Film/erősítőernyő

A RadiWiki wikiből

A film/erősítőernyő kombinációkat a leggyakrabban a sebességük alapján osztályozzák. Egy adott foszfortípusnál a felbontás és a film/erősítőernyő sebessége fordítottan arányos, azaz egy lassú film/erősítőernyő kombináció jobb felbontást nyújt, mint egy gyors. Ha a felbontóképességet geometriailag optimalizáltuk, akkor a film/erősítőernyő kombináció a második leggyakoribb eszköz, hogy a felbontást tovább javítsuk. A gyakorlatban legalább két film/erősítőernyő kombinációt alkalmaznak, pl. a végtagstruktúrák jobb megítélése érdekében. Egy másik fontos szempont, hogy a gyors kombinációk kisebb dózist igényelnek és ezért ez a technika preferálandó, ha a gyengébb felbontóképesség megfelelő értékelést biztosít.