Lányi Márton (1924–2004)
A RadiWiki wikiből
Tartalomjegyzék |
Fiatalkora
Budapesten született, 1924. június 8-án. Írónak készült, szépirodalmi műveket írt, de újságírással is foglalkozott. Érdeklődése később az orvosi pálya felé fordult, diplomáját a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerezte.
Szakmai életút
Első munkahelye az Orvostovábbképző Intézet volt, ahol eleinte nőgyógyászként dolgozott, majd áttért radiológusnak. Amikor az 1960-as években az Egan-technika (Robert L. Egan) Magyarországon ismertté vált, és Gershon-Cohen alapvető közleményei is elérhetővé váltak, az elsők között vezette be a mammográfia módszerét. Sok országot megelőzve 1963. szeptember 10-én végezte az első mammográfiás vizsgálatot. Rövidesen az eljárás legismertebb magyarországi szaktekintélyévé vált. Tapasztalatait rendszeresen közölte is, és 1964-ben, a II. Magyar Radiológus Kongresszuson ismertette első eredményeit. Számos közlemény után 1969-ben az akkori ismereteket rövid kompendiumban foglalta össze, amely az Országos Radiológiai és Sugárfizikai Intézet kiadásában, a Radiológiai Közlemények első szupplementumaként jelent meg. Ez volt a mammográfia első magyar nyelvű összefoglaló műve, a magyar mammográfusok első generációja ebből a könyvből merítette alapismereteit. Már ekkor felvetette az emlőszűrés szükségességét, és saját szűrési tapasztalatai alapján úgy nyilatkozott, hogy kellő technikai tökéletesedés után a mammográfia az emlőszűrés alapmódszere lesz.
Külföldön
1969-ben Nyugat-Németországba távozott, és Kölnben Hoeffken professzor munkatársa lett. Hoeffken professzor ekkor az európai mammográfia legmeghatározóbb egyéniségeinek egyike volt, egy nagy forgalmú rendelőintézet radiológiai osztályát vezette. Lányival való munkatársi kapcsolatuk rövidesen bizalmas barátsággá alakult. Ennek eredményeként jelent meg 1973-ban a Hoeffken–Lányi könyv, amely sokáig a mammográfia alapműve volt. Sikerében jelentős szerepet játszott Lányi írói tehetsége, jó stílusérzéke, didaktikus érzéke. Később a Köln közelében lévő Gummersbach kisvárosban önálló radiológiai intézetet alapított, ennek fő profilja ugyancsak a mammográfia volt. Itteni tapasztalatait a mikrokalcifikációk diagnosztikájáról és differenciáldiagnosztikájáról szóló, 1986-ban megjelent újabb könyvében foglalta össze. Világhíre egyre fokozódott, a nagy kongresszusok állandó résztvevője volt, a mammográfia köztiszteletben álló szaktekintélyévé vált.
Az életmű
Nyugalomba vonulása után Olaszországba költözött, rövid idő múlva azonban visszatért Németországba, és a München közelében lévő Bad Griesbachban telepedett le. Itt alkotta meg szellemi végrendeletének tekinthető könyvét, a 2003-ban megjelent, az emlőbetegségek mammográfiás képéről szóló, gazdag élettapasztalatát összefoglaló művét (Mammography: Diagnosis and Pathological Analysis - [1]). Még megadatott számára, hogy ennek a könyvnek angol nyelvű változatát is sajtó alá rendezze. Ezzel tudományos életművét lezártnak tekintette, szeretett volna pihenni, művelődni, szépirodalmat olvasni, hangversenyekre járni. A sors azonban – mint általában az intenzíven végigdolgozott élet után – másként akarta: agyvérzést kapott, majd egyre komolyabb szívpanaszai léptek fel. A németországi Bad Griesbach-i Kórházban, hosszan tartó, súlyos betegség után, egy héttel a 80. születésnapja előtt hunyt el.
Emlékezés
Halálának 1 éves évfordulóján – Prof. Göblyös Péter javaslata alapján – emléktáblát avattak egykori kórházában, a Szabolcs utcában. Az ünnepségen a család is részt vett.
Lányi professzor leánya, Judit 2006-ban megalapította a Lányi-díjat, amelyet a Pro-Radiológia Alapítvány kezel. Minden évben egy, emlődiagnosztikával foglalkozó radiológus szakember részesül a díjban, amely emlő témájú kongresszusi részvételi díjat vagy szakkönyvet fedez.
A pályázat nyertesének a Lányi-Bizottság egy hazai emlődiagnosztikai témájú rendezvényen, ünnepélyes kihirdetés alkalmával adja át az ösztöndíj igazoló oklevelét. A pályázati kiírást és a sikeres pályázók nevét a Magyar Radiológia c. szaklapban és a Magyar Radiológusok Társasága homepage-én teszik közzé.
