Fókuszáló csésze
A RadiWiki wikiből
A fókuszáló csésze a katódszerkezet enyhe bemélyedését jelenti, melyben a katódszál helyezkedik el. Anyaga általában nikkel és feladata nevéből eredően, hogy a nagy feszültség hatására elmozduló elektronokat az anód megfelelő pontjára fókuszálja. Erre azért van szükség, mivel az elektronok mind negatív töltéssel rendelkeznek és egymást taszítják. Ebből következően az anód felé indulva nem egyenes vonalban, hanem legyezőszerűen indulnak el. A fókuszáló csésze egy enyhe negatív potenciállal rendelkezik, és e potenciál, valamint a geometriai kialakítása miatt az anód felé induló elektronokat összetartó nyalábbá teszi. A fókuszáló csésze negatív potenciálját bizonyos készülékekben és alkalmazásokban változtatni lehet, melynek következtében az elektronnyaláb mérete is változni fog.
Ha a katódszál izzítását fokozzuk, egyre több és több elektron lép ki, melynek következtében egy bizonyos pont után negatív töltésük miatt gátolni fogják további elektronok kilépését. Ezt a jelenséget tér-töltés effektusnak nevezzük, mely limitálja a röntgencsövekben alkalmazható maximális mA értéket (kb. 1000-1200 mA). A szaturációs áram egy másik katódszállal összefüggő jelenség, mely befolyásolja a röntgencső hatékonyságát. Ahogy a csőfeszültséget (kVp) növeljük, a termoionikusan kibocsátott elektronok egyre nagyobb része távozik az anód felé. Egy bizonyos csőfeszültség felett nem lehet még több elektront mobilizálni, ezért a csőfeszültség további emelése nem fogja a cső mA értékét emelni. További mA növekedést csak a fűtőáram emelésével érhetünk el.
