Erősítőernyő

A RadiWiki wikiből

Az erősítőernyő felbontóképességét három tényező határozza meg: a foszforszemcsék mérete, a foszforréteg vastagsága és a foszforkoncentráció. E három tényező, valamint a felbontóképesség, dózis és az optikai denzitás összefüggését a táblázat mutatja.

A felbontást meghatározó erősítőernyő jellemzői

A foszforméret és a foszforréteg vastagságának csökkenése a felbontó képességet és vele együtt a dózist is növeli. Értelemszerűen a foszforkoncentráció növelése jobb felbontást és csökkent dózist eredményez. Általánosságban igaz, hogy az erősítőernyő sebességének csökkenése javítja a felbontó képességet, de növeli a dózist. A fenti szempontokat gyakran a radiográfusnak önállóan kell értelmezni és eldönteni a megfelelő megoldást. A nagyfelbontású ernyők felbontó képessége kb. 15 lp/mm, az átlagos felbontóképességűeké/sebességűeké 10 lp/mm, a nagysebességű erősítőernyők felbontása pedig kb. 7 lp/mm.

Nagysebességű erősítőernyők és extrém alacsony mAs beállítás esetén a felbontóképességet a kvantum-zaj is befolyásolhatja. Ez a jelenség abban az esetben figyelhető meg, ha az erősítőernyőre beeső fotonszám nem elegendő a film teljes felületét megvilágító fényfotonok kiváltásához. A kvantum-zajt egy adott film/erősítőernyő kombinációnál a mAs emelésével küszöbölhetjük ki.