Fókuszterület - fókuszsáv
A RadiWiki wikiből
A fókuszterület, illetve fókuszsáv maximális hőkapacitása adja a cső használatának (egyetlen expozíció) felső korlátját. Hogyha egyetlen expozíció során keletkezett hő meghaladja a fókuszterület hőkapacitását, akkor az anód megolvad. A fókuszterület hőkapacitását a gyártó általában megadja egy görbe sorozat formájában, mely mutatja a maximális elérhető teljesítményt (kV és mA) egy adott expozíciós idő függvényében (62. ábra). Ezeket a görbéket hívják cső besorolási görbéknek, illetve táblázatoknak. Az ábráról leolvasható, hogy a leadható teljesítmény nagysága fordítottan arányos az expozíciós idővel. Ez nem meglepő, hiszen egy expozíció alatt termelt hőt a teljesítmény és az expozíciós idő szorzata adja meg. Valójában nemcsak a csőben termelődött hő teljes mennyisége a fontos, hanem az is, hogy ez a hő mennyi idő alatt szabadul fel.
A röntgencsöveket jellemezni lehet a leadható teljesítmény alapján is, melyet a gyakorlatban a 0,1 másodperces expozíciós idő alatt leadható teljesítmény szerint osztályoznak. A gyújtóterület hőkapacitását számos tényező befolyásolja. Ezek közül a legfontosabb a fókuszterület azon mérete, melybe az elektronok becsapódnak. Álló anódú csövekben ez egy igen kis terület (néhány mm). A forgóanódú csövekben a gyújtóterület lényegesen nagyobb, mely az anód mozgásának következménye (63. ábra).
