2017. október 24. kedd, Salamon napja
A kritika előnyei
Szerző(k): radiologia.hu
Dátum: 2016-09-27 07:10:01
küldés levélben nyomtatás nyomtatás pdf domkumentumba
Horváth Andreával, PTE Idegsebészeti Klinika Klinikai Idegtudományok Doktori Iskola PhD-hallgatójával beszélgettünk.

„Biexponential diffusion alterations in the normal-appearing white matter of glioma patients might indicate the presence of global vasogenic edema” címmel jelent meg cikketek a Journal of Magnetic Resonance Imaging folyóiratban – és a szaklap innen is választotta szeptemberi száma címlapképét. Ez mind véletlen szerencse vagy tudatos építkezés eredménye?

Bár a cikk első szerzője vagyok, mindenekelőtt fontos megemlíteni a munkában aktívan részt vett Pelaki Gábor, Tóth Arnold, Orsi Gergely és Nagy Szilvia, Horváth Zsolt valamint Dóczi Tamás,  és Bogner Péter professzor urak nevét. A két publikációt magában ölelő kutatás második cikkéről van szó, amely érdekes pályát járt be. Eredeti koncepciónk szerint arra voltunk kíváncsiak, hogy a gliómás betegek épnek látszó fehérjeállományában lehet-e MR-diagnosztikai eszközökkel a tumortól messze tumorinfiltrációt kimutatni, ami szerepet játszhat a betegség prognózisában. Ám amikor a tumorral átellenes féltekében diffúziós mérésekkel eltéréseket találtunk, feltettük a kérdést: ezt valóban a tumorinfiltráció okozza-e. Több hasonló témával foglalkozó publikáció jelent meg ugyanis az elmúlt években, de ezt a problémát senki sem feszegette a kutatók közül.

Ebből készült a munkacsoport által jegyzett első cikk?

Igen, ez az eső cikk témája volt, aztán méréseket folytattunk az ADC meningeomás betegek fehérállományában is. Itt ugye nem várnánk tumorinfiltrációt, mivel a menigenóma körülhatárolt, ám itt is emelkedett diffúziót találtunk, az egészséges kontrollokhoz képest. Kezdett érdekessé válni a téma, mert feltettük a kérdést: vajon mi okozza a diffúziós eltérést?

Milyen válaszokat találtak?

Először a térfoglaló hatásra tippeltünk, úgy sejtettük, hogy a tumor növekedéséhez köthető a diffúziós eltérés. Ám ezt ki kellett zárnunk, mert a diffúziós eltérés nem mutatott összefüggést a tumor méretével. Erről szólt az első cikk, a második cikk célja a diffúziós eltérések eredetének további tisztázása volt az ép fehérállományban. Ebben a tanulmányban magas b-faktorral mértük a diffúziót, ami lehetővé tette a hagyományos ADC-mérésen kívül a biexponenciális diffúziós paraméterek mérését is. A diffúziós paramétereket külön-külön is kiszámoltuk az ellentétes féltekében, lebeny szinten is, hogy eldönthessük, hogy lokalizált vagy globálisan jelen lévő jelenségről van-e szó.

Mit tapasztaltak?

Az eltérés globálisan jelen volt, a lebenyek közötti eltérések követték az egészséges kontrollok lebenyei közötti eltéréseket. A diffúziós paraméterek mintázata inkább vazogén, azaz nem citotoxikus ödémára volt jellemző. Az eredmények azt sugallják, hogy globális vazogén ödéma van a tumorral átellenes féltekefehérállományában.

Miért fontos ez?

A tumor ott is csinál valami az aggyal, ahol nincs jelen. Ennek pontos mechanizmusát nem ismerjük. Sejtéseink vannak, de nem tudjuk a pontos okokat. Úgy véljük, ha ezt a felfedezést prognosztikára lehetne használni, hiszen annyira rossz a gliómák előrejelzése, hogy a glióma viselkedéséről szóló bármilyen információ sokat segíthet. Bár munkánk során alapkutatást végzünk, aktívan gondolkozunk a klinikumban való hasznán, elsősorban prognosztikai területen.

Mit érdemes tudni a Journal of Magnetic Resonance Imaging folyóiratról?

A nemzetközi MR társaságnak, az ISMRM-nek két hivatalos folyóirata van, az egyik inkább technikai, a másik preklinikai és klinikai. A JMRI a klinikai szakfolyóirat, impakt faktora 3,25, és a szakmából viszonylag sokan olvassák.

Hogyan kerültek a címlapra?

A cikket gyorsan elfogadták, talán azért mert ilyen témájú kutatás még nem nagyon volt a tudományos életben, talán azért, mert letisztult a metodikája. A címlapot nem tudom, hogyan választják ki, mindenesetre bizonyos, hogy ezáltal külön figyelmet kap a munkánk és a kutatócsoport.

Kik vettek részt a munkában?

A Pécsi Tudományegetem és a Pécsi Diagnosztikai Központ összefogásából született meg az eredmény. A betegeket Dóczi Tamás professzor és Horváth Zsolt tanár úr  küldték hozzánk műtéti tervezéshez. Természetesen elvégeztük náluk a tervezéshez szükséges funkcionális MR-vizsgálatot, de további méréseket is elvégezhettünk rajtuk. Az eredményeket kutató kollégáimmal: Perlaki Gáborral, Orsi Gergellyel és Nagy Szilviával közösen dolgoztuk fel, ők Tóth Arnolddal együtt sokat segítettel az ötletelésben, és komoly kritikákat fogalmaztak meg. Bogner Péter professzor pedig folyamatosan támogatott bennünket, és az ő ötlete volt, hogy ne csak a tumort, hanem az ép fehérállományt vizsgáljuk.

Hogyan látja az elért sikert?

Számomra mindenképp óriási siker, mert ebből írtam a PhD-tézisemet is, amelyet szeptember  24-én sikeresen megvédtem. A téma kutatása tovább folytatódik, hiszen a gliómás betegeken más típusú diffúziós vizsgálatokat is végeztünk. Ha a prognosztikában lehetne használni ezt a módszert, ha össze tudnánk kötni molekuláris markerekkel, nagyon szép eredményeket érhetnénk el. Óriási megtiszteltetés ez a megjelenés, de természetesen szerencse is kellett hozzá, hogy végül ilyen eredményeket kapjunk, és hogy tovább gondolkozzunk. Ezekben nagyon sokat segített a csapat, a nagyon precíz kollégák, akik arra is megtanítottak, hogy csak olyan képek kerüljenek ki, amelyek igazán jól néznek ki. A szakmai tudáson túl igényesség és kritikus hangvétel jellemzi a kutatócsoportot. Talán ez, a folyamatos visszacsatolás tesz bennünket sikeressé.

Kapcsolódó témák:                                     Legolvasottabb témák:                          
Hozzászólások