Hőtermelés

A RadiWiki wikiből

A röntgencsőben a hő az anód fókuszterületén (gyújtópont) keletkezik, az oda becsapódó elektronok miatt. Mivel az elektromos energiának csak egy kis része alakul át röntgensugárzássá, ez a mennyiség a hőtermelés számításánál figyelmen kívül hagyható. Egy expozíciónál a fókuszterületen keletkezett hő mennyiségét az alábbi összefüggés adja meg: hő (J) = kVe • mAs vagy hő (J) = w • kVp • mAs Ebben az összefüggésben w a feszültséghullám tényezőnek felel meg és ennek értékét a röntgencsőre kapcsolt feszültséghullám formája adja meg. Ennek értéke az állandó feszültségű generátorok esetén 1, a háromfázisú 12 pulzusú hullám-forma esetén 0,99, a háromfázisú 6 pulzusú hullámforma esetén 0,96 és az egyfázisú hullámforma esetén 0,71. Az energia és a hő mértékegysége a Joule, a röntgencsöveknél történeti okok miatt nem mindig ezt a mértékegységet alkalmazták/alkalmazzák. Gyakorlati okok miatt az úgynevezett hőegység (HU) mértékegységet vezették be a röntgencsövek hőtermelésének jellemzése céljából. A hőegység és a J közötti összefüggés: hő (HU) = hő (J) • 1.4 Ennek az összefüggésnek az alapja valójában az egyfázisú generátorok feszültséghullám tényezője, hiszen ha ezt a tényezőt a két hőegység közötti konvenziós faktorral összeszorozzuk, akkor 1-et kapunk és az alábbi összefüggés is érvényes hő (HU) = kVp • mAs Ennek alapján tehát egyfázisú generátor esetén a hőegységben kifejezett hőt a kVp és a mAs szorzata adja. Régen, amikor minden röntgenkészüléket egyfázisú generátorral használtak, célszerű volt a képződő hőt minél egyszerűbben meghatározni, és ezért vezették be a hőegység mértékegységet. A hőtermelés sebességét az elektromos teljesítménnyel fejezhetjük ki, úgy mint teljesítmény (W) = w • kVp • mA Egy expozíció alatt termelt teljes hőmennyiséget a teljesítmény és az expozíciós idő szorzataként kapjuk meg.