Axiális (tengelyirányú) elmosódottság
A RadiWiki wikiből
Az axiális vagy mélységi elmosódottságot az ultrahangpulzus hossza határozza meg. Az ultrahangpulzus hosszát alapvetően a transzducer tulajdonságai, úgy mint a frekvenciája és csillapitása determinálja. Az ultrahangpulzus hossza a hullámhosszal függ össze, mely fordítottan viszonyul a frekvenciához.
A nagyfrekvenciájú kis hullámhosszú ultrahanghullámokkal rövid pulzusok alakíthatók, mely axiálisan kisebb elmosódottságot okoz. Ugyanakkor az ultrahang szöveti abszorpciója a frekvencia növekedésével arányos, mely behatárolja, hogy milyen mélységig látunk az adott frekvenciában. A frekvencia megválasztása mindig egy kompromisszum keresés a felbontóképesség és a „leképezhető mélység” között.
Az ultrahang pulzus vastagságából vagy hosszából adódó axiális elmosódottság.
Az ultrahangnyaláb útjába eső struktúrákon echo képződik, melyek axiális elmosódottsága az ultrahangpulzus hosszával függ össze. Ha a reflektáló struktúrák közötti távolság kicsi az ultrahangpulzus hosszához képest, akkor ezek a struktúrák összemosódhatnak és az ultrahangképen nem fognak külön struktúraként megjelenni. A nagyobb frekvenciájú pulzus jobb felbontást, illetve részletgazdagságot biztosít, de csak egy limitált mélységig. Az alacsonyabb frekvenciák mélyebben fekvő struktúrák megjelenítésére is alkalmasak, de viszonylag gyengébb felbontó képességgel, illetve nagyobb axiális elmosódottsággal.
