2017. június 24. szombat, Iván napja
„Irányt kell mutatni”
Szerző(k): radiologia.hu - Zöldi Péter
Dátum: 2016-07-08 06:25:52
küldés levélben nyomtatás nyomtatás pdf domkumentumba
Baranyai Tibor professzor úrral, mint a Magyar Radiológus Társasága tiszteletbeli tagjával beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről.

Professzor úr, a júniusi MRT Kongresszuson a társaság tiszteletbeli tagjává választották. Milyen érzés, milyen élmény ez?

A Magyar Radiológusok Társasága tiszteletbeli tagsága különösen megtisztelő, hiszen a vezetőség és közvetett úton a tagság szakmai elismerését jelenti a kitüntetett számára. Nem csak alkalmi megbecsülés, hanem egy életutat értékel és jutalmaz.

Milyen volt ez a radiológiai pálya?

A radiológiai tevékenységemet a Debreceni Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikáján kezdtem, ahol Vargha Gyula professzor vezetésével igen „ütőképes”, rendkívül erős szakmai csapat működött. A betegek ellátása mellett különös hangsúlyt kapott az oktatás és a tudományos munka is, a klasszikus hármas művelésével és teljesítésével maradhatott a team tagja a fiatal radiológus. A hagyományos röntgendiagnosztika, az angiográfia és lymphográfia dominált, amelynek rejtelmeit Gyarmati János tanár úrtól és Péter Mózes professzortól sajátíthattam el, de pályám kezdetén igen sokat tanultam Vachter János és Arany László főorvosoktól is.

Mik voltak akkor, az 1970-es években az újdonságok?

A hagyományos diagnosztikában az autoimmum csont-izületi elváltozások vizsgálata, a mikroradioszkópia és morfometria értékének meghatározása jelentette a fő tudományos területet, elsősorban az RA és a renalis oszteodisztrófia vonatkozásában. Ebben a munkában együtt dolgoztunk ifj. Gyarmati Jánossal. Hamar megismerkedtem a mammográfiával, hiszen Debrecenben modern készülék állt rendelkezésre, sokat köszönhetek Péter Mózes professzornak, aki bevont ebbe a munkába is. Az 1970-es évek végén, a 1980-as évek elején elkezdtük az A-, majd a B-módú ultrahangvizsgálatokat, a compound technika után a real-time UH-vizsgálatok következtek, amelyet a Radiológiai Klinikán négyen végezhettünk. A kísérletes kutatómunka része volt a mindennapi életünknek, így Vargha Gyula professzor úr irányításával a VX2 tumorok kísérletes vizsgálatait végeztük, amikor a különböző szervekbe juttatott hypovaszkuláris daganatot in-vivo, illetve in-vitro UH-vizsgálattal, angiográfiával tanulmányoztuk, majd később harmadik generációs CT-vel határoztuk meg ezen tumorok radiológiai megjelenését. Abban az időben az UH-diagnosztika még kereste a helyét, a különböző elváltozások megjelenésének felismerése és közlése nemzetközi szinten is új és fontos ismereteket jelentett. A vesetumorok UH-, CT- és angiográfiás megjelenése képezte a kandidátusi disszertációm témáját.

Hogyan került Debrecenből Sopronba?

Nagy változás volt az életemben 1985-ben, amikor Sopron város és a kórház vezetősége személyesen megkeresett, vállaljam el a röntgenosztály vezetését. Jó nevű radiológust, Eper Tivadart kellett váltanom, aki korábban kórházigazgatóként is tevékenykedett. A röntgenosztály két részből állt: a városban működő járóbeteg-szakrendelésből és a kórházi röntgenosztályból. Mindkét egység igen elavult infrastruktúrával rendelkezett, képerősítő nélküli átvilágító berendezések, Neo-Diagnomax generátorok, R22 rétegfelvételi szerkezetek, Medicor felvételi berendezések szolgálták a betegellátást. Az elavult technika-technológia ellenére az itt dolgozó orvoskollégák és röntgenasszisztensek szakmai képzettsége kiváló volt, csupán a feltételek voltak rosszabbak a klinikai viszonyokhoz képest. UH-diagnosztika, mammográfia még nem működött, a direkt punkciós carotis angiográfia kézi lapfilmváltóval történt, phlebográfia sem volt kivitelezhető. A neuroradiológiában a ciszternográfia, PEG, myelográfia, temporalis elektromos elvezetés játszotta a vezető diagnosztikai szerepet. Áttörő szakmai előrelépést jelentett 1985 és 1986, amikor megszereztünk egy lineáris fejjel rendelkező UH-készüléket, majd vállalati támogatással egy real-time konvex fejjel működő modern UH-berendezést (Picker LSC 7000), s TUR DG 40 mammográfiás készüléket, lerakva ezen vizsgálatok alapjait a Soproni Kórházban.

A soproni radiológiai osztály azóta is folyamatosan fejlődik.

A fejlődés következő állomásaként új készülékek beszerzésével meghonosítottuk a duplex és Doppler technikát, bevezettük a színkódolt eljárásokat. A fejlődés következő nagy lépcsője 1988, amikor egy Pfizer elsőgenerációs CT került az osztályra, majd a megindult kórházi rekonstrukciónak köszönhetően hazánkban az első spirál CT-t Sopronba telepítették 1993-ban (Picker PQ 2000) lézerkamerával, második munkaállomással. A hagyományos diagnosztikában is folyamatos fejlesztést valósítottunk meg: a kékérzékeny röntgenfilmet felváltotta a zöldérzékeny film-fólia kombináció, a hagyományos előhívást a daylight technika váltotta. Modern generátorokkal rendelkező felvételi szerkezetek telepítése történt. Az UH-berendezések beszerzése is folyamatos volt a technikai fejlődést követve (Ultramark 9, Siemens és Toshiba berendezések). 1988-ban elkezdtük a számítógépes archiválási programot, a betegek számítógépes nyilvántartása 1992-ben indult.

Mikor került Sopronba az első MR?

A rekonstrukció keretében elkészült az 1000 négyzetméteres radiológiai osztály, amelyet 1994-ben adtak át. Teljesen megújult a konvencionális röntgendiagnosztika, digitális átvilágító, DSA, spirál CT és 0,5 T MR telepítésével egy modern radiológiai osztály jött létre. A képalkotó eljárások egysége szellemében SPECT és Gamma kamera telepítése történt a funkcionális diagnosztika adaptálásával. Ezek a modern eszközök már lehetővé tették egy teljes digitális rendszer és archiválás kiépítését. E tekintetben újabb fejlődési állomás 2004, amikor egy 1,5T MR és egy 16 szeletes CT-került az osztályra PACS-rendszerrel együtt. Ezzel párhuzamosan a hagyományos röntgendiagnosztikában másodlagos foszforlemezes digitalizálásra, majd direkt digitális rendszerre tértünk át.

De a fejlődés tavaly sem állt meg…

Az elmúlt év is nagy változást hozott a radiológiai osztály életében, a folyamatos fejlődést mutatva. Modern 160 szeletes CT és 1,5T MR készülék, primer digitális mammográf sztereotaxiával, oszteodenzitometria, új, minden igényt kielégítő DSA, multifunkciós átvilágító-felvételi szerkezet, közép és csúcskategóriás UH-berendezések kerültek az osztályra.

A technológia fejlődése impresszív, de hogyan talált mellé elég szakembert?

A hatalmas és folyamatos technikai-technológiai megújulás mellett sikerült egy olyan orvos- és szakdolgozói gárdát kinevelni, akik 24 órában, a hét minden napján e modalitásokat üzemeltetik a klinikus kollegák és a betegek legnagyobb megelégedésére. Ezt a folyamatot segítette az a tudományos-oktatói munka, amelyet az osztályunk az elmúlt 30 évben felvállalt és teljesített. 27 alkalommal rendeztük meg a Soproni Ultrahang Napok – Modern Képalkotó Eljárások című konferenciát. A rendszerváltás után 1990-ben a radiológus kongresszust Sopronba tartotta a társaság. Megszerveztük az I. Magyar-Osztrák Radiológus-, illetve az I. Magyar-Osztrák Röntgenasszisztensi konferenciát nagy külföldi részvétellel. Házigazdái voltunk Halley Project-nek, a Területi Radiológus Továbbképzéseknek. A Röntgen és Izotópdiagnosztikai Osztály jelenlegi struktúrája, a humánerőforrás képzettségi szintje jelzi a folyamatos képzés-továbbképzés eredményét. A közlemények, könyvfejezetek és előadások mutatják a tudományos tevékenység magas színvonalát. A fiatal szakorvosjelöltek dinamikusan beforognak a rutin munkavégzésbe, megismerik a különböző modalitások nyújtotta lehetőségeket, széleskörű ismereteket szerezve készülnek fel a szakvizsgára. A szakorvosok előmenetele, kongresszusokon való részvétele biztosított. A komplex képalkotó tevékenység megőrzése érdekében szükségessé vált egy SPECT (a régi 24 éves) esetleg SPECT-CT beszerzése, megőrizve a gamma kamerás izotópvizsgálatokat is.

Ön volt a levezető elnöke a június 23-án megtartott társasági tisztújításnak. Mint a Társaság korábbi, kétszeres elnöke, mi a véleménye az eredményről?

A tisztújítás mindig egy felelősségteljes és nagyon fontos feladata a Társaságnak. Ideális, hogyha a változó környezetünkhöz jól alkalmazkodó, de ugyanakkor az érdekeinket hatékonyan képviselni tudó vezetőséget választunk. A társaság fő feladatát az Alapszabályban deklarálja, világosan megfogalmazza. A képzés és a továbbképzés, a tudományos tevékenység támogatása ma különösen fontos feladat, hiszen a radiológia műszerparkja jelentős megújuláson esett át, modern eszközök kerültek az ellátó rendszerbe. Visszatérő probléma, hogy ezek működtetéséhez nincs megfelelő számú, kellő tudással rendelkező szakember. Sok igazság van abban, hogy a jelenlegi taglétszám, 1220 fő, talán elegendő lenne, ha ebből kellő számú szakember sajátítaná el a szakmaspecifikus, illetve modalitás specifikus ismereteket. Persze a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen figyelnünk kell a radiológusok korösszetételét, hány a nyugdíj mellett dolgozó kolléga, hányan dolgoznak részmunkaidőben vagy több munkahelyen, hogyan történik a szakorvosjelöltek menedzselése, a rutinba való beforgatása, milyen a több munkahelyen dolgozó radiológus leterheltsége. Szóval bonyolult kérdésről van szó, de ez mit sem változtat a társaság alapfeladatán: a szekciókon keresztül biztosítani tagjai részére a képzést, továbbképzést, át kell adni a lehető legmélyebben a szakmai ismereteket. Az új vezetésnek gratulálunk, a feladata nem könnyű, hiszen a Szakmai Kollégiummal együttműködve irányt kell mutatni a tagjainak, naprakész protokollokat kell meghatározni, s azok betartásához szükséges ismereteket átadni. Alkalmazkodni kell a politikai elgondolásokhoz is, miközben a tagjai egzisztenciális védelmét is illik bizonyos mértékben képviselni.

Hogyan tetszett a kongresszus?

A kongresszusi előadások magas színvonala jelzi, hogy a Tudományos Bizottság kiváló munkát végzett, jól szelektált. A 184 tudományos előadás példaértékű, kiváló lehetőséget nyújtott a szakemberek számára, hogy az általuk kedvelt szakterület rejtelmeibe betekintést nyerjenek. Nagyon értékes a külföldi előadók részvétele és referátumai, s örömmel állapíthatjuk meg, hogy a hazai referálók hasonló színvonalon prezentálták mondanivalójukat. Évek óta forszírozzuk a társszakmákkal való együttgondolkozást, ennek szelleme áthatotta ezt a kongresszust is. A klinikus és a radiológus közötti párbeszéd azért fontos, mert optimalizálhatjuk a betegről kialakított szakmai véleményünket és követhetjük a terápia eredményességét, vagy időben meghatározhatjuk a korrekció szükségességét. Ez az egyik jelentős mondanivalója ennek a kongresszusnak is. Ugyanakkor rávilágít arra is, hogy a teleradiológia lazíthatja ezt a kapcsolatot, tehát megfontoltan kell alkalmazni, s elsősorban a konzultatív tevékenységet kellene, hogy segítse, javítva ezáltal a felállított diagnózis pontosságát, csökkentve a tévedések lehetőségét.

Ön szerint mitől lesz jó két év múlva, 2018-ban a pécsi társasági kongresszus?

Társaságunk vezetősége korábban már azon is gondolkozott, hogy egy városban, egy stabil helyen tartsuk a nemzeti kongresszusunkat, ahol jók a szállodai viszonyok, egy helyen vannak a kiállító- és előadótermek, jó a közlekedés, jó a kulturális események megközelíthetősége. E tekintetben Budapest nem ideális. Határozott döntés hiányában mindig más helyen tartjuk a kongresszusunkat, aminek azért előnyei is vannak, hiszen a szervező számára nagy megtiszteltetés a nemzeti kongresszusunk megszervezése. Ebben a megtiszteltetésben részesült Bogner Péter professzor, aki tanszékvezető és rutinos kongresszusi szervező, bizonyára a kiváló pécsi lehetőségeket jól kihasználva rendezi majd meg a nemzeti kongresszusunkat.

Merre tart ma a magyar radiológia?

A radiológiai diagnosztikában bekövetkezett hatalmas fejlesztésnek örülni kell, s a megújult technikát a betegek javára kell hasznosítani. A betegségek korai felismerése ad esélyt a végleges gyógyuláshoz, a jobb életminőségben eltöltött évekhez, hozzájárul a lakosság egészségi állapotának javulásához. Az öröm mellett azonban látnunk kell azt is – az ország térképére ránézve – mennyire heterogén a diagnosztikai lehetőség. Miközben modern eszközök kerültek a rendszerbe, ugyanazon a helyen elavult röntgenberendezéssel végzett röntgen-, vagy ultrahang-diagnosztika folyik, sok helyen a képalkotás még mindig analóg, nem digitalizált, az archiválás így nem optimális.

Milyen kihívások előtt állunk?

Ez a heterogenitás egyben meghatározhatja a szakmai vezetés feladatát is: fel kellene mérni a kialakult helyzetet, a gépek számát, minőségét és allokációját összevetve a lokálisan rendelkezésre álló humánerőforrással. A Társaság feladata, hogy értékelje a szakmai fejlődést, illetve rövid és középtávú szakmai stratégiát fogalmazzon meg. Irányt kell mutatni a vizsgáló módszerek és sugárterápiás elvek alkalmazása tekintetében is. A napi problémák érdekében kitörési lehetőségeket kellene meghatározni, benne a teleradiológia alkalmazását. Nagyon fontos az is, hogy a radiológiai modalitások a radiológusok kezében maradjanak, de ez csak akkor lehetséges, ha lokoregionálisan kellő számú és képzettségű radiológussal rendelkezünk, akik megfelelő szakmai partnerei a klinikus kollégáknak. A képzéssel és továbbképzéssel sokat tehet a Magyar Radiológus Társaság, de egyedül ezt az allokációs problémát nem tudja kezelni, ehhez a menedzsment támogatását is meg kell nyerni, ebben a folyamatban segíteni kell az adott osztályvezető főorvosokat.

Az általános egészségügyi béremelésnek milyen hatása lesz radiológiai világunkra?

A fiataljaink nagyon tehetségesek és emberileg is kiválóak, szakma- és betegszeretetük jó, itthon tartásuk, vagy visszacsábításuk a strukturális, emberi, kollegiális viszonyok mellett az egzisztenciájuk megfelelő szintű biztosításával lehetséges. Ehhez szükségesnek látszik, hogy legalább a V4 átlagának megfelelő GDP-százalékot költsünk az egészségügyre, s egy teljesítményfinanszírozási rendszerben kerüljön a forrás teljesítményarányosan az ellátóhoz, s a menedzsmentnek legyen lehetősége a differenciált bérezéshez, benne a motiválással. E nélkül a drága infrastruktúra optimális kihasználása nem lehetséges, a beruházás és a működtetés összhangja nem jöhet létre.

Mi újság ma Sopronban, a kórházban, a radiológiai osztályon?

Sopronban az elmúlt időszakban a kórház és a szanatórium egyesülésével egy nagy ellátó központ, a Soproni Gyógyközpont jött létre. A sokszakmás aktív ellátást jól egészíti ki a kardiológiai, neurológiai megbetegedések utáni rehabilitáció, a balfi mozgásszervi rehabilitációs rész. A sokprofilú klinikai tevékenység – benne a sürgősségi ellátással – nagy kihívást jelent a radiológia számára, amelyet a klinikusokkal szorosan együttműködve jól menedzselünk. Az osztály szigorú TVK keret mellett teljesíti az elvárásokat, igazodva az intézményi összes TVK lehetőségekhez, ezért a tevékenységért az osztály minden dolgozójának köszönet jár. A szakmavezetői tevékenységemet megtartva, 2016. január 1-től tanítványomnak, dr. Hoffer Krisztinának átadtam az osztály vezetését, aki jelenleg megbízottként vezeti az osztályt. A heti munkaidőmet lerövidítve segítem az osztály szakmai és tudományos tevékenységét. Örömömre szolgál, hogy az orvosgárda és az osztály munkája töretlenül folyik. Az új osztályvezető tovább viszi azokat a folyamatokat, amelyeket az elődje az elmúlt 30 évben kialakított, így remény van arra is, hogy jövőre megszervezzük a 28. Soproni Ultrahang Napokat, segítve a Társaságunk képzési-továbbképzési tevékenységét.

Milyen jó tanáccsal látná el a radiológiai pálya iránt érdeklődő fiatal medikusokat, rezidenseket?

A képalkotó diagnosztika a medicina talán legszebb és legdinamikusabban fejlődő területe. A fejlődés eredményeként óriási ismeretanyag zúdul ezt a szakmát választó orvoskollégákra és szakdolgozókra, azonban ez nemcsak terhet, hanem lehetőségeket is jelent, hiszen számtalan terület alapos kutatása beláthatatlan mélységű tudás elsajátítását teszi lehetővé. A tudományos munka erősíti a mindennapi rutin tevékenységünket, javítja a betegellátás minőségét és biztonságát. Ettől szebb feladat pedig nincs.

 
 
Kapcsolódó témák:                                     Legolvasottabb témák:                          
Hozzászólások