Felharmonikus ábrázolás (tissue harmonic imaging = THI)

A RadiWiki wikiből

A képalkotásra a szövetekben keletkező, a kibocsátási (fundamentális) ultrahang-frekvencia egészszámú többszöröseit jelentő felharmonikusokat használjuk fel. Megkülönböztetünk szöveti (THI) és a kontrasztanyagos vizsgálatoknál használt harmonikus képalkotást (CHI).

A felharmónikusok a fundamentális ultrahang frekvenciák egészszámú többszörösei. (Pl. 3,5 MHz – 7,0 MHz). A felharmónikusok a szövetekben keletkeznek a fundamentális UH hatására, mivel a nagyobb nyomású félperiódusokban (sűrűsödéskor) kicsit nagyobb a terjedési sebesség és viszont, ritkuláskor kisebb. Az eredeti sinuszos rezgéscsomag ezért torzul, azaz felharmónikusok keletkeznek (Fourier, 1822). Az ultrahang vételénél a fundamentális frekvenciájú rezgéseket törlik (pulzus inverziós technikával: PIHI). A felharmonikus frekvenciák segítségével zajmentesebb, pontosabban értékelhető, kétdimenziós képeket nyerhetünk. Ez első sorban a parenchymás szervek szerkezetének finomabb értékelésében használható. Beállítása megegyezik a 2D-vizsgálatnál leírtakkal. Az alapfrekvencián végzett vizsgálathoz viszonyítva az erősítés-beállítás korrekciója szükséges. A THI és a CHI szélessávú vizsgálófejeket feltételez.