Energia kicserélődés
A RadiWiki wikiből
A különböző energiákat, valamint azok kicserélődését, illetve egymásba alakulását az ábra szemlélteti. Ahogy korábban említettük a potenciális energia általában egy relatív mennyiség. Az ábrán a talaj szintjét jelöljük „0” potenciális energiával. Amikor a követ a talajtól felemeljük az egy magasabb energiaszintet jelent. Ha a követ a talaj szintje alatti lyukba helyeznénk, akkor a potenciális energiája a talaj szintjéhez képest negatívvá válna.
A kő az A helyzetben, tehát „0” potenciális energiával rendelkezik, mivel a kő az általunk kijelölt „0” szinten van. Ha ezt a követ felemeljük egy B helyzetbe, a potenciális energiája megnő az A helyzethez képest. Ezt az energiát a kő a követ felemelő ember izommunkájából kapja. Ha a B helyzetben lévő követ hagyjuk leesni, akkor a potenciális energia kinetikus energiává alakul át. A kő esése közben potenciális energiája folyamatosan csökken, mely potenciális energia a talajszinttől való távolsággal arányos, ugyanakkor a leeső kő sebessége és kinetikus energiája folyamatosan növekszik. Abban a pillanatban, mielőtt a kő a talajt elérné, a kinetikus energiája meg fog egyezni a korábban nyert potenciális energiával (az elektronok hasonló folyamaton mennek keresztül a röntgencsőben, amikor a potenciális energiájuk kinetikus energiává alakul). Azon pillanatban, amikor a kő eléri a talaj felszínét, több energiával fog rendelkezni, mint amikor a talajon feküdt. Ugyanakkor, amikor a D szituációban a kő nyugalomba kerül, az energiaszintje A állapottal megegyező lesz . Hová lett tehát az az energia, amelyet a kő felemelése kapcsán befektettünk? Ebben a szituációban ez az energia más energiaformákká alakul át, úgy mint hang, egy kis hőenergia, és legnagyobb részben mechanikus energia lesz belőle, mely a talaj felszínének alakját megváltoztatja. Amikor a nagysebességű elektronok különböző anyagokkal ütköznek, azok szintén elvesztik kinetikus energiájukat, és az energiájuk hővé és röntgensugárzássá alakul át.
