2017. június 24. szombat, Iván napja
MRI-vel sikerült felismerni az asztronautáknál fellépő látás problémákat
Szerző(k): Firtkó Szilveszter - radiologia.hu
Dátum: 2017-05-19 06:23:59
küldés levélben nyomtatás nyomtatás pdf domkumentumba
A hosszabb űrutazás hatására a szemgolyó ellaposodik, a n. opticus pedig megnyúlik

Fokozott cerebrospinalis folyadék nyomást véltek felfedezni MRI-vel az orbitaban és az agykamrákban, azoknál az asztronautáknál, akik hosszabb időt töltöttek a Nemzetközi Űrállomáson. Ez a fokozott nyomás a földet érés után egy bizonyos idővel látás romlást okozott.

A Miami Egyetem tudósai kapcsolatot véltek felfedezni az űrutazás és a VIIP (visual impairment and intracranial pressure) szindróma között, amiben a szemgolyó ellaposodik, a nervus opticus pedig megnyúlik.

„A mi kvantitatív értékelésünk megmutatja, hogy a VIIP kockázata nem áll fent rövidebb űrben való tartózkodáskor, csak a hosszabb ideig kint lévőknél. Ez a módszertan, amit kifejlesztettünk alkalmazható idiopátiás intracranialis hypertenzióban. A későbbiekben valószínűleg használható lesz glaucomára is.” Noam Alperin PhD.

NASA már 2005 óta tisztában van az ilyen egészségre káros rizikófaktorokkal, főképp, amik a látást érintik. Ez annak köszönhető, hogy az asztronautáik kétharmada, akik a Nemzetközi Űrállomáson hosszabb időt töltöttek el, elkezdték a VIIP szindróma jeleit produkálni vagy más szem problémáik lettek. Az ügynökség már tisztában volt azzal, hogy a súlytalanság hatással van a kardiovaszkuláris rendszerre, így természetesen középpontba került a szemprobléma is.

A NASA felvette a kapcsolatot Alperinnel és a kollégáival, akik köztudottan szem és látásproblémákkal foglalkoztak, főképpen azokkal, amik a cerebrospinális folyadékhoz köthetőek.

A vizsgálat során a kutatók 2 csoportra osztották az asztronautákat, aszerint, hogy menny időt töltöttek az űrállomáson. Vettek egy hosszabb ideig kint lévő csoportot, ahova 7 asztronauta tartozott (átlagéletkor 46,1 év +/- 5,5 év), akik átlagosan 118 napot (+6/- 22 nap) voltak a világűrben.  A rövidebb ideig kint lévő csoportba pedig 9 asztronauta (átlagéletkor 46,9 év +/- 2,6 év) tartozott, akik csak 14,1 napot (+/-1,6 nap) töltöttek az űrben.

Mind a 16 asztronaután 2010 és 2014 között, az űrutazás előtt és után is végeztek MRI vizsgálatot az agyról, az agykamrákról, valamint az orbitaról is. Az MRI felvételeket egy 3-tesla scanneres géppel végezték (Magnetom Verio, Siemens Healthineers).

„Az MRI megbízható módon tudja egyszerre a szem geometriáját, valamint a cerebrospinalis folyadékot vizsgálni és képes a változásokat is kimutatni. Ezáltal megadta nekünk a képességet arra, hogy megtaláljuk a korrelációt a szemben és az agyban lévő változások összehasonlítására.” -Alperin mondta.

Egy automata algoritmust használtak arra, hogy megmérjék az űrutazás előtt és után lévő változásokat az orbitában, a cerebrospinalis folyadékban és az agyban. Az algoritmust úgy tervezték, hogy felismerje a szemgolyó és a lencse közepét, amit tájékozódási pontnak vesznek, valamint a distalis végét a nervus opticusnak és a cerebrospinalis folyadéknak a környékét is.

Az űrutazás előtti és utáni MRI felvételek analizálásakor a kutatók felfedezték, hogy a szemgolyó összelapulása az asztronautáknál, akik hosszabb időt töltöttek kint, szignifikánsan fokozódott ((0.031 ± 0.019) a rövidebb ideig kint lévőkhöz képest (0.001 ± 0.006) (p < 0.00002).

Az előtte-utána lévő ideg protrúziónál pedig szintén szignifikáns változás volt a hosszabb ideig kint lévőknél (0.025 ± 0.013), szemben a rövidebb ideig kint lévőkhöz képest (0.001 ± 0.006) (p < 0.0001).

Ezen változások okai a szignifikáns orbita és kamrai cerebrospinalis folyadék térfogatának a növekedése. Érdekes módon az űrben töltött hosszabb idő vagy a szemgolyó ellapulása és a nervus opticus protrúziója hatására az agyszövet nem változott.

„Ez a tény biztosította számunkra azt, hogy megértsük az asztronauták hosszabb kint tartózkodása során fellépő változásokat, ami a microgravitációnak tudható be. Ez egy kontrol study volt, amikor tudtuk, hogy milyen változások léphetnek fel a hosszabb űrben töltött idő hatására.”- Alperin.

Aggodalomra ad okot a NASA-nak az a tény, hogy a látás romlás a földre szállás után csak egy bizonyos idő múlva alakult ki. Szükségtelen mondani, hogy az ügynökség orvosolni szeretné ezt a problémát.

Alperin szerint ez a probléma megfelelő protokollal orvosolható lenne.

Forrás: Auntminnie

Kapcsolódó témák:                                     Legolvasottabb témák:                          
Hozzászólások