J. Gyebnár, T. Kovács, G. Rudas, P. Barsi

Purpose: Semi-quantitative medial temporal lobe atrophy scoring (MTAS) according to Scheltens’ criteria is proven to correlate with manual hippocampus (HC) volumetry, and neuropsychology in Alzheimer disease (AD). We investigated how MTAS correlates with automated gray matter volumetry, and the Mini Mental State Exam (MMSE).

Methods: 20 AD patients (probable AD according to NINCDS-ADRDA), and 11 age-matched healthy controls were examined at 1.5T with standard MRI protocol containing axial GRE T2*W, FLAIR, 3D-MPRAGE and coronal T2W sequences, the latter with thin slices perpendicular to HC. Patients’ average age was 74+/-11 years and their MMSE>21 (mild dementia) at first examination. MMSE was performed at the time of MR examinations. MTAS was done bilaterally on the T2W coronal images, by expert neuroradiologist. Quantitative volumetry was performed on 3D-MPRAGE images using SPM5; it consisted of brain normalization, segmentation, gray matter parcellation according to AAL template (116 regions), and volumetric normalization to total brain volume. Group-wise comparisons and correlation analysis was performed.

Results: We found strong correlations between the bilateral MTAS (r=0.917, p<0.001), and between MTAS and MMSE (left: r=-0.5874, p<0.0001; right: r=-0.5753, p<0.0001). MTAS showed significant progression over time (left: r=0.4384, p<0.05; right: r=0.3809, p<0.05). There were strong correlations between MTAS and HC volumes (left: r=-0.7644, p<0.0001; right: r=-0.7944, p<0.0001), MTAS and volumes of temporal lobe parts, the insulae, the caudates, and parietal structures; and moderate correlations between MTAS and frontal, parietal, occipital regions, and the cerebellum. The total cerebrospinal fluid (CSF) volumes were also correlated with MTAS (left: r=0.4135, p<0.05; right: r=0.4026, p<0.05).

Conclusions: We conclude that even though MTAS is a locally derived semi- quantitative measure, it provides information on global brain atrophy by being highly correlated with global loss of gray matter volume, and global increase of CSF volume. Moreover, we proved that automated volumetry methods have similar clinical relevance as MTAS.

� A szívritmushoz-kötött triggerelés javíthatja a diffúziós MR vizsgálatok minőségét újszülöttekben

Kozák L. R.1, Rudas G.1, Vidnyánszky Z.1, Nagy Z.2, 3

1 Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpont, Budapest

2 Welcome Trust Centre for Neuroimaging, University College London, UK

3 Department of Woman and Child Health, Karolinska Institute, Stockholm, Sweden.

Célkitűzések: Az újszülötteken végzett MR vizsgálatok az utóbbi időben széleskörűen elterjedtté váltak. Számos protokoll tartalmaz diffúzió súlyozott (DWI) ill. diffúziós tenzor (DTI) szekvenciákat, melyek nagyon érzékenyek az agy pulzációja következében keletkező mozgási műtermékekre. Felnőttekben bizonyított, hogy pulzushoz-kötött triggereléssel a képminőség javítható, de ezt az eljárást csecsemőkorban általában nem alkalmazzák. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a pulzus-triggerelés hasznosságát és szükségességét csecsemőkben.

Módszerek: Hat központunkba beutalt csecsemőt vontunk be a vizsgálatba, melynek során a standard képalkotási protokollt kiegészítettük vagy egy 16-irányú DTI felvétel párral triggereléssel és anélkül (3 csecsemő), vagy a z grádiens irányában készített DWI képekkel, 20 alkalommal triggerelve és 20-szor triggerelés nélkül (3 csecsemő). A képeket 3 Teslán rögzítettük központunk Philips Achieva szkennerén (Philips Medical Systems, Best, The Netherlands). Az adatfeldolgozás FSL (FMRIB, Oxford, UK) szoftver, illetve Matlab (MathWorks Inc., Natick, MA, USA) környezetben futtatott saját fejlesztésű elemző rutinok segítségével történt. Az egyirányú diffúziós adatokat bootstrap statisztika felhasználásával elemeztük.

Eredmények: A pulzációból eredő műtermékek gyakran szabad szemmel is felismerhetőek voltak a triggerelés nélkül készített felvételeken, és hatásuk az adatfeldolgozás lépésein keresztül (pl. tenzor-illesztés) is fennmaradt. A felnőttekből ismert adatokkal szemben a csecsemőkben a pulzációs műtermékek nem csak a sinusok mentén, hanem az egész agyban megjelennek. A szívritmushoz- kötött triggereléssel a műtermékek gyakorlatilag eltűntek.

Következtetések: A pulzus-triggerelés hasznos lehet csecsemők diffúziós MR vizsgálatai során, különös tekintettel a magas szívfrekvenciára, melynek következtében a triggerelt vizsgálat időtartama nem jelentősen hosszabb, mint a triggerelés nélkülié. Triggerelés hiányában a képminőség gyengébb, mely megnehezítheti a gyűjtött adatok értékelését.

� Pulse triggering can improve the quality of diffusion MR imaging data in neonatal subjects

L. R. Kozák, G. Rudas, Z. Vidnyánszky, Z. Nagy

Purpose: Performing MRI examinations on newborn infants is becoming common practice. Many protocols include diffusion tensor imaging (DTI), a technique that is susceptible to image degradation from the pulsatile motion of the brain. In adults it has been shown that pulse triggered acquisitions can recover the image quality but this method is usually not implemented when imaging neonates. We aimed to examine the feasibility and need for pulse triggered image acquisition in neonatal subjects.

Methods: 6 neonates referred to our center were involved in the study. The standard pediatric imaging protocol was supplemented with either collection of 16-direction DTI data with and without cardiac triggering (3 neonates), or collection of diffusion weighted images along the z gradient axis 20 times with and 20 times without cardiac triggering (3 neonates), on a 3T Philips Achieva scanner (Philips Medical Systems, Best, The Netherlands). Data analysis was performed using FSL (FMRIB, Oxford, UK) and custom analysis routines written in Matlab (MathWorks Inc., Natick, MA, USA). Unidirectional diffusion data was analyzed by employing Bootstrap statistics.

Results: Pulsatile artifacts were often visually identifiable in the original data when cardiac triggering was not used, and their effects propagated through data processing (e.g. tensor fitting). Contrary to previous adult data, pulsation artifacts could be observed throughout the brain not only in near the sinuses. Cardiac triggering could eliminate the observed artifacts.

Conclusions: Cardiac triggering is feasible for diffusion-weighted imaging of neonates, especially given their high heart-rate, which renders triggered acquisition not substantially longer than non-triggered acquisition. Lack of pulse triggering results in degraded image quality that likely impairs the interpretation of the collected data.

� Prediktív rendszerek alkalmazása a képalkotó diagnosztikában

Jakab A., Emri M., Molnár P., Lánczi L., Berényi E.

DE OEC, Orvosi Laboratóriumi és Képalkotó Diagnosztikai Tanszék

A számítógépes rendszerek és a mesterséges intelligencia-kutatás fejlődésével új információfeldolgozási lehetőségek állnak a kutatók rendelkezésére, melyek összetett adathalmazok és nehezen jósolható kimenetel (pl. biológiai tulajdonságok, klinikai eredmények) közötti összefüggéseket képesek feltárni. A kép- alkotó diagnosztika az ilyen adatfeldolgozások számára fontos forrást jelent. A számítógép-segített diagnózis fegyvertárába olyan módszerek tartoznak, mint a neurális hálózatok, genetikai algoritmusok, szupport vektor gépek. A szakirodalomban fellelhető megoldások ismeretében a módszerek gyakorlati alkal- mazhatóságát két kutatási témánkon keresztül mutatjuk be.

Először intracranialis vérzések (n=108) kimenetelét CT volumetriával meghatározott vérzéses kompartmentumok (parenchymás és ventricularis) térfogatainak változóival becsültük, az analízisben szerepelt a beteg neme és életkora is. A második klinikai vizsgálatnál gliomák grádusának (n=24) meghatározását tűztük ki célul. A független változók halmazát a diffúziós tenzor adatokból előállított parametrikus képeken kijelölt tumoros voxelek hisztogramjaiból származtattuk. A következő prediktív módszereket, statisztikai modelleket alkalmaztuk az SPSS szoftver segítségével: logikai regresszió (LR), diszkriminancia analízis (DA), mesterséges neurális hálózatok (MLP és RBF), legközelebbi szomszédok (NN). A mérések hitelesítése kereszt-validációval, illetve a csoportbesorolás helyességének megítélésével történt, véletlenszerűen kiválasztott „teszt” populáción.

Az intracranialis vérzések kimenetelének becslését a neurális hálózatok sikeresebben végezték a többi módszernél: LR: 78,7%, DA: 77,8%, MLP: 80,1%, RBF: 76,8%, NN: 75,1%. A gliomák magas vagy alacsony grádusú csoportjainak elkülönítését a lépésenkénti változó-kiválasztással alkalmazott DA határozta meg legpontosabban (95,8%). Az MLP rendszer sikeressége is megközelítette ezt: 93,5%.

A képalkotó vizsgálatok objektív paraméterei és a betegségek klinikai viselkedése közötti egyértelmű összefüggés a hagyományos statisztikai módszerekkel sokszor nehezen igazolható. A bemutatott prediktív rendszerek a döntéshozatali algoritmusok tervezését segíthetik, ezáltal „hozzáadott értékként” lehetnek jelen az orvosi tevékenységben.

� Predictive systems for computer-aided diagnosis in radiology

A. Jakab, M. Emri, P. Molnár, L. Lánczi, E. Berényi

University of Debrecen, Dept.of Biomedical Laboratory and Imaging Sciences

The evolution of modern computing and artificial intelligence research provides new possibilities for experts. These systems can evaluate relationships between complex databases and subtle functions like biological behaviour or clinical outcome. Diagnostic imaging is an essential source for such research. Compu- ter-aided diagnosis comprises up-to-date methodologies like neural networks, genetic algorithms, support vector machines. Here we summarize the currently available options and demonstrate their applicability in research environment.

First, we aimed to predict the outcomes of intracranial haemorrhages (n=108) guided by CT volumetric analysis of haemorrhagic compartments (parenchymal, ventricular). Patient ages and gender were included as variables. Secondly, CNS glioma grades (n=24) were assessed. Variables were derived from histograms of the tumorous volumes on diffusion-related parametric images. The following methods and algorithms were executed in the SPSS software environment: logistic regression (LR), discriminant analysis (DA), artificial neural networks (MLP and RBF) and nearest neighbours (NN). Success was defined by the results of leave-one-out cross validations or prediction success on testing samples.

Neural networks could predict the ICH outcomes better than other algorithms: LR: 78,7%, DA: 77,8%, MLP: 80,1%, RBF: 76,8%, NN: 75,1%. Delineation of high- and low-grade gliomas using diffusion parameters was carried out most successfully by DA (95,8%) whereas multilayer perceptrons performed almost equally well (93,5%).

There is a discrepancy between the objective nature of diagnostic imaging and the actual clinical behaviour, and conventional statistical methods often fail to suffice. Computer-aided predictive systems seem to have a potiential to improve decision making algorithms, providing a „value-added framework” for clinicians.

� Agyi MR-volumetriás vizsgálatok Alzheimer-kór diagnózisában

Gyuricza István1, Kozák Lajos2, Györke Tamás3, Szidonya László3, Gyebnár János3, Kovács Tibor4, Rudas Gábor2, Barsi Péter2, 5

1 Állami Egészségügyi Központ, 2 Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpont 3 Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, 4 Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika, 5 Semmelweis Egyetem, Cardiovasculáris Centrum, MR Laboratórium, Budapest

Bevezetés: Klinikailag igazolt Alzheimer-kórbos betegek kvantitatív MR volumetriáját korreláltattuk mentális teljesítményükkel (Mini Mental State Examination - MMSE).

Módszerek: 20 klinikailag igazolt AD beteget (a NINCDS-ADRDA szerint valószínűleg AD) és 11 egészséges kontrollt vizsgáltunk. MR protokoll: axiális GRE T2*, FLAIR, 3D-MPRAGE és a hippocampusra (HC) merőleges koronális T2 mérések 1.5T MR készüléken (General Electric, Milwaukee). Átlagéletkor: betegek 74 +/-;11, kontrollok 67+/-12 év. Minden beteg enyhe dementiában szenvedett (MMSE>21). 12 betegnél utánkövetéses MR (3–nál 3x, 9-nél 2x) 1-2 éven belül. Az MMSE meghatározás az MR vizsgálatok időpontjában történt. A kvantitatív térfogatszámítást 3D-MPRAGE képeken SPM5 programmal (az agy normalizálása, szegmentálása, a szürkeállomány felosztása 116 régióra az AAL minta szerint) végeztük. A térfogatokat a teljes agyvolumenhez viszonyítottuk. Csoportszintű összehasonlítás és korreláció-meghatározás a Statistica 8 programmal történt.

Eredmények: A temporális lebeny (TL) és a HC mutatta a legerősebb korrelációt a MMSE-el. A korreláció a MMS-bal TL térfogat között erős (r=0.5976, p=0.001), a MMS-jobb TTL között közepesen erős volt (r=0.4999, p=0.036). Erős korreláció mindkét oldali HC és az MMSE között (bal: r=0.7042, p<0.001 jobb: r=0.6738, p<0.001). Bal TL és HC szignifikánsan kisebb volt (bal TL: 8%, jobb TL: 4%, bal HC: 19%, jobb HC: 15% kisebb) a kontrollokhoz képest. A térfogatcsökkenés fokozódott az utánkövetés során (bal HC: 26% jobb HC: 25%, bal TL: 7.9%, jobb TL: 8.9%) és közepesen erős korreláció volt a bilaterális HC térfogat csökkenés és az évek között (bal: r=-0.3661, p=0-011; jobb: r=- 0.4141, p=0.003). Hasonló eredményt kaptunk mindkét oldali superior TL (bal: r=-0.3124, p=0.031; jobb: r=-0.365, p=0.011), és a bal TL térfogatát illetően (r=-0.3071, p=0.034).

Összefoglalás: Módszerünk megbízhatóan mutatja a HC és a TL térfogatkülönbségét a beteg és a kontroll populációk között és a folyamat időbeli progresszióját. Az MR alapú térfogatelemzés valószínűleg segíthet az Alzheimer-kór korai diagnosztizálásában.

� Cerebral MR-volumetric examinations in the diagnosis of Alzheimer disease

István Gyuricza, Lajos Kozák, Tamás Györke, László Szidonya, János Gyebnár, Tibor Kovács, Gábor Rudas, Péter Barsi

Objectives: Correlations of data obtained from quantitative volumetric analysis of MRI scans with the clinical diagnosis of Alzheimer disease (AD) and the patients’ cognitive performance measured by Mini Mental Scale (MMS).

Methods: 20 AD patients, clinically diagnosed according to the NINCDS- ADRDA criteria (probable AD), and 11 healthy controls were examined with a standard MRI protocol containing axial GRE T2*, FLAIR, 3D-MPRAGE and coronal T2 weighted sequences, the latter with thin slices perpendicular to the hippocampi (HC) on a 1.5 T MR scanner (General Electric, Milwaukee) Patients’ average age was 74 +/-11 years at first examination and their dementia was mild (MMS>21). Controls’ average age was 67+/-12 years. 12 patients had follow-up exams (3 pt 3x, 9 pts 2x) within 1-2 years. MMS was performed at the time of MR examinations. Quantitative volumetric analysis was performed on the 3D-MPRAGE images using SPM5; it consisted of brain normalization, segmentation, gray matter parcellation according to the AAL template (116 regions), and volumetric normalization to total brain volume. Group-wise comparisons and correlation analysis was performed on the data.

Results: The temporal lobes (TL) and HC showed the strongest correlations with MMS. Correlation between MMS and left TL volume was strong (r=0.5976, p=0.001) and medium strong on the right (r=0.4999, p=0.036). There was strong relationship between bilateral HC volumes and MMS (left: r=0.7042, p<0.001 right: r=0.6738, p<0.001). Left TL and HC were significantly smaller (left TL: 8%, right TL: 4%, left HC: 19%, right HC: 15% smaller) than those of the controls. Volume decrease became more pronounced by follow-up (left HC: 26% right HC: 25%, left TL: 7.9%, right TL: 8.9%) and there was medium strong correlation between volume decrease of bilateral HC with years (left: r=-0.3661, p=0-011; right: r=-0.4141, p=0.003). We got similar results with bilateral superior TL (left: r=-0.3124, p=0.031; right: r=-0.365, p=0.011), and left TL (r=-0.3071, p=0.034).

Conclusion: Our method reliably shows the volume difference of HC and TL between patients and controls. It also registers progression in time. MR volumetric analysis will probably detect the early clinical stages of AD.

� A fehérállományi rostrendszer vizsgálata diffúziós traktográfiával: klinikum és kutatás

Kincses Zsigmond Tamás, Szabó Nikoletta, Rokszin Alice, Posta Péter, Király András, Babos Magor, Kis Dávid, Németh Dezső, Janacsek Karolina, Nagy Attila, Barzó Pál, Vörös Erika, Vécsei László

Szegedi Tudományegyetem Neurológiai Klinika, Szegedi Tudományegyetem Radiológiai Klinika, Szegedi Tudományegyetem Élettani Intézet, Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézet, Szegedi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinika

A diffúziós traktográfia (DTI) az agy fehérállományi rostredszereinek in vivo, non-invazív vizsgálatára alkalmas módszer. Az MR szekvenciák érzékennyé tehetők a diffúzióra grádiensek alkalmazásával. Elegendő diffúzós grádiens alkalmazásával az egyes térbeli elemekben meghatározható egy diffúziós profil, melyből dedikált eljárásokkal a fő diffúziós irányok kiszámíthatók. Ezen diffúziós irányok összekapcsolásával lehet a fehérállományi rostokat vizualizálni. Az mérési bizonytalanság felhasználásával a valószínűségi traktográfia végezgető, mely jónéhány előnnyel rendelkezik a csupán a fő pályarendsszereket leíró stream-line módszerekkel szemben.

Az előadásban a DTI módszer elméleti hátterének áttekintése mellett mind a klinikai gyakorlati felhasználását, mind a idegrendszeri kutatásokban való felhasználási lehetőségeket demonstráljuk. Megvizsgáljuk a DTI szerepét neuro- onkológiai betegek preoperatív kivizsgálásában. Külön hangsúlyozzuk az eredmények statisztikai szemléletű értékelését. Bemutatjuk a neuroimaging csoportunk eredményeit is. A thalamuson belül megjelenő somatotópát a somatosensoros kéreggel való kapcsolatok alapján demonstráljuk és összevetjük nagyfelbontású T1 térképekkel. A humán cerebelláris struktúra megismerésére nucleus dentatus kapcsolatredszeri szegmentációját mutatjuk be. A fehérállományi mikrostruktúra interindividuális variabilitásának a viselkedéssel való összefüggésének vizsgálatával pedig a funkció és stuktúra összefüggését fogjuk demonstrálni.

� Investigation of white matter fibre bundles with diffusion tractography: from clinical practice to research

Zsigmond Tamás Kincses, Nikoletta Szabó, Alice Rokszin, Péter Posta, András Király, Magor Babos, Dávid Kis, Dezső Németh, Karolina Janacsek, Attila Nagy, Pál Barzó, Erika Vörös, László Vécsei

It is now available to investigate brain white matter fibre bundles in vivo with non-invasive imaging method of diffusion tractography (DTI). MR sequences can be sensitised to diffusion by applying magnetic gradients. Applying enough diffusion gradients a diffusion profile can be defined in spatial elements and with dedicated methods the main diffusion directions can be calculated. Connecting these directions the white matter fibre bundles can be visualised. Probabilistic tractography that have several advantages over conventional streamline approaches can be achieved by using the uncertainty of the measurements.

In this presentation we will give a brief overview of methodological background of DTI and will consider the use of the approach in clinical and research applications. We will investigate the role of DTI in the presurgical evaluation of neuro-oncology patients with special focus on propagating the statistical approach in clinical settings. We will also present the results of our neuroimaging group. We will demonstrate the somatotopy in the sensory thalamus using DTI and will correlate the results with high resolution T1 maps. In order to reveal the cerebellar structure we will show the DTI segmentation of the dentate nucleus. The relation of the interindividual variability of the white matter microstructure and behaviour will help us giving a glimpse of the relationship of structure and function.