Anódtányér
A RadiWiki wikiből
Kétféle anódot különböztetünk meg: álló- és forgó anódot. A forgóanód az expozíció közben forog, melynek következtében a fókuszterület jelentősen megnövekszik. A modern forgóanódokban az elektronnyaláb egy adott pontot csak 7-50 μs időtartamig bombáz és minél gyorsabban forog az anód, annál jobb lesz a hő leadása is. Álló anódot manapság már csak alacsony teljesítményű röntgenkészülékekben alkalmaznak (fogászati berendezés).
Az anód több anyagból épül fel, melyek az anód optimális működését szolgálják. Az álló anódokban a fókuszterület wolfram-rénium ötvözet, melyet egy 45º-os ferde vörösréz ágyban helyeznek el. A forgóanódokban az anódtányér 5-13 cm átmérőjű és anyaga a felhasználástól és technikai megoldásoktól függően más és más. Az anódtányérokon is a fókuszterület anyaga wolfram-rénium ötvözet, a hordozó pedig lehet molibdén, grafit vagy ezek kombinációja, melyek az optimális hőelvezetést biztosítják. A röntgen fotonok keletkezése szempontjából szintén a wolfram a legjobb anyag, melyet használhatunk, három ok miatt: 1. nagy rendszám, 2. magas olvadáspont, 3. jó hővezető képesség. A wolfram nagy rendszáma miatt megfelelő energiájú röntgen fotonok kibocsátására alkalmas. Üzemszerű használat esetén az anódtányér fókuszfelülete 1000-2000 ºC-ra melegszik fel, de nagy terhelés esetén ennél magasabb hőmérsékletet is elérhet. A wolfram magas olvadáspontja miatt a fent említett hőmérséklet tartományban nem olvad meg és emellett jó hővezető is. A wolfram réniummal való ötvözése nagyobb elaszticitást biztosít és ezáltal a fókuszterület gyors tágulása lehetővé válik. A jó hővezetés érdekében a fókuszterületet általában molibdén vagy grafitágyba helyezik el. A grafit-alapú anódok hőterhelhetősége akár kétszeres is lehet. A mammográfiás röntgencsövekben az anód molibdénből (rendszám: 42) készül, mely alacsonyabb energiájú fotonok kibocsátását biztosítja. Az alacsonyabb energiájú fotonok jobb lágyrész kontrasztot tesznek lehetővé. A mammográfiás röntgencsövek ablaka beríliumból (Z=4) készül azért, hogy az alacsonyabb energiájú fotonok kevésbé nyelődjenek el a röntgen-csőből való távozásukkor.
