Belső elmosódottság
A RadiWiki wikiből
Vegyünk egy pontot a szcintillációs kristályban és egyben tételezzük fel, hogy a sugárforrás egy adott pontjából származó összes gammafoton ebben a pontban nyelődik el. Ebben a kristálypontban keletkező fényfotonok a kristály felszíne felé haladva széttartanak és ennek következtében a kristály felületén ez a pont már elmosódott „foltként” jelenik meg. Az elmosódottság mértéke többé-kevésbé a kristályvastagsággal arányos (hasonló folyamat zajlik az erősítő-ernyőkben is). A kristály vastagságának megválasztása mindig egy kompromisszum keresés az elmosódottság mértéke és a kamera érzékenység szempontjából. A vastagabb kristályban több gammafoton tud elnyelődni, ezért a gammakamerát érzékenyebbé teszi, ugyanakkor a belső elmosódottság is fokozódik. Ezzel szemben egy vékony kristály csökkenti az elmosódottságot és különösen olyan radioizotópok alkalmazásánál érdemes használni, mely izotópok alacsony energiájú fotonokat bocsátanak ki. A kristály felületén megjelenő fény-kép elektronikus úton kerül a megjelenítő rendszerhez. Az elektronikus rendszer sem képes nagyon pontosan lokalizálni a képpontokat, mely folyamat szintén fokozza az elmosódottságot. Manapság a gammakamerák belső elmosódottságának mértéke - a kristály felszínen mérhető - hozzávetőleg a 2-5 mm-es tartományban van. A belső elmosódottság jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben a kristály és elektronikus technológia fejlődése következtében.
Az elmosódottság mértéke egy adott kamera elrendezésben a vizsgált objektum-kamera távolságtól is függ. A képminőségre általánosságban jelentős hatással van a vizsgált tárgy nagyságának és az elmosódottság mértékének viszonya. Ezért az elmosódottság mértékét nem csak a kristály felületén kell figyelembe venni, hanem az objektum pozíciójában is. Ha párhuzamos falú kollimátort használunk, a belső elmosódottság bármely kamera-objektum távolságban azonos lesz. Ugyanakkor divergáló és konvergáló falú kollimátoroknál a belső elmosódottságra az objektum-tárgy távolság is jelentős hatással van. Ezt ábrázolja az ábra.
A kollimátor tulajdonságainak hatása a belső elmosódottság és a tárgy méretének visszonyára.
Ha divergáló falú kollimátort használunk, a belső elmosódottság mértéke az objektum adott pozíciójában meghatározva növekedni fog az objektum-kamera távolság függvényében. Ennek oka abban rejlik, hogy a divergáló falú kollimátor kicsinyíti a képet és a kicsinyítés mértéke az objektum-kamera távolsággal növekszik. Ezért, ha az objektumot a kamerától messzebb helyezzük el, a keletkező kép kisebb lesz, következésképpen a képméret és belső elmosódottság aránya növekszik. A konvergáló kollimátornál nagyítás jön létre, a belső elmosódottság a kép méretéhez viszonyítva csökkenni fog, ahogy a nagyítás mértéke, azaz a kamera-objektum távolság növekszik. Összefoglalva tehát a belső elmosódottság mértéke kicsinyítő és nagyító kollimátorok esetén távolságfüggő. A kicsinyítés növeli, a nagyítás csökkenti a belső elmosódottság mértékét.
