Távolság

A RadiWiki wikiből

A fókuszpont, a tárgy és a receptor közötti távolságok alapvetően meghatározzák a felbontást. Ahogy az ábrán látható, a fókusz-tárgy távolság, valamint a tárgy-receptor távolság összege adja meg a fókusz-receptor távolságot.

FFT = FTT + TFT (SID = SOD + OID)

A felbontás javul, ha a tárgy-receptor távolság csökken és romlani fog, hogyha ez ellenkező irányban változik. Ezért szükséges a leképezendő struktúrát a filmhez minél közelebb pozicionálni.

Távolság jelentősége a felvétel technikában.

A felbontás javul, hogy ha a fókusz-film (receptor) távolság nő. Amennyiben a felbontást korrigálni szükséges, először a tárgy-receptor távolságot kell megvizsgálni. A felbontás javításához a minimális tárgy-receptor távolságot kell alkalmazni. Valójában a legtöbb beállítási protokoll úgy lett kialakítva, hogy a tárgy-receptor távolság a legkisebb legyen. Így például a mellkas felvétel esetén a PA beállítás szükséges azért, hogy a szív minél közelebb essen a filmhez, hiszen ez kedvezőbb, mint az AP projectio. Az AP vese és AP lumbális gerinc beállítás szintén hasonló okokból lett kialakítva. A tárgy-receptor távolság minimalizálása szempontjából fontos megvizsgálni a beteget tartó felület (például asztallap) és a filmkazetta távolságát. Így például az asztallap és a Bucky tartó távolság szintén jelentős hatással lehet a tárgy-receptor távolságra. Természetesen minimális tárgy-receptor távolság alkalmazható azokban az esetekben, amikor nem használunk Bucky-rácsot, így például végtag radiográfiában.

Ha a tárgy-receptor távolságot minimalizáltuk, a felbontást a fókusz-receptor távolság növelésével tudjuk tovább javítani. Természetesen ezt az elvet is figyelembe vették a különböző felvételi pozíciók kialakításánál: a nyaki gerinc oldalfelvételt 180 cm-es fókusz-receptor távolsággal végzik, nem pedig 100 cm-rel, mivel ennél a felvételnél a tárgy-receptor távolságot nem lehet a váll miatt minimálisra csökkenteni.