XVI. MAGYAR NEURORADIOLÓGIAI KONGRESSZUS

A RadiWiki wikiből

Molekuláris Képalkotás

MR módszerek a központi idegrendszer molekuláris képalkotásában.

Bogner Péter, Kaposvári Egyetem, Egészségtudományi Centrum

A molekuláris szintű képalkotó módszerek a központi idegrendszer diagnosztikájában gazdag múltra tekintenek vissza. Az MR vizsgálatok egy része is ide sorolható, melyek közvetlen és közvetett molekuláris szintű információval szolgálnak a különböző pathológiás eltérésekről. A relaxációs eltérések mellett ma már nagy térbeli felbontással ábrázolható a víz diffúziója és annak mértéke, mely számos betegségben az első mérhető eltérés. Az in vivo MR spektroszkópia és spektroszkópiás képalkotás a nagyobb térerejű készülékekkel újabb lehetőségeket nyújtanak a H, P és Na atommagok révén. Az utóbbi években zajló kontrasztanyag fejlesztések révén biokémiai folyamatok in vivo detektálása jelent meg. A kontrasztanyagokkal jelölhetünk pl. receptorokat vagy egyedi sejteket in vitro, melyek a szervezetbe visszakerülve ezáltal nyomon követhetők. Ez utóbbi technikával tumoros, gyulladásos folyamatok mellett a szervezetbe jutatott őssejtek jeleníthetők meg.

Új eredmények az MR Spektroszkópiában

Rudas Gábor, MR Kutató Központ, Semmelweis Egyetem, Budapest

Az előadásban röviden szó lesz az MRSpektroszkópia (MRS) fizikai hátteréről, a 1H-en túl használható izotópokról, különösen a 19F jelentőségéről. A 2 dimenziós – elsősorban a 13C isotóp és az 1H esetén - MRS alkalmazásáról, a quantifikáció nehézségeiről (az illesztő görbék lehetőségeiről és korlátairól, Linear combination model /LCModel/ és más quantifikációs módszerek jelentőségéről, a semiquantitativ megoldások értékéről, stb.), a vizsgálatok tervezésének és technikai kivitelezésének fontosságáról, ill. a kontrasztanyagok hatásáról az MRS-re. Röviden, példákkal ismertetnénk az MRS legfontosabb indikációit, ill. buktatóit. Végül a technikai fejlesztések irányairól, lehetőségeiről lesz szó.

A Neuro-PET-CT klinikai jelentõsége - új trendek

Borbély Katalin, Országos Onkológiai Intézet

A PET (pozitron emissziós tomográfia) molekuláris szinten jeleníti meg a fiziológiai funkciókat, in vivo méri a különböző élettani folyamatokat (glükóz metabolizmust, véráramlást, perfúziót, receptor-aktivitást, oxigén felhasználást, stb.) és az elváltozásokat a morfológiai megjelenésnél lényegesen korábban mutatja. A PET korai kutatási és klinikai alkalmazása csaknem teljes egészében az agyra fókuszált. Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatta, hogy a PET-CT klinikai alkalmazása számos területen (diagnosztika, differenciáldiagnosztika, terápiatervezés, terápiás hatásmérés, stb.) javította a diagnosztikai megbízhatóságot. A PET-nek a tudományos alkalmazásból a legalapvetőbb klinikai felhasználásba történő beépülése, - különösen az onkológiában -, nagy jelentőségű. A leggyakrabban alkalmazott PET trészer a 18F-FDG (18F-fluoro-2-deoxy-D-glucose) cukor analóg, ami azért kiemelkedő, mert a cukor az agy fő energiaforrása. 15O-tel jelzett vegyületeket a véráramlás (pl., agyi aktivációs vizsgálatok), szöveti oxigén felhasználás mérésében alkalmaznak. Az aminosavtranszportot, fehérjeszintézist mérő trészerek (11C-L-metionin, 18F-Fluortirozin, stb.) fontosak a tumordiagnosztikában; a 11C-flumazenil felhasználás a terápiarezisztens partialis epilepszia betegek preoperatív kivizsgálásában terjed. Ezen kívül számos új trészert alkalmaznak, illetve alkalmazható tumorokban, mozgászavarokban, demenciákban, stb. A tumor malignitásának meghatározásában, vagy a viábilis tumorszövet detektálásában az 18F-FDG PET bír a legmagasabb szenzitivitással, beleértve az MR-t, CT-t. A tumoros és gyulladásos eredet elkülönítésében, vagy a tumorhatárok kimutatásában viszont a 11C-metionin a preferált trészer. Magyarország volt az első, ahol korlátozott számban ugyan, de az 18F-FDG PET mellett a 11C-metionin és az áramlás trészerekkel végzett vizsgálatokat (pl. agyi aktiváció) már az 1990-es évek második felében befogadták. Az FDG PET sikerének a Warburg féle hatás az alapja, ennek köszönhetően magas szenzitivitással és magas negatív prediktív értékkel bír. Az 18F-FDG PET vizsgálatok (szükség esetén más trészerek vagy kombinációjuk) mára a staging, restaging, terápiás hatás monitorozásának alapvető, olykor más eljárással nem kiváltható részévé váltak az intracranialis, fej-nyaki, tüdő, emlő, colorectalis tumorok vagy lymphomák, melanomák, stb.. menedzsmentjében. Jelentősen erősödik a PET-CT vizsgálatok szerepe a sugárterápiában. Az 18F-FDG PET hasznos ezen felül az idegrendszeri lymphoma és toxoplasmosis elkülönítésében, a hosszantartó lázas állapotok tisztázásában, stb. A mára széleskörűen alkalmazott két-modalitású PET-CT képalkotás lényege, hogy javította a PET lokalizációs megbízhatóságát és a CT szenzitivitását. Az új PET trészerek alkalmazása, illetve befogadása ugyancsak jelentős előrelépés lehet számos megbetegedésben az optimális terápiás alkalmazások megválasztásában, javítva a betegellátást és csökkentve az egy beteg összköltségét.

Kinetikai elemzések dinamikus PET-vizsgálattal Varga József Debreceni Egyetem Nukleáris Medicina Intézet A pozitron-emissziós tomográfia (PET) egyedülálló kutatási lehetőségeket kínál azzal, hogy dinamikus funkcionális és molekuláris leképezést tesz lehetővé. Ez az előadást áttekintést ad a dinamikus PET-vizsgálatok kvantitatív elemzési módszereiről. A cél a kötőhelyek sűrűségének és kötési erősségének becslése vagy különböző régiókban átlagosan, vagy minden egyes térfogatelemben - utóbbi esetben ún. parametrikus képek előállításával. Az egyik megoldási lehetőség valamely rekeszes (“kompartment") modell alkalmazása, amikor számos mikroparamétert (koncentrációkat és sebességi állandókat) kell kiszámolni. Gyakran, különösen ha parametrikus képeket akarunk előállítani, előnyösebb lehet az úgynevezett grafikus módszerek alkalmazása, amelyek közvetlenül néhány makroparamétert (pl. eloszlási tereket) határoznak meg, ily módon kevésbé érzékenyek a nukleáris medicina vizsgálatait mindig zavaró jelentős zajra. A PET vizsgálatok másik korlátja a viszonylag gyenge térbeli felbontás. A jobb felbontású anatómiai képeket szolgáltató leképező eljárások, mint az MRI és CT, képeit felhasználhatjuk egyrészt arra, hogy pontosabban körülhatároljuk az anatómiai területeket, másrészt hogy a számszerű paramétereket torzító résztérfogat-hatást korrigáljuk. Hatékony módszereink vannak a PET és MRI képek térbeli illesztésére az agy esetén, melynek alakja a vizsgálatok között nem változik. A törzs különböző modalitású képeinek illesztéséhez viszont általában bonyolultabb, elasztikus transzformáció alkalmazására van szükség. A dinamikus PET-vizsgálatokat legelterjedtebben a különböző agyi receptorok leképezésére használják, részben az említett technikai okok miatt. A fő alkalmazási területek a különböző betegségek élettani alapjainak kutatása, valamint gyógyszerek és drogok hatásának felderítése.

Hogyan térképezzünk agykérgi mikrohálózatokat? Kisvárday Zoltán Debreceni Egyetem, OEC Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intétzet A klinikumban alkalmazott nem invazív agytérképezési módszerek (pl. fMRI) nagyszámú idegsejt (több ezer, millió) aktivitás változásának mérésén alapulnak. Ezek az agytérképezési módszerek azonban nem adnak felvilágosítást az egyes idegsejtek és mikrohálózatok szintjén lejátszódó folymatokról. Az itt lezajló események megértéséhez nélkülözhetetlen olyan módszerek bevezetése, amelyekkel a sejt- és mikrohálózati összeköttetések dinamikus kölcsönhatásai tanulmányozhatók. Előadásomban három olyan funkcionális agytérképezési módszert mutatok be, amellyel az agykéreg mikrohálózatai nagy tér- és időbeli feloldással vizsgálhatók: “intrinsic signal optical imaging" (OI)", “voltage sensitive dye imaging" (VSD) és “two-photon imaging" (2Ph). Mindhárom térképezési módszer kihasználja, hogy az idegszövet aktivitás változása együtt jár a szövet (idegsejt, gliasejt, interstitium, vasculáris rendszer) optikai tulajdonságainak (fény elnyelés, fénytörés) megváltozásával. Az OI térképezési módszer az fMRI-ből jól ismert BOLD ill. egyéb hemodinamikai változások szignalizációján alapul. Ez a módszer alkalmas a szenzoros agykérgi területekben az oszlopos elrendeződésű funkcionális egységek kimutatására 40um térbeli és 30-50 milliszekundum időbeli feloldással. A VSD módszer az idegsejtek membránjához kötődő szintetikus feszültségfüggő festékek alkalmazásán alapul, az OI módszerhez hasonló térbeli de attól jóval nagyobb időbeli feloldással (1-3 milliszekundum). A 2Ph módszer az idegsejt kompartmentek szubmikron szintű térbeli leképezésére (pl. dendrit tüske) és az aktivitással kapcsolatos változások szub-milliszekundum alatti gyors követésére alkalmas. Az előadás mindhárom módszerre gyakorlati példákat mutat be elsősorban a látókéreg mikrohálózatainak világából.

vissza

KORSZERŰ MR MÓDSZEREK. RADIOLÓGIA-PATOLÓGIA-KORRELÁCIÓ

Low-grade gliomák műtét előtti komplex neuroradiológiai átvizsgálása Novák László1, Berényi Ervin2, Emri Miklós3, Bognár László1 Idegsebészeti Klinika1, Radiológiai Klinika2, Nukleáris Medicina Intézet3 Debreceni Egyetem Bevezetés: Az alacsony grádusú gliomák sebészetében a műtéti behatolás, ill. a műtét kiterjeszthetőségének megtervezése döntő az operáló sebész számára. Ezt a daganat elhelyezkedése és szövettani természete nagyban befolyásolja. A hagyományos képalkotó eljárások mellett a funkcionális imaging egyre kiterjedtebb alkalmazása nagyban elősegíti az operabilitás kérdéseinek megítélését. Anyag és Módszer: A feltételezett low-grade gliomák műtétje előtt MRI, fMRI, diffúziós tensor felvételek készülnek, melynek eredményeit PET vizsgálatokkal fúzionáltatjuk. Emellett neuropsychológiai felmérés is történik. Eredmények: A képalkotó vizsgálatok eredményeinek közös műtét előtti értékelése, ill. a folyamatos szakmák közötti konzultáció minden esetben sikeres idegsebészeti beavatkozáshoz járult hozzá. Összefoglalás: A funkcionális, ill. molekuláris képalkotó eljárások együttes alkalmazása alapvető fontosságú az ép agyi struktúrák, ill. funkciók minél szélesebb megőrzéséhez még kiterjedt tumorrezekciók esetében is.

Anizotrópia mintázat, szöveti klasszifikáció és cellular tracking Berényi Ervin Radiológiai Klinika, Debreceni Egyetem A vízkompartmentalizáció és a diffúziós jellegzetességek az intra-, és extracelluláris tér struktúrájával szorosan összefüggenek. A magas víztartalmú agyszövet és a rendezett pályarendszerek optimális feltételeket alakítanak ki a gátolt vízmozgás, diffúzió tanulmányozására, melyet egy tenzor művelettel lehet leírni. Mivel az agyban a szöveti struktúrák rendezettek, és minden patológiás folyamat ezt különböző mértékben roncsolja, tönkreteszi – ez a víz anizotrópiás diffúziójában is változásokat hoz létre a térben. A diffúziós tenzor képalkotással különböző patológiás folyamatok esetében is lehetővé válik a víz anizotróp diffúziójának ábrázolása, meghatározása. Az agyi térfoglaló folyamatok DTI vizsgálata alkalmas a vízmozgás tulajdonságainak demonstrálására, lévén azt a tumor belső szerkezete nagyban befolyásolja. Ez a szövetileg különböző tumorok karakterizálására is lehetőséget teremt. A DTI adatok fibertracking elemzésével az agy pályrendszerei, funkcionális kapcsolatai is megjeleníthetőek. Ezek alapján az esetleges károsodások, eltolódások, roncsolódások is elháríthatók, az optimális sebészi megközelítés tervzhető. A DTI mérésnek a diffúziómintázat elemzésével és a pályarendszerek ábrázolásával együtt a rutin idegsebészeti tervezés mindennapi módszerévé kell válnia. További vizsgálatok és tapasztalatok szükségesek azonban még a preoperativ tumor tipizálás, grading pontosítására (akár az új WHO klasszifikáció vonatkozásában), valamint a tumorok klinikai, biológiai viselkedésének jobb megértéséhez – jelenleg annyi biztosan állítható, hogy a DTI módszer több, mint ígéretes.

A modern MR módszerek alkalmazása a neuroradiológiában Dr. Barsi Péter MR Kutatóközpont Semmelweis Egyetem,Budapest Bevezetés: A neuroradiológiai irodalomban számtalan tudományos közleményt és összefoglaló munkát találunk a diffúzió és ADC vagy az MR spektroszkópia alkalmazási lehetőségeiről. Az összefoglalók különösen jól mutatják, hogy a módszerek bizonyították hasznukat a mindennapi diagnosztikus munkában. Anyag és Módszer: A SE MR Kutatóközpontban másfél éve működik 3.0 Teslás MR készülék, amely módot nyújt e módszerek alkalmazására. Néhány irodalmi összefoglaló és a gyakorlatunkból vett példák alapján mutatjuk be, milyen szerepet játszhat a diffúzió és ADC, illetve az MR spektroszkópia a tumor diagnosztikában, a demyelinisatiós folyamatok differenciál diagnosztkájában, az epilepszia képalkotásban, stroke-ban és egyes degeneratív agyi kórképekben. Összefoglalás: Magyarországon örvendetesen növekszik a közepes és nagy térerejű, az új eszközöket is tartalmazó MR készülékek száma. Összefoglalónkkal ösztönözni szeretnénk a radiológusokat, hogy a neuroradiológia területén használják ki ezeket a hasznos és gyakran nem is túl időigényes lehetőségeket.

Radiológia – Patológia – Korreláció? Molnár Péter Patológiai Intézet, Debreceni Egyetem Szükségtelen részletezni, hogy az idegrendszeri betegségek kórismézésében a radiológia és pathologia együttműködése megkerülhetetlen. Bár e kijelentés mindenkinek evidens, mégis célszerűnek tűnik áttekinteni - a pathologus szemszögéből - ennek a csapatmunkának "intrinsic" nehézségeit és sajátságait. Előadásomban a következő szempontokra szeretnék hangsúlyt fektetni. 1. Mennyiben befolyásolja döntéseinket az a tény, hogy mindkét disciplina alapvetően analógiákra épülő intellektuális teljesítmény? 2. Milyen következményekkel járnak a mintavételi nehézségek a pathologus- és a neuroradiológus számára? 3. Milyen új lehetőségeket tárt fel az elmúlt évtized módszertani fejlődése ahhoz, hogy eljuthassunk a valóban "morpho-functionalis" - a diagnosztikában, prognosztikában is hasznosítható - ’patho-radiológiai co-imaging’ megvalósításához? Jelenleg mi választ el bennünket az individuális (de facto személyre szabott) therapia megvalósításától? 4. Mennyire reális az igény, hogy a molekuláris pathologia eredményei konvertálhatók legyenek, ill. meghonosodjanak a jelenleg in statu nascendi "molekuláris radiológiában"? 5. A fentiek milyen módon alakítják a korszerű neuro-onkologiai elkülönítő diagnosztikát? Feltett szándékom, hogy az egyes kérdéseket konkrét esetek bemutatásán keresztül tárgyaljam.

vissza

NEUROONKOLÓGIAI SZEKCIÓ CSÉCSEI GYÖRGY EMLÉKÉRE

Gamma sugársebészet helye az idegsebészeti kezelések armamentáriumában. Neuroadiológia szerepe a tervezésben. Bognár László DEOEC Idegsebészeti Klinika, Brain X kft . Gamma sugársebészeti Központ, Debrecen Az elmúlt évtizedekben a hagyományos nyílt koponyafeltárásos idegsebészeti beavatkozások mellett világszerte egyre nagyobb szerepet kap a sugársebészet. A sugársebészeti beavatkozás egy nem-invazív jellegű kezelési alternatíva az agyi betegségek kezelésére. A kezelést teszi lehetővé számos olyan beteg számára ahol eddig egyáltalán kérdéses volt bárminemű idegsebészeti beavatkozás elvégzése. A kezelés kevesebb szövődménnyel, rizikóval morbiditással és mortalitással jár. Kezelést befejezését követően a legtöbb beteg az otthonába távozhat. Az elmúlt években világossá vált, hogy egyes agyi elváltozások kezelésében a sugársebészeti kezelés sokkal előnyösebb lehet, mint a hagyományos koponyafeltárással járó idegsebészeti eljárások. Az eszköz 0,3mm pontosságú, így a kezelések még olyan agyi területeken is lehetségesek, amik hagyományos idegsebészeti technikával nem , vagy csak igen nagy veszéllyel operálhatók. Az eljárás mögött már több mint 40 éves tapasztalat van. Magyarországon egyedülállóként Debrecenben ez év júliusában avatták fel azt az új Gamma Sugársebészeti központot, ahol immár a magyar betegek részére is elérhetővé vált ez a relative új kezelési forma. A kezelések ARI 6000 gamma forgó besugárzó rendszerrel történnek. A kezelések során az idegsebész onkológussal, sugárterapeutával, neuroradiológussal, fizikussal dolgozik együtt a megfelelő terápiás hatás érdekében. A tervezés CT alapú, de egyes esetekben MR, DSA, PET képek fúziója is szükséges a biztonságos tervezéshez. Az előadásban felvázoljuk a sugársebészeti technika alapjait, lehetséges indikációkat, a tervezés és kivitelezés lépéseit, valamint beszámolunk a kezdeti eredményeinkről.

Multimodális képfeldolgozás a klinikai gyakorlatban Emri M.1, Opposits G.1, Kis S.A.1, Trón L.1, Dobai J.2, Novák L.2, Molnár P. 4, Bognár L.2, Berényi E.3 1Nukleáris Medicina Intézet, Debreceni Egyetem 2Idegsebészeti Klinika, Debreceni Egyetem 3Radiológiai Klinika, Debreceni Egyetem 4Pathológiai Intézet, Debreceni Egyetem Bevezetés: A neurológiai és idegsebészeti kórképek diagnosztikájának és műtéti tervezésének nélkülözhetetlen eszköze az MRI alapú, multimodális képfeldolgozás segítségével előállított regisztrált képanyag. Cél: Célul tűztük ki, annak vizsgálatát, hogy a különböző MRI (T1, T2, fMRI), CT és PET (FDG, Metionin) alapú vizsgálatok felhasználásával előállított, fúzionált képek milyen mértékben használhatók a klinikai gyakorlatban. Módszer: A vizsgálatba 12 beteg komplex multimodális digitális anyagát vontuk be (6 glioblastoma, 5 oligoastrocitoma és 1 pilocitás astrocitoma). A képi regisztrációhoz, valamint a képfúziós anyagok előállításához szabadon- és kereskedelmi forgalomban elérhető, valamint saját fejlesztésű szoftvereket használtunk. Eredményként megállapítható, hogy a klinikusok számára átadott multimodális képanyag jelentős mértékben segítette a terápiás tervezést és a műtéti terv kimunkálását. A kialakított szoftverrendszer optimalizálását, valamint a regisztrációs feladatok automatizálását további fejlesztésekkel kívánjuk megoldani.

In vivo proton MR spektroszkópiás vizsgálat agydaganatok brachyterápiás kezelését követően Bajzik Gábor1, Julow Jenő2, Repa Imre1 1: Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet 2: Szent János Kórház Idegsebészeti Osztály Célkitűzés: Az in vivo proton MR spektroszkópia alkalmazása agytumorok brachytherápiát követő kivizsgálásában. Betegek és módszerek: 20 alkalommal vizsgáltunk agyi daganat miatt (astrocytoma, glioblastoma) brachyterápián átesett betegeket. T2 súlyozott, natív és i.v. kontrasztanyagos 3D T1 súlyozott felvételeket és 1H 2D CSI MR (TR: 1500 ms, TE: 135 ms, voxel méret 3,3 cm3) spektroszkópiás mérést készítettünk. A necrotikus, demarkációs és ödémás zónából vettünk fel spektrumokat. A kiértékelésben a cholin (Cho), kreatinin (Crea) és N-acetil aspartat (NAA) csúcsok alatti területek arányait használtuk. Eredmények: A kapott spektrumok a három zónának megfelelően jellemző eltéréseket mutatnak a normál agyállományhoz képest. Az ödémás területben a Cho/Crea arány emelkedett (1,31 +/- 0,33 vs. 1,04 +/- 0,23, p=0,007), a Cho/NAA arány érdemben nem változott (0,9 +/- 0,39 vs. 0,74 +/- 0,28, p=0,21) az ép fehérállományhoz képest. A demarkációs zóna a mérés felbontóképességéhez mérten keskeny, itt parciális volumen hatásokkal kell számolni. A Cho/Crea arányt (2,9 +/- 1,33 vs. 1,04 +/- 0,23, p=0,004) és a Cho/NAA arányt (1,43 +/- 0,53 vs. 0,74 +/- 0,28, p=0,003) emelkedettnek találtuk az ép fehérállományhoz képest. Az ödémás zónával összevetve a Cho/Crea arány (2,9 +/- 1,33 vs. 1,31 +/- 0,33, p=0,03) és a Cho/NAA arány (1,43 +/- 0,53 vs. 0,9 +/- 0,39, p=0,006) magasabb értéket mutatott. A necrotikus zónában csak lipid és laktát volt kimutatható. Két esetben residuális tumor lehetőségét vetette fel a spektroszkópiás mérés. Következtetés: A hagyományos képalkotást kiegészítve az MR spektroszkópiás vizsgálat a brachytherápia hatásának pontosabb megítélését teszi lehetővé.

A relatív agyi vérvolumen (rCBV) és a vér-agy gát (BBB) permeabilitásának kvantitatív mérése dinamikus, szuszceptibiltás-súlyozott, kontrasztanyagos MRI (DSC MRI) vizsgálattal, alacsony térerőn (1T) agytumorban: esetbemutatás. Schwarcz Attila1,2, Auer Tibor1, Aradi Mihály1, Csendes Tibor3, Kozma Attila3, Kövér Ferenc2, Dóczi Tamás1,4 1PTE ÁOK, Idegsebészeti Klinika, Pécs 2Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs 3SZTE, Informatikai Intézet, Szeged 4Magyar Tudományos Akadémia, Klinikai Idegtudományi Csoport, Budapest Bevezetés: A vér-agy gát (BBB) különböző tulajdonságainak kvantitatív mérésével in vivo betekintést nyerhetünk a tumorok mikrovaszkulatúrájába. Számos közlemény kimutatta, hogy a dinamikus, szuszceptibilitás (T2*)-súlyozott, kontrasztanyagos (DSC) MRI vizsgálat alkalmas a BBB permeabilitás (Kt), a frakcionális plazmavolumen (vp) - amiből könnyen kiszámítható a relatív agyi vérvolumen (rCBV) - és a frakcionális extracelluláris térfogat (ve) mérésére. Célkitűzés: Egy olyan, Magyarországon leginkább elérhető alacsony térerejű (1T) MR készülékeken is, széles körben használható módszer beállítása, amellyel képesek vagyunk a legkisebb beavatkozással, in vivo kvantitatív módon meghatározni a BBB állapotát. Módszer: Egy metasztatikus agytumorban szenvedő férfi betegen két percen át standard grádiens-echo mérést végeztünk 1T térerőn az alábbi paraméterekkel: TR/TE/FA = 1000ms/80ms/30°, voxelméret = 3mm x 3mm x 3mm, szeletszám = 6, mérések száma: 120. A 20. mérésnél az alany iv. 0.1mmol/tskg gadoliniumot (Magnevist) kapott 10ml-re felhígítva, 2ml/s-os sebességgel. A kiértékelést MATLAB 6.5 alatt végeztük. A tumoros területből vett voxelek jelmenetére a Johnson és mtsai. által leírt módon a First-Pass Pharmacokinetic (FPP) modell által meghatározott görbét illesztettük. Az illesztett görbe paraméterei adták az adott voxelhez tartozó Kt, vp és ve értékeket. A vp-ből a hematokrit érték segítségével számítottuk ki a rCBV-t. Eredmény: Az illesztés során, a tumoros területről vett jelmenetre illesztett görbe és azok paraméterei az irodalmi adatoknak megfelelnek (saját adataink után zárójelben): Kt = 0,0012s-1 (0,00053-0,0020 s-1), rCBV = 1,125% (0,04-12%). Ezen pereméterek alapján a BBB állapota rosszindulatú tumora jellemző. Összefoglalás: Sikerült beállítanunk egy olyan módszert, mellyel képesek vagyunk kvantitatíve jellemezni a BBB állapotát, és ezzel megbecsülni a tumor dignitását. Terveink között szerepel a módszer továbbfejlesztése, hogy egy olyan térképet hozhassunk létre, mely az egyes voxeleknek megfelelően, színkódolva ábrázolja a BBB egyes paramétereit. Így átláthatóbb képet kaphatunk a tumor által okozott elváltozásokról, és biztosabban megbecsülhetjük annak típusát, grádusát, állapotát.

3D képalkotó vizsgálatok alkalmazása a teljes neuraxis besugárzás kivitelezésében Hadjiev Janaki, Kovács Árpád, Lakosi Ferenc, Bajzik Gábor, Antal Gergely, Bogner Péter Kaposvári Egyetem Egészségtudományi Centrum A liquor keringéssel metasztatizalódásra hajlamos központi idegrendszeri daganatok jellemzően fiatalkorú betegeknél jelent terápiás kihívást. Ezeknél a betegeknél a kezelés során szükség van könnyen és pontosan reprodukálható pozicionálási technika alkalmazására a teljes neuroaxis besugárzásához. A betegrögzítési folyamat során a kényelmi szempontokon túl fontos kritérium a kezelés időtartama alatti mozdulatlanság biztosítása valamint az irradiatio technikailag egyszerű és megbízható kivitelezhetősége. Intézetünkben 2002 óta végzünk teljes neuraxis irradiatiót melyhez saját-az Intézet felszereltségéhez-adottságaihoz megfelelő módszert fejlesztettünk ki. A kezelésekhez termoplasztikus maszk, vákuum matrac illetve levegő ekvivalens carbonszálas rögzítőbölcsőt használunk. A kezelések moving strip technikával történtek az agyi mező fokozatos nyitásával valamint ezzel párhuzamosan a gerincmező zárásával CT alapú 3D tervezés mellett. A pozicionálás, rögzítés terén kifejezetten nagy gondossággal kell eljárnunk az ilyen nagy pontosságot igénylő besugárzások esetében tekintettel a betegek életkorára és a céltérfogatban lévő ép szövetek sugárterhelhetőségére. Előadásunkban az általunk alkalmazott módszert mutatjuk be, valamint kezelési eredményeinkről is beszámolunk.

Modern képalkotó vizsgálatok által verifikált agyi metastasisok 3D alapú kezelési módszerei Intézetünkben Kovács Árpád, Hadjiev Janaki, Lakosi Ferenc, Benkő András, Antal Gergely, Bogner Péter Kaposvári Egyetem Egészségtudományi Centrum Irodalmi adatok alapján az összes szisztémás daganatos beteg 10-20 %-nál kell számítani a betegség folyamán agyi metastasis jelentkezésére. A leggyakoribb primer daganatok között az emlőrák, a tüdőrák, a melanoma malignum és a vesesejtes rák szerepel. A koponya metastasisok kezelésben a műtéti, a sugársebészeti, a kemoterápiás és az irradiációs eljárások szerepelnek. A kezelési modalítás megválasztásában a metastasisok száma, a lokalizáció, a beteg általános állapota is fontos szerepet játszik. Előadásunkban az Intézetünkben alkalmazott 2D-3D sugárkezelési technikákat, frakcionálási sémákat, CT-MR alapú képfúziós módszereket mutatjuk be, a nemzetközi standardok tükrében. Különböző lokalizációban szereplő betegeink (primer kissejtes tüdőrák, melanoma, vesesejtes rák, emlőcarcinoma) lokális kontrollra és túlélésre vonatkozó eredményeit is prezentáljuk.

A C-11 Metionin/F-18 FDG PET szerepe a neuroonkológiai gyakorlatban. Garai I.1, Barta Z., Hascsi Zs., Szabados L., Galuska L.2 1Mediso Kft., 2Nuklearis Medicina Intézet, Debreceni Egyetem A pozitron emissziós tomográfia a modern morfológiai képalkotó módszerek (CT, MRI) mellett kiemelkedő fontosságú az agydaganatok diagnosztikájában, betegek követésében. A F-18 FDG mellett a C-11 metionin PET vizsgálat kiemelkedő jelentőségű a recurrens tumor kimutatásában, különösen a radiotherápia indukált necrosis differenciáldiagnosztikájában. Rövid irodalmi áttekintésben összegezzük a PET vizsgálat alapjait a C-11 Metionin neuoronkológiai szerepére hangsúlyozottan. Esetbemutatások segítségével összegezzük a PET vizsgálatok klinikai indikációit, az alkalmazható protokollokat, a vizsgálat buktatóit és eredményeinek várható hatását a terápia tervezés folyamatára.

NanoSPECT/CT alkalmazási lehetőségei a preklinikai neurológiai kutatásban Németh Gábor, Müller Illés, Nagy László, Farkas Attila, Christian Lackas*, John W Hoppin*, Nils Schramm** Mediso Kft.., *Bioscan Inc, USA, **Forsungszentrum Jülich, Germany Célkitűzések: Célunk egy olyan egyszerűen használható kisállatvizsgáló-berendezés kifejlesztése és széleskörű kipróbálása volt, amely nagy specificitással és szenzitivitással képes élő állatról felvételt készíteni úgy, hogy a képalkotásban felhasznált módszerek és a kapott eredmények a humán kutatásba átültethetők legyenek. Módszerek: A fenti követelmények teljesítéséhez külföldi partnereinkkel való együttműködésben egy kétmodalitású kisállatvizsgáló SPECT/CT-készüléket (NanoSPECT/CT) fejlesztettünk ki. A berendezés az átfedő, többszörös tűlyukú (Multiplexing Multiple-Pinhole, MMP) technikának köszönhetően az in-vivo nukleáris képalkotásban egyedülálló módon képes akár 0.5mm-es térbeli felbontás elérésére. Ezzel a megfelelő jelölőanyag segítségével lehetővé válik az agyi perfúzió (rCBF) vagy különféle receptorok (SS-R, D2-R, benzodiazepin-R) eloszlásánák kisállatmodelleken való in-vivo vizsgálata. Az uniform érzékenységnek köszönhetően a készülék kvantitatív eredményeket szolgáltat, mely különösen fontos lehet egyes receptorok mennyiségi változásainak vagy tumorterápiák hatásosságának vizsgálatában. CT-modalitásnak köszönhetően az elváltozások pontosan lokalizálhatók és automatikus fúziót követően 3 dimenzióban megjeleníthetők. Eredmények: 2006-tól kezdve a világ 7 országában telepítettünk összesen 14 készüléket, mely több más díj mellett 2007-ben elnyerte a Magyar Innovációs Nagydíjat. A különböző kutatóhelyeken folyó vizsgálatok számos tudományos folyóiratban megjelenő cikk (10+), konferenciaelőadás és poszter alapját képezték. Ezekből szeretnék néhány neurológiai vonatkozású alkalmazási példát bemutatni. Következtetés: Az eddigi eredményeink és a folyamatban lévő kísérletek alapján látható, hogy a NanoSPECT/CT a preklinikai neurológiai és onkológiai kutatásokban sokoldalúan felhasználható, ezért szeretnénk, ha magyar kutatásoknak is értékes eszközévé válhatna.

vissza

FUNKCIONÁLIS MR SZEKCIÓ

Az fMRI szerepe a neurológiai betegségek vizsgálatában Janszky József Neurológiai Klinika, Pécsi Tudományegyetem A funkcionális MRI (fMRI) egyre növekvő szerepet kap a neurológiai betegségek kivizsgálásában. Összefoglalónkban az fMRI leggyakoribb kórképekben betöltött szerepét tárgyaljuk. Mivel az fMRI megbízható és reprodukálható vizsgálóeljárás, az utóbbi időben az epilepszia műtét előtti kivizsgálásának alapvető eszközévé vált az eloquens területek és az epilepsziás góc viszonyának meghatározásában. Előzetes adatok alapján a memória-aktivált fMRI képes megjósolni az epilepszia-műtét utáni memóriaproblémákat. Beszéd-aktivált fMRI a féltekei dominancia meghatározásának leggyakrabban használt eszköze. Az agy látás- és mozgás-központjai rutinszerűen meghatározhatók fMRI segítségével, mely lényegesen megkönnyíti az epilepsziasebészeti kivizsgálást. fMRI EEG-vel kombinálva ígéretes új diagnosztikai eljárás lehet mind az epileptológiában, mind az alvásmedicinában. Az fMRI hasznos vizsgálóeljárás a veszélyeztetett, de menthető agyi területek meghatározásában akut cerebrovaszkuláris eseményt követően. Az fMRI-nek prognosztikai jelentősége van a stroke hosszú távú funkcionális kimenetelében és rehabilitációjában. fMRI segítségével a látás, motoros és memória rendszerek adaptív reorganizációját láthatjuk tünetmentes relapszáló-remittáló szklerózis multiplexben (SM). Kiterjedtebb reorganizációt látunk másodlagosan progresszív SM-ben. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy az SM különböző formái és stádiumai a reorganizáció különböző formáinak és stádiumának felelnek meg: az SM akkor kezd progrediálni, amikor az adaptív reorganizációs mechanizmusok az agyban kimerültek. fMRI még a morfológiai eltérések előtt jelezheti a kezdődő Alzheimer kórt. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy fMRI segítségével követhetjük a demencia kezelésének hatékonyságát. fMRI segítségével nyomon követhetjük a Parkinson kór gyógyszeres és funkcionális idegsebészeti terápiáját és segít a terápiás hatás megértésében.

fMRI biomarker fájdalomintenzitás mérésére Vidnyánszky Zoltán MR Kutató Központ, Szentágothai J. Tudásközpont és Semmelweis Egyetem, Budapest Neurobionikai Kutatócsoport, MTA-PPKE-SE. A fájdalom napjaink egyik különösen jelentős egyészségügyi problémája. Ennek megfelelően, az utóbbi években a klinikai idegtudomány egyik kiemelt kutatási területe a felnőtt lakosság hozzávetőleg 20%-át érintő krónikus fájdalom - azaz a 3 hónapnál tovább tartó fájdalom - hátterében álló neurális folyamatok vizsgálata. Kutatásaink célja egy olyan fMRI biomarker kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy objektíven mérjük és kvantifikáljuk a fájdalomérzet intenzitásával korreláló agyi aktivációs mintázatokat. Kísérleteinkben kimutattuk, hogy az emberi agyban az insularis kéregben mérhető fMRI válasz amplitúdója tekinthető az észlelt fájdalomintenzitás elsődleges neurális korrelátumának. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy az fMRI tekinthető a fájdalom érzékelés hátterében álló neurális folyamatok vizsgálatának egyik legigéretesebb módszerének, amely lehetőséget nyújt a fájdalomintenzitás objektív mérésére alkalmas biomarkerek kidolgozására.

Kognitív-modulált paradigma alkalmazása populáció szintű fMRI vizsgálatokban Opposits G.1, Kis S.A.1, Balkay L. 1, Trón L.1, Berényi E.2, Emri M.1 1Nukleáris Medicina Intézet, Debreceni Egyetem 2Radiológiai Klinika, Debreceni Egyetem Bevezetés: Az fMRI alapú agyaktiválásos vizsgálatok alkalmazása valamely beavatkozás vagy gyógyszerhatás kimutatására csak speciális, farmakológiai- vagy kognitív modulált paradigmák alkalmazásával lehetséges. Egy konkrét paradigma alkalmazhatóságát jelentősen meghatározzák az MRI berendezés körül kialakítható kísérleti körülmények, valamint a vizsgálatsorozatban alkalmazott gyűjtési protokoll. Cél: Projektünkben célul tűztük ki a DEOEC területén elérhető fMRI vizsgálati protokollok tanulmányozását egy kognitív-modulált paradigma alkalmazása mellett. Módszer: A vizsgálatba egy 5 fős kontroll populációt vontunk be. A vizsgálati személyek alap stimulációként szóképzés és memória feladatot hajtottak végre, modulációként egy jeges vizes palack által kiváltott fájdalom-közeli hatást alkalmaztunk. Az fMRI leképezés 2D gyűjtési protokollal történt, amelyet pozíció-azonos T2 mérésekkel és egy 3D T1 szekvenciával egészítettünk ki. A feldolgozáshoz a montreáli agyatlasz szoftvereket, az SPM5 szoftvercsomagot, valamint a BrainVoyager programot használtuk. Eredményként megállapítottuk, hogy a fájdalom-közeli hatás a két alapfeladat aktivációs mintázatában kimutatható változást eredményezett, amit szemi-kvantitatív módszerrel tudtunk leírni. A statisztikai szempontból korrekt második szintű analízist a rendelkezésre álló mérésekből nem lehetett végrehajtani, ehhez az adott mérési protokoll mellett nagyobb számú populációra lett volna szükség.

A funkcionális MRI (fMRI) csoportos analízisének új, a két-küszöbű korreláción (TTC) alapuló módszere Auer Tibor1, Schwarcz Attila1,2, Klaus-Dietmar Merboldt3, Jens Frahm3, Dóczi Tamás1,4 1PTE ÁOK, Idegsebészeti Klinika, Pécs 2Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs 3Max-Planck-Institut für biophysikalische Chemie, Göttingen 4Magyar Tudományos Akadémia, Klinikai Idegtudományi Csoport, Budapest Bevezetés: Bonyolultabb kognitív agyi folyamatok funkcionális MRI (fMRI) vizsgálatánál elkerülhetetlen a csoportanalízis használata. Manapság erre a legelterjedtebb eszköz az SPM, aminek bonyolultsága és a különböző beállítások halmaza sok esetben felesleges terhet ró a használójára. Nemrég közlésre került egy fiziológiailag jobban értelmezhető két-küszöbű korrelációs (TTC) módszert az egyes alanyok fMRI vizsgálatának kiértékeléséhez, mely átláthatóbb. Célkitűzés: Egy új, egyszerűbb, a TTC-n alapuló módszer bemutatása a fMRI adatok csoportanalíziséhez. Módszer: Nyolc alanyon végeztünk fMRI vizsgálatot ujjérintés és belső szógenerálás paradigmákat használva 3T térerőn. A képeken mozgáskorrekciót, standard MNI térhez való normalizálást és Gauss filtert alkalmaztunk. A TTC módszert alapul véve meghatároztuk az egyes alanyokhoz tartozó korrelációs koefficiens (CC) térképeket. Az összes alany összes voxeléhez tartozó CC eloszlása alapján meghatároztuk a csoportra jellemző két CC küszöböt a p < 0.0001 és p < 0.05 értékeknek megfelelően. A küszöböket ezután a csoport CC térképére alkalmaztuk, mely térképet egy adott voxelhez tartozó maximális (MAX), vagy átlagos (MEAN) CC alapján állítottunk össze. Eredmény: Míg a TTC MAX eljárással az SPM-éhez nagyon hasonló képet kaptunk, addig a TTC MEAN egy sokkal konzervatívabb eredményt adott, mely sokkal inkább azokat a voxeleket mutatta, melyek nemcsak néhány alanynál aktiválódtak. Összefoglalás: Az új módszer átlátható, egyszerű, gyors és a fiziológiailag jobban értelmezhető TTC módszeren alapul.

Globus pallidus mélyagyi stimulációja (DBS) által kiváltott déjá vu: SPECT- és neuropszichológiai vizsgálat. Auer Tibor1, Kovács Norbert2, Schwarcz Attila1,3, Balás István1, Zámbó Katalin4, Tasnádi Emese2, Klivenyi Péter5, Hennric Jokeit6, Nagy Ferenc2, Janszky József2 1PTE ÁOK, Idegsebészeti Klinika, Pécs 2PTE ÁOK, Neurológiai Klinika, Pécs 3Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs 4PTE ÁOK, Nukleáris Medicina Intézet, Pécs 5 PTE ÁOK, Neurológiai Klinika, Szeged 6Swiss Epilepsy Center, Zürich Bevezetés: Érthető okokból a déjá vu könnyebben vizsgálható neurológiai betegségekben (főleg TLE), mint egészségesekben. In vitro és in vivo állatkísérletek alapján számos, a déjá vu-t magyarázó modell született. Célkitűzés: Mélyagyi stimulációval kiváltott déjá vu patofiziológiájának részletes vizsgálata. Módszer: A betegünkön a bal globus pallidus interna (GPi) mélyagyi stimulációját végeztük a perinatális agykárosodás következtében fellépő szekunder hemidystonia kezelésére. A műtét előtt funkcionális MRI (fMRI) vizsgálatot végeztünk a beszéddominancia meghatározására. A műtét után strukturális MRI segítségével állapítottuk meg az elektródák helyzetét. A DBS paraméterinek beállítása során, olyan stimulációs beállítást találtunk (steady-state), mely alatt a beteg reprodukálható dájá vu-ről számolt be, így lehetőségünk nyílt annak részletes vizsgálata; a beteg előzetes beleegyezése alapján. Egy hónappal a műtét után SPECT vizsgálatot végeztünk a déjá vu alatti agyi aktivitás vizualizálására, SISCOM analízis segítségével. Eredmény: A preoperatív fMRI jobb oldali beszéddominanciát mutatott. A posztoperatív MR alapján, az elektróda áthatolt a GPi-n, de nem érte el a meziális temporális struktúrákat. A steady-state alatt a beteg óránként 3-5, reprodukálható déjá vu-t észlelt, de csak ha a szeme nyitva volt, és kérdéseket intéztünk hozzá. A déjá vu-k néhány másodpercig tartottak, és nem kísérték őket hallucinációk vagy illúziók. A SISCOM analízis alapján a déjá vu alatt hiperperfúzió volt látható a jobb oldali hippocampus-ban, a gyrus parahippocampalis-ban és a kisagyban, valamint bal oldalon a kisagyban, az insula-ban és a gyrus temporalis medius-ban. Ugyanakkor, hipoperfúziót láttunk a kétoldali szenzomotoros kéregben és más frontális és parietális területeken. Összefoglalás: Sikeresen ábrázoltuk a déjá vu kialakulásában részt vevő agyi struktúrákat. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy a déjá vu létrejöttét több körülmény is (GPi stimulációja, külső stimulusok, beszéddominancia) befolyásolhatja.

Súlyos koponya-agysérülés vizsgálata diffúziós tenzor és funkcionális MR képalkotással alacsony térerőn Aradi Mihály1 , Auer Tibor1, Janszky József2, Büki András1, Dóczi Tamás1,3, Schwarcz Attila1,4, 1Pécsi Tudomány Egyetem, Idegsebészeti Klinika 2Pécsi Tudomány Egyetem, Neurológia Klinika 3Magyar Tudományos Akadémia Klinikai Idegtudományi Csoport 4Pécsi Diagnosztikai Központ Bevezetés: Súlyos koponya-agysérülés (TBI) következtében elszenvedett idegpálya károsodás és a következményes funkcionális deficit pontos kimutatására a rutin CT nem alkalmas és az elektrofiziológiai módszerek is csak korlátozott jelentőséggel bírnak. MRI segítségével viszont mind az idegpályákat -diffúziós tenzor képalkotással (DTI)-, mind az agyi funkcionális működést -funkcionális MRI-vel (fMRI)- vizsgálni lehet nagy térerőn (1,5 Tesla vagy nagyobb). Célunk az volt,hogy a Magyarországon széleskörben elérhető alacsony térerejű (1 Tesla) MR készüléken is pontosan kimutassuk a károsodást DTI és fMRI segítségével. Anyag-Módszer: Egy súlyos koponya-agysérülést szenvedett beteget funkcionális MRI (fMRI) és DTI segítségével vizsgáltunk 1T térerőn. A DTI-mérést- az összehasonlítás érdekében- egészséges alanyon is elvégeztük. Az mérési adatok kiértékeléséhez SPM5 (fMRI) és DTI studio (DTI) szoftvereket használtunk. Eredmények: Alacsony térerőn készített DTI képek láthatóvá tették az egyes idegpályákat, igazolták a súlyos koponya-agysérült beteg pályakárosodásait, amelyeket a klinikai vizsgálatokkal összhangban az fMRI eredmények is alátámasztottak. Összefoglalás: Az optimalizált, alacsony térerőn végzett DTI hasznos lehet koponya-agysérülést elszenvedett beteg átvizsgálása során, sőt segítséget nyújthat számos más agyi pályákat érintő betegség diagnosztikájában. A bemutatott eredményel bizonyítottuk, hogy alacsony térerőn megbízhatóan lehet és érdemes DTI-t végezni.

Tapasztalataink klinikai fMRI-vel 3 Teslán Kozák Lajos Rudolf MR Kutatóközpont Semmelweis Egyetem,Budapest Az utóbbi időben az idegsebészeti érdeklődés homlokterébe került az fMRI eljárás alkalmazhatósága műtét előtti funkcionális térképezésre. Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézettel (OITI) valamint az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézettel (OPNI) együttműködésben megkezdtük a tumor- ill. epilepsziaműtétek tervezésében alkalmazható paradigmakészletek kidolgozását, az irodalmi adatok alapján. Előadásunkban az eddig vizsgált 9 beteg (2 corticalis dysgenesises és 7 különféle típusú agytumorban szenvedő) vizsgálata során szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be, kitérve a paradigmaválasztás, a technikai lebonyolítás, az adatelemzés, valamint az esetleges buktatók kérdéseire.

Éber kutya MRI - módszertani vonatkozások Tóth Lilla 1 2, Gácsi Márta 2, Miklósi Ádám 2, Bogner Péter 1, Repa Imre 1 1 Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet 2 Eötvös Loránd Egyetem, Természettudományi Kar, Etológia Tanszék tlilla@gmail.com, Bevezetés: Az MRI egyike azon dinamikusan fejlődő modern képalkotó eljárásoknak, melyek napjainkban az állatok esetében is egyre nagyobb szerepet töltenek be mind az orvosi diagnosztikában, mind pedig a kutatásban. Szociális kogníció alatt mindazokat a viselkedésbeli képességeket értjük, amelyeket az egyed a fajtársakkal való együttélés során használ. Az eddigi etológiai kutatások eredményei azt mutatják, hogy a kutyák meglepően fejlett szocio-kognitív és kommunikációs képességekkel rendelkeznek, melyek funkcionális szempontból megfelelnek az emberek hasonló tulajdonságainak, így a kutyák alkalmasak lehetnek bizonyos humán agyi működések modellezésére. Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az általunk kidolgozott új módszertan alkalmas-e éber kutyák (funkcionális) MRI vizsgálatára. Anyag és Módszer: Éber (nem kábított/altatott) és nem rögzített állatokkal MR-vizsgálatot végezni rendkívül bonyolult, hiszen számos metodikai nehézséggel kell számolni, ezért a gyakorlatban kábítást és/vagy rögzítést szokás alkalmazni állat MRI esetén. Ezzel ellentétben kutatócsoportunk egy új módszert dolgozott ki, melynek lényege, hogy a kutyákat egy speciális protokoll szerint tréningezzük az MR-vizsgálat előtt. Ennek célja, hogy a kutyák 10-20 percig éber állapotban (nyitott szemmel), rögzítés és kábítás nélkül, nyugodtan és mozdulatlanul feküdjenek az MR-készülékben. A tréningprogram több részből áll: a kutyákat szoktatjuk a mozdulatlanság elviselésére, az MR-berendezés által keltett zaj és rezgés eltűrésére. Az MR-vizsgálatokat 1,5 T MR szkennerrel végezzük, a kiértékeléshez Statistical Parametrical Mapping programot használunk. Eredmények: A tréningezett éber kutyák esetében mindenféle kényszerítés alkalmazása nélkül megfelelő minőségű anatómiai felvételeket tudtunk készíteni, melyek mind diagnosztikai céllal, mind pedig a funkcionális MRI vizsgálatokhoz felhasználhatóak. Az fMRI vizsgálatok metodikájának kidolgozásában sikerült jelentős lépéseket tennünk, azonban még több módszertani probléma nehezíti munkákat. Így szükség van a vizsgálati paradigma, a stimuláció, illetve az utó-feldolgozási eljárás finomítására egyaránt. Összefoglalás: Habár számos módszertani nehézséggel kell számolni egy éber állattal végzett MR-vizsgálat során, sikerült kifejlesztenünk egy olyan technikát, mellyel éber kutyák (funkcionális) MRI vizsgálata elvégezhető. Mindezek mellett azonban hangsúlyozni kell, hogy egy ilyen vizsgálatnak számos buktatója lehet, így mind a vizsgálat tervezése (paradigma megalkotása), mind a kivitelezés és utó-feldolgozás nagy odafigyelést igényel, hogy megfelelő információhoz lehessen jutni az agy funkcionális működéséről.

vissza

NEUROINTERVENCIÓS SZEKCIÓ I.

Intervencionális neuroradiológia Hol tartunk? Gál Gyula Uppsala, Svédország Az előadás célja, hogy rövid történelmi áttekintés után a szakág mai helyzetéről tájékoztassa a hallgatóságot. A rendelkezésre álló módszerek, diagnosztikus és terápiás eszközök ismertetése után ezek alkalmazását gazdagon illusztrált esetekhez kapcsolva mutatja be. A szerző 15 éves tapasztalata alapján ad áttekintést a központi idegrendszer következő kóros állapotairól, és azok endovascularis kezeléséről: intracraniális aneurizmák, arteriovénás malformációk és fisztulák, a koponya és a gerincoszlop durális fisztulái, tumorok, thromboemboliás kórképek, és occlusiv érbetegségek. Aa előadás súlypontja azon lesz, amivel az általános neuroradiológus kolléga mindennapos gyakorlatában találkozhat, és aminek felismerése, a korrekt diagnózis felállítása életeket és funkciót menthet. E célkitűzés elérését az előadás kapcsán felmerülő kérdések igazolhatják, amit a szerző érdeklődéssel vár.

Magas kockázatú arteriovenosus malformatiok kombinált transarterialis és transvenosus endovascularis kezelése. Hudák I+; Botz L*; Ezer Eo és Dóczi, T+ Idegsebészeti Klinika+, Aneszteziológiai és Intenzívterápiás Intézeto; Gyógyszerészeti Intézet*; Pécsi Egyetem. Negyvenhat, súlyos klinikai tünetet okozó, magas morbiditású/mortalitású és kezelési kockázatú arteriovenosus malformatio kombinált transarterialis és transvenosus endovascularis idegsebészeti műtétét mutatja be az előadás. Négy szempontból újszerű ez a kezelési stratégia: poliuretán alapú nem-adherens embolizáló anyagot használ, lokális arteriovenosus nyomásgradienst mér az AVM „bemeneti” és „kimeneti” oldalán, a transarteriális embolizációval elért nidus-áramlás csökkentést követően az elvezető vénán át retrográd nidus embolizálást, valamint perioperatív kontrollált szisztémás hypotensiot alkalmaz. Történelmi kontrollal összehasonlítva szignifikánsan magasabb a teljes fokú AVM elzárás, és alacsonyabb a beavatkozás morbiditása és mortalitása a betegség természetes lefolyásával, vagy a hagyományos kezelési stratégiákkal összehasonlítva. A kezdeti eredmények alapján a módszer avatott kezekben, megfelelő technikai feltételek mellett, kontrollált klinikai tanulmány keretei között, szélesebb körben is folytatást érdemel.

Új poliuretán alapú folyékony embolizáló anyag fejlesztése neuroendovascularis idegsebészet számára. Hudák István, Botz Lajos, Tóvölgyi Zsuzsa, Gallyas Ferenc, Gömöri Éva, Hevesi Ákos*, Kovacs Barna, Nagy Géza, Repa Imre*, Pal József, Pukánszky Béla**, Bagdi Kristóf**, ifj. Pukánszky Béla**, Doczi Tamás, Pecs, *Kaposvár, **Budapest. A szerzők ismertetik az idegsebészeti célú poliuretán alapú folyékony embolizáló anyag kémiai, biológiai, gyógyszerészeti és implantológiai fejlesztési problémáit. Összefoglalják fejlesztési eredményeiket.

Spinalis vascularis malformatiok endovascularis kezelése. Hudák I+; Botz L*; Ezer Eo és Dóczi, T+ Idegsebészeti, Aneszteziológiai Klinika, Gyógyszerészeti Intézet *; Pécsi Egyetem. A szerzők ismertetik a szimptomatikus spinalis vascularis malformatiok endovascularis idegsebészeti kezelésének pécsi gyakorlatát és eredményeit.

A carotis stent beületetés közben fellépő erőhatások kísérletes vizsgálata Szikra Péter , Vörös Erika , Szólics Alex, Sztriha László .* Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Neurológiai Klinika * Bevezetés: Az embolizáció csökkentése carotis stent beültetés során kulcskérdés a módszer elfogadhatósága szempontjából. A különböző stent felvivő rendszerek (SFR) eltérő mechanikai tulajdonságaik révén várhatóan más-más mértékű erőt gyakorolnak a plakkokra, amellyel emolizációt hozhatnak létre. Méréseket végeztünk arra vonatkozóan, hogy az SFR-ek közül melyek rendelkeznek erőkifejtés szempontjából a legkedvezőbb tulajdonságokkal. Anyag és Módszer: Hét különböző SFR-t két különböző merevségű vezetődróttal vizsgáltunk meg speciálisan erre a célra készített CE minősített, kalibrált erőmérő berendezéssel. Különböző hajlásszög és szűkületi fok mellett mértük a plakkra gyakorolt erőhatásokat. Az eret, annak görbületeit illetve szűkületét PVC csővel modelleztük. Eredmények: A mért erők nagysága jelentősen függött az SFR fajtájától, az eszközönkénti átlagértékek a következők voltak:Zilver 48%; Wallstent 100%; Xact66%; Nexstent76%; Exponent65%; Acculink70%; Precise66%. A szögeltérés növekedésével az erők növekedtek: A 75°-os mérésnél a Nexstent esetében az 1.73kg-os érterhelés jelentette a maximumot. Az azonos körülmények között azonos eszközt vizsgálva az egymás után mért érfal terhelés mértéke csökken, ami az eszköz deformálódásából adódik. 75°-os eszköz hajlásnál a kúpvégződés és a sheat találkozása megnyílhat. A kemény tartású vezetődrótok esetén mért érfal terhelés25°-os hajlásszögnél négyszeresére, 50°esetén pedig hétszeresére növekszik a puhább dróttal szemben. Következtetések: 1. A vizsgált SFR-ek jelentős mértékben különböznek a hajlított érmodell falára kifejtett erő nagyságának mértékében. Eredményeink alapján a Zilver stent felvivő rendszere jelenti a legkisebb terhelést a kanyargós ér falára. 2. 50°-nál nagyobb mértékű érkanyarulat esetén a sebészi ellátás alternatívája megfontolandó. a nagy lehetséges érfal terhelés miatt. 3. A SFR-ek felvezetés előtti alakítása csökkentheti a szűkületre kifejtett erőhatás mértékét, de nagy fokú hajlítás esetén a SFR-ek kúpvégződés és a sheet találkozása megnyílhat, mely fokozott embóluslesodrással járhat. 4. A kemény tartású mikro-vezetődrótok használata carotis stenteléshez kivételes esetekben javasolt.

A carotis szűkületek endovaszkuláris ellátásának eszközrendszere az ABBOTT vállalat kínálatában Szikra Péter , Mindszenty Tünde, Paolo Pedeferri ABBOTT Vascular Europe Bevezetés: Az artéria Carotis angioplasztikájára immár hat éve kínál eszközöket az ABBOTT vállalat. A technika fejlődésével az eszközök egyre inkább alkalmasak a disztális embolizáció szövődményének intraprocedurális csökkentésére. Jelen vizsgálat a tapasztalataink alapján a legmegfelelőbb eszközkombinációt hivatott bemutatni az a. Carotis tágítására. Anyag és Módszer: Két különböző embólus elfogó eszközt, két carotis stentet és a beavatkozásokhoz leginkább javasolt mikrovezetődrót és ballonkatéter kombinációkat vizsgáljuk klinikai és felhasználói szempontból. Eredmények: Az ABBOTT vállalat a saját fejlesztésű Xact carotis stent és Emboshield Pro embólus elfogó rendszert javasolja a Pilot vezetődrótokkal, amennyiben a beszűkült ér hajlásszöge 50 foknál kisebb. A gyors leszívású ballonkatéter használatánál a vérellátásból való kirekesztés időtartama alacsonyabb lesz. A csúszásmentes ballonfelszín csökkenti az utótágításkor fellépő meggymag-effektus esélyét. Következtetések: Az ABBOTT vállalat nyaki angioplasztikára kínált eszközei az a. carotis szűkületeinek endovaszkuláris ellátására alkalmasak. A kínálatból az Xact stent, az Eboshield Pro embólus elfogó eszköz, a Pilot mikrovezetődrót és a Viatrac ballonkatéter kombináció nyújtja a portfólióból a legjobb esélyt az embolizáció mentes nyaki nagyér angioplasztikához. 50 fokos érhajlásszög felett a sebészi ellátás alternatívája, vagy flexibilisebb carotis stent használata megfontolandó.

vissza

NEUROINTERVENCIÓS SZEKCIÓ II.

Radiofrekvencia Modulált Percután Vertebroplasztikával (RMPVP) szerzett első klinikai tapasztalat kompressziós csigolyatörések kezelésében Marosfői Miklós, Kulcsár Zsolt, Berentei Zsolt, Mikó László °, Szikora István Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest ° Debreceni Egyetem Bevezetés: A kompressziós csigolyatörések percutan vertebroplasztikája során a leggyakoribb szövődmény a csontcement kicsorgása a perivertebrális környezet különböző elemeibe. Ez megakadályozható amennyiben a befecskendezett cement viszkozitása magasabb. Magas viszkozitás azonban lehetetlenné teheti a manuális befecskendezést. A jelen vizsgálat tárgya egy olyan új, innovatív rendszer tesztelése, mely a befecskendezés közben radiofrekvencia (RF) segítségével növeli meg a csontcement viszkozitását, miközben a befecskendezést manuálisan kontrollált magas nyomású hydraulikus rendszer végzi. Anyag és Módszer: Radiofrekvencia-Modulált Percután Vertebro-Plasztika (RMPVP) módszerével kezeltük 12 beteg összeroppant csigolyáját, amelyek mind osteoporosis talaján alakultak ki. A kezelt szegmentumok a ThX és LV csigolyák közé estek. Visualis Analóg Skálát (VAS) használtunk a fájdalom mértékének meghatározására, míg a Oswestry Disability Index-szel (ODI) a beavatkozás előtti, valamint utáni funkcionális aktivitást mértük. A beavatkozásokat a "DFine SPACE 360 ™ “ csigolya feltöltő rendszerrel végeztük, mely az e célra fejlesztett csontcement polymerizációját (és ezáltal viszkozitását) RF segítségével kontrollálja. Az RF alapú rendszer az alacsony viszkozitású cementet melegíti fel közvetlenül a tűből való kilépés előtt, így a csigolyába már magas viszkozitású cement kerül. Eredmények: A kezelés utáni VAS fájdalomskála és ODI pontszámok a kezelés előttiekhez képest szignifikáns csökkenést mutattak minden beteg esetében. VAS (pre: 7.3 - 90d post: 1.5) és ODI (pre: 25 - 90d post: 2). A cementet a törött csigolya meghatározott pontjára sikerült irányítani és eljuttatni ballon használata és más előkészületek nélkül. Sem vascularis, sem extraforaminalis vagy epidurális cementkicsorgást nem észleltünk. Egy esetben kis mennyiségű, tüneteket nem okozó discusba terjedő kicsorgást észleltünk közvetlenül a beroppant zárólemeznél. Összefoglalás: Az RMPVP módszerével a korábbi eredményeinkhez hasonló fájdalomcsökkenést és fizikai teljesítménynövekedést sikerült elérni anélkül, hogy számottevő cementkicsorgást észleltünk volna. Az első klinikai vizsgálatok alapján a kontrollált cementfeltöltési módszer alkalmasnak tűnik a komplex csigolyatörések eredményes és szövődménymentes kezelésére anélkül, hogy előzetes ballon korrekcióra, vagy egyéb kiegészítő beavatkozásra lenne szükség.

Vertebroplastica során alkalmazott injektálási technikák és az extravertebralis extrusio közötti összefüggések Kasó Gábor, Horváth Zsolt, Dóczi Tamás Pécsi Tudományegyetem, Idegsebészeti Klinika Célkitűzés: különböző navigációs és injektálási technikával kezelt 3 betegcsoport postoperatív CT felvételeinek a kiértékelése, illetve ennek alapján az extravertebralis csontcement terjedés jellegzetességei és a csontbiopsias tű helyzete közti kapcsolat magyarázata, különös tekintettel a csontcement ventralis epiduralis terjedésére. Betegek és Módszer: 2001 július és 2005 február között poroticus ertedetű csigolyakompresszió miatt 65 beteget operáltunk 75 műtét során; 123 vertebroplasticat végeztünk. I. csoport: 28 beteg, 33 műtét, 50 jobb oldali punctioból, kéirányú fluoroszkópiás kontrol mellett végzett vertebroplastica, melyek során a tű hegyét a csigolyatest centrumába pozicionáltuk. II. csoport: 27 beteg, 28 műtét, 50 kétoldali beavatkozás, melyeket szintén kétirányú floroszkópiás kontrol mellett végeztünk és a tűket a csigolyatest középvonalának két oldalára helyeztük. III. csoport: 14 beteg (4 esetben második beavatkozás), 14 műtét, 23 kétoldali, frameless stereotaxiaval vezérelt vertebroplastica. A tűket a csigolyatestek lateralis harmadába pozicionáltuk. A postoperativ CT felvételek alapján a csontcement extrusio 5 csoportját különítettük el: ventralis epiduralis, foraminalis, intradiscalis, vénás paravertebralis és kompakt extravertebralis) és vizsgáltuk azok gyakoriságát a navigációs módszer és a tű hegyének helyzete alapján. Eredmények: I. csoport: csontcement extrusiot 23 betegnél (82%), illetve 35 csigolya (70%) esetében találtunk (ventralis epiduralis: 23 csigolya - 46%; intradiscalis: 12 csigolya - 24 %; vénás paravertebralis: 8 csigolya - 16%; intraforaminalis: 7 csigolya - 14%; kompakt extravertebralis: 3 csigolya - 6%. II. csoport: csontcement extrusiot 20 betegnél (74%) és 38 csigolyánál (76%) detektáltunk (ventralis epiduralis: 12 csigolya - 24%; intradiscalis: 12 csigolya - 24 %; vénás paravertebralis: 9 csigolya - 18%; intraforaminalis: 1 csigolya - 2%). III. csoport: extravertebralis csontcement terjedés 10 betegnél (71%) és 10 csigolyánál (43%) alakult ki (ventralis epiduralis: 3 csigolya - 13%; intradiscalis: 8 csigolya - 34%; vénás paravertebralis: 4 csigolya - 17%). Következtetés: a ventralis epiduralis csontcement extrusio előfordulási gyakorisága szoros korrelációt mutatott a tű hegyének lokalizációjával. A centrálisan injektált csontcement könnyen betörhet a basivertebralis vénás rendszerbe, mely az anyagot a ventralis epiduralis térbe vezetheti, ami gerinccsatorna szűkületet és az idegelemek következményes komopresszióját okozhatja. Elkerülendő ezt a nem kívánt következményt lateralis injektálás javasolt, amikor a tűk hegye a csigolyatest lateralis harmadában helyezkedik el. Statisztikai vizsgálat eredménye alapján, a lateralis injektálás szignifikánsan csökkenti a ventralis epiduralis csontcement extrusiót.

Carotis szűkület “betegre adaptált” kezelése idős korú betegeken Oláh Csaba, Barta Szabolcs, Kostyál László, Lázár István B-A-Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Radiológiai Osztály, Miskolc Bevezetés: Idős, sebészi kezelésre rendkivül korlátozottan alkalmas betegek carotis szűkületének endovascularis ellátása során alkalmazott kezelési stratégiánkat és eredményeinket mutatjuk be. Anyag és Módszer: 2002. február 1. és 2007. szeptember 30. között 70 éves és ennél idősebb betegeknél összesen 68 carotis szűkület stentelését végeztük. 51 beteg tünetes (75%), míg 17 beteg tünetmentes (25%) volt. Az átlagos szűkületet 87,5 %-nak találtuk . 12 betegnek (17,6%) ellenoldali carotis occlusioja és 22 betegnek (32,4%) ellenoldali szignifikáns carotis szűkülete állt fenn. 6 különböző stentet és 5 különböző filter típust alkalmaztunk. A beavatkozások 45,6 %-ában használtunk embolia protectios eszközt, melyről minden esetben a beavatkozást végző radiológus döntött. A betegeket 6 hét után, majd 3 havonta kontrolláljuk ultrahanggal és klinikailag. Eredmények: Mindegyik beavatkozás technikailag sikeres volt. Egy beteg halt meg 48 órán belül myocardialis infarctus következtében. 30 napos követési időszakban major stroke nem fordult elő. 2 alkalommal 5 percen belül rendeződő TIA-t észleltünk, két beteg átmeneti zavartságot mutatott. Stent elzáródás vagy restenosis nem igazolódott a kontroll UH vizsgálatok során. Összefoglalás: A carotis angioplastica általunk használt és javasolt "betegre adaptált" stratégiával a stroke szempontjából különösen veszélyeztetett, esendő, számos co-morbiditással rendelkező idős betegcsoportban is nagy biztonsággal és jó középtávú eredményekkel kivitelezhető beavatkozás.

A carotisbetegség endovascularis kezelése 362 betegünknél embóliavédő eszköz használata nélkül Berentei Zsolt, Szikora István, Kulcsár Zsolt, Marosfői Miklós Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest Bevezetés: A stent védelemben történő angioplasztika egyre kiterjedtebben és nagyobb számban végzett beavatkozás a szignifikáns carotis szűkületek kezelésében. Ezt az immáron magas esetszámmal megszerzett szakmai tapasztalat és a speciálisan erre a célra kifejlesztett technológia választéka teszi lehetővé. Saját, embóliaszűrő nélkül végzett carotis angioplasztikával szerzett tapasztalatainkat mutatnánk be jelen előadásban. Megbeszélés: A betegkiválasztásunk szempontja a duplex ultrahanggal vagy katéterangiográfiával igazolt 70%-ot carotis szűkület volt, mely eseteink többségében neurológiailag tünetet nem okozott. A többi betegnél TIA, vagy hemipresissel, aphasiával járó stroke szerepelt. A beavatkozás előtt minimum 48 órával a betegek kettős thrombocyta aggregációs előkészítést kaptak, melyet azt követően 6 hétig tartottunk fenn. Ezt a műtét alatt ACT alapján kontrollált heparin adásával egészítettünk ki. Ballonos előtágítást ahol csak lehetett elkerültük, és az esetek többségében nagy hálósűrűségű, zárt cellás stentet alkalmaztunk. Neurológiai vizsgálat a beteg felvételekor, közvetlen műtét után és kórházi kibocsátáskor, majd 6 héttel később, kontroll nyaki ultrahangvizsgálattal kiegészítve történt. Ennek alpján a perioperatív kombinált stroke az esetek 1,93%-nál lépett föl, melyből 0,6 % vérzéses szövődmény volt. Ezen eredmények nem haladják meg sem az endarterectomia, sem az embóliaszűrővel végzett carotis angioplasztika stroke kockázatát. Összefoglalás: A carotis endarterectomia és angioplasztika kapcsán fellépő szövődmények aránya közt szignifikáns különbséget az eddig lezárt tanulmányok nem tudtak kimutatni. Ezen az endovasculáris technikában bevezetett védőeszközök használata sem változtatott szignifikáns mértékben. Saját, embólia védő eszköz nélkül stent eredményeink is hasonló eredményt mutatnak. A műtétek kockázatának pontos összevetése és csökkentése érdekében további vizsgálatok és a technológia fejlesztése szükséges.

Vertebro-basilaris junctio vérzett fenestratios aneurysmájának szövődményes klinikai lefolyása és sikeres endovascularis kezelése. Fügedi L, Oláh Cs, Demeter B, Skapinyecz J, Papp A, Dobai J, Lázár I B-A-Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Radiológiai Osztályés Idegsebészeti Osztály, Miskolc Célkitűzés: Bemutatni az idegsebészet egyik ritka, nagy kihívást jelentő kórképét, ritka szövődményeit, kivizsgálási és terápiás stratégiáját, valamint endovascularis kezelését. Anyag és Módszer: Orvosi előzmények nélküli 46 éves, HH-I. stdiumú, neurológiailag tünetmentes férfibeteget vizsgáltunk Fischer gr. I. típusú subarachnoidalis vérzés miatt (WFNS grade I.). A CT basilaris aneurysmát igazolt, amelyet rotációs angiográfiával is megerősítettünk. Szövődményes paralyticus ileus és acut veseelégtelenség miatt intenzív osztályos kezelésre volt szükség. A vérzés utáni 12. napon kombinált thrombocyta aggregatio gátló előkészítés után stent remodelling mellett az aneurysma embolizációja történt bioaktív felszínű spirálokkal. A beteget egy héttel később emittáltuk. 4 hónapos kontroll angiográfiát és klinikai kontrollt végeztünk. Eredmények: A 3D rekonstrukcióval készített angiográfia bizonyította a fenestratios - emiatt széles nyakú - bilobaris vertebro-basilaris junctiós aneurysmát. A vérzés ritka szövődményei, valamint a tervezett endovascularis kezeléshez szükséges gyógyszeres előkészítés miatt az aneurysma halasztott kezelését végeztük. A szövődményeket konzervatív kezeléssel eredményesen uralni lehetett, hasi műtétre, vesepótló kezelésre nem volt szükség. A VB junctioba implantált coronaria stent védelmében végül sikeres coil embolizáció történt, amelynek eredményét angiográfiás kontroll és a beteg tünetmentessége igazolja. Következtetések: A VB-junctio aneurysmáinak endovascularis kezelése anatómiailag komplex, technikai kihívást jelentő esetekben is alacsony morbiditással kivitelezhető. Rendkívüli fontosságú a kezelés optimális időpontjának megválasztása az aktuális klinikai állapot és a biztonságos coilozáshoz szükséges obligát gyógyszere előkészítés függvényében.

Intracranialis saccularis aneurysmák sűrűszövésű endoprotézissel történő kezelése: a Pipeline? érrekonstrukciós rendszer Szikora István *, Marosfői Miklós *, Peter K. Nelson**, Aaron Berez***, Berentei Zsolt *, Kulcsár Zsolt *, Wickly Lee*, Nyáry István *

• Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest **Department of Neuroradiology, NYU Medical Center, NY, NY, USA ***Chestnut Medical Technologies Inc. CA, USA

Célkitűzés: Endovascularis műtét után viszonylag gyakori az aneurysmaszák reakanalizációja. Ez a jelenség legyakrabban széles nyakú, nagyméretű zsákok esetén fordul elő, és többnyire a zsák szája elégtelen zárásának tudható be. A jelen vizsgálat célja egy olyan új, sűrű szövésű intravasculáris endoprotézis (Pipeline? Embolization Device (PED)) vizsgálata, mely akár kiegészítő aneurysma kitöltéssel, akár anélkül tartós zárást eredményezhet. Anyag és Módszer: Az eszközt 9 betegnél alkalmaztuk többcentrumos, prospectiv vizsgálat (PITA study) keretében. Az aneurysmák mindegyike az arteria carotis internán helyezkedett el: 1 a cavernosus szakaszon, 6 az arteria ophtalmica környezetében és 2 az arteria communicans posterior eredésénél. Nyolc beteget nem vérzett tünetképző aneurysma miatt, egyet pedig korábban vérzett, endovasculáris úton elzárt érzsák kiújulása miatt kezeltünk. Két óriás (1 részlegesen thrombotizált), 4 nagy és 2 kisméretű zsákot zártunk. A Pipeline? eszköz (PED) flexibilis, sugárfogó, sűrű szövésű intravasculáris endoprotézis, amelyet az endovasculáris terápiában rutinszerűen használt microkateteren keresztül lehet a kívánt célpontba juttatni. A műtét során egy vagy több PED kerül beültetésre, úgy, hogy az aneurysma bemeneti nyílását fedje. Szükség esetén az aneurysmazsák mikrospirálokkal is kitölthető, de nincs szükség tömör kitöltésre. Eredmények: Mind a 9 aneurysma kezelése sikeres volt, szövődmény az eszközzel összefüggésben egyetlen esetben sem fordult elő. Egy betegnél a beavatkozást követő 3 napon több alkalommal zajlott epilepsziás roham, amit kontraszt túlterhelésnek tulajdonítottunk, tünetmentesen gyógyult. Öt esetben egy-, két betegnél két-, egy betegben három-, és esetben 4 eszközt helyeztünk be coaxiális módon. Az eszköz beültetése minden esetben jelentősen meglassította az aneurysmazsákban a keringést, két esetben pedig teljes stasist eredményezett. Az arteria ophtalmica eredése 6 esetben, az arteria communicans posterior 2 esetben került lefedésre. Lassult áramlást az arteria ophtalmicaban egy esetben láttunk kettős -, egy esetben pedig négyszeres fedést követően. Hat esetben a zsákot lazán mikrospirállal tölöttük ki. Teljes aneurysma zárást 5-, csaknem teljes zárást pedig 4 esetben sikerült elérni. Az első 4 beteg hat hónapos kontroll érfestése során semmiféle residuumot nem találtunk. Következtetés: Eddigi tapasztalataink igazolják, hogy sűrű szövésú intravasculáris endoprotézis eredményesen használható intracraniális aneurysmák zárására akár önállóan, akár laza zsákkitöltéssel kiegészítve.

Aneurysma geometria áramlástani hatásának vizsgálata áramlás-szimulációs modelleken. Szikora István *, Ugron Ádám **, Paál György **, Marosfői Miklós *, Lee Wickly *, Kulcsár Zsolt *, Berentei Zsolt *, Nasztanovics Ferenc **, Bojtár Imre **

• Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest **Biomechanikai Kutatólaboratórium, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest

Célkitűzés: Az intracraniális aneurysmák morfológiájának hatása a helyi áramlás dinamikára. Anyag és Módszerek: 21 intracranialis aneurysma estében rotációs angiográfia során nyert 3D adatokat véges elemes modellé alakítottunk erre a célra fejlesztett saját software segítségével. A modelleken a szülő érben, valamint az aneurysma zsákban uralkodó áramlási viszonyokat ANSYS CFX 5.7 software segítségével szimuláltuk. Az artériákat merev falú csöveknek tekintettük, melyekben pulzáló áramlást szimuláltunk, a vizsgálat során mért frekvenciával és áramlási sebességgel. A keringő folyadéksűrűség 1050 kg/m3, a viszkozitás 0,003 kg/ms, a Reynold szám maximuma pedig 840 volt. A szimuláció során az aneurysma zsák átmérőjét, a nyak hosszát és szélességét, a zsák a szülő érrel bezárt szögét, valamint a zsák szimmetriáját vettük figyelembe. Elhelyezkedés szerint terminális és oldalfal aneurysmákat különböztettünk meg. Az oldalfal aneurysmák egy csoportja tényleges oldalfal, míg a másik, a szülő eret körkörösen involváló zsák volt. A terminális aneurysmákat szimmetrikus vagy aszimmetrikus geometriájú csoportokba soroltuk. Az áramlási mintákat szabályos és szabálytalan örvényáram, valamint egyenes sugáráramlásként jellemeztük. Minden esetben vizsgáltuk a nyomás- és nyíróerő eloszlásokat. Eredmények: Mind a 12 olyan aneurysmában, melyek tengelye merőleges volt a szülő érre (5 egyszerű-, 5 körkörös oldalfal- és 2 szimmetrikus terminális zsák) szabályos örvényáramlást találtunk. Egy kivétellel minden, a szülőérrel párhuzamos tengelyű zsákban (6 szimmetrikus és 3 asszimetrikus terminális aneurysma) egyenes sugáráramlást talátunk. Sugáráramláshoz egyenetlen nyomás eloszlás társult 8 közül hat esetben. Szabályos örvényáram esetén 5-ből 4-, szabálytalan örvényáramlásnál 8-ból hat esetben a nyomáseloszlás egyenletes volt a zsák felszínén. Nem találtunk összefüggést a geometria és a nyíróerő eloszlás között. A merőleges tengelyű aneurysmák közül 12-ből 1-, míg a párhuzamosok közül 5-ből négy vérzett. Következtetés: az aneurysmák geometriája jelentősen befolyásolja az áramlási viszonyokat. A szülőérrel párhuzamos hossztengelyű aneurysmákra egyenes sugáráram jellemző, mely leggyakrabban egyenetlen nyomáseloszlással jár. Ezen aneurysmák vérzési kockázata magasabbnak tűnik, mint a merőleges tengelyű zsákoké, akár oldalfal, akár terminális elhelyezkedésben.

A szimultán "rövid utas endo" és exovascularis beavatkozás lehetőségei Csókay András Idegsebészeti Osztály, János Kórház, Budapest Az osztályunkon nemrégiben bevezetett "robotkéz technika" lényegesen pontosabbá teszi a mikrosebészeti műtéteket. Lehetőség nyílik 1-1,2 mm átmérőjű erek punctiójára esetleg arteriotomiájára majd atraumatikus összevarrására.Így a flow irányú szimultán endo és exovasculáris embolectomia lehetővé válik, mely gyorsabb és eredményesebb lehet a a superselectív endovasculáris beavatkozásnál.Fokozott kinkingképződésnél lehetőség nyílik olyan "rövid utas" endovascularis beavatkozásokra, mely nehezített volt korábban.

vissza

ÚJ TRENDEK A HÉTKÖZNAPOKBAN - ESETBEMUTATÁSOK SZEKCIÓ

Az agy MR alapú morfometriás vizsgálata Martos, J.1), Bódizs, RZ.2), Mihalik, B.3), Várallyay, P.1) Rigó, P. 2), Lázár, AS. 2) 1) Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, 2) Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, 3) Mediso Kft. Bevezetés: Az MR morfometria jelenleg a neurológiai kutatások egyik legígéretesebb területe. Amellett, hogy a különböző agyi megbetegedéseknél meghatározhatjuk a szürke és fehérállományi volumeneket, a módszer nagyon érdekes megfigyeléseket tett lehetővé a testi és mentális aktivitás és az agy strukturális alkalmazkodása között. A cél egy voxel alapú morfometriás módszer kidolgozása és validálása, amely alkalmas az agy egyes anatómiai területeinek morfometriás analízisére. A validálás része az agy funkcionális neuroanatómiai sajátosságainak, az alvás-EEG mutatóknak és az egyéni pszichológiai jellemzők ismert kapcsolatainak keresése. Anyag és Módszer: A morfometriás vizsgálatokat 32 önkéntesen végeztük egy Siemens Magnetom Symphony 1.5 Teslás készülékkel. 3D inversion recovery szekvenciával mért, 1 mm vastagságú szeletsorozatot készítettünk a koponyáról, melyen a szürke- és fehérállomány jól elkülönül. A szegmentálásra az FSL programcsomagot használtuk, a regisztrálást és az egyes anatómiai régiók meghatározását a HAMMER programcsomaggal és Kabani atlasszal végeztük. A validálást első megközelítésben vizuálisan végeztük egy saját fejlesztésű program segítségével (AfniQviever). Eredmények: A 32 önkéntesen egyenként 92 anatómia terület volumenét határoztuk meg, melyek a szürke- és fehérállományi területeknek és az agykamráknak feleltek meg. Az egyes kijelölt területek vizuálisan jól megfeleltek az individuális agy megfelelő régióinak. Jól látható a női és a férfi agy összvolumenének következetes különbsége is. Az egyik önkéntes MR mérését két, egymáshoz képest kb. 15 fokkal elforgatott helyzetben végeztük. A morfomertriás adatok közötti különbség a régiótól függően 0-30% (átlag 6,47%) volt. Nagy eltéréseket a kisebb anatómiai régióknál találtunk. Összefoglalás: A voxel alapú morfometria különböző módszerei sok vitát váltottak ki az irodalomban a felhasználhatóságát illetően. A saját vizsgálataink is megerősítik azokat az eredményeket, ami a HAMMER elasztikus regisztrációval végzett morfometria megfelelő pontosságára utalnak.

Kezdeti tapasztalataink epilepsziás betegek 3.0 Teslán végzett MR vizsgálatával Barsi Péter1, Juhos Vera2, Fetter Teréz2, Kozák Lajos1, Eröss Loránd3, Balogh Attila2, Rudas Gábor1 (1)SE MR Kutatóközpont, (2)Szent István Kórház II. Neurológia Fővárosi Regionális Epilepszia Központ, (3)Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest Bevezetés: Egy éves tapasztalatainkat összegezzük epilepszia centrumból érkező betegek 3.0 Teslára alkalmazott protokollal végzett MR vizsgálataival kapcsolatban. Anyag és Módszer: 52 beteg (átl. 30,9+/-10,7 év, 35 nő, 17 férfi) vizsgálatát végeztük. A protokoll: axiális TSE T2, koronális vékony rétegű TSE T2 és FLAIR, multi-echó SE T2 és T2 relaxációs idő mérés, DTI és ADC, nagy felbontású FFE 3D-T1 mérések. Szükség esetén kontrasztanyaggal megismételtük a 3D mérést és GRE T2 mérést végeztünk. Az esetek egy részében MR spektroszkópiát és funkcionális MR-t is végeztünk. Eredmények: 20 vizsgálat (38,5%) negatív volt. A leggyakoribb kóros elváltozások: hippocampus sclerosis (9 eset, 17,3%), cerebralis fejlődési rendellenesség (8, 15,4%), tumor (7, 13,5%), postoperativ állapot (5, 9,6%), trauma és hippocampus malrotatio (3, 5,8%), cavernoma (2, 3,8%). Egy-egy postinfectios elváltozást, diffúz atrophiát és feltehetően postictalis jelenséget is találtunk. 3 esetben az elváltozás kóreredete kérdéses maradt. Néhány betegben egyszerre több típusú elváltozás is megfigyelhető volt. Bemutatunk néhány reprezentatív példát az egyes csoportokból. Összefoglalás: Kezdeti tapasztalataink szerint a diagnosztikus munkát elsősorban a kiemelkedő képminőség és felbontás segítette. Egyes esetekben nagy jelentősége volt a DTI-ADC mérésnek. A T2 relaxációs idő mérés gyakorlati hasznáról nem sikerült megbizonyosodnunk. Az MR spektroszkópia, a traktográfia és a funkcionális MR technikai feltételei a vizsgálati időszak második felében teremtődtek meg, megfelelő munkaállomás és az eddig összegyűlt tapasztalat birtokában alapvető jelentőségük lesz a diagnosztikai munkában.

Az ADC alakulása relapszáló-remittáló (RR) SM-ben szenvedő betegek T2-negatív fehérállományában, gócaiban és T1 jelszegény gócaiban Barsi Péter1, Simó Magdolna2, Arányi Zsuzsanna2, Lehel Gábor1, Rudas Gábor1 1MR Kutatóközpont és 2Neurológiai Klinika, Semmelweis Egyetem, Budapest Bevezetés: A diffúziós képalkotás (DWI) és a diffúziós tenzor képalkotás és traktográfia bizonyította szerepét a sclerosis multiplex diagnosztikájában. Kérdésünk, hogy az elérhetőbb DWI-ból számított ADC érték mutat-e jellegzetes változásokat RR SM-ben. Anyag és Módszer: 19 RR SM-es beteg (35,16±10,26 év, 8 nő, 11 férfi) 3.0 Teslán végzett demyelinisatiós protokoll MR vizsgálatának részeként DWI (TR 3800, TE 55, b=1000, FOV 230, RFOV 100, M 112, RM 256, TH 4, G 1, NA 1), abból ADC térképek és azokon mérések készültek a T2-negatív fehérállományban (T2-N FÁ), a T2-n jelfokozott, T1-en nem azonosítható gócokban (T2+) és néhány T1-en jelszegény gócban (T1+). Az adatokat a kiindulási vizsgálatnál az SM Barkhof-féle MR kritériumait még nem teljesítő (B-) és a kritériumoknak az első vizsgálatnál is megfelelő (B+) csoportokban elemeztük az átlagértékek változását a betegség súlyossága (T2 gócok száma) és a progresszió mértéke (a gócok számának növekedése) szerint. Eredmények: A T2-N FÁ mindkét csoportban magasabb volt az irodalmi adatok szerinti normális értéknél (átlagosan 0,81±0,04). A B- csoporton belül a betegség súlyosságával nem szignifikánsan növekedett az ADC, míg az enyhe vagy közepes progresszióhoz képest a súlyos lényegesen magasabb ADC növekedéssel járt (0,94±0,03, szemben a 0,78±0,05 és 0,81±0,05 értékekkel). A B+ csoportban a betegség súlyosságával csökkent, a progresszió mértékével nem volt összefüggésben az ADC. A T2+ gócokban a B- csoportban a súlyos betegek és a súlyos progressziót mutató betegek esetében lényegesen magasabb volt az ADC (1,32±0,04), mint a közepes vagy enyhe betegeknél (1,04±0,08 és 1,08±0,05). A B+ csoporton belül nem volt ilyen tendencia. A két csoport között nem volt lényeges különbség sem a T2-N FÁ, sem a T2+ gócok ADC átlagértéke között. A B+ csoportban a T1+ gócokban lényegesen magasabb volt az ADC érték, mint a T2+ gócokban (1,67±0,15 és 1,11±0,1). Összefoglalás: A DWI és ADC mérés azoknál a betegeknél adhat értékes információt (súlyos progresszióban magasabb érték a T2-N FÁ-ban és a T2+ gócokban), ahol a Barkhof-kritériumok nem teljesülnek, így a diagnózis is bizonytalanabb. Magyarázatra vár a B+ csoportban a betegség súlyossága és az ADC közötti fordított összefüggés. Nagyobb betegcsoporton és DTI eredményekkel való összevetéssel folytatjuk munkánkat.

Diffuzió súlyozott MR vizsgálatok. Esetbemutatás Pozsár Kinga Állami Egészségügyi Központ, Budapest Az agyi kórképek diagnosztikájában, a kezelés megítélésében a legszenzitívebb képalkotó módszer az MRI vizsgálat. A technológia folyamatos fejlődése az egyre gyorsabb képalkotás mellett kiegészítő, a fiziológiás folyamatokat tükröző metódusokat eredményez / diffúzió súlyozott, perfúziós, functionális MR vizsgálatok, MR spektroszkópia/, ami az MR vizsgálatok indikációs területét és diagnosztikai értékét tovább növeli. A diffúzió súlyozott MR vizsgálatok mérési ideje 15-30s, a vizsgálat során a cytotoxikus oedema a károsodást követően perceken belül kimutatható lehet, a sejtduzzadás miatt az extracellularis víz diffúziós mozgása csökken, az érintett terület magas jelűvé válik. A technikát először a stroke diagnosztikában alkalmazták, használata napjainkban számos más betegségcsoportra is terjed: -Daganatos betegek /diagnosztika, recidiva, residuum kérdése/ -Abscessus, microabscessus kimutatása, differenciáldiagnosztikája -Sclerosis multiplexes betegek /követés, acut laesio detectálása/ -Traumás esetek Alkalmazható továbbá epilepsziás betegek vizsgálatában periictalisan a parenchyma elváltozás megítélésére, központi idegrendszeri vasculitisek diagnosztikájában, egyéb gyulladásos kórképekben. Előadásomban a néhány eset kapcsán mutatom be a diffúzió súlyozott vizsgálatok jelentőségét, diagnosztikai értékét.

Posterior leukoencephalopathia syndroma (PLES) - négy klinikai eset közlése Debreczeni Róbert1, Ilniczky Sándor1, Várallyai György2, Szirmai Imre1 1Neurológiai Klinika és 2MR Kutató Központ, Semmelweis Egyetem, Budapest A tünetegyüttest először 1988-ban írta le Hauser és mtsai hypertensiv encephalopathiaban talált MR eltérések alapján. A szakirodalomban generalizált ceebralis hyperperfusios kórképként is megnevezett syndromat a hypertonián kívül nephritis, eclampsia, systemas lupus erythematodes, egyes cytostaticumok, alpha interferon, erythropoetin kezelés és hepatorenalis syndroma is kiválthatja. A közös pathomechanismus az agyi endothel károsodása, aminek következtében vasogen oedema keletkezik elsősorban a hátsó arteriás határzónában ( parietooccipitalis regio). Klinikailag hirtelen kezdetű corticalis vakság, visualis agnosia, Bálint syndroma, gócos- vagy generalizált epilepsia és a koponyaűri nyomásfokozódás tünetei mutatkoznak. A klinikum mellett a diagnosis alapja radiológiai. Az esetek kb. 60%-ában a CT felvételeken kiterjedt hypodensitás ábrázolódik a hátsó arteriás határzóna fehérállományában. A szenzitívebb MR képalkotással confluáló jelfokozott területek látszanak T2 súlyozott ill. FLAIR felvételeken, ritkábban a basalis ganglionokban, az agytörzsben és a kisagy fehérállományában. Differenciáldiagnosztikailag ischaemiatól, venas thrombosistól kell elkülöníteni. Korai diagnosis és oki kezelés esetén az elváltozások reverzibilisek. Előadásunkban négy beteg klinikai adatait foglaljuk össze, encphalopathiajukat eclapmsia illetve hypertonia provokálta, egy esetben a kórkép hydrocephalussal szövődött.

Kétoldali féltekei vérzések septicus sinusthrombosis szövődményeként. Esetismertetés. Ilniczky Sándor, Debreczeni Róbert, 1Barsi Péter, 1Rudas Gábor Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika, 1Szentágothai János Tudásközpont - Semmelweis Egyetem, MR Kutató Központ 54 éves, hajléktalan nőbeteg kórtörténetét ismertetjük. Láz, néhány nap alatt fokozatosan kialakult jobb oldali hemiparesis, aphasia, majd romló tudatállapot miatt vettük fel a klinikára. Az első koponya CT a bal féltekében lebenyi vérzést mutatott, lumbalis liquorvizsgálat gennyes meningitist bizonyított. Kontroll CT kétoldali hemispherialis vérzéseket ábrázolt és felvetette tályog gyanúját a vérzéses területen belül. Agyi MRI és MR venorgaphia a sinus sagittalis superior és a jobb oldali sinus transversus thrombosisát igazolta; utóbbit feltehetően jobb oldali mastoiditis okozta. Tályog nem igazolódott. Az EEG a jobb félteke felett mutatott epilepsiás aktivitást. Intravenás antibiotikumot, agyoedema ellenes kezelést és antiepilepticumot alkalmaztunk. Az újabb koponya CT a féltekei vérzések regressioját mutatta. A második MRI vizsgálat során a térszűkület csökkenése látszott, azonban a sinusthrombosis továbbra is megfigyelhető volt. Eközben a beteg állapota lassú javulásnak indult, 10 hét klinikai kezelést követően rehabilitációs programba vonhatóvá vált. Bemutatjuk a beteg sorozatos képalkotó leleteit és hangsúlyozzuk az MRI jelentőségét. Emlékeztetünk a sinusthrombosis – ma már egyre ritkább – kiváltó okára.

Ritka anyagcsere-betegségek 3 eset ismertetése Várallyay György Semmelweis Egyetem MR Kutató Központ Budapest 1. 15 éves fiú - hasi tályog miatt tartós parenterális táplálás - romló tudat - gyengülő légzés. MR: T2W és FLAIR képen magas jel a IV. kamra fenekén, az aqueductus mentén, a III. kamra szomszédságában a thalamusra terjedően, valamint a centrális régió cortexében. - Wernicke encephalopathia. 2. 20 éves lány - tartós hányás és hasmenés - alacsony szérum Na, gyorsan pótolva. MR: T2W és FLAIR képen magas jel a pons centrumában, a nucleus caudatusban és lentiformisban. - Osmoticus myelinolysis. 3. 40 éves nő - 2 hónappal korábban baleset, végtagműtétek - fokozatosan kialakult tetraparesis, ataxia. MR: T2W képeken magas jel a nyaki myelonban a hátsó kötegekben. - Funicularis myelosis. Mindhárom kórkép jellegzetes MR-képet ad. A mielőbbi diagnózis döntő jelentőségű a betegek sorsának alakulásában.

Az intracranialis hypotensio spinalis MR jelei. Várallyay Péter, Osztie Éva, Könyves-Kolonics László, Machovitsch Ágnes, Papp Erzsébet, Martos János Országos Idegebészeti Tudományos Intézet, Budapest Bevezetés: Az intracranialis hypotensio cranialis MR jeleinek bemutatása mellett szeretnénk felhívni a figyelmet a spinalis manifesztációra. Anyag és módszer: Három beteg natív és kontrasztanyag adása utáni koponya és gerinc MR vizsgálatát értékeltük. Két esetben gyermekkori hydrocephalus, a harmadik esetben a pinealis régió tumora miatt történt shuntbeültetés, melyek következményeként intracranialis hypotensio alakult ki. Eredmények: Intracranialisan keskeny folyadék jelintenzitás ábrázolódott a convexitások mentén valamint egyenletes, diffúz duralis halmozást lehetett azonosítani. Spinalisan a nyaki epiduralis plexus durva kiszélesedését, a háti dorsalis epiduralis tér megvastagodását és vaskos epiduralis vénákat láttunk. Két esetben a spinalis eltérések tünetképzővé (spinalis ataxia, és neuropathia) váltak. A harmadik esetben a hypotensio miatt kialakult duralis halmozást tumor szórásnak véleményezték és a beteg kemoterápiát kapott. Összefoglalás: Az intracranialis hypotensio jellegzetes spinalis MR eltéréseket okozhat, melyek segítségével a diagnózis felállítható. A spinalis eltérések akár tüneteket is okozhatnak. A hypotensiós intracranialis diffúz, egyenletes, duralis halmozás nem tévesztendő össze tumoros szóródással, mely elsősorban leptomeningeális lokalizációjú.