Fékezési sugárzás (Bremsstrahlung)
A RadiWiki wikiből
A fékezési sugárzás a beeső nagyenergiájú elektron és az atommag erőterének kölcsönhatásából származik. Fékezési sugárzás tehát csak akkor jön létre, ha az elektronnak megfelelően nagy energiája van az elektronhéjak között áthaladni. Mivel az atommagnak pozitív töltése van és a beeső elektronnak pedig negatív, ezek egymást vonzzák. Ugyanakkor, ha a beeső elektron az atommaghoz túl közel kerül, az atommag erőterén az elektron nem képes áthatolni. Ezért a beeső elektron lelassul és haladási iránya megváltozik.
A fékezés során elvesztett energia röntgen fotonná alakul, mely röntgen foton energiája megegyezik a beeső és kilépő elektron energiájának különbségével. A beeső elektron kinetikus energiaveszteségét a lefékeződés során az elektronnak az atommagtól való távolsága határozza meg.
Nagyobb távolság esetén az energiaveszteség kisebb és ennek megfelelően alacsony energiájú fékezési sugárzás keletkezik. Kis atommag-elektron távolság esetén nagyenergiájú röntgen fotonok, illetve fékezési sugárzás jön létre. A beeső elektron valójában az atommaggal is ütközhet, mely a beeső elektron teljes kinetikus energiájának elvesztéséhez vezet, de ennek a kölcsönhatásnak jelentősége a diagnosztikus energiatartományban praktikusan nincsen.
A fékeződési folyamat során keletkező röntgen fotonok energiája a fentiekből következően más és más lehet, ezért a fékezési sugárzás energiáját csak egy folytonos energiaspektrummal írhatjuk le (35. ábra). Ezen energiaspektrumban a maximális energiájú röntgen fotonok energiája a beeső elektronok energiájával megegyezik. A következő ábra alapján könnyen érthetővé válik, hogy az atommag közvetlen közelébe lényegesen kevesebb elektron fog „becsapódni”, mint az atommagtól távoli területeken. Egy beeső elektron számos fékezési kölcsönhatásba lép több atomban, mielőtt a kinetikus energiáját elvesztené. Az energiáját vesztett elektron ezután az áramkör részévé válik.
