Képerősítő cső

A RadiWiki wikiből

A fluoroszkópia kezdetén a fluoroszkópiás ernyők nagyon gyenge fényűek voltak, ezért a fluoroszkópiás vizsgálat részét képezte sötét-adaptáció, mely legalább 10-15 percig tartott. Erre azért volt szükség, hogy a pálcikák aktivált állapotba kerüljenek, lehetővé téve a gyenge fényerő melletti scotopiás látást. Ismert, hogy a csapokhoz kötött látásélesség 10-szer jobb, mint a pálcikákkal összefüggő látásélesség, melynek következtében a scotopiás körülmények között végzett diagnosztika kevésbé volt optimális.

A fluoroszkópiás kép fényerejét csupán a képerősítő csövek bevezetésével lehetett növelni és ezáltal lehetővé vált, hogy fotopiás látással lehessen a képet értékelni. A képerősítő cső feladata, hogy a fluoroszkópiás kép fényerejét elektronikus úton felerősítse. A modern képerősítők fényerejét 500-8000-szeresen képes erősíteni. A fotopiás látás a fluoroszkópiás ernyőn megjelenő kép fényerősségének 1000-szeres erősítése fölött aktiválódik.

Képerősítő cső. A fotonok és elektronok mennyisége változik az erősítés különböző fázisaiban; a kimenetnél lényegesen nagyobb a mennyiség, mint a bemenetnél.

Egy tipikus képerősítő cső – mely valójában egy anóddal és katóddal felszerelt vákuumcső – vázlatát a 38. ábra mutatja. Az elsődleges sugárnyaláb a képerősítő cső bemeneti ernyőjére vetül, mely nem más, mint egy fluoreszcens ernyő. A fluoreszcens ernyő abszorbeál röntgenfotonokat és fényfotonokat bocsát ki, melyek azonnal a fotokatóddal találkoznak. A fotokatód gyakorlatilag a bemeneti ernyő része és a fluoreszcens ernyővel közvetlen kapcsolata azért fontos, mert a kibocsátott fényfotonok ezáltal nem tudnak divergálni. A fotokatód fényfotonokat abszorbeál és elektronokat bocsát ki. A kibocsátott elektronok az anód és katód között fennálló feszültség hatására felgyorsulnak és a kimeneti ernyő felé fókuszálva haladnak. A kimeneti ernyő lényegesen kisebb a bemeneti ernyőnél.

Az elektronnyalábot elektrosztatikus lencsék fókuszálják és gyorsítják is. A kimenő ernyőn megjelenő kép fényerejének növekménye elsősorban az elektronok gyorsításából és fókuszálásából származik. A felgyorsult elektronok nagyobb kinetikus energiával rendelkeznek és ebből fakadóan több fényfotont tudnak gerjeszteni a kimeneti ernyőn. Az elektronok fókuszálása és egy kisebb területre való vetítése szintén a kép fényerejét növelik. A kimeneti ernyőn a felgyorsított elektronok abszorbeálódnak és fényfotonok emittálódnak, melyek egy további elektronikus folyamat során egy videórendszeren kerülnek további feldolgozásra. A 2. ábrán megfigyelhető, hogy a képerősítés különböző fázisaiban miként változik a fotonok és elektronok mennyisége. A képerősítő cső egy ólombetétes védőburkolatban helyezkedik el, mely azokat az elsődleges nyalábból származó röntgenfotonokat is abszorbeálni tudja, melyek a bemeneti ernyőben nem abszorbeálódnak.