Tárgy-film távolság
A RadiWiki wikiből
A TFT szintén egy kritikus távolság mind a nagyítás, mind a felbontás szempontjából. Az ábra illusztrálja a TFT két fő aspektusát. Először is, ha bizonyos struktúrák (azonos nagyságúak) különböző magasságban (az ábrán látható A. és B. struktúra) helyezkednek el, akkor ezek vetülete különböző méretű lesz. Ez a jelenség hasonlít ahhoz, ahogy a szemünk dolgozza fel a mélységi információt, a kisebb tárgyak távolabbinak tűnnek, a nagyobbak pedig közelebbinek.
A TFT hatása a nagyításra. A és B képlet azonos méretű, de a vetületük eltérő. C képlet kisebb mint B, de a keletkező vetületek azonos méretüek a C képlet nagyobb TFT értéke miatt.
A radiográfus megfelelő gyakorlattal sztereoszkópiás készséget fejleszt ki, ami azért nem könnyű, mivel a radiográfiai percepció fordított a „normális érzékelés” során megtanultakhoz képest. Ennek oka az, hogy a radiográfiában a receptortól távolabb elhelyezkedő tárgyak lesznek nagyobbak a nagyítás miatt. Erre példa a mellkasfelvételen a bordák mérete: a receptortól távolabb elhelyezkedő bordarészlet szélesebb a receptorhoz közelebb elhelyezkedő bordarészhez képest. Megfelelő gyakorlattal a radiográfiában is kifejlődött egy háromdimenziós érzékelés, mely megkönnyíti a tárgy-receptor távolság megállapítását, illetve becslését. Egy struktúra leírásánál mindig emlékezni kell a méret és a távolság összefüggésére, mely a radiográfiában fordított a vizuális percepcióban tanultakhoz képest.
Egy másik TFT által meghatározott összefüggést az ábra B. és C. struktúrái mutatják, ahol a különböző szinten elhelyezkedő és különböző méretű struktúrák vetülete azonos lesz a leképezés során. A C struktúra tehát, bár kisebb, de lokalizációja miatt jobban nagyított. Ez a példa is rávilágít arra, hogy a normál röntgenanatómia ismerete nélkülözhetetlen az adott struktúrák méretének meghatározásakor. Egy másik következménye ennek a jelenségnek az, hogy minden röntgenvizsgálat, illetve felvétel kétirányú és a két felvétel lehetőleg egymással 90o-ot zárjon be. Ha az AP és laterális projekció a struktúrák szummációja miatt nem kivitelezhető (mint például vesevizsgálatnál), akkor két ferde projekció szükséges, melyek egymással 90o-ot zárnak be. Egy struktúra pozíciójának ellenőrzéséhez tehát két egymással 90o-os projekció szükséges.
TFT variációk méret és projekció tükrében. (A) Rövid TFT, nagy FFt = alacsony bőrfelszín expozícó. (B) Nagy TFT, rövid FFT = magas bőrfelszín expozíció.
A TFT egy fontos szempont a dozimetria miatt is, mivel összefügg a sugárforrás-belépő bőrfelület távolsággal is. Mivel a TFT változik a vizsgálandó testrész méretétől és pozíciójától függően, hatással van a beteget ért expozíció mértékére. Például ebből a szempontból lényeges különbség van az AP és laterális projekció között (a fókusz-tárgy távolság is jelentősen megváltozik!). Az ábra alapján nyilvánvaló, hogy a sugárforráshoz közelebb eső bőrfelszín expozíciója nagyobb a laterális beállítás esetén és nagyobb testméretű betegek expozíciója is nagyobb lesz, hiszen a fókusz-tárgy távolság az esetükben kisebb. A fokozott expozícióhoz még hozzájárul az a körülmény is, hogy a nagyobb testméret fokozott denzitású, melyet a mAs emelésével kell kompenzálni. A TFT minimalizálása tehát csökkenti a nagyítás mértékét és az olyan struktúrák esetében, melyek elhelyekedése miatt a TFT amúgy is nagy, a pozicionálás révén tudjuk a TFT-t minél nagyobb mértékben csökkenteni.
A radiográfiai képen megjelenő méretbeli torzítást meg lehet mérni és mértékét könnyen ki lehet számolni. A nagyítást és a méretbeli torzítást a nagyítási tényező segítségével lehet kiszámolni: nagyítási tényező (M): M = FFT/TFT. Ez az összefüggés ugyanakkor feltételezi, hogy a sugárforrás pontszerű. Mivel ez nem igaz, ezért a fókuszterületnél kisebb méretű tárgyak, illetve struktúrák a penumbra miatt nem leképezhetők.
A fókuszpontnál kisebb tárgyakat nem lehet megjeleníteni a penumbra miatt. Az egész képet az átfedő penumbra alkotja és hiányzik a széleket meghatározó umbra.
