Beállítás
A RadiWiki wikiből
Az alaktorzítás elkerülhető, ha a sugárnyaláb a vizsgálandó struktúra és a receptor beállítása megfelelő, mely konkrétan azt jelenti, hogy a vizsgálandó struktúra és a receptor egymással párhuzamosan helyezkedik el. Ha a vizsgálandó struktúrát ilyen módon beállítani nem lehet, akkor az úgynevezett kreatív pozicionálással segíthetünk, mint például az occipitális csont Towne felvétele, betekintő sacrum, vagy a sigma 25°-os cranial irányú döntésével készült felvétel. A beállítás egy másik fontos aspektusa az alaptorzítás kiküszöbölése szempontjából, hogy az egymással párhuzamosan beállított struktúra-film pozíció mellett a centrális sugárnyaláb ezekre merőlegesen vetüljön. Helytelen centrálás vagy a cső vagy a vizsgálandó testrész helytelen pozicionálása révén jöhet létre.
A centrális sugárnyalábot azok a teoretikus fotonok alkotják, amelyek pontosan a fókuszterület közepéből indulnak ki. Ideálisan a vizsgálandó testrész és a receptor is merőleges a centrális sugárnyalábhoz képest. Ha ez a feltétel nem teljesül, létrejön az alaktorzítás, mely jelenség valójában minden röntgenfelvételen megjelenik, hiszen a sugárnyaláb nem csak centrális sugárnyalábból áll.
Helytelen centrálás ill. pozicionálás.
Értelemszerű az a tény is, hogy a sugárnyaláb széttartása miatt a centrális sugárnyalábtól távolabbi nyalábok nagyobb mértékű torzítást okoznak. Ez a jelenség mind transzverzális, mind longitudinális irányban is igaz. Például egy AP medencefelvétel esetén a trochanter major mellett elhelyezkedő struktúrák nagyobb torzítással ábrázolódnak, mint a symphysis. Az alaktorzítás szempontjából a centrális sugárnyaláb standardizált pozicionálása igen nagy jelentőségű. A hosszú csontok radiográfiai hosszmérése jól demonstrálja a pontos centrálás jelentőségét (34. ábra). Az A példában a széttartó sugárnyaláb miatt pontatlan eredményt kapunk, míg a B példában, ahol a szpotfilmek nagyrészt merőleges sugárnyalábot detektálnak, pontosabb a mérési eredmény. A centrális sugárnyaláb belépési pontjától való szögeltérés ugyanolyan eredményt ad, mint az adott síktól eltérő csődöntés. Bizonyos projekciók a torzítást előnyösen alkalmazzák, mint például a PA lumbális gerincfelvétel a gerinc lordosisa miatt (35. ábra). A centrális sugárnyaláb normális esetben az anatómiai struktúrára és a receptorra merőlegesen pozicionált. Ha vizsgálandó struktúrára egyéb képletek szuperponálódnak, a centrális sugár angulációja fontos lehet, azért hogy a vizsgálandó struktúrát az amúgy szuperponálódó képletektől mentesen ábrázolni lehessen. A leképezendő struktúra és a receptor megfelelő viszonya ugyanakkor alapkövetelmény ahhoz, hogy értékelhető, diagnosztikai munkára alkalmas felvételeket kapjunk.
