Digitális szubsztrakciós angiográfia (DSA)

A RadiWiki wikiből

A digitális szubsztrakciós angiográfia (DSA) a 70-es évek fejlesztésének eredménye, melynek eredményeképpen az érrendszer vizsgálati lehetőségei jelentős mértékben javultak. A DSA készülékek eredetileg nagyban hasonlítottak az előző angiográfiás készülékekhez, ugyanakkor a videokamerából származó analóg jelet digitalizálták és ezáltal lehetővé vált a kép számítógépes rögzítése és feldolgozása. A mai modern DSA készülékek flat-panel detektorokkal rendelkeznek, így a képrögzítés is már digitálisan történik. Mivel jelenleg még számos intézményben „hagyományos” DSA készülék működik, ezért néhány fontos, ezekre jellemző, illetve általános működési sajátságot tárgyalunk.

A hagyományos DSA készülék részei hasonlóak a fluoroszkópiás készülék részeihez, azaz megtaláljuk benne a röntgencsövet, a vizsgálóasztalt, a képerősítőcsövet, a blendét, valamint a videokamerát és megjelenítőrendszert. A legtöbb videokamera által készített kép a céltárgyat 625 vízszintes sorból álló rasztermintázatban pásztázza végig másodpercenként 25-ször (minden teljes TV-képhez 40 ms-ra van szükség). A sorok végén az elektronnyaláb visszatér a következő sor elejére, hogy azt is végigpásztázza stb. A TV-kép előállításához részletesen lásd a Monitorok fejezetet.