Szekvenciális video szkennelés pulzáló sugárzással

A RadiWiki wikiből

A régebbi DSA kamerák váltott soros (interlaced) letapogatást végeztek, mára a legtöbb gyártó bevezette a szekvenciális vagy progresszív letapogatást rövid ideig tartó, pulzusszerű sugárexpozíció után. Ezzel a TV-kép készítési technikával rövid, de intenzív sugárnyaláb (10-100 ms) készít képet az erősítőn, ami aztán leképeződik a kamera céltárgyán. A generátor ekkor kikapcsol, de a „kép” tovább tárolódik a céltárgyon, egészen addig, amíg a pásztázó elektronnyaláb nem semlegesíti a töltést. A céltárgy pásztázása a generátor kikapcsolásakor kezdődik. A váltott soros letapogatási módszer helyett a szekvenciális módszernél mind a 625 sort egymás után 1/25 s alatt pásztázza végig az elektronnyaláb, így áll össze egy teljes kép. A módszer következtében létrejövő dózisterhelés a képkocka integrációhoz hasonló.

A pulzus-szekvenciális szkennelésnek több előnye van, melyek közül legfontosabb az expozíciós idő jelentős rövidülése. Ez csökkenti a mozgásból származó problémát, ami a képkocka integrációnál jelentkezik. Mivel a video jel stabilizálására vissza nem vesznek el képkockák, az optimális dózis hatékonyság elérhető.

A pulzus-szekvenciális módszer jelentősen megváltoztatja a rendszer követelményeket. Integráció nélkül a képek általában zajosabbak, emiatt jobb jel-zaj arányú kamerára van szükség. Az alacsonyabb expozíciós idő nagyobb áramerősség értéket tesz szükségessé, emiatt azonban erősebb generátorra és röntgencsőre van szükség.