Hibrid szubsztrakció

A RadiWiki wikiből

A hibrid szubsztrakció a hagyományos időbeni (temporális) és a dupla energiával készült képek szubsztrakcióját jelenti. A dupla energiájú szubsztrakció arra az alapelvre épül, hogy a jód, a csont és a lágyrészek különböző mértékben nyelik el a röntgensugárzást alacsony és magas átlagos fotonenergia esetén (70. ábra). Egy tipikus 70 kV csőfeszültséggel készített DSA képkocka a kontrasztanyaggal feltöltött fázisban csont-, lágyrész-, gáz- és gyenge jódjelet tartalmaz. Ha néhány ms-mal később (pl. 50 ms) később újabb képet készítünk 130 kV csőfeszültséggel, akkor ez a kép ugyanazt az anatómiát mutatja, de a jód-jel 80%-os, a csont-jel 40%-os és a lágyrész-jel 25%-os csökkenéssel ábrázolódik a korábbi 70 kV-os képhez viszonyítva. A gáz mindkét csőfeszültségnél alig nyeli el a röntgensugárzást (gyakorlatilag 0 attenuáció), ezért a gáz-jel mindkét képen gyakorlatilag azonos erősségű lesz. Ha a processzor memóriában tárolt 130 kV-os képi információból kivonjuk a 70 kV-ost, a gáz éppen kioltja egymást, gyenge lágyrész-jel marad és jelentős csont- és jód-jelet kapunk. Ha egyszerű kivonás helyett a 130 kV-os képet először kb. 1,33-as faktorral súlyozzuk (ez esetben szorozzuk), a gyenge lágyrész-jelek szintén kiejtik egymást kivonáskor és „csak” csont- és jód-kép marad. A képfeldolgozásnak ez a fajtája segít csökkenteni az elnyelődésből és bélgáz-mozgásból származó műtermékeket. A csont-jeleket ezután standard temporálás szubsztrakcióval törlik a képről (a maszk képet kivonják a kontraszttal töltöttből), így csak a kívánt jód-jel marad.

A jód, a csont és az izom tömeggyengítési együtthatójának változása a foton energia függvényében.