Párképződés

A RadiWiki wikiből

A párképződés során a röntgen foton energiája anyaggá alakul két elektron formájában. Ehhez a kölcsönhatáshoz nagyon nagy energiájú röntgen fotonokra van szükség, melyek energiája legalább 1,02 MeV. Ennek oka, hogy az elektron tömege 0,51 MeV-vel ekvivalens. A párképződés során a nagyenergiájú beeső foton az atommag erőteréhez igen közel kerül, melynek következtében teljes energiáját elveszíti. Az energia elvesztésével egy pár elektron keletkezik, egy negatív töltésű (negatron) és egy pozitív töltésű (pozitron). Mivel a negatív elektron a természetben is előforduló forma, ezért ez gyorsan abszorbeálódik valamely szomszédos atom által. A pozitron különleges konfigurációja miatt rendkívül instabil. Ennek következtében szinte azonnal egyesül egy elektronnal, melynek következtében a két korpuszkulum eltűnik, megsemmisül és két egymással ellenkező irányban mozgó, de azonos energiájú (0,51 MeV) foton keletkezik. Ezt a folyamatot megsemmisülési reakciónak (annihiláció) is nevezik, mivel az anyag energiává alakul. Bár a párképződés minimum 1,02 MeV beeső fotonenergiát követel, számottevő mértékben 10 MeV alatt nem igen fordul elő. Ebből következik, hogy a diagnosztikai képalkotásban nincs jelentősége.