MA vezérlés
A RadiWiki wikiből
A katód fűtését egy külön alacsony feszültségű áramkör biztosítja. Ennek az áramkörnek a teljesítményét a mA beállításával szabályozhatjuk, azaz nagyobb mA érték beállítás nagyobb fűtőáramot biztosít a katódon, melynek következtében úgy a katód hőmérséklete, mint az emittált elektronok száma és végeredményben a csőáram is növekedni fog. A röntgencsőben tehát kétféle áram is folyik: az egyik a katód és az anód között a nagyfeszültségű áramkörben, míg a másik a katódszálon keresztül folyó kisfeszültségű áram. Mégis a második áram vezérli a katód-anód között folyó áramot. Megfelelő termoionikus emisszió viszonylag magas katód hőmérsékletnél jön csak létre, különösen nagy mA beállítás esetén. Ez a magas hőmérséklet a wolfram-katód párolgását is előidézi, mely nemkívánatos jelenség. Éppen ezért ezt a magas üzemi hőmérsékletet csak az expozíció alatt szabad fenntartani. A legtöbb röntgenkészülékben a katódfűtés két szintű: a készülék bekapcsolásakor a katód először egy készenléti hőmérsékletet ér el, melyen párolgás még nem alakul ki. A megfelelő csőáramot biztosító hőmérsékletre csak közvetlenül az expozíció előtt fűtjük fel a katódot, melyet a legtöbb készülékben az anód forgásával szinkron kapcsolnak. Ha a katódot fölöslegesen üzemi hőmérsékleten tartjuk, az lényegesen csökkentheti a cső élettartamát. Ugyan a csőáramot elsősorban a katód hőmérsékletével szabályozzuk, vannak olyan körülmények, amikor ezt az alkalmazott nagyfeszültség is befolyásolja. Alacsony kV értékeknél az emittált elektronok egy részét az anód nem vonzza eléggé és ezért ezek az elektronok egy ún. tértöltést hoznak létre. Ez valójában azt jelenti, hogy a katód közvetlen környezetében „lebegő” elektronok taszítják a további kilépni „vágyó” elektronokat és ezáltal csökkentik az emissziót. Ilyen esetben a csőáram a tértöltés miatt limitált. A jelenség tehát alacsony csőfeszültségnél jöhet létre, mint például mammográfiás vizsgálatok alkalmával. Technikailag a jelenség előfordulását úgy lehet csökkenteni, ha az anód és a katód egymáshoz közelebb kerül. Ahogy a kV-ot emeljük, a katód körül kialakuló tértöltés csökken és egy ponton elérjük azt a csőáramot, melynek további növelését a korlátozott elektron emisszió nehezíti. Ezen a ponton a csövet szaturáltnak (telített) hívják. A legtöbb készülékben ezt a hatást egy kompenzáló áramkör csökkenti.
