Felbontás megítélése
A RadiWiki wikiből
A felbontás a radiográfiai képminőség egyik geometriai tulajdonsága. A kép fotográfiai tulajdonságával, azaz a denzitással és a kontraszttal ellentétben, melyek a részletek láthatóságát biztosítják, a geometriai tulajdonságok a felbontást saját maguk kontrollálják. A felbontás a geometriai élességnek vagy a pontosságnak a mértéke, melynek segítségével a képen rögzített strukturális vonalakat látni lehet. Jó felbontás akkor is lehet a képen, ha ez nem is látszik jól, a denzitás vagy kontraszt problémák miatt. A felbontást, illetve felbontóképességet nagyon egyszerűen tudjuk értékelni és könnyen lehet korrigálni a hiányosságait. A felbontást, illetve a felbontóképességet hívhatják még élességnek vagy részletességnek is, melyet könnyen kvantifikálhatunk és ezt egy származtatott egységgel tesszük. A felbontás mértékegysége a vonalpár/mm (line pair/mm = lp/mm). A radiográfiában a felbontást egy olyan eszközzel ellenőrzik, amely különböző vastagságú vonalpárokat tartalmaz egy adott távolságon. Az a pont, ahol a vizsgáló a két egymáshoz legközelebb eső vonalpárt még el tudja különíteni, az adott lp/mm leolvasásával jellemezzük és ez egyben meghatározza az adott egyén képességeit is. A legtöbb ember az 5 lp/mm tartományt tudja még elkülöníteni. Ez azt jelenti, hogy 5 lp/mm esetén minden vonal 0,1 mm széles, tehát ilyen vastagságú struktúrákat tudunk mi elkülöníteni. Sajnos a legtöbb radiográfiai leképező módszer nem képes ilyen szintű felbontást nyújtani.
Egy felbontási műszer. Az lp/mm meghatározása a még szabad szemmel látható legvékonyabb vonalok mellett szereplő érték.
Bármelyik radiográfiai kép kevesebb részletet tartalmaz, mint a leképezett tárgy maga. Másszóval a radiográfiai kép sok anatómiai részletet tartalmaz, de sosem tartalmazza az összeset, amellyel az adott struktúra rendelkezik. Furcsa módon úgy is fogalmazhatunk, hogy a különböző módszerekkel történő leképezés során az egyes paraméterek beállításával a leképezés életlenségét szabályozzuk.
Tehát egy kép gyenge felbontása esetén a finom részletek pontos definíciója hiányzik. Ennek oka, hogy a tárgy által levetített árnyék mértékéhez képest a periférián található félárnyék (penumbra) mértéke megengedhetetlen nagyságú. A felbontást legjobban nagykontrasztú és optimális denzitással rendelkező képeken lehet megítélni.
A felbontást a minőségbiztosítás során egy megfelelő eszközzel kell ellenőrizni. Egy klinikai szituációban, ha kisebb struktúrákat vizsgálunk, akkor megfelelő információt kapunk a felbontásról. Igy például egy kisebb csont trabekuláris hálózatának vizsgálata jó támpont lehet az aktuális beállítások, illetve a felbontás minőségéről.
Felbontás értékelése. A kézujj felvétel jó felbontást mutat.
