2018. május 23. szerda, Dezső napja
A Gadolínium agyi felhalmozódása alá van becsülve
Szerző(k): dr. Firtkó Szilveszter
Dátum: 2018-02-27 22:05:29
küldés levélben nyomtatás nyomtatás pdf domkumentumba
Már néhány kontrasztanyagos MRI vizsgálatot követően is képes felhalmozódni egyes területeken

A gadolínium szélesebb körben képes felhalmozódni az agyban, mint amit eddig a különböző tanulmányok állítottak, és ez nem csak az agyi elváltozásokkal rendelkezőkre igaz, derült ki egy nemrég megjelent tanulmányból.

A kapott eredmények megkérdőjelezik a korábbi feltevéseket a vér-agy gát permeabilitásáról és védő szerepéről a gadolínium felhalmozódásban. A vér-agy gát egy magasan szelektivizáló szemipermeábilis kapilláris hálózat, ami képes szelektíven kizárni egyes molekulákat, és eddig úgy hitték, hogy a gadolínium típusú kontrasztanyagoktól is képes a neurális szöveteket megvédeni. Azonban ebben a tanulmányban kiderült, hogy minden egyes felnőtt egyénben valamilyen mértékben képes a gadolínium felhalmozódni a kontrasztanyagos MRI vizsgálatok során.

„Az ok, amiért ez ilyen fontos az, hogy eddig úgy hitték, hogy csak a nem megfelelő vér-agy gáttal, mint például egyes tumoros, vagy gyulladásos agyszövettel rendelkezőkben képes a gadolínium átjutni és kumulálódni az agyi szövetekben. A tanulmányunkban észrevettük, hogy nem csak a sérült vér-agy gáttal rendelkező egyéneknél fontos tisztában lenni ezzel a felhalmozódással.” – mondta Dr. Robert J. McDonald, PhD.

Felhalmozott kutatás

Az elmúlt néhány évben, sok bizonyíték gyűlt össze azzal kapcsolatban, hogy a gadolínium felhalmozódik egyes agyi területeken a kontrasztanyagos (GBCA) MRI vizsgálatok során.

Egy 2015-ös kutatásban McDonald és társai képesek voltak elsőként kimutatni, hogy a nucleus dentatus, pons, globus pallidus, és thalamus régiókban gadolínium felhalmozódás történt 13 általuk boncolt páciensnél. A felhalmozódások minden egyes páciensüknél előfordultak, akik gadolíniumot kaptak kontrasztanyagként legalább 4 dózisban, és ami még fontos, hogy mindegyikük normális vesefunkcióval rendelkezett.

Néhány teória eddig is létezett arról, hogy ez hogyan fordulhat elő. Az egyik hipotézis az, hogy a gadolínium kálcium analógként képes szolgálni.

„Van néhány feltételezés, ami szerint a gadolínium olykor a kálcium helyére kerül olyan helyeken, ahol magasabb a kálcium felvétel. Ezek szintén olyan agyi területek, amelyek hajlamosabbak a vérzésre is. Valószínű, hogy a felhalmozódásnak ez lehet az oka, mert ezeken a területeken nem eléggé robosztus a vér-agy gát.” – mondta McDonald.

Akármi is legyen az ok, egy két éves követés után az amerikai FDA bejelentette, hogy nem találtak semmilyen bizonyítékot arra nézve, hogy az egyes területeken felhalmozódó gadolínium akármilyen későbbi negatív egészségkárosító hatással rendelkezne. McDonald elfogadta ezt a feltételezést, és további kutatómunkálatokba kezdett ebben az irányban.

A kutatásukban 5 GBCA-nak kitett beteget (átlag életkor 68 év) és 10 kontrol beteget (átlag életkor 79 év) vizsgáltak meg. A GBCA-s csoportban lévők 4-18 alkalommal kaptak kontrasztanyagos vizsgálatot, mind mellkas, has, kismedence, vagy valamilyen végtag felvétel miatt egy 10 éves periódus alatt, amit egy olyan csoporttal hasonlítottak össze, ahol az egyének MRI vizsgálaton átestek, de soha nem kaptak GBCA-t.

A medián életkor az elhalálozáskor a kontrasztanyagos csoportban 68 év, a kontrol csoportban 79 év volt, ami nem számított statisztikailag szignifikáns különbségnek. A medián idő az utolsó MRI és az elhalálozás között statisztikusan és szignifikánsan is kevesebb volt a GBCA-s csoportban (56 nap), szemben a kontrol csoporttal (727 nap).

Mindegyik egyén 1,5 vagy 3 teszlás MRI vizsgálaton (GE Healthcare vagy Siemens Healthineers) esett át, továbbá a GBCA-s csoport minden tagja 0,1 mmol/tskg gadolíniumot kapott kontrasztanyagnak. Mindegyik egyén vesefunkciója megfelelő volt az MRI vizsgálatok során, továbbá a patológiai jelentések során sem találtak semmilyen agyi abnormalitást.

A szövettani mintavétel mind posztmortem történtek, ahol a nucleus dentatus, a pons, a supratentorialis mélyszürke magvakból, amibe a globus pallidus és a thalamus is beletartozott, történt a mintavételezés.

A kutatók ezután plazma-tömegspectrometriát és transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálatot végeztek elektron diszperzív röntgenspektroszkópiával, hogy megfelelően értékeljék a kapott mintákból a gadolínium mennyiségét és a lerakódások eloszlását.

Gadolínium szintek

A tömegspectrometriai adatok során a kutatók a nucleus dentatus, pons, globus pallidus és thalamus régiójában mind az 5 GBCA-s egyénben találtak gadodiamidot, amit 0,1-19,4 mikrogramm mennyiségben jegyeztek le. A 10 kontrol egyénben egyáltalán nem találtak gadolíniumot.

Érdekes módon a medián gadolínium koncentráció a globus pallidusban a 2015-ös vizsgálathoz képest megnőtt 1,5 mikrogrammról 9 mikrogrammra a jelenlegi tanulmány során, viszont a többi régióban nem volt ilyen jellegű változás. Habár ez elég magasnak tűnik, McDonald szerint ez akkor sem tekinthető szignifikánsnak.

„Habár a felhalmozódások eltérőek az előző tanulmányainkhoz képest, mégse mondhatjuk ezt szignifikánsnak, mivel nagyon kisszámú csoportot vizsgáltunk meg. Sokkal nagyobb számú kutatásra lenne szükségünk, hogy biztonsággal kijelenthessük, hogy történik-e felhalmozódás az egészséges agyszövettel rendelkező egyénekben is.”

Fontos tényezők

A kutatók két fontos tényezőt hangsúlyoztak ki a tanulmányuk során. Elsőként, hogy a gadolínium felhalmozódás minden egyes GBCA dózist követhet a felnőtt populációban.

„Másodszor, kihívást jelent számunkra, hogy ez a lerakódás hogyan és miért fordulhat elő. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a régebbi felvetéseink a vér-agy gátról és annak átjárhatóságáról mind rossznak bizonyultak. A jelenlegi találataink azt próbálják velünk elhitetni, hogy a gadolínium felhalmozódás egy másik mechanizmussal, indirekt módon történik, nem pedig direkt módon, ahogyan eddig hittük.”- mondta McDonald.

A kutatók néhány korlátozásról számoltak be, mint a kis kutatási minta, és csak egyetlen GBCA (gadodiamid) típus használata.

A korlátozások ellenére a kutatók mindenképp eredményesnek értékelik a kapott adatokat.

„Jelenleg nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy ezek a depozitumok az agyban bármilyen negatív hatással rendelkeznének-e. Viszont fontos hozzátenni, hogy ezek a felhalmozódások extrém kicsik, amikhez megfelelő speciális eljárások kellenének, hogy detektálni tudjuk. Ezek az eredmények ugyanakkor aláhúzzák annak a fontosságát, hogy ne csak a gadolínium lerakódást számszerűsítsék hanem, hogy megfelelőbb vizsgálatokat végezzenek ezen lerakódások biztonságát illetően a lehetséges klinikai megnyilvánulások értékelésére is.” – zárta le McDonald.

Forrás: Auntminnie

 

 

Kapcsolódó témák:                                     Legolvasottabb témák:                          
Hozzászólások