2017. augusztus 18. péntek, Ilona napja
A szűrésre alkalmatlan dohányosoknál közel azonos a tüdőrák előfordulása
Szerző(k): Tar Julianna - radiologia.hu
Dátum: 2017-08-11 11:58:31
küldés levélben nyomtatás nyomtatás pdf domkumentumba
A szigorú NLST kritériumok szerint talán érdemesebb lenne a valódi kockázat szerint szűrni a pácienseket

2016. február 10. –A Journal of the American College of Radiology februári számában egy tanulmány összegzése szerint azokban a régóta dohányzó egyénekben, akiknek magas kockázatuk van a tüdőrák kialakulására, de nem jogosultak a CT szűrésre az NLST szigorú kritériumai szerint, ugyanolyan a daganatos megbetegedések aránya, mint a szűrésre jogosultakban.

Massachusettsi kutatók több mint 1700 betegen végeztek tüdőrákszűrést, akik közül körülbelül 1200-an az NLST (National Lung Screening Trial) irányelvei szerint jogosultak voltak a szűrésre, 500-an pedig ugyan magas kockázatúnak tekinthetők, de szűrésre nem voltak jogosultak. Például egy jogosulatlan résztvevő dohányzási anamnézisében lehet, hogy 30 helyett 20 csomag-év szerepel, vagy 15 helyett 20 éve szokott le a dohányzásról, már ha egyáltalán leszokott (JACR, February 2016, Vol. 13:2, Supplement, pp. R8-R13).

Azonban az életkori, a dohányzás-történeti és a leszokás óta eltelt időbeli különbségek ellenére „a két csoportban a tüdőrákszűrés eredménye ugyanolyan”, mondta a vezető szerző, dr. Brady McKee egy AuntMinnie.com-nak adott interjú során. „Szóval nagyjából egyenlő volt mindkét csoportban a pozitív esetek aránya, és a mellékleletek aránya is … valamint a daganat detektálási arány is alapvetően azonosnak bizonyult. Ez nagyjából megfelelt a korábbi jelentések alapján vártaknak.”

Más szűrési kritériumok

Körülbelül 7 millió egyén van az Egyesült Államokban, aki az U.S. Centers for Medicare and Medicaid Services (CMS) által az elmúlt évben jóváhagyott irányelvek szerint alkalmas a CT tüdőrákszűrésre. A szűrési irányelvek nagyrészt az NLST (National Lung Screening Trial) alkalmassági kritériumain alapulnak, amely 2011-ben 20%-os mortalitás csökkenést állapított meg a régóta dohányzó és CT szűrésen részt vevő egyének körében.

Ahhoz, hogy az irányelvek alapján egy egyén alkalmas legyen a szűrésre és részesüljön a Medicare térítésében, a dohányzási anamnézisének legalább 30 csomag-évnek, életkorának pedig 55 és 74 év között kell lennie. Azonban, vannak egyéb kockázati tényezők is a tüdőrákra, amiket az NLST tervezésekor nem vettek figyelembe.

„Az NLST-t az elsődleges kockázati tényezők mérésére tervezték; nem pedig arra, hogy egy átfogó kockázat-alapú értékelést nyújtson azon egyének számára, akik profitálhatnak a tüdőrákszűrésből,”- mondta McKee, aki a burlingtoni Lahey Hospital and Medical Center mellkasi képalkotás vezetője.

Számos egészségügyi társaság adott ki szűrési irányelveket: leginkább a NCCN (National Comprehensive Cancer Network ) írányelve ad a kockázati tényezőkről egy sokkal átfogóbb képet, mivel bevonják mind a fiatalabb, mind az idősebb pácienseket, és azokat, akiknél nagy a tüdőrák kockázata.

Az NCCN két csoportba sorolta a magas kockázatú szűrési alanyokat (NCCN1 és NCCN2). Az NCCN1 alanyok az NLST szűrési kritériumait tükrözik: 55 és 74 év közötti páciensek, akik anamnézisében minimum 30 csomag-év dohányzás szerepel, vagy az elmúlt 15 éven belül szoktak le róla.

Az NCCN2 magas kockázatú csoport olyan jelenleg is dohányzó vagy korábban leszokott egyéneket tartalmaz, akik 20 vagy több csomag-év dohányzásról számoltak be. Ezen kívül, az NCCN2 csoportban legalább egy további tüdőrák kockázati tényező megléte is szükséges, lehet az krónikus tüdőbetegség, mint például emfizéma vagy tüdőfibrózis, vagy a családi anamnézisben szereplő elsőfokú rokonban diagnosztizált tüdőrák.

Az NLST előtti szűrés

Az NCCN2 populáció bevonása a tüdőrákszűrésbe ellentmondásos volt, mivel ezt a csoportot hivatalosan sem az NLST-ben, sem egyéb szűrési próbában nem értékelték, írták a szerzők. Azonban, az NLST irányelvei akkor még nem léteztek, amikor 2012-ben a kutatók nekifogtak ehhez, és később az intézet elkezdte felajánlani a tüdőrákszűrést mind az NCCN1 mind a NCCN2 csoportba tartozó egyének számára.

A tanulmány összehasonlította a NCCN1 és NCCN2 csoportok demográfiai jellemzőit, a pozitív leletek arányát, a szignifikáns mellékleleteket, és a malignitási rátát, és ezeket az NLST eredményeivel is összevetették.

A kutatók a 2012 és 2014 között végzett vizsgálatokat vonták be. A tanulmányban tüdőszűrésre akkreditált radiológusok végezték a leletezést. Pozitív eredménynek minősült a 4 mm-es vagy annál nagyobb szolid nodulus, az 5 mm-es vagy annál nagyobb tejüveg nodulus, illetve az 1 cm-es vagy annál nagyobb mediastinális vagy hiláris nyirokcsomó, ami maximum két évig volt stabil. A csoport jelentősebb mellékleletekről is beszámolt.

A csoportok közötti hasonlóságok

A szűrésbe bevont 1760 páciens közül 464 alany tartozott a NCCN2, míg 1296 a NCCN1 csoportba.

Az 1760 CT vizsgálatból összesen 481 (27,3%) pozitívnak bizonyult, egészen pontosan a NCCN2-be sorolt páciensek 25%-a és a NCCN1 páciensek 28,2%-a minősült pozitívnak. Továbbá, az 1760 vizsgálatból 108 (6,1%) esetben volt jelen valamilyen szignifikáns melléklelet, és 114 (6,5%) vizsgálatnál találtak pulmonális infekcióra vagy gyulladásra gyanús elváltozást (2-es csoport: 6%, 1-es csoport: 6,6%).

A NCCN2-ben 331 betegnél, a NCCN1-ben 997 betegnél volt lehetőség a klinikai utánkövetésre. A NCCN2-ben szereplő 331 páciens közül 6 esetében (1,8%), a NCCN1 997 páciense közül pedig 17-ben (1,7%) diagnosztizáltak legalább egy tüdőrákot, tehát 1328 páciens közül összesen 23-ban (1,6%). A rosszindulatú daganatok átlagos éves aránya a NCCN2-ben 1,8%, valamint a NCCN1-ben 1,6% volt.

A tüdőrákos esetek közül 11 páciensben (48%) adenocarcinoma, 5-ben (22%) laphámsejtes carcinoma, 2-ben (9%) kissejtes carcinoma, 1-ben carcinoid, és 1 páciensben egyszerre volt jelen háromféle kis primer tüdőtumor: laphámsejtes carcinoma, adenocarcinoma és adenosquamous carcinoma.

A fő különbség a NCCN1 és NCCN2 csoport között a szűrés időpontjához viszonyítva a dohányzás abbahagyásától eltelt idő hossza volt: a 2-es csoportban átlagosan 18,5 év volt szemben az 1-es csoportban tapasztalt 6,7 évvel. A tanulmányban során felfedezett legtöbb daganat a kiindulási (baseline) vizsgálat során került detektálásra.

„Hosszútávú követésre van szükség ahhoz, hogy megtaláljuk az incidentális rákokat.” – mondta McKee.

 

A malignitási arány csoportonkénti összehasonlítása

 

NCCN2

NCCN1

Áltlagos malignitási arány

6/331 (1,8%)

17/997 (1,7%)

Átlagos utánkövetés (hónap)

12,1

12,7

Diagnózisis eltelt idő (hónap)

5,6

3,7

Átlagos utánkövetés a diagnózistól (hónap)

5,3

8,6

 

A klinikailag jelentős mellékleletek aránya szintén közel azonos volt (körülbelül 6%) az NCCN2 és NCCN1 csoportokban, ami szignifikánsan alacsonyabb az NLST által közzétett 10,2%-nál. Az alacsonyabb arány talán azzal a ténnyel magyarázható, hogy a szűrési alanyok kb. egyötöde a szűrésen való megjelenése előtt, már részesült keresztmetszeti képalkotó vizsgálatban, írták a szerzők.

A szűrési kritériumok kiterjesztése az NCCN2 csoportra körülbelül 2 millióval tudná megemelni a szűrésre jogosult amerikaiak számát. McKee és kollegái szerint ez 600 000 olyan embert foglal magába, akik az NLST által megfogalmazott összes kritériumnak megfelelnének, kivéve annak az egynek, hogy több mint 15 éve szoktak le a dohányzásról.

„Azzal, hogy a NCCN2 csoportnak is hozzáférést adunk a CT tüdőszűréshez, lehetőség nyílik évente több ezer további élet megmentésére.” – mondta McKee.

A CMS és az U.S. Preventive Services Task Force (USPSTF) már kezdeményezett ezügyben azzal, hogy a korhatárt kitolta 77, illetve 80 évre, mondta McKee.

A szűrési irányelveket megalkotó társaságok közül az American Association for Thoracic Surgery's (AATS) megközelítése kifejezetten érdekes, mivel csak a kockázatra alapozza a szűrési kritériumokat és a demográfiai szempontokat kihagyja az számításból, jegyezte meg McKee.

AATS szerint „ha 5% esélyed van a tüdőrák öt éven belüli kifejlődésére, akkor részt vehetsz a szűrésen.” – mondta. Ez a megközelítés lehetőséget nyújt azoknak az embereknek, akiknél nem állnak fenn a hagyományos kockázati tényezők, mégis valószínűsíthető náluk a magasabb kockázat.

Az NLST kritériumok szerint a jogosulatlan magas kockázatú egyének szűrése „megadja a lehetőséget arra, hogy évente több ezer további életet mentsünk meg, ami egy jó dolog, főleg, ha ezzel nem okozunk további ismeretlen károkat a betegpopuláció számára.” – mondta McKee.

Forrás: Auntminnie

Kapcsolódó témák:                                     Legolvasottabb témák:                          
Hozzászólások