Nagyított felvételek

A RadiWiki wikiből

Nagyított felvételekre akkor van szükség, ha a kis méretű struktúrát, pl. mikrokalcifikációt akarunk nagyobb térbeli felbontással részletesen ábrázolni. Akkor is szükség lehet nagyított felvételekre, ha egymáshoz közel fekvő struktúrák átfednek és ezeket kívánjuk jobban megkülönböztetni egymástól. A mammográfiában általában a páciensek 10%-ban készül kiegészítő nagyított felvétel. A nagyítás mértéke a mammográfiában a készüléktől függ, de általában 1,5-1,8-szoros nagyítás a leggyakoribb és gyakran egy második nagyítási faktor (2-szeres) is beállítható. A nagyítás itt is a fókusz-tárgy távolság csökkentése révén jön létre.

Az emlő pozicionálása 1,5-szeres nagyítás céljából. Nagyobb a sugárzás intenzitása az emlőnél, ha közelebb van a röntgencsőhöz. A felbontás biztosítása érdekében a fókuszpont 0,1 mm.

A nagyított felvétel előnyei az alábbiakban foglalhatók össze:

* megnövekedett felbontás – kis fókuszpont és csökkent kvantumzaj miatt
* csökkent szórt sugárzás – a légrés miatt
* a részletek jobb láthatósága – a megnövekedett látómező (FOV) miatt. 

Ugyanakkor a nagyított felvételen a felbontás technikai okok miatt romlik, elsősorban a geometriai életlenség miatt. Egy másfélszeresre nagyított felvételen a felbontás legalább 50%-kal romlik, mely 20 lp/mm →10 lp/mm-t jelent. Azért, hogy ezt a hátrányt kiküszöböljük, van szükség a kis effektív fókuszpontra, mellyel a csökkent felbontást javítani lehet. Az effektív felbontás a nagyított felvételekben a csökkent zaj miatt is javulni fog. A radiográfiai felvételek készítése során a zaj az erősítőernyő-film kombinációban keletkezik (kvantum-zaj). Az erősítőernyő-film kombinációt a nagyított felvételeknél nem cseréljük, de azonos vizsgált térfogatra sokkal több foton jut, ezért a zajszint akár 30%-kal is csökkenhet egy másfélszeres nagyítási tényezőnél. Adott térfogatra azért jut több foton, mert a vizsgált struktúrákat a sugárforráshoz közelebb helyezzük el. Másfélszeres nagyítási tényező esetén egy adott szövetterület 2,25-ször nagyobb filmterületre esik, mint egy kontakt felvétel esetén és ez azt jelenti, hogy az erősítőernyőben is lényegesen több elem (foszfor) jeleníti meg ugyanazt a területet, mint megnagyított felvételnél.

A szórt sugárzás csökkenésének oka a kazetta és az emlő közötti légrés kiszélesedése. A csökkent szórt sugárzás miatt jobb lesz a radiográfiai kontraszt és ez esetben a rács használatára sincs szükség. A nagyított felvételen a széttartó sugárnyaláb, illetve annak geometriája miatt az egymáshoz közel fekvő struktúrák a képen egymástól távolabb „kerülnek”, ezért az anatómiai látótér „kiszélesedik”. A nagyított felvételek készítésénél egy fontos tényt nem szabad elfelejteni, mégpedig azt, hogy a páciens sugárterhelése nő: rács nélkül készült egyetlen felvétel is 2-3-szor növeli az adott terület sugárexpozícióját. Ennek alapvető oka az, hogy az emlő a sugárforráshoz közelebb kerül és itt a sugárzás intenzitása nagyobb.

Egy másik ok lehet az, hogy a reciprocitás szabály nem érvényes a hosszabb expozíciós idők miatt, hiszen a mikrofókusz miatt a mA értéket jelentős mértékben csökkenteni kell. A nagyított felvételeknél akár 2-4 sec. is lehet az expozíciós idő, így a beteg kooperációja is fontos tényező.