Mobil radiográfia
A RadiWiki wikiből
A mobil röntgenvizsgálat a radiográfus képességeinek igazi próbaköve, hiszen a legnehezebb beteganyagon nem standard körülmények között kell optimális felvételeket készíteni. Jónéhány tényező, mely a standard felvételi rendszerekben állandó, a mobil felvételeknél eltérő lehet és ezeket a pozicionálásnál csakúgy, mint a technikai paraméterek beállításánál figyelembe kell venni. A legtöbb esetben a felvételek a betegágy mellett készülnek, hiszen a beteg szállítása nem lehetséges és az intenzív és sebészeti osztályon fekvő rossz állapotú betegeknél külön odafigyelést kívánhat az aszeptikus körülmények tiszteletben tartása, valamint a speciális felszerelések (gyógyszerpumpák, monitorozó készülékek, EKG, stb.) jelenléte.
Tartalomjegyzék |
KOMMUNIKÁCIÓ
Bár a beteggel való kommunikációra sok esetben mobil felvételeknél nincs szükség a beteg állapota miatt, mégis tanácsos a mobilkészülék elhelyezése előtt tájékozódni a kórteremben, illetve a felvétel helyszínén. Amennyiben a páciens képes kommunikálni, a vizsgálatról ugyanúgy tájékoztatni kell, mint más esetben és a betegágy körül helyet kell csinálni a mobil röntgenegységnek. Ugyancsak fontos a jelenlévő egészségügyi személyzettel megbeszélni, ha a felvételhez bizonyos eszközöket, készülékeket átmenetileg mobilizálni kell.
A MOBILKÉSZÜLÉK MOZGATÁSA
Rendkívül körültekintően kell eljárni abban az esetben, ha egyéb technikai berendezések is a beteg környezetében vannak. Figyelmet kell fordítani a hálózati csatlakozókra, gázvezetékekre, katéterekre, infúziós vezetékekre, stb., és úgy kell a mobilkészüléket elhelyeznünk, hogy az ne ütközzön a beteg állapotát fenntartó egyéb készülékekkel, eszközökkel. Bár ez magától értetődőnek tűnik, a vizsgálat elkészítésénél az ember gyakran nem kellőképpen figyel oda ilyen részletekre. Figyelni kell a falra függesztett monitorokra is, hogy azok ne ütközzenek a mobil készülék egyéb részeivel. Kerülni kell tehát a kapkodást az előkészületek során és az eredeti állapot visszaállítása szintén a radiográfus feladata.
POZICIONÁLÁS ÉS PATHOLÓGIA
A mobil felvételeknél a betegek nem képesek standard felvételi pozíciót elfoglalni. Például, ha a beteg nem képes az ágy szélére kiülni, akkor a mellkas vizsgálatát csak AP irányból lehet elkészíteni a preferált PA irány helyett. Természetesen törekedni kell arra, hogy a rutinbeállításokhoz minél közelebbi beállításokat érjünk el, tehát az előbbi példánál maradva, ha a páciens eszméleténél van, akkor a scapulát a vállak előrehúzásával lehetőleg ki kell mozdítani a tüdőmezőkből. Nem kooperáló betegnél is törekedni kell, hogy a mellkas felvételt legalább félig ülő pozícióban készítsük el, hiszen súlyos állapotú, ágyhoz kötött betegeknél a mellkasi folyadékgyülem igen gyakran kialakul. Ha a vízszintestől 10-20o-kal meg tudjuk emelni a mellkast, ez már lehetőséget ad a folyadékgyülem kimutatására. Ideálisan a folyadéknívót függőleges testtartásban horizontális sugáriránnyal lehet ábrázolni. Ha a beteg nem képes függőleges testtartást felvenni, az anatómiai struktúrák torzan ábrázolódnak, s adott esetben ez a torzítás a felvételt használhatatlanná teszi. Ha a folyadéknívó kimutatása a cél, akkor két felvételt kell készíteni, az egyikkel a folyadéknívót ábrázoljuk, a másikkal pedig a mellkas hagyományos projekcióját kapjuk meg.
A radiográfusnak be kell tartani a vizsgálatot indikáló orvos kérését: például egy szívinfarktussal fekvő beteg adott esetben nem vizsgálható álló helyzetben, hiszen ez állapotának jelentős rosszabbodásához vezethet.
A mobil röntgenfelvételek elkészítésekor nem kell azt feltételeznünk, hogy annak minősége csak rosszabb lehet, mint a röntgenosztályon standard körülmények között készült felvételek, hiszen ha a beteg kooperál, a mellkas fevételt is készíthetjük standard távolsággal (180 cm) PA irányból. Az ágy mellett készült vizsgálatnál a felvételen megjelenő műtermékek előfordulása jóval gyakoribb, mivel személyes tárgyak, takaró, orvosi felszerelések vetülete a készült felvételen megjelenhetnek. A műterméket okozó tárgyakat lehetőség szerint maximálisan el kell távolítani a felvétel elkészítése előtt. Természetesen a beteg állapotát fenntartó/ellenőrző eszközök eltávolítása csak az ápolókkal és orvosokkal történt konzultáció után végezhető el.
SUGÁRVÉDELMI SZEMPONTOK
A mobil röntgenfelvétel elkészítése során egy olyan környezetben okozunk sugárveszélyt, melyet nem sugárvédelmi szempontok alapján alakítottak ki, így a radiográfus szakmai felelőssége, hogy biztosítsa a sugárvédelmet. Ennek során figyelemmel kell lenni a többi egészségügyi dolgozóra, orvosokra és a kórteremben lévő betegekre (5. táblázat). A mobilkészüléket sosem szabad sugárvédelmi eszközként alkalmazni, minden esetben szükséges az ólomkötény viselése. A radiográfus a felvétel helyétől a lehető legmesszebb álljon, hiszen az exponáló gomb hosszabbítója erre lehetőséget ad (négyzetes sugárfogyás!).
5. táblázat
Sugárvédelmi előírások mobil radiográfia esetén
1. Felelősséget érezni a beteg, egészségügyi szakdolgozók, orvosok, hozzátartozók és saját magad védelméért. 2. Megkérni a hozzátartozókat, egészségügyi szakdolgozókat, orvosokat és további betegeket, hogy hagyják el a vizsgáló helyiséget expozíció előtt. 3. Szóban, hangosan figyelmeztetni az expozíció kezdetét, elegendő időt hagyva a többieknek, hogy elhagyják a termet. 4. Minimum kettő ólomkötény legyen: betegnek egy és magadnak egy. Ha van segítő személy, akkor neki is egy. 5. Soha ne helyezd kezedet vagy egyéb testrészedet a fő sugár mezőbe. 6. Mindig biztosíts gonád védelmet a beteg részére. 7. Lehetőleg legtávolabb helyezkedjél a beteghez viszonyítva (nem a csőhöz viszonyítva) az expozíció előtt. 8. A kazettákat pontosan feliratozd és óvatosan dolgozzál velük, hogy ne kelljen feleslegesen ismételni.
A MOBILKÉSZÜLÉK TECHNIKAI SAJÁTOSSÁGAI
Már a radiográfia korai szakaszában felmerült az igény mobilkészülékekre, így az I. világháborúban a Picker cég fejlesztette ki az első mobilkészüléket, melyet azután kórházi körülmények között is szívesen használtak. Manapság két alapvető fajtáját különböztetjük meg a mobilkészülékeknek: a valóban hordozható készülékeket és az intézményekben használt nagyteljesítményű készülékeket.
Bizonyos mobilkészülékek működtethetők hálózati áramról, de a készülékek nagy része kondenzátorral van ellátva, mely kiküszöböli a hálózati áramban jelenlévő fluktuációt. Bizonyos készülékek akkumulátorral is működnek, de ezek teljesítménye értelemszerűen kisebb. A mobilkészülékekben speciális generátorokat alkalmaznak attól függően, hogy a készülék milyen áramforrásról működik.
A mobil felvételi rendszerekben ma már minden esetben automatikus expozíció kontroll (AEC) eszköz is van, melyet a kazetta mögött kell elhelyezni. Az AEC elhelyezésének szabálya megegyezik a standard felvételi rendszerben alkalmazott szabályokkal.
TECHNIKAI FAKTOROK
A mobilkészülékekben előállított röntgensugárzás átlagos fotonenergiája eltér a hagyományos készülékekben létrejövőtől. A 64. ábra egy 3 fázisú akkumulátorral üzemelő készülék feszültség jellemzőit mutatja, valamint egy kondenzátorról üzemelő készülék feszültség viszonyait a feltöltés és kisütés (expozíció) során. Az F -os kondenzátorban 1 mAs töltésre 1 kV feszültségesés jut és általánosan az a szabály, hogy a teljes feszültségesés nem lehet több, mint a kezdeti feszültségérték 30%-a.
64. ábra
Mobilkészülék általi generátor hullámai. Akkumulátorral üzemelő készülék, illetve kondenzátorral üzemelő készülék.
Az alacsonyabb teljesítmény miatt mobilkészülékekkel nem lehet magas mAs értékeket beállítani és bizonyos esetekben a megfelelő denzitást csak a csőfeszültség emelésével érhetjük el. Ezek mellett még probléma lehet a viszonylag hosszú expozíciós idő, mely mozgási műtermékek megjelenéséhez vezet. Ennek kiküszöbölése gyakran magasabb expozíció értéket jelent, mely a cső terhelését is fokozza.
A mobilfelvételek ismétlésének leggyakoribb oka a távolság figyelmen kívül hagyásából származik, ezért nagyon fontos, hogy a mobil röntgenfelvétel elkészítése előtt a fókusz-film távolságot megmérjük. Ha a távolságot 15%-os hibán belül állapítjuk meg, akkor a filmen még nem keletkezik látható denzitáskülönbség, így egy 180 cm-es FFT esetén a határértékek 153 és 208 cm. A 65. ábra a mobil mellkasfelvételek egy jellegzetes problémáját demonstrálja. A szoba mérete, az ágy elhelyezkedése vagy az egyéb műszerek, berendezések megakadályozhatják a standard távolság beállítását. Az A pozició beállításának a csőpozició korlátai szabhatnak határt, a B pozíció pedig kedvezőtlen a szív nagyítása miatt és a folyadék nívót sem ábrázolja megfelelőképpen. Ez utóbbi jelenség a C és D beállításokkal lehetséges, de a C pozíció is méretbeli torzításhoz vezet. A távolság eltérésekből származó denzitás változásokat a standard távolságok alkalmazásával lehet kiküszöbölni, melyek mobil felvételeknél általában a 100 és 140 cm.
65. ábra
Mellkas felvétel esetén jelentkező távolság problémák.
66. ábra
Mellkas felvétel esetén jelentkező beállítási problémák. (A - B) Megoldások a sugárnyaláb filmre való merőlegességének biztosításához.
A rácsok megfelelő elhelyezése meglehetős gondot tud okozni a beteg mögött az ágy felületén, mivel a rács könnyen dőlhet bármilyen irányba, amennyiben a beteg testúlya nem egyenletesen oszlik el a rácson. Ha a sugárnyaláb a filmre nem merőleges, akkor a rács pontos beállítása még nehezebb. Ezt a szituációt a 66. ábra demonstrálja. A radiográfusnak mindig törekedni kell arra, hogy a centrális sugárnyaláb és a kazetta egymásra merőleges legyen. Ez a viszonylag egyszerű feladat akkor válik nehézzé, ha a viszonyítási pontok/síkok már nem párhuzamosak vagy merőlegesek egymással. Gondoljunk csak arra, hogy a legtöbb ember könnyen kijelöl egy 45º-os szöget, ha a vonalak a referencia síkokkal párhuzamosak, de ez már közel sem olyan könnyű, ha a referencia síkok is megdőlnek (67. ábra).
67. ábra
Szög meghatározásának nehézsége amikor a bázisvonal nem vízszintes.
Fókuszált rácsoknál pedig akár 5o-os szögeltérés jelentős műtermékképződéshez vezet. A mobil radiográfiában éppen ezért alacsony (5:1 és 6:1) rácshányadosú rácsokat alkalmaznak. A paralell rácsok használata szintén segít a nagyobb mező jobb leképezésében. Mivel a mobil radiográfiában több tényező változhat, ezért szélesebb tartományú film és erősítőernyő kombinációt érdemes használni, mely ugyanakkor lassabb és alacsonyabb kontrasztot ad. Mindamellett a mobil készülékek alacsony teljesítménye miatt a gyors film-erősítőernyő kombináció alkalmazása is racionális döntés lehet, mely a beteg sugárterhelését csökkenti.
vissza a tartalomhoz: KÉPALKOTÁS ESZKÖZEI - avagy az orvosi képalkotás fizikája
