Prof. dr. Csákány György (1920-2003)
A RadiWiki wikiből
Tartalomjegyzék |
Fiatalkora
Kolozsvárott, 1920-ban született, atyja orvos volt. Orvosi diplomáját 1947-ben szerezte a Budapesti Orvostudományi Egyetemen.
Szakmai életút
1951-ig az orvosszakszervezet osztályvezetőjeként működött, majd a János Kórház, illetve az István Kórház röntgenosztályán dolgozott. 1958-tól az Országos Kardiológiai Intézet, illetve az itt kialakult IV. Belklinika röntgenosztályát vezette. 1977-től az Orvostovábbképző Intézet (OTKI) Radiológiai Klinikájának professzoraként, 1978-tól tanszékvezetőjeként dolgozott 1990-ig, amikor nyugdíjba ment. Balatonfüredre vonult vissza, de a város közéletében és a politikai életben nagy aktivitással vett részt szinte haláláig. Balatonarácsi otthonában hunyt el.
Országos Röntgen és Sugárfizikai Intézet
Az Országos Röntgen és Sugárfizikai Intézet (ORSI) munkájában annak alapítása, 1957 óta részt vett, 1972-től igazgatóhelyettesként, 1976-tól az intézet főigazgatójaként tevékenykedett. Főigazgatójaként az ország radiológiai tevékenységét koordinálta, ellenőrizte és dokumentálta. Az elsők között alkalmazta az adatfeldolgozás számítógépes módszerét. Főszerkesztője volt a Radiológiai Közlemények folyóiratnak, amely a magyar radiológia szervezési módszertani irányait jelölte meg.
Társadalmi tevékenység
1974-től az Orvostechnikai Bizottság titkára, majd 1976-tól elnöke volt. Vezetője volt a Kórházszövetség Orvostechnikai Bizottságának, vezetőségi tagja a Magyar Radiológusok Társaságának és a Magyar Orvosi Nukleáris Társaságnak. Levelező tagja volt a Német Röntgen Társaságnak is. 1973-ban Kiváló Orvos címmel tüntették ki. Tudományos tevékenységének súlypontja a kardiológiai röntgendiagnosztika volt. Ez irányú tapasztalatait „A kisvérkör röntgenvizsgálata” című könyvében foglalta össze. 1966-ban ennek alapján védte meg kandidátusi disszertációját is. Hét könyvének és mintegy 150 dolgozatának nagy része is ezzel a tárggyal kapcsolatos. Életének főműve a „Csákány–Forrai”, azaz a Klinikai röntgendiagnosztika című kézikönyv, amely először 1974-ben, majd jelentősen kibővítve, kétkötetes formában 1984-ben jelent meg. Ennek a könyvnek számos fejezetét ő írta és a szerkesztés munkáját is ő végezte. A könyv hosszú ideig a radiológiai szakvizsga alapját képezte, és még ma is sok tekintetben jól használható.
Radiológiai szakmai tevékenység
Az országban elsőként vezette be az egésztest-CT-vizsgálatot, az elsők között teremtett lehetőséget az ultrahang- és a kontakt termográfiás vizsgálatok végzéséhez. Országos szinten bevezette a sötétkamrák teljes automatizálását. Jelentősen fejlesztette az endoszkópos, a hemodinamikai és az invazív vizsgálatok körét, fejlesztette a nukleáris medicinális és az endokrinológiai diagnosztikát is. A mammográfiás vizsgálatok országos elterjedéséhez készülékeket biztosított, az elsôk között vezette be az emlők szűrővizsgálatát, ehhez külön munkahelyet is létesített. Nagy súlyt helyezett a klinikai osztályokkal való hatékony együttműködésre. A radiológiai klinika munkatársaiból teameket, munkacsoportokat szervezett, ezek mindegyike egy-egy diagnosztikus területet művelt, szorosan együttműködve a megfelelő klinikai osztállyal, annak munkájában is közreműködve. Az orvostovábbképzést hatékonyan segítette elő az intézetben szervezett tanfolyamokkal, a nagyszámú hazai és külföldi egyéni továbbképzés biztosításával, valamint a Területi radiológus-továbbképzés program ötéves ciklusának kidolgozásával és bevezetésével. Vezetésével a klinika kilenc munkatársa szerzett kandidátusi fokozatot.
