Védőburkolat
A RadiWiki wikiből
A röntgencsövet minden esetben védőburkolattal látják el, melynek feladata a szórt sugárzás és a sugárszivárgás kijutásának megakadályozása, valamint a nagyfeszültségtől való szigetelés és a cső hűtése.
Sugárvédelmi funkciók
Az anódon keletkező röntgen fotonok elvileg bármilyen irányba indulhatnak. Az elsődleges sugárnyaláb azokból a röntgen fotonokból áll, melyek a röntgencső ablakán lépnek ki. A röntgencsőből máshol kilépő fotonok nem kívánatosak, ezért szükséges, hogy a védőburkolat ezeket elnyelje. Ennek érdekében a védőburkolat megfelelő részein ólomborítás található, elsősorban a cső katód felőli oldalán. Értelemszerűen a védőburkolaton is van egy ablak, mely az elsődleges sugár-nyalábot átengedi. Azt a jelenséget, mely során a védőburkolat ablakán kívül röntgen foton jut a környezetébe, sugárszivárgásnak nevezzük. A sugárszivárgás nem haladhatja meg a 100 mR/h értéket 1 m távolságban. A védőburkolat természetesen a röntgencső mechanikai védelmét is ellátja.
Magasfeszültségű szigetelés és csőhűtés
A röntgencső és a védőburkolat közötti tér speciális dielektromos olajjal van kitöltve. Az olaj dielektromos tulajdonsága szigeteli a magasfeszültségű alkatrészeket a védőburkolattól és emellett az olaj a keletkező hő nagy részét elnyeli. A védőburkolat egyik végén egy tágulási szelep helyezkedik el, mely a felmelegedett olaj tágulását lehetővé teszi. Számos röntgencsőben egy ventillátor is segíti a cső, illetve a védőburkolat hűtését. A nagyterhelésű röntgencsövek esetén (computer tomográfia, angiográfia) egy hőcserélő rendszer segíti a hőleadást.
