Anódsarok-effektus
A RadiWiki wikiből
A vonalfókusz elv egyik hátránya az anódsarok effektus. Az anódsarok effektus az anód geometriájából fakad és lényege, hogy az anódon keletkező röntgensugárzás intenzitása nagyobb a katód felőli, mint az anód felőli oldalon.
Ahogy az elektronok a fókuszterületbe csapódnak, a legtöbb keletkező röntgen foton az elektronnyaláb irányához képest 45-90º-ban keletkezik. Azok a fotonok, amelyek az anód belseje, illetve vastagabb részei felé indulnak, magában az anódban elnyelődnek. Értelemszerűen azon fotonok, melyek az anód felszíne felé lépnek ki, kevéssé nyelődnek el és ezért lesz a katód felőli oldalon nagyobb intenzitású a sugárnyaláb, mint az anód felőli oldalon.
Ebből kifolyólag az anód - katód tengely irányában a sugárnyaláb intenzitását tekintve az anód és katód oldali széle között akár 40-45%-os intenzitásbeli különbség is lehet. Ez az intenzitásbeli különbség elegendő ahhoz, hogy a röntgenfilmen is látható különbséget okozzon, különösen nagyméretű film és kis film-fókusz távolság esetén. Az anódsarok effektus miatt van a felvételi rendszernek „feje” és az effektus megfelelő használata bizonyos szituációkban az optimális felvétel elkészítését segíti. Például a thoracalis gerinc anteroposterior irányú felvételénél a cső katód felőli oldalát érdemes a beteg lába felé állítani, hiszen a gerincszakasz caudalis részén a hasi szervek miatt nagyobb denzitást kell átexponálni.
Az anódsarok effektus következtében a sugárzás intenzitása és ebből fakadóan a denzitás különbözik a röntgencső anód és katód felőli végénél. Az anódszögtől függően ez a denzitáskülönbség a két csővég között lehet akár 45%. Természetesen a denzitás mindig a katód felőli oldalon a nagyobb. Az anódsarok effektus hangsúlyozottabban érzékelhető, ha a kollimátor teljesen nyitva van, kis fókusz-film távolság valamint kis anódszög (12º vagy kevesebb) esetén.
Az anódsarok effektust ugyanakkor előnyösen is lehet használni olyan esetben, amikor a vizsgálandó területen nagy a lágyrészek, struktúrák denzitáskülönbsége. Ilyenkor a nagyobb denzitású struktúrákat a cső katód felőli oldalára pozicionáljuk és a kisebb denzitású struktúrák az anód felőli oldalra kerülnek. Ezzel a beállítással a keletkező kép denzitása kiegyenlítettebb lehet. Az 1. táblázatban néhány ilyen vizsgálati típust és azok beállítását foglaltuk össze.
Anódsarok effektus gyakorlati alkalmazása:
Projekció Testrész elhelyezése
Katód felőli oldalon Anód felőli oldalon
Femur (AP/oldalirányú) csipő térd
Lábszár (AP/oldalirányú) térd csipő
Humerus (AP/oldalirányú) váll könyök
Alkar (AP/oldalirányú) könyök csukló
Háti gerinc (AP) has nyak
Háti gerinc (oldalirányú) nyak has
Ágyéki gerinc (AP/oldalirányú) medence has
