Képél-fokozás

A RadiWiki wikiből

Az élfokozás egy másik szoftveres módszer, amely a kontraszttal teli erek széleit élesíti. A kép matematikailag kerül feldolgozásra, mégpedig úgy, hogy egy néhány pixelből álló „mag” (3-9 pixel élhosszúságú négyzet) pásztázza végig a képet és érzékeli a denzitás változását, amint az erek széleihez ér. Ha a pásztázási vonal mentén kiszámítjuk a denzitás térbeli eloszlásfüggvényének első deriváltjait, ez nagy kilengést mutat az erek falainál, ami megfelel a gyors denzitás-változásnak. A számítógép megnöveli azon pixelek értékét, ahol a változási sebesség a legnagyobb. Így az erek széleinél jól elhatárolt vonal képződik a diffúz szélek helyett. Ezzel a módszerrel a kép élesebb lesz és lehetővé teszi az ér átmérőjének és/vagy a sztenózis mértékének kvantifikálását. Az élfokozás azonban számítási műtermékeket okozhat, így a kép zajosabb lehet. Másrészt fennáll a lehetősége, hogy diagnosztikus információt veszítünk (pl. érfal irregulazitás, atherosclerosis miatt) az élesítés miatt.

A képél-fokozás elve.