Doppler képalkotás
A RadiWiki wikiből
A véráramlás megjelenítésének alapja a Doppler jelenség. A Doppler képalkotás segítségével a véráramlás iránya és sebessége is meghatározható. Ennek fizikai alapja abban rejlik, hogy az áramló vörösvértestek sebessége és áramlási iránya arányos a Doppler frekvencia eltolódással. Ha a vér a transzducer felé áramlik a Doppler hatás miatt nő a visszaverődött ultrahang frekvenciája. Ha vér a transzducer felől áramlik, akkor csökkeni fog a frekvencia. A Doppler képeket általában színkódolják az áramlási irány ill. a relatív sebsesség függvényében. A Doppler képalkotás során egy ugyancsak fontos szempont az áramlási irány és az ultrahang nyaláb által bezárt szög, mivel a frekvencia eltolódást ez a paraméter is befolyásolja. Maximális frekvencia eltolódás akkor jön létre ha az ultrahang nyaláb tengelye és az áramlás iránya megegyezik. Ez a szituáció ritkán adódik. A frekvencia eltolódás folyamatosan csökken, ahogy az ultrahang nyaláb tengelye és az áramlás iránya által bezárt szög a 90º felé közelít és derékszögnél a Doppler hatás nem érvényesül. A Doppler eltolódás a bezárt szög cosinusával arányos, mely érték 0º-nál 1, 90º-nál pedig 0.
Az ultrahang nyaláb által bezárt szög befolyásolja a Doppler frekvencia eltolódást.
Ha Doppler képalkotással kívánjuk az áramlást jellemezni két tényezőt kell figyelembe venni:
1. Az ultrahang nyaláb irányának legyen valamilyen komponense, mely az áramlás irányába esik.
2. Az áramlási sebesség meghatározásához ultrahang nyaláb tengelye és az áramlás iránya által bezárt szöget ismerni kell. A gyakorlatban ezt a B-módban készült képen manuálisan szokták bejelölni.
