Apertúra diafragma
A RadiWiki wikiből
Az apertúra diafragma egy lapos fémlemez, általában ólom, melynek közepe nyitott. A diafragma a legegyszerűbb sugárnyaláb kontroll eszköz. A különböző filmméretekhez és távolságokhoz különböző diafragma használata szükséges. A diafragma nyílása bármilyen méretű és alakú lehet, de leggyakrabban ez négyszögletes vagy kerek. A négyszögletes diafragmák a leggyakrabbak, melyek egy adott méretű filmhez alkalmazhatók. A diafragma nyílásának mérete függ a kívánt expozíciós mező nagyságától, a fókusz-film távolságtól és a gyújtópont-apertúra távolságtól.
A diafragma használatának a legnagyobb előnye egyszerűségében és olcsóságában rejlik. Az elsődleges hátrány viszont a penumbra növekedése, mely a kép szélének geometriai életlenségét jelenti. A penumbra növekedésének legfőbb oka a diafragma és a sugárforrás közötti kis távolság, mely tehát úgy csökkenthető, ha a sugárnyalábkontroll eszközt a sugárforrástól minél távolabb helyezzük el.
A penumbra keletkezésének fő oka, hogy a sugárforrás nem pontszerű. A csőből távozó elsődleges fotonok különböző szögben divergálnak és ezért egy adott struktúrákat is különböző szögben metszenek a képalkotás során.
A penumbra csökkentésével javul a kép szélén lévő részletek élessége, a centrális képrészletek élességét a sugárnyaláb kontroll nem befolyásolja.
Az apertúra diafragma használatának egy másik hátránya a fókuszon kívüli sugárzás megjelenése, illetve nagyobb aránya. Ez is amiatt van, hogy az apertúra a sugárforráshoz, illetve a csőhöz (ablakhoz) túl közel van. Fókuszon kívüli sugárzás a fókuszterületen kívül keletkező sugárzásból származik. Fókuszon kívüli sugárzás is képet produkál, mely exponált mezőn kívül megjelenő árnyékot eredményez. A diafragma volt a legelső sugárnyalábkontroll eszköz, melyet ma már csak korlátozott mértékben alkalmaznak.
