Katódsugárcső
A RadiWiki wikiből
A katódsugárcső részeinek pontos ismertetésére már sor került, ezért itt csak vázlatosan közöljük, kiemelve azokat a részeit, melyek a monitorokban használt speciális katódsugárcsövekben különösen fontosak.
A katódsugárcső általános felépítése.
A katódsugárcső alapvető egységeit az 42. ábra szemlélteti. Az izzókatódon termikus elektronemisszióval gerjesztett elektronokat az anód és a katód közötti nagy feszültségű elektromos tér (több 10.000V) igen nagy sebességre gyorsítja fel. A gyorsításhoz szükséges, hogy a katódsugárcső belsejében nagy vákuum (2-3Pa nyomás) legyen jelen, mert a szabad elektronokat tartalmazó katódsugár légköri nyomást (vagy hasonló nagyságrendet) tartalmazó gázban (pl. levegőben) nagy reakcióképessége miatt túl gyorsan elnyelődik, és szóródást szenved. A nagy sebességre felgyorsított elektronok az anód felé vándorolnak, felhasználási helyük azonban a katódsugárcső típusától függően más lehet (röntgencsőnél maga az anód, monitoroknál luminofor ernyő). Az elektronok gyorsítására fordított munkát az anód és a katód között található elektromos mező végzi, amely a munkatétel értelmében teljes egészében az elektronok mozgási energiájának növekedésére fordítódik:
ahol Ua az anódfeszültség, me=9,1•10-31kg az elektron tömege, e=1,67•10-19C az elektron töltése, Ek a mozgási vagy kinetikus energia, v pedig a sebesség. Az eredmény SI mértékegységekkel számolva joule-ban (J) adódik, de célszerű helyette az éppen ez alapján definiált elektronvolt (eV) mennyiséget használni, mely szerint: „1eV mozgási energiával rendelkezik az álló helyzetből 1V gyorsítófeszültség hatására felgyorsított elektron.” A fenti összefüggés szerint tehát 1eV=1,67•10-19J.
