2017. november 21. kedd, Olivér napja
Multidiszciplináris onkológiai képalkotás
Szerző(k): radiologia.hu - Zöldi Péter
Dátum: 2016-11-17 05:51:02
küldés levélben nyomtatás nyomtatás pdf domkumentumba
2016. november közepén multidiszciplináris továbbképző kurzust tartott az ESOR. Mi is ott jártunk a rendezvényen.

November 10-12. között Amszterdamban rendezte meg a European School of Radiology multidiszciplináris onkológiai továbbképző kurzusát – amelyre az Európai Radiológiai Társaságtól a radiologia.hu portál is meghívást kapott. A kurzuson félszáz szakember, kétharmaduk radiológus, egyharmaduk sugárterápiás szakorvos vett részt – a nemzetközi csapatban a legtöbb európai ország megtalálható volt.

Az European School of Radiology (ESOR) egy évtizede végzi szakmai továbbképző munkáját. A szervezők tájékoztatása szerint az elmúlt évtizedben 245 kurzust tartott az ESOR világszerte, Európa mellett elsősorban a Közel-Keleten, Ázsiában és Latin-Amerikában, amelyen 15.900 résztvevő tanulmányozta a radiológia legújabb eredményeit és a más szakmákkal való együttműködés lehetőségeit. Az ESOR nem csak továbbképzésre biztosít lehetőséget, hanem kiterjedt „scholarship” programokat múködtet, Európában 36 helyen, az Egyesült Államokban 4 helyen várja a pályázókat, míg Európa legjobb kórházaiban egy éves „fellowship” programokat lehet megpályázni.

A láthatatlan kés

A holland Regina Beets-Tan professzor asszony, az Antoni van Leeuwenhoek Holland Rákintézet radiológus professzora, és Vincenzo Valentini, a római Gemelli Kórház sugárterápiás intézetvezetője által szervezett kurzus első perceiben kiderült, a szervező csapat célja egyértelmű: megértetni a radiológusokkal a sugárterápiás szakorvosok gondolkodását és szakmai problémáit, egyúttal világossá tenni a sugárterápiás szakorvosok számára, hogy a radiológusok miért működnek másképp.

Mindezt minőségi holland környezetben, mindegyik napon szakmai workshopokkal kombinálva, bemutatva azt, hogy egy integrált onkoradiológiai intézménynek hogyan kellene kinéznie és működnie.

Vincenzo Valentini a sugárterápia rejtelmeibe avatta be a radiológus résztvevőket, a két szakma történetét és konfliktusait is bemutatva. Az 1980-as évektől ugyanis az élteti a sugárterápiás szakorvosokat – vélte Valentini professzor –, hogy eltávolodjanak a radiológiától és bizonyítsák különállásukat, a radiológusok pedig azon dolgoznak, hogy bebizonyítsák: a sugárterápia saját királyságuk része, és nem önálló tudományág.

Persze ez a hozzáállás a betegeket egyáltalán nem érdekli, sokkal inkább az a láthatatlan kés, amely a sugársebészet rendelkezésére áll: annak megbízhatósága, pontossága, fejlődése és terápiás előzményei: amelyeket a radiológusokkal való kiváló együttműködés és szoros egymásrautaltság nélkül nem lehetne megvalósítani. A cél ugyanis közös – emelte ki a professzor: a minél pontosabb sugárterápia, a daganat elpusztítása és a beteg gyógyulása.

Híd a radiológia és a klinikum között

Regina Beets-Tan egy éve lett az Antoni van Leeuwenhoek Holland Rákintézet professzora, de már egy évtizede segíti a European School of Radiology munkáját tanárként, scholarship programok vendéglátójaként és szervezőként. Az onkológiai diagnosztikára, ezen belül a rectum diagnosztikájára specializálódott professzor szerint az ESOR kurzusok célja egyértelmű: hidat építeni a radiológia és a társszakmák között, a klinikai világ számára megmutatni a radiológiai szépségeit és dilemmáit, a kurzusokon résztvevő radiológusok számára pedig nyilvánvalóvá tenni, hogy munkájuk nem önmagában, hanem egy multidiszciplináris csapattal együtt értelmezhető igazán.

A novemberben megrendezett multidiszciplináris onkológiai képalkotó kurzus már az ötödik ilyen rendezvény az elmúlt években, és Vincenzo Valentini professzorral minden évben nagy élmény az együttműködés – dicsekedett a hagyományokkal a professzorasszony. „Óriási köszönet illeti a görög Gourtsoyiannis professzort, az ESOR motorját, hiszen ő feltétel nélkül támogatja multidiszciplináris megközelítésünket és a kezdetek óta támogat bennünket. Talán ennek is köszöhető, hogy idén 50-en jöttek el a kurzusunkra” – mesélte a professzorasszony.

Megismerni a másikat

A két és félnapos rendezvényen szó esett mindkét szakterület alapvető tevékenységéről: a radiológusok számára a sugárterápia lényegéről és legújabb lehetőségeiről, a sugárterápiás szakorvosok számára pedig az MR-diagnosztika rejtelmeiről – illetve az egyes szakmai csapatok megvitathatták saját szakmai területük legfrissebb újdonságait.

Nem érthető meg az onkológiai kezelés a legújabb staging protokollok bemutatása, illetve a legmodernebb radiofarmakonok ismerete nélkül – így ezen a területen is kaptak átfogó ismereteket a résztvevők. Ezt követően workshopok keretében foglalkoztak a tüdőtumorok terápiás lehetőségeivel.

A második napok hasonló módszertanban a májtumorok diagnosztikáját és kezelését vették át a résztvevők, majd a hasnyálmirigyrák diagnosztikai és terápiás lehetőségeivel foglalkoztak – az összefoglaló előadásokat követően multidiszciplináris workshopok segítségével. Az utolsó napon pedig a rectális daganatok MR-diagnosztikája és terápiája volt a kurzus fókuszában.

A számtalan európai országból érkező radiológussal és sugárterápiás szakorvossal sikerült a szünetekben pár szót váltanunk, és kiderült: van olyan radiológus, aki nem először vesz részt ezen a kurzuson – annyira tetszett neki az előző multidiszciplináris kurzus, hogy idén is végigülte a két és fél napot. A kurzus fő programja mellett természetesen lehetőség adódott a résztvevő csapattal a város jobb éttermeinek és kocsmáinak megismerésére – az európai radiológia e szakmai kapcsolatok mentén válik igazán érdekessé.

A beteg félelme a legfontosabb

A kurzus alatt lehetőségünk nyílt a Holland Rákintézet integrált onkoradiológiai osztályának megtekintésére is – amely hozta a Nyugat-Európában szokásos formát. Arra a kérdésre, hogy pontosan hány CT- és MR-berendezés áll rendelkezésre, az intézetvezető professzornak pár pillanatra el kellett gondolkodnia, és a végén három CT-berendezést, hat MR-t és két PET/CT-t számolt össze. Nem is ez tűnt izgalmasnak, hanem az a megközelítés, amely teljes mértékbne integrált tevékenység kialakítását tűzi ki az intézetben. Beets-Tan professzor asszonynak egy éve volt arra, hogy áttekintse és újrastrukturálja a folyamatokat – ezt követően kezdett csak az osztály átalakításába, amely ottjártunkkor éppen gőzerővel folyt. Külön diagnosztikai folyosót alakítottak ki, amelyen minden modalitás megtalálható, és a mammográfiai ellátást is külön folyosón választották el a többi onkológiai esettől. A beteg belép a folyosó elején, és nem csak diagnosztika, hanem a szükséges terápia is várja a folyosó különböző állomásain – a sebészeti és sugárterápiás ellátást természetesen más épületekben végzik.

Természetesen feltettük a kérdést Beets-Tan professzor asszonynak, hogy mitől jó egy integrált onkoradiológiai osztály. „Egy onkoradiológiai osztály akkor nyújt igazán jó ellátást a betegeknek, ha nem csak magas színvonalú diagnózist nyújt, hanem folyamatosan ellenőrzi a beteg várakozási idejét az egyes vizsgálatok között, a vizsgálatok leletezési idejét, és minden erőforrásával arra koncentrál, hogy gyors, gyorsabb és még gyorsabb leleteket adjon – természetesen azok magas minősége mellett. A beteg félelme a legfontosabb, hiszen ha valakinél daganatot állapítanak meg, leginkább a bizonytalanságát kell minél hamarabb megszüntetnünk, és a megfelelő terápiás irányt kijelöli számára” – vélte Regina Beets-Tan.

Harc és együttműködés

Sikerült azt is kiderítenünk, mit jelent a szoros együttműködés az egyes szakmák között. „Egy igazán jól együttműködő onkoradiológiai osztályon a radiológus felajánlja a saját szaktudását, de nem csak a leletezésben, hanem abban is, hogy a klinikus mely modalitások mely vizsgálatai közül mely képsorozatokon győződjön meg az adott kórképről – és közös munka eredményeként döntsék el, hogy mely terápiás módszerek az optimálisak az adott beteg kezelésében.

„Turf battles” – ez volt a legjellemzőbb szakkifejezés a kurzuson, amelyen nem nagyon lehet pontosan magyarra lefordítani. „Kompetenciaharc jellemzi ugyanis a radiológust, a sugárterápiás szakorvost, a sebészet és a pszichiátert az onkológiai betegek kezelése során, azonban ezen felül kell emelkedni, mert az egymással való szoros együttműködés,a tudás kölcsönön megosztása nélkül lehetetlen sikeres onkológiai terápiát megvalósítani” – az egyik résztvevővel a kurzus szünetében beszélgetve ez volt az az üzenet, amelyen hosszasan elmélkedtem az Amszterdam-Budapest repülőjáraton hazafelé. „Turf battle” helyett kooperáció és közös célok – talán ezek kellenek a legjobban mindannyiunknak, nem csak Magyarországon, hanem Európában is. A fű ugyanis pontosan ugyanannyira zöld, illetve rozsdabarna arrafele is, mint itthon…

Kapcsolódó témák:                                     Legolvasottabb témák:                          
Hozzászólások
Dátum: 2016-11-20 19:51:02
Gratulálok a beszámolóhoz ! Minden radiológus rezidensnek és szakorvosnak legalább egyszer meg kellene tapasztalnia a kurzusok professzionalizmusát. Az azért mindeképpen említésre méltó hogy az első ESOR tanfolyam tíz éve Budapesten volt és idén is sikerült egy nagyon jó kurzust szerveznie Palkó professzornak, keretbe foglalva ezt az évtizedet.