Terület kontraszt
A RadiWiki wikiből
Sokszor csupán egyetlen képlet/tárgy és környezete viszonyát vizsgáltuk, ahol a kontraszt növelése általában a képlet/tárgy láthatóságát is növelte. A legtöbb klinikai szituációban ugyanakkor egyetlen kép számos képletet és anatómiai struktúrát „tartalmaz”. Ez különösen akkor jelent problémát, ha a különböző képletek a test különböző vastagságú és sűrűségű területein helyezkednek el. A mellkas, illetve a mellkas felvétel jól érzékelteti ezt a problémát, hiszen a mellkas felvételen a tüdő mellett a gerinc és mediastinalis képletek is leképezésre kerülnek. Ennek modelljét a következő ábra szemlélteti.
A tüdő és mediastinum között nagy szövetsűrűség különbség áll fenn, ezért e két terület közötti kontraszt is nagy lesz. Egy tipikus röntgenfelvételen a mediastinumot reprezentáló filmterület igen világos, míg a tüdőké jóval sötétebb. Bármely képlet, mely a mediastinalis területen ábrázolódik, igen világos háttérrel és bármely képlet, mely a tüdő területén ábrázolódik, sötét háttérrel rendelkezik.
A röntgenfilm egyik jellemzője, hogy a tárgykontrasztot csak korlátozott mértékben tudja ábrázolni akkor, ha az egy nagyon világos (mediastinum) vagy viszonylag sötét (tüdő) háttérrel rendelkezik. Ha tehát egy kép különböző területei között viszonylag nagy kontrasztkülönbség áll fenn, akkor az ezeken a területeken elhelyezkedő képletek kontrasztja redukált lehet a film korlátozottsága miatt. Ezt a problémát háromféleképpen orvosolhatjuk:
1. lágyfilmek alkalmazása, mely csökkenti a területkontrasztot, és ezáltal javítja az egyes területeken a képletek láthatóságát (lásd képrögzítés folyamata),
2. a röntgencső és a beteg közé kompenzációs szűrőt helyezünk úgy, hogy a szűrő vastagabb része a kisebb sűrűségű testrész fölött helyezkedik el. A szűrő alkalmazása következtében a teljes képen látható nagy kontrasztkülönbségek csökkennek.
3. nagy áthatoló képességű röntgensugárzás alkalmazása (magas kVp).
A következő ábra két különböző kVp értékkel készült mellkas felvételt demonstrál. Az A képen egy 60 kVp csőfeszültséggel készült kép látható, melyen megfigyelhető, hogy bár a mediastinum és a tüdőterületek között nagy a kontraszt, ezen területeken belül a struktúrák láthatósága viszonylag gyenge. A magas csőfeszültséggel készült felvételen a terület kontrasztja alacsonyabb, de az egyes képletek kontrasztja különösen a tüdők területén lényegesen jobb.
